Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-24 / 52. szám

1893. december 24. TOLNA VÁKMEGYE. 3. lenzéki tagok, kik fontos okokból távol ma­radni voltak kénytelenek — hozzájárulásukat nemes hévvel irt levelekben tudatták. Ily összhang, ily egyetértés nagy kér­désekben — emlékeztet az iSjS-diki nagy napokra. In hoc signo vinces ! Bűsbach Péter. — Tolnavármegye képviselői. Újév napján a szabadelvű párt nevében és megbízásából Per- czel Dezső fog Wekerle Sándor miniszterelnökhöz az pgész kormány jelenlétében üdvözlő beszédet intézni, a kópviselőház elnökéhez, Bánffy Dezső báróhoz pedig Bűsbach Péter intéz a párt részé­ről üdvözlő beszédet. Azokat kik ezen aktusoknak politikai jelentőségét ismerik, örömmel töltheti el ama fontos és előkelő szerep, a mely a bonyhádi és kólesdi kerület képviselőinek a politikai életben és a szabadelvüpárt kebelében kijut. — A herc3gprimás főpásztori körlevelét biztos értesülések szerint csak január hó első nap­jaiban, a budap' sti kath. nagygyűlést közvetlenül megelőzőleg fogja a püspöki kar az egyházmegyék­ben kihirdetni. — A házassági jogról szóló törvényjavas­latot, melyet az igazságügyi bizottság tagjai, párt­különbség nélkül, egyhangúlag elfogadtak a rész­letes tárgyalás alapjául, az igazságügyi bizottság január 3-áu kezdődő ülésén fogja részletes tárgya- lis alá venni. Eomólhető, hogy e törvényjavaslat még fekruárban kerül tárgyalás alá a képviselőházban. — A közigazgatás államosítása Komárom vármegye törvényh »tósági bizottsága e hó 21-ón tartott közgyűlésén egyhangúlag elhatározta, hogy a közigazgatás mielőbbi államosítása érdekében fel­iratot intéz a képviselőházhoz. VÁRMEGYE. Közhasználatú törvényhatósági táv­beszélő hálózatok. A modern közigazgatás egyik lényeges felté­tele a gyorsaság. Magyarország köztisztviselőinek életét a hízás munka emészti fel, — a napokat, sokszor az éjszakák egy, részét is ott görnyedik át az Íróasztalok mellett. És a villám vonattal, a jövő menő táviratokkal, csilingelő telefonokkal elkényez­tetett közönség mégis sokszor panaszkodik a lassú­ság miatt. Tán van is némileg igaza, mert köztiszt­viselőink munkássága a miatt fecsórlődik el, hogy kevésbé fontos ügyekben, a melyek talán egy-kot szóval könnyen elintézhetők volnának, lapokra ter­jedő levelezést kell folytatniuk. A ki ismeri egy alispáni. avagy egy főszolgabírói hivatal zaklatott­ságát, tiszta képet alkothat magának a felöl, hogy mily rengeteg idő és munkaerő kimélte'nék m*g az által ha a lassú Írást felváltanánk a gyors be­széd könnyen forgó aprópénzére. Azt a falusi jegy­zőt sem ölné meg az Írásbeli etikett, a hosszadal­mas készülődés, a koncipiáiás fárasztó munkája, ha ismételjük, kevésbé fontos, ezy-két szóval elmond­ható informativ jellegű ügyben nem kellene füzet számra naponta a papir-.st pocsékolnia, — tehát az időt itt is, ott is könnyen fel lehetne használói más egyébre, a közügy, a haza nagy hasznára, — közigazgatásunk gépezetének, hogy úgy mondjuk — megolajoz ásóra. Ennek az uj kornak hajnalhasadását jelenti az a terjedelmes leirat, melyet a m. kir. belügy­miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetér­tőig küldött le a közhasználatú törvényhatósági táv­beszélő hálózatok létesítése ügyében vármegyónkhez. A legmelegebben üdvözöljük a tervbe vett reformpt. Óriási haladás ez! Közigazgatási állapotaink a gyorsabb posta közlekedés s főleg a távirda hasz­nálata óta rendkívül sokat javultak. Főokát ennek abban találjuk, hogy habár hézagosán, de mégis meg lett teremtve az állandó összeköttetés a köz­ponttal. Képzelje még ehhez valaki a telefon áldá­sát. Mint a gondolkozó agyba az idegek — úgy fognak összefutni a huzalok; a községek ügyót-ba- ját elrepítik a járási fótisztviselő székhelyére, ez tovább adja a vármegye fejének, a ki mint a ha­jóparancsnok, emelkedettebb helyéről hajóját, — áttekintheti mindennap a kormányzására bízott egész vármegyét. Az oly ügyek, a mik a posta lassú köz­lekedése miatt csak napok, sőt jó hót múlva kerül­tek elintézésre, 5 perc alatt megjárnak két fóru­mot. Ha tűz van, vagy ne adj Isten, általánosabb katasztrófa, például árvíz fenyeget, a mikor éles szemre, higgadt ítéletre és gyors cselekvésre van szükség, a veszedelem teljes képe le lesz rajzolva a vármegye első tisztviselője előtt s mindenütt ott lehet, a hol a veszély sürgős intézkedéseket paran­csol. A telefon e mellett óriási vívmány a társa­dalmi érintkezés, az üzleti, gazdasági összeköttetés megteremtésére és kifejlesztésére. Ismerősünk sza­vát és hangját hallhatjuk mindennap. A falusi unal­mat elűzi a telefon vidám csiliugelése, 5 porc alatt tudjuk a vármegyei nevezetesebb eseményeket, a kereskedő tájékozza magát a termények áráról stb. Ezek nagyjából a közhasználatú távbeszélő készülékek létesítésének előnyei. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága a múlt héten foglalkozott ezen ügygyol és Simontsits Béla alispánt bízta meg a kérdés előkészítésével. Ismerjük alispánunknak a haladás iránti ne­mes érzékét, a valódi modern közigazgatás meg­teremtésére szolgáló igyekezetét, s mivel láttuk, hogy nagyobb akadályokat is képes volt legyőzni, hisszük hogy akaratereje, kitartása egy ujabbi vív­mányhoz juttatja e vármegye lakosságát. A közönség tájékoztatására a telefon létesíté­sének módozatait az alábbiakban ismertetjük : Közhasználatú törvényhatósági távbeszélő há­lózatok azok, a melyek két, vagy több községet a szolgabirói s/.ékhelylyel összekötnek, vagy ezeket a vármegye székhelyével, esetleg a legközelebbi vá­rossal is — összekapcsolják. Egy szolgabirói járás községei rendszerint egy hálózatot alkotnak, s a hálózat végpontjait a szol­gabirói, vagy a vármegyei székhelyek képezik. Az előfizetők vezetékei az illető község pos­tahivatalába futnak be, a miért rendes körülmények közt távbeszélő berendezést csak oly községekben állítanak fel, a hol postahivatal is vau. A posta- hivatal végzi az előfizetők távbeszélő huzaljainak összekapcsolását s mint nyilvános távbeszélő állo­más is működik. A távbeszélő hálózat létesítésének első feltétele, hogy minden távbeszélő állomássá berendezett postahivatilnál legalább három olyan e'ófizetö legyen, a kik kö/.ül kettő a rendes, egy pedig a kedvezményes díjat fizeti. Ez esetben kor­látolt nappali szolgálatot, ha azonban 8 rendes és 2 kedvezményes előfizető jelentkezik, teljes nappali szolgálatot rendeznek be. A létesítés második fel­tétele, hogy az illető községek a berendezés és fen- tartás költségeihez hozzájáruljanak. így tartoznak a fuvar és szakavatottságot nem igénylő munkaerő mellett, a faoszlopok beszerzéséről gondoskodni s a vezetékek ára fejében kilométerenként 20 frtot megtéríteni. A távbeszélő hálózat előfizetője a pos­tahivataltól a saját lakásáig terjedő vonalat tartozik maga megépíteni és fentartani. A gép és telep be­rendezést az állam adja, de egyszer és mindenkorra 30 frtot kell érte fizetni. Előfizetési díj egy járás keretén belől: állami, törvényhatósági, városi, illetve községi, vagy egyházi hivatalok és jótékony inté­zetek számára évi 15 frt; magánosok számára évi 30 frt; egyletek, társasköröd, vendéglők, kávéhá­zak és egyéb nyilvános jellegű előfizetők számára évi 45 frt. Ha a hálózat a vármegye más járására is kiterjed, ezen tételek érvényben maradnak, de ha külön városi távbeszélő hálózat is áll fenn, 30 foriut kapcsolási illeték fizetendő. A nyilvános távbeszélő állomás használatúért 5 percnyi beszélgetés után 10—30—50 kr fizetendő, a szerin^ a mint ugyan­azon járás, vagy a többi járások, szomszéd megyék vagy pedig a külön városi távbeszélő hálózatok elő­fizetőivel akar valaki beszélni. A díjat a hivó fél viseli. A nem előfizetők beszédre meghívása 15 krajcárba kerül. — A Ferenc-közkórház újjászületése. A szegzárdi Ferenc-körházra nézve korszakot alkotó lesz a következő eszteudő. — 107 ezer forintnyi költséggel kiépítik egészen, úgy, hogy ritkítani fogja párját szé'es e hazában. — Az utcai frontot kiviszik egészen az ott elvonuló utca sarkáig, s megtörvo folytatják beljebb. Az őrültek házát közé­pen emeletre építik fel, a másik vége, a mostani mintájára földszintes marad. A báttaszéki utcára szolgáló főépület egy része a jelenlegi kórház ki­bővítésére fog szolgálni, egy részét pedig szülészeti osz­tálynak rendezik be, s itt lesz elhelyezve a bábaképző tanfolyam is, a melyet vármegyénk alispánjának kezdeményezésre már valószínűleg a jövő Főben megnyitnak. — A kórház udvarát parkírozzák, hogy az üdülő beti'gek sétát tehessenek. Az építkezés fedezésére szükséges összegért a vármegye garan­ciát vállal, a miuíszterhez azonban felírnak, hogy dóig, mely — mint útbaigazítással szolgáló jóaka- ratu emberek mondták — Erdófalvának első hotelje. Az áreudáspipák esztendős füstjétől dohos ebédlőben nem volt egy lélek sem. A kétséges szinti abroszszal leteritett asztalok közül csak egyet- len-egyre vetett világot egy füstös petróleumlámpa; és az ásitozó, borzas legény alvajáró hangján kér­dezte : — Mivel szolgálhatok ? Rostélyos, borjusze- let, rántott csirke... Azaz hogy rántott csirkével nem szolgálhatok. — Hozzou rostélyost, egy darib sajtot és egy liter bort a legjavából, mondá a tékozló Hu olyan hangon, mint a mikor még a párisi mailre d’hóteleknek parancsolt. Es megette a rostélyost, a sajtot három ke­nyérrel ; és megitta a tűrhető bort. Mikor az üres tányérokat elvitte a legény, a tékozló fiú kissé me­lankolikusan tekintett utána : — Ez volt az utolsó harapás. Mikor pedig a pohárban már csak egy ujj­nyi bor volt, rápillantott a sárgás nedűre : — Ez az utolsó korty. És fölkapta a poharat. — Rád köszöntőm, Nyomorúság! Harcunk kezdődik ... Majd meglátjuk, ki lesz az erősebb ! Aztán odakiáltott a sarokban szundikáló le­génynek : — Hé, fizetek ! Mivel tartozom ? — Egy foriut húsz krajcárral, kérem. A visszajáró nyolc hatosból egyel odalökött az álomszuszéknak és azt kérdezte : — Miért vannak itt mi este ilyen kevesen, azaz hogy miért nincs ma itt senki? A legény bámulva meresztette rá dagadthéju szemét: — Mert ma vau, kérem, karácsony estéje. A tékozló fiú felkacagott: — Mi a patvar! Akkor nekem egy kis ka­rácsonyi ajándék dukál. Mondja csak, van magá­nál szivar ... de jó szivar ám . .. — Igenis kerem, vau ... Még csak két da­rabbal szolgálhatok... Egy-egy harminc krajcár. — Ide vele ! Szólt a tékozló fiú és az asztal közepére vágta a hat ezüsfpónzecskót. Aztán elharapta az egyik regália végét s azt mondta magában: — Most tehát a vagyonom tiz osztrák értékű krajcár. Rágyújtott és kifelé indult az ebédlőből. — Hányadik szám a nagyságod szobája? kórdó a legény, kinek imponált az Erdőfalván minden esztendőben háromszor történő drága szivarvásárlás. — A tékozló fiú meghökkent. Teringettét, azzal a kérdéssel még nem is foglalkozott, hogy hol fog hálni ma éjjel. — Nem itt lakom, felelt kurtán és kisietett a nagy, homályos Kapu alatt a piacra. „Tisztelt Nyomorúság, ön cselekkel él“, gon­dolta magában. „A lakás kérdése eddig eszembe se jutott és ön egyszerre rohan meg vele. Ez leg­alább is nem udvarias dolog. De azért ne higyje, hogy rám ijesztett. Végig fogom sétálni az éjsza­kát s aziáu majd holnap reggel világos nappal né­zünk egymás szemébe.“ így mondá gondolatában és cammogni kez­dett a kátyus utcán. De csakhamar azt érezte, hogy tagjait valami nagy, nehéz erő vonja föld felé. Ru­hájának minden öltésén át bőréig tolakodott a ned­ves hideg és mintha hegyesre köszörült jégkristá­lyokkal szurkálta volna. Teste pedig könyörögni kezdett: „ü, csak egy kis nyugvóhelyet, ó csuk egy kis meleget.“ „Nyomorúság, ön gyorsan dolgozik“, mon­dotta magában a tékozló fiú. „De kifogok mester­ségén ... Van még egy hatosom — azért kapok éjjeli szállást valami istállóban.“ Fölkacagott. „Istállóban ! Az legalább romantikus És még úgy sem próbáltam. E század elején a doktorok tüdóvészes királykisass/.onyokat hálattak istállóban, mert a barmok párája egészséges... Ej, hát ne­kem sem árthat meg .. . Nini, abban a kapuban kocsisfonna ember pipázgat... Értekezzünk vele...“ A kocsis ugyan elcsodálkozott egy kicsit, hogy ilyen úri ember kér tőle éjjeli szállást az is­tállóban egy hatosért... De elvégre is két pakli dohány nem megvetendő dolog ... — Hát csak kerüljön beljebb az ur, mondta pipaszár mellől.

Next

/
Thumbnails
Contents