Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-26 / 48. szám

2.

TOLNAVÁRMEGYE.

1893. november 26.

Az sem okozhat főfájást, hogy mi történjék a szobor számára megvásárolt területtel, mert az uradalom a változott viszonyokra való tekintettel remélhetőleg meg fogja engedni, hogy a szobor helyéül szánt területet a bizottság a városnak adja át, ez pedig szívesen megadja érte az 1300 frtot.

Az is páratlanul álló eset, hogy a szobor helyét a szobor-alap filléreiből fedezzék és azt ne a város adja; ha a Garay- térre helyezik a szobrot, akkor legalább a szobor-alap 1300 írttal nagyobb lesz.

Az egész akció, a melyről most szólunk, nem igényel a közönség részéről semmiféle áldozatot vagy anyagi hozzájárulást, hanem egyedüli célja az, hogy a meglevő szobor-alapból állítsuk fel a szobrot.

Ma még nincs késő, de legfőbb ideje egyúttal a cselekvésnek.

Ne tétovázzunk, hanem cselekedjünk.

Fogjunk hozzá egyesült erővel és a milleniumra leplezzük le városunk nagy szülöttjének, ihletett költőnknek, Garay Jánosnak szobrát.

POLITIKAI HÍREK.

— Csáky Albin gróf. Örömmel elismerjük, hogy a képviselőházi ellenzék a lefolyt közoktatásügyi vita alatt szép jelét adta elfogulatlanságának és a szabadevű eszmék iránt való hódolatának. — Egymás után állottak fel helyeikről az ellenzéki képviselők, hogy Csáky elé az elismerés és tisztelet hervadhatatlan babérjait lerakják. Az ellenzéki férfiak lelkesült beszédekkel támogatták a szabadelvű pártot Csáky gróf államférfiul nagyságának nyílt elismerésében és Csáky minis/ter c

. . , . .. ..lati.-,,; ■Miye-.r - i, iciu.j.

'öäeteu a Kópviselőházban olyan általános, őszinte lelkesedés által szított ovációknak volt részese, — a minő még kevés kormányférfiunak jutott ki nálunk. Az elismerés és ünneplés első sorban Csáky miniszter úgy egyéni, mint államférfim kiváló tulajdonságainak szólott, melyek alkalmasak őt nemcsak népszerűvé, hanem hivatottak őt az ujabbkori Magyarország egyik legkimagaslóbb politikai alakjává tenni. De szólott ezen meleg tüntetés a Csáky miniszter által képviselt és immár megvalósulás stádiumába jutó szabadelvű eszméknek is. Mint igaz

katholikus four élére állo’t és megteremtette azt a nagy mozgalmat a szabadelvű eszmék érdekében, a mely újabb időben a magyar közéletet, csekély kivétellel, foglalkoztatja. Olyan szabadelvű politikái inaugurált, a melyre Magyarország államiságának és nemzeti egységének érdekében nagy szükség volt, a mely hivatva van eddigi számos félszegséget megszüntetni, hiányokat pótolni és a létező bajokat gyökeresen orvosolni. A magyar képviselöház impozáns többsége lelkesült örömmel üdvözölte az elmúlt napokban azt a szabadelvű és nemzeti politikát, melyet Csáky miniszter követ és bizonyságot tett arról, hogy a szabadelvüség érdekeinek egyéb tekinteteket könnyen feláldoz és hogy a küszöbön álló reformok megvalósulását őszintén kívánja. — Épen azért Csáky miniszter nagy szolgálatot teend a közügynek, valamint az általa képviselt szabadelvű reformoknak, ha azon a helyen, a melyet ed- digeló is mély állam férfiúi belátással, bölcsesóggel és következetességgel szilárdan betöltött, továbbra is megmarad. Ha az övé volt a gond és fáradozás, a munka és harc, legyen a dicsőség is egészen és osztatlanul az övé.

— Szabadelvű válasz ultramontán emlékiratra. A kőtelező polgári házasság és ultramontán reakció címmel röpirat jelent meg, mely Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök nemrég közzétett emlékiratára a választ megadja. A szerző, a ki Severus állnevet használ, élesen bírálja a nagyváradi főpap ismeretes emlékiratát és arra a konklúzióra jut, hogy Schlauch püspököt ultramontán fanatizmusa annyira elvakiotta, hogy a házassági jogra vonatkozó szak- irodalom előrehaladottságát észre se veszi és ennélfogva özönvizelőtti és teljesen obszkurus egyének nézeteire alapítja okoskodásait. Severus kifejti, hogy a kötelező polgári házasság az egységes és nemzeti érzelmű középosztály megteremtésére nélkülözhetetlenül szükséges és hogy Schlauch püspök emlékiratának épp az a legnagyobb hibája, hogy a kath. :*y!±: :::Z?őnio; a iihelyezi, a mi eléggé jellemzi azt az ultramontán táo'G'ít"'méíy- nek legkiengesztelhetlenebb képviselője Schlauch Lőrinc. A szerző azután áttér a püspöki memorán- dum tévedéseire és kimutatja, hogy Schlauch álláspontja védelmére egyetlen érvet se hozott fel, mely képes volna a szakszerű kritikát kiáltani. A röpirat, úgy látszik, ugyanannak a kormánypárti Írónak tollából ered, a ki évekkel ezelőtt Timoleon álnév alatt irt egy röpiratot és a mely ép úgy mint a mostani is, Beksics Gusztáv publicisztikai babérait j szaporította.

— A költségvetési vita gyors menete — a pártok azon óhajának eredménye, hogy a nagy reformokhoz mennél előbb hozzá lehessen fogni. A polgári házasságról szóló javaslatot Szilágyi igaz- ságügyminiszter a jövő hét közepén fogja beterjeszteni.

— A valutaszabályozás tárgyában a legkö- kelebbi lépéseket azokon az értekezleteken fogják megállapítani, melyeket Plener osztrák pénzügyminiszternek legközelebb Budapestre érkezése alkalmával fognak megtartatni.

VÁRMEGYE.

— Pályázati hirdetmény. A bosznia-hercego- vinai országos kormány pénzügyi szolgálatának fogalmazási szakában legközelebb több, a X-ik díjosztályba tartozó segédfogalmazói, valamint adó- és pénzügyi felügyelőségi segódi állomás évi 1200 forint összilletményekkel; továbbá több pénzügyi fogalmazó gyakornoki állomás évi 800 forint segély- pénzzel fog betöltetni.

Felhivatnak pályázni óhajtók, hogy érettségi bizonyitványnyal, jogvégzettséget igazoló végbizo- nyitványnyal (absolutorium), államtudományi, államvizsgálati (szigorlati) bizonylatokkal, továbbá egészségi állapotukat feltüntető orvosi bizonyitványnyal felszerelt és nyelvismereteiket is feltüntető pályázati kérvényeiket a bosznia-hercegovinai országos kormányhoz (Sarajevo) címezve, az illetékes járási főszolgabíró utján Tolna vármegye főispánjához 1893. évi december hó 15-ig nyújtsák be.

A kérvények 40 krnyi és a csatolmányok 10—10 krnyi boszniai okmány bélyegekkel látandók el, vagy esetleg a megfelelő pénzérték melléklendő.

Szegzárdon, 1893. november hó 19-én, A szabadságon levő főispán helyett: S i m o n t s i t s Béla, alispán.

Jókai Mór.------- A fracsis esprjt-nek köszönhetjük ezt a szellemes axiómát: „Monüu"m€g') 'Éögy iiiit eszel, és én megmondom, hogy ki vagy.“ Ennek a szellemes mondásnak analógiája-képpen mi is azt írhatjuk cikkünk fölé mottónak : „Mondd meg, hogy ünnepelsz és ón megmondom, hogy mennyit érsz.“

Ebben a

z országban talán még sohasem kínálkozott olyan fényes alkalom bebizonyítani, hogy a nemzet miképpen ünnepelheti nagyságát, miképpen örvendhet azon, hogy az ország géniusza egyik fenkölt gyermekében számára is mennyi dicsőséget szerzett, mint most, a mikor arról van szó, hogy mindannyiunk fényességét, irodalmunk egyik legkimagaslóbb alakját, Jókai Mórt jubiláljuk.

mily pompás harmóniát képes rögtönözni igy ösz- szeségében. Vagyis inkább édes zűrzavar az, de elhódít, elaudalit, mint a Wagner-fóle zene . . .

A társalgó csoportok központját természetesen Simontsits Béláné úrnő képezte. Körülvették. Mindenkihez volt egy-egy nyájas szava, tekintete, kóz- szoritása. A fekete ruhás fiatalság is elvegyült a hölgyek hullámzó csoportjában s talán még most is teszi a szépet, ha az elnök szava meg nem csendül : tessék helyet foglalni a zöld asztalnál.

A zöld asatálnál ?! Volt ijedelem. A vén kopott borszékek yedten bujtatták el lábaikat a hosszú asztalok alá. De a gyöngéd női kacsók fülönfogva előrángatták őket, hogy reájok üljenek. Most aztán a zöld posztóra került a pirulás sora. Szörnyen restelte a bársonyos kezek s a szebbnél szebb arcok alabástroma mellett a maga hosszú időkre visz- 8zavezethetö „fekete tengereit.“ Ki tudja, melyik jegyzőnek — melyik bizottsági tagnak nyomja a lelkét ez a sok „fekete folt!“

Csak az elnöki csengőt töltötte el hivatottsá- gának büszke tudata. Szükség lesz reám ! gondolta magában. Mert hát tetszik tudni: ötven hölgy — egy tanácskozáson még sem tréfa dolog. De az elbizakodott csengetyü ez alkalommal is hoppon maradt. Már ez úgy van, a ki ebbe a terembe belép, megszállja a béke szelleme, olyan lesz, mint a kezes bárány . . .

Az elnöki széket Simontsits Béláné úrnő foglalta el. — Biz' Isten nem egy ilyen rendkívüli, de egy amolyan rendes közgyűlést is eltudna vezetni. Röviden üdvözölte a szép számmal megjelenteket, a kik hivatva vannak a szegzárdi belvárosi rom. kathólikus óvoda Szilveszterkor tartandó teaestélyére vonatkozólag egyhangú határozatot hozni.

Tea estély ? tea ... mi az ? hol ? már meg kíváncsiskodtak oda fenn azok a marcona alakok. Egy 15-ik századbeli főispán még el is fancsalitotta az ábrázatát: mert ő legfeljebb csak a herbaleát ismerte. Az újkor emberei azonban helyeslőleg bólintottak : csak aztán forró és zamatos legyen !

A megnyitó után az elnök átadta a szót az egylet fiatal titkárjának, Dicenty Gézának, a ki azonban nem bizonyult valami nagy titoktartónak, mert tüstént lerántotta a leplet a már is megkezdett előkészületekről. Különben a kik behunyták szemeiket — (ámbár ezt nagyon kevesen tették ! meg, sőt annál többen legeltették azokat az ő pörge, fekete bajuszán) szentül megesküdtek, hogy a kony- ; haművószetnek egy hivatott képviselőjével, a ma- ; gyár gazdasszonyok Zilahy Ágnesével van dolguk, í olyan otthonosan mozgott a menü összeállításának | fontos kérdésében.

— Négy sonka, két pulyka, négy malac, hat kiló teasütemény, tiz liter fagylalt, száz citrom, száz narancs . . . olvasta . . .

Elég . . . elég . . ! hangzott a nők ajakáról. Ez a szükebb bizottság dolga. Hanem az már fontosabb, hogy mikor kezdődjék az estély ?

Itt két pártra oszlott a közgyűlés. Voltak a kik először a mulatság prózaibb dolgán, az evésen és iváson akartak túlesni, hogy aztán annál nagyobb buzgalommal lássanak hozzá a táncoláshoz. A hölgyek előtt azonban intő példa gyanánt lebeghetett egy pár ott lézengő családapának s meglehetősen | gyarapodásnak indult fiatal rendezőnek termetes

alakja, mert majdnem valamennyien a mellett döntöttek, hogy a teázás előtt legyen a tánc, igy bizonyára könnyebben megy.

A voltaképpeni teaestély tehát 11 órakor kezdődik. Ez lett a határozat. Természetesen vagy hatósági bizonyitványnyal, vagy pedig kitűnő étvágyával tartozik igazolni mindenki, a ki ott részt vesz, hogy az nap este még nem vacsoráit. Kik három napig nem ettek, előnyben részesülnek.

Élénk érdeklődést keltett, hogy a rendező hölgyek közül, ki, melyik asztalhoz osztassák be.

Csend, mély csend követte a titkár által felolvasott kész tervezetet.

Mig a névsor olvasás tartott, én már is kifőztem az egész csatatervet, a mellyel a megrakott asztalokat majdan ostrom alá veszem.

Uraim és hölgyeim ide iktatom az egész étkezési menetrendemet. Tudom örök hálára kötelezem önöket. — Oly óriási lesz ugyanis a tolongás azon a szilveszteri estélyen, hogy könnyen eltévedhetnek a hét megrakott asztal labirintusában s éhen maradnak, vagy a nem helyes étkezési sorrenddel teljesen tönkre teszik a gyomrukat. Pedig hát a doktor meggazdagszik nálunk nélkül is.

Mindenek előtt előrebocsátom, nem vagyok barátja a mai alap nélküli utcsinálásnak, a mikor ingó, vizenyős talajra hengerezik reá a szilárd, kavics réteget. Én a párolgó teát csak úgy szeretem, ha meglehetős adag pulyka, malac, sonka képezi ! szilárd beton alapját. Ez egyszer azonban engedek. Belátom, hogy a teaestélyt azért nevezik teaestélynek, hogy teával kezdjék. Legelőször is tehát Döry László- j né és Rassovszky Juliánná úrnők asztalához te-