Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-17 / 51. szám
III. évfolyam. 51. szám. Szegzárd, 1893. december \i. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egy évre . Pél évre. . , Negyedévre Egy szám . . Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadd* | hiraUlon kivtll elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNÁR istvAn. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető kős- I lemenyek, valamint az előflze- | tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Községi képviselők. Vármegyeszerte most folyik az az alkotmányos tevékenység, a mely a községek képviselő-testületének megalkotásában áll. Sokkal fontosabb és jelentősebb ez a tény, semmint azt a felületes szemlélő hinné. A törvény a községek legéletbevágóbb ügyeinek intézését az önkormányzati működés körébe utalja; a vármegyei törvényhatóság részére csak az általános felügyelet és egyes esetekben a felülvizsgálat jogát tartván fenn. A községi képviselők és az elöljárók hivatásszerű feladata tehát nagy és fontos érdekekkel áll kapcsolatban. Az egész köz- igazgatási szervezet, úgy a mint azt törvényeink és intézményeink manapság megalkotják, a községekben bírja alapját és azokon épül fel fokozatos emelkedéssel. Nem méltatható és nem hangsúlyozható tehát eléggé annak szükségessége, hogy a községi ügyek vezetése lehetőleg ahhoz éi-tö, ügybuzgó és lelkiismeretes kezekre bizassék és hogy a választó közönség legjobb meggyőződése szerint szemelje ki a maga köréből azokat, a kiket ügyeinek intézése, a község igazgatása és a közérdekek előmozdítása céljából bizalmára érdemesít. Sajnálattal kell konstatálnunk, bogy a legelső akadály, a mely ennek a szép óhajnak megvalósulását nehezíti, az érdekelt választó közönségnek sok helyütt bántó módon megnyilatkozó közönye. A közügyek iránt való érdeklődés, a mely minden nép politikai fejlettségének biztos mértéke, nálunk még meglehetős alacsony fokon áll; és ott, a hol az alkotmányos köztevékenységben való részvételt személyes ellentéteknek felszínre kerekedése nem élénkíti, a legtöbbször sajnálatos cl- tompultság tapasztalható a közérdekű és közhasznú szempontok legfontosabbjai iránt is. A községi képviselők megválasztása nálunk jelenleg fokozott jelentőséggel bir, mert tudvalevőleg alig van község vármegyénkben, a mely nem áll a válságos gazdasági viszonyok nyomasztó hatása alatt, alig van község, a hol a lakosok között jólét helyett anyagi szükség és tespedés nem uralkodnék, miért is kétszeresen fontos, hogy a községek kormányzata arra hivatott, megbízható kezekbe kerüljön. Kell, hogy a községi elöljárók és képviselők teljes tudatában legyenek annak a felelősségnek és fontosságnak, a melylyol tisztségük betöltése jár; kell, hogy a községi vagyon kezelésénél kellőképen mérlegelni tudják azt, hogy mi a községnek és lakosságnak valódi szükséglete és érdeke <?s hogy azok kielégítésénél ne személyes tekintetek vezessék őket; kell, hogy hivatásuknak mindenben éberséggel és lelkiismeretességgel feleljenek meg és hogy úgy az autonom hatáskörükből, mint a felsőbb hatóságoktól származó rendelkezéseket híven ! kövessék és hajtsák végre. Éppen azért arra kívánjuk buzdítani a választókat, hogy komolyan, meggondolással, hitüket és meggyőződésüket követve, gyakorolják választási jogukat. Sem személyes tekintetek, sem kicsinyes érdekek által ne befolyásoltassák elhatározásukat. Válaszszanuk olyan községi képviselőket és elöljárókat, a kik igazán szivükön viselik a község valódi érdekeit; a kik kellő értei- rnességgcl és egyúttal elegendő önzetlen akarattal bírnak ahhoz, hogy azt, a mi a köznek igazán javára válik, felismerjék és megvalósítsák ; és a kik önérzetükben, hajthatatlan jellemükben elegendő biztosítékot nyújtanak az iránt, hogy a község ügyeit mindenkor híven, minden befolyásolástól menten, becsületesen és szorgalmas munkával : viszik. Ha ezek a szempontok a választásoknál érvényesülni fognak: ez lesz az első lépés azon az utón, mely a községek köz- igazgatásának megjavításához vezetond. — A házasságjogi törvényjavaslat. A képviselőház igazságügyi bizottsága elhatározta, hogy a házasságjogi tör vény javaslatot hétfőn, folyó hó 18-án, délután 5 órakor veszi általánosságban tárgyalás alá. TÁR CZ A. CSILLAG. És együtt ültünk némán, önfeledten, Zúgó akáczok alján mindakotten, Fehér virágok hullottak reánk S nézve merengve, mely ott fönn ragyog, Á millió fényes kis csillagot, Oly szépet álmodánk. S a hogy ott ültünk egymást átkarolva, Halk zizzenéssel az akácfa lombja Fülünkbe súgta: „Csak szeressetekI Á sors mogorva, szívtelen, siket És mig a csókokat kímélitek, Jéggé fagy szivetek!“ S hogy felnéztünk a fényes csillagokra, .Ajkad fülembe halkan ezt susogta: „Ne válaszszunk magunknak csillagot, Mely megmaradjon örökös tanúnak, Ha te reám únsz, vagy ha én megunlak S a szivünk megfagyott ? Csillagsugáros enyhe, nyári este . . . Mig két szemed a csillagot kereste, Lezártam édes csókkal ajkadat; „A mi szerelmünk porrá soh’se válik, Szeretni fogjuk egymást mindhalálig, Mig szivünk megszakad !“ Ha ifjúságunk mindörökre eltűnt, Ezt a mi tenger, végtelen szerelmünk Nem éli senki túl, S a temetőben ciprusok övezto Elhagyatott sírunkra fónyvesztve A csillag is lehuU. HELTAI JENŐ. 111-LLZÍólC- A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Ilona szép volt, határozottan szép. És hozzá i poétikus, kedves, természetes; semmi jukker-tem- pót nem találhattok azon a lányon. Sok volt benne az anyja természetéből. Azt is Ilonának hitták, és a főbíró, mikor vasárnaponként borkóstolókról hazajött, egész elérzékenyedve kezdett raesólgetni az ó szegény, jó Ilonájáról a kompániának. — Éjh, ejh, ha az a lány nem volna szakasztott olyan jó természetű, mint az anyja, régen meguntam volna ezt a hitvány életet. Áldott jó lélek, igazán öröm élni mellette. Hanem — újra hangsúlyozom — ezt csak az elérzékenyülés pillanataiban mondta a főbíró. Ilona kisirt szemei nagyon is azt bizonyítgatták, hogy a rendes körülmények között a főbíró egy cseppet sincs elragadtatva leányától, s otthon elég baj, meg viszálykodás esik meg Dap- nap után. Hogy mi okozta ezt a sok bajt? A szokott banális történet. A lány mást szeretett, mint a I kit az apja kívánna vejének. A főbíró, az gentry családból való; kész nevetség volna most egy jött-ment újságírót beereszteni a famíliába. Hogy az a sehonnai most befészkelje magát oda, bosszúságára a vármegyei gent- rynek, szégyenére az apának ? Eh, abból semmi sem lesz. Férj kell ? Hát ott van a Bárkányi Muki. Hogy még egész fiatal gyerek ? Hogy még tisztességes állása sincs ? Hát hiszen csak többet ér ! egy kackiás fiatal gyerek egy vén medvénél ! Aztán niDcs messze már a restauráció; jó famíliája van, majd csak bedugjuk valahova ; ha a központban nem, juthat neki egy kis szolgabiróság a vidéken., Ks Ilona mindennap végig hallgatta az apja okoskodásait, de nem felelt rájuk semmit, legföljebb, ha sóhajtott egyet. A mi aztán az apját még jobban megharagiiotta. — Aztán ha még valami tisztességes emberre vetetted volna a szemedet! De micsoda szeretni valót találsz a léhútó újságírón? Nem szép, azt magad is bevallhatod. Gazdag volna ? Dehogy. Egy fillére sincs. Talán valami tisztelt, derék ember, a kire büszke lehetne felesége ? Szó sincs róla. Tudsz valakit, a ki szeretné, vagy becsülné? Gyűlöli mindenki, elfordulunk tőle valamennyien. Ilona szónélkűl végig várta megint a kifaka- dásokat. Talán oda se figyelt. Mig az apja a régi litániát sorra recitálta újra, az alatt ő maga is elgondolkozott azon, hogy hát minek is szereti any- 1 nyira azt az embert ? Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket, nehogy a kiadóhivatal könyveinek évi lezárásában és a lap szétküldésében akadályozva legyen, hozzánk mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
