Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-19 / 47. szám
2 TOLNAVÁRMEGYE. 1893. november 19. Közbiztonsági állapotunk. A tél még be sem állott, a szegény ember, ha dolgozni akar, még mindig találhat munkát s már is annyira napirenden vannak a betörések és vakmerő tolvajlások, hogy méltó aggodalom tölthet el mindenkit, a kinek valamije van, mert ha már most ilyenek közbiztonsági állapotaink, mi lesz velünk, ha beköszönt a tél. s vele az általános nyomor ? 1 Valóban elszomorító jövőnek nézünk elébe. — A helyi lapok múlt heti számaiban valami húsz olyan hirt számláltunk meg, a melyek mindegyike betörés és lopásról szól. — A szegzárdi tolvajok különösen kitettek magukért. Vizitet csaptak a takarék- pénztáron kívül még valami 8 helyen. S az e heti bünkrónika sem adja alább. — Feltörték a belvárosi rom. kath. templom perselyét ; vacsora alatt elkezdték kipakolni magának a város birájának lakását is ; Ékes kereskedő az újvárosban keservesen meglakolt ma egy hete, — a miért egy lopni akaró suhancot tetten kapott. A fiatal gonosztevő kikapva bicskáját, veszedelmes sebeket ejtett a saját vagyonát védő kereskedő kezén. Mire e sorok napvilágot látnak, lesznek talán még különb dolgok is, mert a köznép elkeseredve vagyoni romlásán s nem tudva feledni a boldog napokat, tömegestől adja magát a bűnre. Itt még nincs nyomor, mint más vidéken, csak szükség, de a hitét vesztett szegénység tiltott utakon keresi a boldogulást, mert a jólét könnyen éléshez, dob- | zódáshoz szoktatta s nem elég neki csak a puszta kenyér, neki minden áron a régi jómód kellene. Szegzárdnak immár nyolcvan olyan köz- ártalmu, megbélyegzett embere van, a kiknek neve a csendórség fekete könyvében előfordul. A tél közepén lesz kétszer eny- nyi is 1 S mit tehet ezekkel szemben a maroknyi csendőrség, a mely éjjel-nappal talpon van s szétosztva őrködik nemcsak Szegzárd, de az egész környék közbiztonsági állapota felett. Naponta két, legfeljebb négy csendőr van hivatva Szegzárd város lakóinak életére és vagyonára felvigyázni. Négy csendőr s nyolcvan notórius gazember, nem elrettentő állapot-e ez ? Pedig ember feletti munkát végeznek derék csendőreink mindany- nyian. Buday hadnagy, Várady őrmester utaznak éjjel-nappal s csodáljuk, hogy az ók és a legénység fizikuma kibírja az óriási strapát ? A becsületes munkának, kötelesség érzetnek, a hivatalos ügy buzgóságnak még sem lehet sikere. A kisebb bűnöst valósággal futni kell hagyniok a nagyobb miatt. S mért nem nyújt nekik segédkezet Szegzárd városának, a vármegye központjának, szervezett rendőrsége ? Ezt kérdezheti egy laikus ember, s nekünk szégyenkezve kell megadni a feleletet: azért, mert a 15,000 lakossággal biró Szegzárdnak nincsen rendőrsége ! 12 ember ugyan fel van öltöztetve a rendőri uniformisba, p'anganetot adnak oldalukra, puskát a kezükbe, de a melyet kettő közülök ebben az évben is arra használt fel, hogy a saját életét oltsa ki vele. Igaza volt ennek a két szerencsétlen páriának: havi 10 forint nem elég arra, hogy belőle egy olyan ember megéljen, a kinek a rendre kell vigyáznia, tehát hűnek, kötelességtudónak s becsületesnek kell lennie. Ezeket a szegény embereket legfeljebb sajnálnunk lehet, de szorgalmat, hűséget, i éberséget, kötelességük buzgó teljesítését, tapintatot, hivatottságot, fedhetetlen jellemet, megvesztegethetlenséget, önfeláldozást tőlük várni soha. Pedig ezen tulajdonságok nélkül rendőrt képzelni sem lehet! Uraink, városatyák, ezen a szégyenletes állapoton mihamarabb segíteni kell ! Nem mi kívánjuk ezt, de a közérdek parancsoló szava, 15 ezer lélek nyugalma, Szegzárd jó hirneve. Adják vissza a vagyonnal biró lakosság nyugodt éjjeli álmát, nappalát, a biztonság jól eső érzetét, a mely a becsületes munka után, szelíd álomba ringat, uj cselekvésre biztat és megtermékenyíti a lelket. Adjanak Szegzárdnak toj alapokra fektetett, modern rendőrséget, tisztes fizetéssel, a mellyel jár a hűség, becsületesség, megbízhatóság. A 38°/0 pótadó legyen 40—50 percent, nyugalmunk, biztonságunk, vagyonunk megéri ezt a kis különbözetet, vagy a tizenkettő helyett legyen hat teljesen megbízható rendőrünk s olyan őrmester mellett mint az ügyes Gyimóthy még igy is többre megyünk. — De szakítani kell a jelenlegi botrányos állapotokkal minden áron. Köznevetség tárgyává nem szabad tenni sem a várost, sem a rendőrségi intézményt, aláásva tekintélyét s 1200 frtot évente könnyelműen, minden haszon nélkül kidobni az ablakon. Közbiztonsági állapotaink javításáról lévén szó, ez alkalommal egész tiszteletteljesen felhívjuk a vármegyei alispán ur szives figyelmét a csendőrség létszámának szaporítására vonatkozó intézkedések megtételére is. Az alispán ur közbelépésének ezelőtt pár évvel már volt sikere, ha jól tudjuk 6 személlyel növelték a legénységi állományt, hisszük, hogy most sem marad el az eredmény, annál is inkább, mert a csendőrségi létszám szaporítására a befejezett budget I tárgyalások alkalmával jelentékeny összeget irányzott elő a képviselőház. Ha ez megtörténik s különösen, ha Szegzárd szervezett rendőrséget kap, ^ azt hisszük nem fognak ismétlődni az utóbbi pár hét izgalmat keltő betörési esetei s ha kivált a jótékonyságot gyakorló egyesületek is hozzá látnak, a tőlük megszokott buzgó- sággal és kitartással a nyomor könnyeinek letörléséhez, nem lesz olyan sötét a jövő, mint a milyennek jelenleg látjuk. Simontsits Béláné úrnő, a szegzárdi népkonyha lelkes megteremtője s Thodo- rovics Lajosné úrnő, az „Egyesült Szegzárd - Tolnamegyei Nőegylet“ érdemes elnöke, végtelenül nagy szolgálatot tehetnek s hisz- szük, hogy tesznek is városunknak. Az ő önfeláldozó buzgalmuk, kitartó munkásságuk a leghatalmasabb biztosíték arra nézve, hogy közbiztonsági állapotaink eine fajuljanak. A megszaporitott csendőrség s rendőrségi intézményünk újra szervezése bizonyára hatalmas eszköz a bűn elnyomására, de a női szivek áldott jótékonysága mégis hatalmasabb fegyver, mert a kellő pillanatban nyújtott segítség által csirájában, tehát akkor fojtja el a bűnt, mielőtt még megszületnék. Isten áldása s a közönség pártfogása legyen a két jótékony egyesület áldásos 1 működésén 1 POLITIKAI HÍREK. — Egyenes adóink reformja. W e k e r 1 e Sándor miniszterelnök, mint pénzügyminiszter egy nagy terjedelmű emlékiratot dolgozott ki az egyenes adóreformok tárgyában, melyet egy közelebb összehívandó értekezlet elé fog terjeszteni. Az emlékirat rendkívül érdekes, nagyszabású munka, a mely a mostani adórendszer egyszerűsítése és az adóknak a tényleges viszonyoknak megfelelő, igazságos kirovása mellett foglal állást. A tervezett reform kiterjedne : a földadóra, házadóra, a kereseti adókra (az adókulcs leszállítására) a töke- | kamat és járadókadóra és az általános jövedelmi I pótadóra. m. takarítás, fölszolgálat és több efféle. Adott öt forint foglalót, elkérte a kulcsot és tudatva a mél- tóságos asszonynyal, hogy holmiját másnap reggel fogják elhozni a szállodából, hol néhány napig lakott, hirtelen távozott. A méltóságos asszony nagyot bámult a szobafogadás és idegen kulcsok elvitelének e szokatlan módjára és midőn Szabó már a lépcsőn volt, utána szólt: — De uram, kihez van tulajdonkópen szerencsém ? — Nevem Szabó! — felelte barátom alulról, miközben e'tünt. Midőn este a szokott gyülhelyen elbeszélte barátainak, hogy mily „szép szobát“ fogadott — mely közlést, font említett pontossággal, minden hó elején ismételte — azok ingerkedve kérdezték, vájjon a legközelebbi hónapra is fogadott-e már szállást. A társaság ejfélután egy óráig maradt együtt, aztán távoztak, s mivel Szabó legközelebb lakott, mindnyájan hazakisérték. Midőn odaértek, mindnyájan megbámulták, hogy a második emelet ablakai ki vannak világítva és az ablakoknál aggodalmas arcok mutatkoznak. Ekkor az egyik ablak kinyílt és az alulié vők e szavakat hallották : „Ah, jönnek már a gazemberek !“ „Nevem Szabó 1“ E szavakat rebegé a méltóságos asszony, midőn szobájába ment, — Csodálatos ember! gondolá, kinek nem kell több egy percnél a szoba fogadására; semmit se néz meg jól, miután se tudakozódik, zsebrerakja a kulcsokat és távozik, mondván, hogy neve Szabó! No de, folytatá magában, mindenféle ember van a | világon, aztán meg miért ne hívhatnák Szabónak ? Csakhogy ez a vigasz nem sokáig tartott. Legidősebb leánya a zenedéből jött haza, hol Wagner „Götterdámraerung“-ját énekeltek. Az ének mogorvává, embergyülölővó tette. Mit a jövő zenéjének megboldogult szerzője vétett, azért szegény Szabó barátomnak kellett lakolnia. Alig tudta meg Ilona a történeteket, midőn legott megvolt győződve arról, hogy az a Szabó egy országos csaló. — Miként tehettél ilyesmit kedves mamám ! mondá Ilon. Nem emlékszel már, mit beszólt Mag- vassyné, hogy miként járt barátnéje ismerősének unokája ? Ennél is szobát akart fogadni valaki. Mikor aztán magukra maradtak, torkon ragadta és meg akarta rabolni. Hátha ez az, ki nálad szobát fogadott? A kulcsok nála vannak és éjjel majd mograbol. E szavakra a gyanú hópelyhe leszállt a bizalom hegyének ormáról és mint a bizonyosság görgetege zuhant a völgybe, hogy agyonnyomja Szabót. Szegény Szabó ! Mártha néni a méltóságos asszony testvérhuga szellemes, bájos nő, ki életének legnagyobb részét Párisban töltő és a francia szellem és nyíltság mellett a túlzást is elsajátította. Mártha néni mondjuk, nagy szemeket meresztett a rejtélyes Szabó ügy hallatára és azonnal készvolt a Ponson du Terrail- féie Eocambole. • Most már a „méltsás“ asszonynak is eszébe jutott, hogy ez embernek, e Szabónak, valóságos gyilkos tekintete volt, hogy oly sietséggel nyúlt a kulcsok után, miként azt csakis rabló teheti és végre hogy e szavakat „nevem Szabó“ bizonyos gunynyal ejtette ki. A három nő tanácskozott, hogy mitevők legyenek. Ily hangulatban találta őket a család régi ba- íátja, a hírlapíró, kinél szintén teljesedett az, mit fönnebb a foglalkozás befolyásáról említettünk. Ennek mindig csak a tollával van dolga, órák hosszáig nézte a tolla hegyét, minélfogva hajlandó volt minden dolgot hegyére állítani. Hogyan, méltóságos asszonyom, ily em- bei fogad önnél szobát ? És ily gyanús körülmények közt? Ez minden bizonynyal valamely betörő banda vezére, kinél kulcsai vannak, egy éjjel mindent eltakarít innét. Itt azonnal intézkedni kell. Intézkedtek. A házmesterrel tudatták a dolgot, ki készséggel ajánlkozott, hogy őrködni fog és elcsípi a gazembert. Meggyujtották valamennyi petróleum lámpát, hogy világos legyen, ha jő és ne gyilkolhassa meg őket egymásután a sötétben. Ekkor jött Szabó.
