Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-24 / 52. szám
1893. december 24. TOLNA VÁKMEGYE. 3. lenzéki tagok, kik fontos okokból távol maradni voltak kénytelenek — hozzájárulásukat nemes hévvel irt levelekben tudatták. Ily összhang, ily egyetértés nagy kérdésekben — emlékeztet az iSjS-diki nagy napokra. In hoc signo vinces ! Bűsbach Péter. — Tolnavármegye képviselői. Újév napján a szabadelvű párt nevében és megbízásából Per- czel Dezső fog Wekerle Sándor miniszterelnökhöz az pgész kormány jelenlétében üdvözlő beszédet intézni, a kópviselőház elnökéhez, Bánffy Dezső báróhoz pedig Bűsbach Péter intéz a párt részéről üdvözlő beszédet. Azokat kik ezen aktusoknak politikai jelentőségét ismerik, örömmel töltheti el ama fontos és előkelő szerep, a mely a bonyhádi és kólesdi kerület képviselőinek a politikai életben és a szabadelvüpárt kebelében kijut. — A herc3gprimás főpásztori körlevelét biztos értesülések szerint csak január hó első napjaiban, a budap' sti kath. nagygyűlést közvetlenül megelőzőleg fogja a püspöki kar az egyházmegyékben kihirdetni. — A házassági jogról szóló törvényjavaslatot, melyet az igazságügyi bizottság tagjai, pártkülönbség nélkül, egyhangúlag elfogadtak a részletes tárgyalás alapjául, az igazságügyi bizottság január 3-áu kezdődő ülésén fogja részletes tárgya- lis alá venni. Eomólhető, hogy e törvényjavaslat még fekruárban kerül tárgyalás alá a képviselőházban. — A közigazgatás államosítása Komárom vármegye törvényh »tósági bizottsága e hó 21-ón tartott közgyűlésén egyhangúlag elhatározta, hogy a közigazgatás mielőbbi államosítása érdekében feliratot intéz a képviselőházhoz. VÁRMEGYE. Közhasználatú törvényhatósági távbeszélő hálózatok. A modern közigazgatás egyik lényeges feltétele a gyorsaság. Magyarország köztisztviselőinek életét a hízás munka emészti fel, — a napokat, sokszor az éjszakák egy, részét is ott görnyedik át az Íróasztalok mellett. És a villám vonattal, a jövő menő táviratokkal, csilingelő telefonokkal elkényeztetett közönség mégis sokszor panaszkodik a lassúság miatt. Tán van is némileg igaza, mert köztisztviselőink munkássága a miatt fecsórlődik el, hogy kevésbé fontos ügyekben, a melyek talán egy-kot szóval könnyen elintézhetők volnának, lapokra terjedő levelezést kell folytatniuk. A ki ismeri egy alispáni. avagy egy főszolgabírói hivatal zaklatottságát, tiszta képet alkothat magának a felöl, hogy mily rengeteg idő és munkaerő kimélte'nék m*g az által ha a lassú Írást felváltanánk a gyors beszéd könnyen forgó aprópénzére. Azt a falusi jegyzőt sem ölné meg az Írásbeli etikett, a hosszadalmas készülődés, a koncipiáiás fárasztó munkája, ha ismételjük, kevésbé fontos, ezy-két szóval elmondható informativ jellegű ügyben nem kellene füzet számra naponta a papir-.st pocsékolnia, — tehát az időt itt is, ott is könnyen fel lehetne használói más egyébre, a közügy, a haza nagy hasznára, — közigazgatásunk gépezetének, hogy úgy mondjuk — megolajoz ásóra. Ennek az uj kornak hajnalhasadását jelenti az a terjedelmes leirat, melyet a m. kir. belügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőig küldött le a közhasználatú törvényhatósági távbeszélő hálózatok létesítése ügyében vármegyónkhez. A legmelegebben üdvözöljük a tervbe vett reformpt. Óriási haladás ez! Közigazgatási állapotaink a gyorsabb posta közlekedés s főleg a távirda használata óta rendkívül sokat javultak. Főokát ennek abban találjuk, hogy habár hézagosán, de mégis meg lett teremtve az állandó összeköttetés a központtal. Képzelje még ehhez valaki a telefon áldását. Mint a gondolkozó agyba az idegek — úgy fognak összefutni a huzalok; a községek ügyót-ba- ját elrepítik a járási fótisztviselő székhelyére, ez tovább adja a vármegye fejének, a ki mint a hajóparancsnok, emelkedettebb helyéről hajóját, — áttekintheti mindennap a kormányzására bízott egész vármegyét. Az oly ügyek, a mik a posta lassú közlekedése miatt csak napok, sőt jó hót múlva kerültek elintézésre, 5 perc alatt megjárnak két fórumot. Ha tűz van, vagy ne adj Isten, általánosabb katasztrófa, például árvíz fenyeget, a mikor éles szemre, higgadt ítéletre és gyors cselekvésre van szükség, a veszedelem teljes képe le lesz rajzolva a vármegye első tisztviselője előtt s mindenütt ott lehet, a hol a veszély sürgős intézkedéseket parancsol. A telefon e mellett óriási vívmány a társadalmi érintkezés, az üzleti, gazdasági összeköttetés megteremtésére és kifejlesztésére. Ismerősünk szavát és hangját hallhatjuk mindennap. A falusi unalmat elűzi a telefon vidám csiliugelése, 5 porc alatt tudjuk a vármegyei nevezetesebb eseményeket, a kereskedő tájékozza magát a termények áráról stb. Ezek nagyjából a közhasználatú távbeszélő készülékek létesítésének előnyei. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága a múlt héten foglalkozott ezen ügygyol és Simontsits Béla alispánt bízta meg a kérdés előkészítésével. Ismerjük alispánunknak a haladás iránti nemes érzékét, a valódi modern közigazgatás megteremtésére szolgáló igyekezetét, s mivel láttuk, hogy nagyobb akadályokat is képes volt legyőzni, hisszük hogy akaratereje, kitartása egy ujabbi vívmányhoz juttatja e vármegye lakosságát. A közönség tájékoztatására a telefon létesítésének módozatait az alábbiakban ismertetjük : Közhasználatú törvényhatósági távbeszélő hálózatok azok, a melyek két, vagy több községet a szolgabirói s/.ékhelylyel összekötnek, vagy ezeket a vármegye székhelyével, esetleg a legközelebbi várossal is — összekapcsolják. Egy szolgabirói járás községei rendszerint egy hálózatot alkotnak, s a hálózat végpontjait a szolgabirói, vagy a vármegyei székhelyek képezik. Az előfizetők vezetékei az illető község postahivatalába futnak be, a miért rendes körülmények közt távbeszélő berendezést csak oly községekben állítanak fel, a hol postahivatal is vau. A posta- hivatal végzi az előfizetők távbeszélő huzaljainak összekapcsolását s mint nyilvános távbeszélő állomás is működik. A távbeszélő hálózat létesítésének első feltétele, hogy minden távbeszélő állomássá berendezett postahivatilnál legalább három olyan e'ófizetö legyen, a kik kö/.ül kettő a rendes, egy pedig a kedvezményes díjat fizeti. Ez esetben korlátolt nappali szolgálatot, ha azonban 8 rendes és 2 kedvezményes előfizető jelentkezik, teljes nappali szolgálatot rendeznek be. A létesítés második feltétele, hogy az illető községek a berendezés és fen- tartás költségeihez hozzájáruljanak. így tartoznak a fuvar és szakavatottságot nem igénylő munkaerő mellett, a faoszlopok beszerzéséről gondoskodni s a vezetékek ára fejében kilométerenként 20 frtot megtéríteni. A távbeszélő hálózat előfizetője a postahivataltól a saját lakásáig terjedő vonalat tartozik maga megépíteni és fentartani. A gép és telep berendezést az állam adja, de egyszer és mindenkorra 30 frtot kell érte fizetni. Előfizetési díj egy járás keretén belől: állami, törvényhatósági, városi, illetve községi, vagy egyházi hivatalok és jótékony intézetek számára évi 15 frt; magánosok számára évi 30 frt; egyletek, társasköröd, vendéglők, kávéházak és egyéb nyilvános jellegű előfizetők számára évi 45 frt. Ha a hálózat a vármegye más járására is kiterjed, ezen tételek érvényben maradnak, de ha külön városi távbeszélő hálózat is áll fenn, 30 foriut kapcsolási illeték fizetendő. A nyilvános távbeszélő állomás használatúért 5 percnyi beszélgetés után 10—30—50 kr fizetendő, a szerin^ a mint ugyanazon járás, vagy a többi járások, szomszéd megyék vagy pedig a külön városi távbeszélő hálózatok előfizetőivel akar valaki beszélni. A díjat a hivó fél viseli. A nem előfizetők beszédre meghívása 15 krajcárba kerül. — A Ferenc-közkórház újjászületése. A szegzárdi Ferenc-körházra nézve korszakot alkotó lesz a következő eszteudő. — 107 ezer forintnyi költséggel kiépítik egészen, úgy, hogy ritkítani fogja párját szé'es e hazában. — Az utcai frontot kiviszik egészen az ott elvonuló utca sarkáig, s megtörvo folytatják beljebb. Az őrültek házát középen emeletre építik fel, a másik vége, a mostani mintájára földszintes marad. A báttaszéki utcára szolgáló főépület egy része a jelenlegi kórház kibővítésére fog szolgálni, egy részét pedig szülészeti osztálynak rendezik be, s itt lesz elhelyezve a bábaképző tanfolyam is, a melyet vármegyénk alispánjának kezdeményezésre már valószínűleg a jövő Főben megnyitnak. — A kórház udvarát parkírozzák, hogy az üdülő beti'gek sétát tehessenek. Az építkezés fedezésére szükséges összegért a vármegye garanciát vállal, a miuíszterhez azonban felírnak, hogy dóig, mely — mint útbaigazítással szolgáló jóaka- ratu emberek mondták — Erdófalvának első hotelje. Az áreudáspipák esztendős füstjétől dohos ebédlőben nem volt egy lélek sem. A kétséges szinti abroszszal leteritett asztalok közül csak egyet- len-egyre vetett világot egy füstös petróleumlámpa; és az ásitozó, borzas legény alvajáró hangján kérdezte : — Mivel szolgálhatok ? Rostélyos, borjusze- let, rántott csirke... Azaz hogy rántott csirkével nem szolgálhatok. — Hozzou rostélyost, egy darib sajtot és egy liter bort a legjavából, mondá a tékozló Hu olyan hangon, mint a mikor még a párisi mailre d’hóteleknek parancsolt. Es megette a rostélyost, a sajtot három kenyérrel ; és megitta a tűrhető bort. Mikor az üres tányérokat elvitte a legény, a tékozló fiú kissé melankolikusan tekintett utána : — Ez volt az utolsó harapás. Mikor pedig a pohárban már csak egy ujjnyi bor volt, rápillantott a sárgás nedűre : — Ez az utolsó korty. És fölkapta a poharat. — Rád köszöntőm, Nyomorúság! Harcunk kezdődik ... Majd meglátjuk, ki lesz az erősebb ! Aztán odakiáltott a sarokban szundikáló legénynek : — Hé, fizetek ! Mivel tartozom ? — Egy foriut húsz krajcárral, kérem. A visszajáró nyolc hatosból egyel odalökött az álomszuszéknak és azt kérdezte : — Miért vannak itt mi este ilyen kevesen, azaz hogy miért nincs ma itt senki? A legény bámulva meresztette rá dagadthéju szemét: — Mert ma vau, kérem, karácsony estéje. A tékozló fiú felkacagott: — Mi a patvar! Akkor nekem egy kis karácsonyi ajándék dukál. Mondja csak, van magánál szivar ... de jó szivar ám . .. — Igenis kerem, vau ... Még csak két darabbal szolgálhatok... Egy-egy harminc krajcár. — Ide vele ! Szólt a tékozló fiú és az asztal közepére vágta a hat ezüsfpónzecskót. Aztán elharapta az egyik regália végét s azt mondta magában: — Most tehát a vagyonom tiz osztrák értékű krajcár. Rágyújtott és kifelé indult az ebédlőből. — Hányadik szám a nagyságod szobája? kórdó a legény, kinek imponált az Erdőfalván minden esztendőben háromszor történő drága szivarvásárlás. — A tékozló fiú meghökkent. Teringettét, azzal a kérdéssel még nem is foglalkozott, hogy hol fog hálni ma éjjel. — Nem itt lakom, felelt kurtán és kisietett a nagy, homályos Kapu alatt a piacra. „Tisztelt Nyomorúság, ön cselekkel él“, gondolta magában. „A lakás kérdése eddig eszembe se jutott és ön egyszerre rohan meg vele. Ez legalább is nem udvarias dolog. De azért ne higyje, hogy rám ijesztett. Végig fogom sétálni az éjszakát s aziáu majd holnap reggel világos nappal nézünk egymás szemébe.“ így mondá gondolatában és cammogni kezdett a kátyus utcán. De csakhamar azt érezte, hogy tagjait valami nagy, nehéz erő vonja föld felé. Ruhájának minden öltésén át bőréig tolakodott a nedves hideg és mintha hegyesre köszörült jégkristályokkal szurkálta volna. Teste pedig könyörögni kezdett: „ü, csak egy kis nyugvóhelyet, ó csuk egy kis meleget.“ „Nyomorúság, ön gyorsan dolgozik“, mondotta magában a tékozló fiú. „De kifogok mesterségén ... Van még egy hatosom — azért kapok éjjeli szállást valami istállóban.“ Fölkacagott. „Istállóban ! Az legalább romantikus És még úgy sem próbáltam. E század elején a doktorok tüdóvészes királykisass/.onyokat hálattak istállóban, mert a barmok párája egészséges... Ej, hát nekem sem árthat meg .. . Nini, abban a kapuban kocsisfonna ember pipázgat... Értekezzünk vele...“ A kocsis ugyan elcsodálkozott egy kicsit, hogy ilyen úri ember kér tőle éjjeli szállást az istállóban egy hatosért... De elvégre is két pakli dohány nem megvetendő dolog ... — Hát csak kerüljön beljebb az ur, mondta pipaszár mellől.
