Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-24 / 52. szám

4.

TOLNA VÁRMEGYE.

1893. december 24.

a napi ápolási dijat a már engedélyezett 5 kr helyett 7 krra engedje felemelni s ez esetben valószínű, hogy a vármegye valamelyik alapjából kamatnélküli kölcsönt ad a kórháznak, a mely kizárólag a napi ápolási díjból lesz visszatérítve s igy téves lapunk múlt számának az a hire, mintha a vármegye egyes községeit is felhivnák az építkezéshez leendő hozzájárulásra. A való csak annyi, hogy mindazok a községek a hol jelenleg okleveles szülésznő nincs, kötelesek lesznek ilyeneket saját költségükön kiképeztetni, illetve élelmezni, de ez az élelmezési költség havonta nem tesz ki többet 9 írtnál. A bábaképző tanfolyamok 3 — 3 hóig tartanak s egyszerre 12 szülésznő lesz kiképezve.

KÖZSÉGI ÉLET.

— Szegzárd virilistái. Mint legtöbb adót fizetők tagjai a községi képviselő-testületnek : Az alapítványi uradalom 3489 frt 73 krt. Eórdős Vilmos 1754 frt 24 krt (kétszer számítva). Özv. báró Augtisz Antaluó 1064 frt 12 krt. Abaffy Gyula 776 frt 52 krt (k. sz.). Stann István 669 frt 16 krt. Tóth Károly 621 frt 64 krt (k. sz.). Dr. Drágíts Imre 620 frt 66 krt (k. sz.). Leopold Károly 586 frt 76 krt. Haitck Antal 519 frt 50 krt. Pir- nitzer Antal 512 frt 21 kr. Dr Hangéi Ignác 486 frt 2 krt (k. sz). Nagy János 474 frt 80 krt (k. sz.). Fejős Károly 424 frt 26 krt. Goldberger J. Mór 399 frt 95 krt. Dr. Kramolin Emil 394 frt 40 krt (k. sz.)- Örjfy Lajos 391 frt 2 kr (k. sz.) Id. Mayer János 371 frt 39 krt. Dr. Haidekker Béla 356 frt 66 krt (k. sz.). Boda Vilmos 343 frt 66 krt (k. sz.). Leitersdorf er József 327 frt 93 krt. Geiger^Gyula 315 frt 26 krt (k. sz.). Tóth Gyula 303 frt 50 krt. Lotth Ödön 293 frt 70 krt (k. sz.).

— Biróválasztá8 Szegzárdon. 21-én volt Szegzárdon a bíró és elöljáróság választása. Élénk érdeklődés mellett ejtetto meg Dóry főszolgabíró a választást, melynek eredménye, hogy lakler József Vesztergombi 249, Zsigmond Ferenci 147 szavazatot kapott, tehát Lakler József Vesztergombi, volt biró 102 szavazattöbbséggel m►'gválasztatott. A választásnál az intelligencia is részt vett, a mit különben biróválasztásnál tenni nem szokott. Esküdtekké megválasztattak : Nagy József helyett Takler Mihály, Császár Mihály helyett Latay Mihály, Ilau- diuger Károly helyett Lóth Pál, de az utóbbi már leköszönt s igy uj választás lesz.

TÖRVÉNYKEZÉS.

Rendkívüli érdekes végtárgyalás folyt le e hó 16-án a szegzárdi kir. törvényszék büntető osztálya előtt.

A tanács tagjai voltak : elnök : Ágoston István, bírák: Schmidt Imre és Dr. Szabó Gyula, ügyész: Námesy János, védő: Beöthy Károly. A perjeni Kék szakái, Patasi Gázon Gábor, kinek bűncselekményével elkövetése idején már foglalkoztunk, ült a vádlottak padján. Patasi Gázon Gábor 36 éves, ref. vallásu, nős, gyermektelen, napszámos, Írni, olvasni nem tud, kettős házasság büntette miatt két évi börtönnel, ezt megelőzőleg lopásért 3 Ízben büntetve, a btkv. 232. §-ba ütköző és a 237. § szerint minősülő, nő ellen alkalmazott erőszak bűntettével volt vádolva. A vizsgálat és a végtárgyalás során kiderült, hogy a folyó évi október hó 14-én délelőtt 11 órakor Gerjenben a Dunaparton Szabó József 16 éves Sára nevű leányának hullája ifj. Palskó József halász által megtaláltatván, a bonc- jegyzőkönyvre alapított orvos szakértői vélemóny- nyel megállapítva lön, hogy a nevezett leány halálát a nyak körül legalább háromszorosan csavart kötél általi megfojtás idézte elő, továbbá, hogy a halál beállta előtt a leány ellen erőszak alkalmaztatott. P. Gázon Gábor beismerte, hogy Szabó Sára sógornőjét folyó évi október 13-án valóban ő fojtotta meg kunyhójában oly módon, hogy egy a szántáshoz használt hosszú kötél ostort csavargatott a leány nyaka köré azért, mivel ez az ő kísérleteivel szemben védekezett és ellentállást fejtett ki, őt tehát védtelen állapotba akarta a kötél alkalmazása állal helyezni; azt tagadta, hogy a leányt életétől megfosztani szándékolta volna, mert mikor a leányt a raegbecstelenités után elbocsájtani akarta, ez már meg volt halva. Beismerte, hogy a vádbeli cselekmény elkövetése után a hullát betakarta és felhasználva az éj sötétségét, azt azon helyre vitte, a hol megtalálták. Mentségére azt hozta fel, hogy a cselekmény elkövetésekor pálinkától ittas állapotban volt. Vádlott a cselekmény elkövetése után megszökött és Buday csendórhadnagy az ő csendőreivel fogta csak őt el. — A vádlott által felhozott mentő körülmény, hogy ó a bűncselekmény elkövetésekor páliukától ittas állapotban volt, megcá- foltatott és kétségtelenül konstatáltatott, hogy a leánynak halálát az erőszak alkalmazhatása végett vádlott által használt eszköz, vagyis a nyaknak kötéllel való áthurkolása idézte elő. Épen ezért a

kir. törvényszék vádlottat tizenöt évi fegyházra és 10 évi hivatalvesztésre ítélte el, a mi ellen védő és ügyész felebbeztek.

H i r e k.

— Lapunk tisztelt olvasóinak és munkatársainak boldog ünnepeket kívánunk.

— A mi karácsonyi ajándékunk.

Mai számunkhoz karácsonyi ajándékul t. előfizetőink részére mellékeljük a „Hét“-nek, eme előkelő és közkedveltségü szépirodalmi közlönynek, bő és választékos tartalmú karácsonyi — ünnepi — számát, mely a mi terjedelmes lapunkkal együtt az olvasmányok gazdag tárházát nyújtja a „Tolnavármegye“ tisztelt olvasóinak.

— Karácsonyi számunk tartalma : Előfizetési felhívás. — Nemzeti politika. Irta : Busbach Péter. — Politikai hírek. — Szózat a dunántúli Írókhoz. Irta: Rákosi Jenő. — Vármegye. — Községi élet. — Törvénykezés. — Színház. — Hírek. — Vidék. — Farstng. — Karácsony ünnepén (költemény). Irta: Sántha Károly. — A tékozló fiú (karácsonyi mese). Tárca, irta: Tóth Béla. — Karácsony. írta: Kóbor Tamás. — Szerenád (költemény). Irta: Heltaijenő. — Dalok. Irta: Rudnyánszky Gyula. — Itt • napfényes . . . (költemény). Irta: Vesszelei Károly. — Irodtlom. — Tan- ügy. _ Közgazdaság. — Vasúti menetrend. — Szerkesztői posta. — Hivatalos és magán hirdetések.

— Az egyházmegyéből. Huber János ná- dasdi plébános, címzetes kanonok, a pécsváradi kerület esperese, e tisztség alól saját kérelmére fölmentetett és helyébe S z u 1 y József berkeséi plébános, kerületi tanfelügyelő neveztetett ki. — K u- t o r Ferenc tótkeszii plébános 600 frt nyugdíjjal nyugalomba vonult. Nyugalmaztatása 1894. január 1 -ével veszi kezdetét — Offenmüller Zsigmond hosszuhetónyi káplán Bicsérdre vikáriussá neveztetelt ki. — Horváth Mihály káplán Bere- mendröl Olaszra, Masson Lipól Olaszról Bere- mendro, Reiner Ferenc Mosgóról llosszuhe- tónybe küldetett.

— A D. K. E. irodalmi szakosztálya, melynek elnökétől Rákosi Jenőtől mai számunkban közöljük a közgyűlés megbízásából a dunántúli Írókhoz intézett hazafias lelkesedéstől áthatott felhívást, tagjai sorába megválasztotta lapunk szerkesztőjét és főmunkatársát.

És a tékozló fiú az alacsony, sötótes, meleg, nehéz, de nem rossz illa' u istállóban ledőlt egy halom zizegő szénára, melyből még mindig a nyár, az illatos rétek lehellete érzett. S mikor a kocsis kiment, végignézett az ő éjjeli szállásán. Hosszú sorban hat ökör, két tehén és egy szamár állt a jászlak mentén; a sarokban pedig, kis karámban, juhok lökdösődtek, a maradék szénaszálak után kapdosva. Csönd volt, csak a szamár dobogása és a marhák mély lélekzése hallatszott; vagy egyet- egyet mekkentek a jerkék, ha a kos oldalba öklelte őket.

„Mily érdekes milieu“ gondolta magában a tékozló fiú. „ A nyomorúság határozottan pittoreszk. Ha állatpiktor volnék, megfestenék egy ilyen éjjeli istállót az ő lakóival... Magamat persze nem festeném rá... Jaj, ha Erzsiké látna itt a szénában !... De bizony mégis oda festeném magamat. .. Hadd szógyelnó magát az apám, a szívtelen vén fösvény, a ki miatt ide jutottam ... Az öreg ur szövetkezett ellenem a Nyomorúsággal és várja, mig beadom a derekamat... Hiába várja, azt nem éri meg, hogy én hétköznapi, mindenki-ember legyek, a ki napi nyolc órát görnyed a hivatalban és életét polgári módon órli le. Nekem vagyonom van. Jog, erős jog, hogy ktdveinre éljem világomat... Páris, a Riviera, Velence... Az az ón hazám s a kötelesség, a mit az élet rám rótt, gyönyörködni mindenben, a mi szép, kellemes és drága .. . Utazás, tengeri hal, dámvadgerinc, Veuve Cliquot, Havana, Mademaiselle Yvette...“

*

. . . Mikor pedig harmadszor kondultak meg 3 harangok az éjféli misére, pont tizenkét órakor

megszólaltak az oktalan állatok, a kiknek megadatott ez egy szent éjszakán érthető nyelven szólani, és beszélgettek egymás között. ..

— Ma született az, a kinek szent nevét mi, szegény barmok, nem vagyunk méltók kiejteni, raondá Lombár, egy vén ökör.

— És boldogok a mi régi eleink, a betlehemi jószágok, a kik méltók volnának arra, hogy az ó lábacskáját lehelletükkel melegítsék a hideg éjszakán, sóhajtott a Riska tehén.- Boldogok, boldogok. . . morajlott végig a marhák során.

— Ott volnának az ón őseim is, vagy legalább egy közülök, dicsekedett a szamár.

— A mienk is, a mienk is, bégettek a birkák.

— Es ez nagy tisztesség, nagy vigasztalás minékünk, szegény barmoknak, a kik alacsony állapotban vagyunk, rabságban élünk és keservesen szolgáljuk meg a mi csekély eledelünket, szólt a vén Lom bár.

— Az emberek elragadják tőlünk kedves kis borjainkat és megölik ... panaszkodott a Riska.

— És mind a vágóhídon végezzük életünket, monda a másik tehén.

— Az én életem pedig örökös csihFpuhi és koplalás, siránkozott a csacsi.

— Bennünket meg bőrig nyírnak az emberek és végül pörkölt lesz belőlünk, jajgattak a birkák.

És az egész istállón végig egy szomorú, tompa szózat hallatszott:

— Ez nem jól van igy, ez nem jól van igy!

De mindjárt megszólalt a szelíd vén Lombár :

— Ne zúgolódjatok! Az igaz, nehéz a mi I életünk, de kié nem az? Kicsoda élhet ingyen e i

világon ? Kinek nem kell igy vagy úgy megfizetnie az ő eledelét és italát és az ő hajlékát ? Gondoljátok meg, mi lenne veletek, ha ezen a téli éjszakán nem volna ez a jó meleg istálló és előttünk a széna ? Hó és fagy az egész világ, sehol ogy fűszál. Megvenne bennünket az éhség s a hideg Mi verejtéket és vért adunk a jóért, a mi ne- ; künk jut... És az emberek is dolgoznak, sőt meghalnak az ő betevő falatjukért és az ő házukért... Ne zúgolódjatok, testvéreim ... És dicsérjük e nagy éjszakán a teremtőt, a kitől az élet és a munka vagyon. — A közel templom tornyában az óra kalapácsa ogyet ütött a fertályos harangra. A barmok elnémultak és csönd lett az istállóban, —meleg, homályos némaság ...

*

Mikor a tékozló fiú reggel fölébredt, a piszkos kis ablakon át besütő napfénytől volt aranyos a széna-ágy. Aranyos, aranyosabb, mint a Pompadour nyoszolyája...

A nyomorúság azonban mellette állt és csontos kezével tépdesni kezdte beleit:

— Ez is az ón fegyverem, az éhség! szólt süket hangon.

A tékozló fiú büszkén emelte föl fejét és nyugodtan felelt neki:

— Nem félek tőled most sem. Tegnap vakmerő voltam; ma több vagyok : bátor. Csúfosan foglak elűzni, mert nekem is van fegyverem. Apámtól nem fogok kenyeret kérni, csak azt, hogy adjon módot becsületesen megkeresnem a kenyeremet. Távozz tőlem, zordon árnyék . .. Kezemben a hatalmas, a drága, a jó fegyver — a munka!