Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-26 / 48. szám

1893. november 26.

TOLNAVÁRMEGYE.

5.

oltották el ezt a tüzet, a szomszéd ház padláslyuk- , ján sürü füst kezdett kitódulni. Szerencsére röglön észrevették s eloltották, még mielőtt lángba borulhatott volna, ügy látszik, hogy itt szándékos gyújtogatás esete forog fenn, mert az imént leégett házról a tűz ide át nem csaphatott, miután a szél azt az ellenkező irányba fújta. De a tettest kideríteni nem sikerült.

— Névváltoztatás. A belügyminiszter megengedte, hogy kiskorú Konstanczer Mária, Erzsébet és Józ«a szegzárdi lakosok vezetéknevüket Kökényesire változtassák át.

— A kis szökevény. A folyó hó 20 án tartott szegzárdi vásár alkalmával, délután 2 óra tájban egy körülbelül 12 óvás fiú szökött meg a kórházból, s ballagott befelé a Budai-utcának. Sokan látták ugyan a kalap nélküli, kórházi köntösben bandukáló s folyton vissza-visszatekintgetó fiút, de a vásáron mindenki magával lévén elfoglalva, ügyet sem vetettek rá. De hirtelen feltűnik 2 férfi alakja az ulon ; alig hogy a fiú ezeket észrevette, futásnak eredt; ezek meg — a kórházi ápolók, kik a fiú szökését észrevették, s most szerették volna elfogni — utána. S megindult az őrült hajsza. A fiú minden erejéből iparkodott üldözői elől elmenekülni, s az országút közepére, a nagy sárba csalta őket, azt hívén, hogy azok ide nem követik. De hiába 1 Oda is csak utána mentek. Természetes, hogy a vásári nagy elfoglaltság dacára mái akkor sok nézője akadt a furcsa jelenőinek. Végre az u. n. Tauszig- saroknál, a hová a fiú be akart menekülni, elcsípték s nagy diadallal visszavitték a kapálódzó kis szökevényt a kórházba.

— Az eltűnt asszony. Ifjú Kovács János alsónáuai lakos felesége múlt hó 28-áu megbetegedett, s a 30 án hivott orvos a tifus előjeleit constatálta. November elsején éjjel hirtelen eltűnt.

A nép akkor sokat beszólt azon ellenséges viszonyról, melyben az eltűnt asszony férjével és annak anyjával állt és mindenki őket vette gyanúba, hogy bizonyára úgy tették el láb alól. Azóta folyton keresték az asszonyt, de hiába, mígnem végre a napokban az eltűnt nő hullája Báttaszék község északi részén G I o s z Ferdinándnak a kocsiút mellett levő fedett és csak egyetlen helyen hozzáférhető kutjában megtaláltatott. Hogy miképpen került a szerencsétlen nő a kútba, az még talány, az orvosi vizsgálat annyit kiderített, hogy élve jutott belé, de hogy öngyilkosság, vagy gyilkosság esete forog-e fenn, azt még a törvényszéki vizsgálatnak kell kideríteni. * II.

— A szépség átka. IQ. Kovács József a legszebb szegzárdi legény hírében állott. Büszke is volt rá, de nagyon. Minden leány őt tartetta ideáljának, minden menyecske őbeló volt szerelmes, minden legénynek ö volt vetélytársa, minden férj, kivált az olyan idősebb férj, kinek fiatal felesége volt, ó reá volt féltékeny. Lett is belőle olyan paraszt Don Juan, hogy ritkította párját. De egy idő óta kezdett ez a nagyság terhére lenni. A leányok kezdtek rá haragudni, mert igazán egyiket sem szerette, a legények pedig mulatságok alkalmával nem fogadták be társaságukba, nehogy mulatságukat megrontsa, szóval szépsége átokként kezdett reá hatni, úgy hogy búskomorságnak adta magát, és mert ez sem segített a baján semmit, a napokban revolverrel agyon akarta magát lőni, de ez sem sikerült neki, mert a golyó nem ölte meg, sőt nem lehetetlen, hogy rövid idő múlva ismét megkezdheti félbeszakadt szereplését, mert a mint hallik, a lövés annyira felkeltette hajdani iraádottjai érdeklődését iránta, hogy folyton tudakozódnak hogyléte felöl, szóval ismét érdekes egyéniség lett.

— Betöréses lopás. Dani János decsi lakos ablakán keresztül valaki a szobájába behatolt

s az ott talált nyitott ládából az összes ruhákat el- i lopta. A csendör8Óg csakhamar kiderítette, hogy a betöréses lopást Rag ács János dusnoki illetőségű jelenleg Decsen tartózkodó napszámos követta el, ki a helyi viszonyokkal teljesen ismerős volt, mivel a károsultnál többször volt munkában. De ez eleinte hallani sem akart a dologról, hanem végre is beismerte, hogy ő volt a tettes, s aztán elmondta azt is, hogy a lopott tárgyakat V i s z m e g Mihály- nénál helyezte el, a hol azokat a házkutatás alkalmával meg is találták. Ragácsot letartóztatták- V i s z m e g Mihálynét pedig, mint orgazdát feljelentették.

— Lopott méhkasok. Szegény betörők 1 Soha ilyen időket 1 Máskor ilyenkor már javában járták a pincebetörések, s ha egy kicsit eret vágtak is a gazdag szőlőbirtokosokon s elvitték egy-kót hektó borukat, maradt még nekik is elég. Most, hogy bor már alig terem, a betörőknek sem jut, mert a gazdák azt a keveset, a mit szüretelnek is, hét fejű sárkány módjára őrzik. Aztán máskor ilyenkor november végén már jól fagyott s az emberek öltek derűre, borúra, igy aztán a betyároknak is jutott lopni való elég. Most, egész őszi idő járja, s ki tudja, mikor köszönt be az öles általános évadja. Volna ugyan még egy mód a lopásra, a ki a kész

lemem és szolidságom elég biztosíték lesz, hogy az a pénz nem lesz hiábavaló kiadás.

Jelszavam ezután is a szorgalom és munkásság leszen.

Kérésemet még egyszer megújítva, maradok kedves Guszti bácsinak szerető unokaöcscse

J. P.

II.

Édes Mari néni!

Régen készültem már Önnek Írni, aranyos nénikóm; de dolgaim annyira elfoglalnak, hogy mindez ideig nem jutottam hozzá.

Bizony sok munkába, nagy nyomorúságba kerül ez az uj élet, elszakítva mindattól, a kit szerettünk, főleg kedves Mari nénitől 1

Hejh, mennyiszer visszasír a lelkem a sok jó túrós rétes és mákos patkó után. a mivel kedves Mari néni kényeztetett vákációim boldog napjaiban! Most minden már csak álom, mert elérkezett a szomorú nélkülözésnek, kétségbeesett koplalásnak vigasztalan korszaka.

Azon a ponton állok, hogy ma-holnap szűk anyagi körülményeim miatt tanulmányaimat, melyekért mint szorgalmas ifjú egész lélekkel hevü- lök, félbe kell szakitanom.

A válság küszöbén édes Mari néném áldott jó szivéhez fordulok, segítsen meg, ne feledkezzék j el szerető öcscséről.

A szivem vérzik, mikor ilyen kéréssel kell j fordulnom kedves Mari nénihez; de azt remélem, hogyha nem is teljesítheti, legalább nem utasít el j oly durván és ridegen, mint azt Guszti bácsi tette velem.

Könyörögtem neki, föltártam előtte kétségbe- esett helyzetemet s ő válaszul a sajgó sebeket még j

jobban el mérgesítette. Azt felelte, hogy ő nem akar rólam tudni semmit, éljek úgy, a hogy tudok.

Most tudom csak átérteni, miért érez kedves Mari nőnemnek szive, a melyik mindenkit szeretettel ölel át, épen ő iránta olyan gyülölsóget. a miért nem engesztelődik ki vele sohasem. Az ő szívtelensége és durvasága igazán nem érdemli meg, hogy édes nőném szeretetét, melyre annyian tartunk számot, rá is pazarolja.

Nincs más hátra tehát, mint kedves Mari nó- némhez fordulni és kérni, hogy a mindenkitől elutasított szegény szenvedőt vegye pártfogásába, s mutassa meg annak a kőszívű zsarnoknak, hogy százszorta többet ér, mint ő.

A mit kérek, az nem több harminc forintnál ; hiszem, hogy kedves néném megkönyörül rajtam.

Kérését még egyszer megújítja, s kedves Mari néni kezeit ezerszer csókolja

szerető unokaöcscse J. P.

III.

Aranyos Janikám 1

Megpurapoltam mind a két öreget. Egymásra uszítottam őket, s volt is sikere: nyolcvan pengő nyomja a markomat.

Estére gyere el a Szikszayba. Koloszális lumpolást rendezünk. A kis kóristánédat is elhozhatod magaddal; az enyém is ott lesz.

Pezsgőzünk, quantum satis.

Két hétig felé se nézek az egyetemnek.

A közeli muri reményében ölel

Indigó-pinty.

sonkákat már meg nem várhatja, t. i. az egész eleven disznót elemelni; de mikor azok az átkozott disznók úgy visítanak, ha lopni akarják őket! így tehát nem marad egyéb hátra, mint vagy türelmesen, vagy akár türelmetlenül is várni, vagy pedig hozzányúlni ahhoz, a mihez hozzáférhet az ember. Ez utóbbi megoldási módot találták legalkalmasabbnak Szili János s T á d i t s Mihály dolinái, s Mészáros János bátai rovott előéletű lakosok is, kik különféle helyen nem kevesebb, mint 17 kas méhet vittek el, természetesen mézestül. De ezzel sem lóvén kielégítve lopási vágyuk, a földekről szekérszám szállították haza a — más kukoricáját, s adták el — bár olcsón — de mégis jó nagy nyereséggel. Hanem a hasznuk mégsem lett valami nagy, mert a csendőröket nyomozás alkalmával a szálak Szilihez vezették, ki bár eleinte mindent tagadott, de utóbb nem csak mindent beismert, hanem még társait is feljelentette, kiknél a lopott jószágok legnagyobb részét meg is találták, kivévén a kasokat, melyeket a mezőn elégettek volt. A lopottakat tőlük elkobozták, őket pedig letartóztatták s átadták a szegzárdi kir. ügyészségnek.

— A szegzárdi Erzsébet-vásár. Folyó hó 20-án volt, vagy jobban mondva, lett volna a szegzárdi Erzsébet vásár, ha az időjárás nem lett volna olyan mostoha. Előzőleg 2-3 napon át folyton esett, miáltal az utak majdnem járhatatlanok lettek. Nem csoda tehát, ha a távolabb vidékről kevesen jöttek úgy az eladók, mint a vevők. Ezt sokan megérzik, de talán legjobban a gazdasszonyok, kik ilyenkor szokták egész téli zöldség s egyéb házi szerekben való szükségleteiket fedezni, s most jóformán elestek ettől, mi által ki lesznek szolgáltatva a piaci kofáknak, a mi pedig nem kis kiadási többletet jelent. De megérezték a kereskedők is, kik e vásártól sokat vártak s csak alig kaptak valamit.

— Dörgés és villámlás novemberben. Folyó hó 23-án éjjel 3 és 4 óra közt valóságos nyári zápor vonult el Szegzárd fölött. A zápor csattogott, aztán egyszerre elkezdett dörögni és villámlani, akár csak júliusban. A barometer egész héten valóságos vitustáncot jár, mert folyton 74 és 77 fok közt futkos fel alá 1 Bizouy furcsa, szeszélyes időjárás.

— A vágott dohány. Pintér Sándor pál- fai lakos nagy pipás volt, de mi haszna, „ha nem volt hozzá vágott dohánya.“ Kapta tehát magát s belopódzott Farkas István ottani lakos kerített udvarába, s nem kevesebb mint 35 füzér leveles dohányt magához véve, hazasietett, a hol azonnal hozzá is látott a dohány vágásához. De semmit sem nyert vele, mert a csendőrök rájöttek, hogy ő a tolvaj, nála házkutatást tartottak, a hol a do. hányt megtalálták, elkobozták, őt pedig feljelentették. így hát P i n t ó r Sándornak csak ismét nem volt vágott dohánya.

— Kapcabetyár. Györki János, miszlai polgárembernek úgy télviz idején gyakran szoktak a lábai fázni. F a 11 n e r Ödön ottani kereskedő boltjában voltak ugyan igen jó meleg harisnyák, csakhogy az volt a bökkenő, hogy ezeket pénzért árusította, a miből Györki uram vajmi kevéssel rendelkezett. Mit tegyen tellát az ember, ha lábai fáznak, pénze pedig nincs, hegy harisnyát vegyen ? Ki gondolta ó azt szépen. Elment a boltba, vett ott valamit s mig a kereskedő egyet fordult, egy tucat harisnya a szűr ujjába vándorolt. S mint a ki dolgát a legjobban végezte, nyugodtan Istennek ajánlotta a boltost s haza ballagott. S csakugyan melege is lett a harisnyáktól, mert azok alaposan befütöttek neki ; a mint u. i. a kereskedő a harisnyák hiányát észrevette, miért, miért sem, de mindjárt Györkire gyanakodott. A csendőröknél jelentést tett, kik nála házkutatást tartottak, s meg is találtak nála néhány párt. Természetes, hogy Györki csak annyi párt ismert el, a hányat megtaláltak. Tehát tovább kerestek, s midőn megint egy párt megtaláltak, ezt is készségesen elfogadta, de aztán a többit következetesen tovább tagadta. De akkor már nem sokat tárgyaltak vele, hanem a corpus delictiket tőle elkobozták, őt magát pedig feljelentették a gyönki kir. járásbíróságnak.

— Járlat nélküli lovak elkobzása. Bocskor István n.-kéri és Csapó József hardi (Fehérm.) lakosoktól 4 lovat koboztak el a csendőrök, mert nem volt róluk járlatuk, s igy nagyon valószínű, hogy ezek lopottak. Az ügynek a paksi főszolgabírói hivatalnál folytatása lesz.