Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-22 / 43. szám
6. TOLN A.VÁKMEGYE. 1898. október 22. — Ismeretlen öngyilkos. Tegnapelőtt a szeg- zárdi kanálisba egy asszony öngyilkossági szándékból beleugrott s ott meg is halt. Kihúz'ák, de mert nem volt szegzárdi, s az ott levők közül senki sem ismerte, nem lehetett kilétét megállapítani. VIDÉK.-— lljabb koleraeset Tolnán. A minap egy a városon keresztül utazó üveges tót halt meg kolerában (a baktereolögiai intézet már constatálta, hogy nem ázsiai kolera volt a halál oka, a szerk.) Tolnán, most pedig megbetegedett kolerában egy K o n c z nevű szabónó, ki néhány napig Budapesten tartózkodva, hétfőn jött haza Tolnára s még aznap lett rosszul. Szivgörcsöket kapott s másnap a kolera tünetei mutatkoztak rajta. Az illetékes hatóság rögtön intézkedett az elkülönitésrói és a házból sem ki, sem be nem engedtek látogatót néhány napig. A szoba és környezet erősen desiuficiálta- tott. A beteg asszony javuló félben van. — Színészet Tolnán. B á t o s y színtársulata megkedveltette magát Tolnán, válogatott darabokat adnak szép sikerrel. E héten „Próbaházasság“-ot kétszer egymás után adatott elő telt ház mellett. Érdekes volt kedden „Tricoche és Cacolett“ vígjáték, melyben Bátosy E. és Polgár Béla a két komikus, különben is a színtársulat két legjobb és lególvezhetőbb tagja versenyre kelt, hogy ki tudja a közönség tetszését jobban kivívni, megérdemelni. Polgár B. vo’t a győztes, mert a negye- ’ dik felvonásban nem csak a közönséget, hanem partnerét is megnevettette, arai kétségkívül Bátosy erős veresége volt. — Csütörtökön „Madarász“ operette került színre, sikerűben, kiváló rutinnal és tekintve a helyi viszonyokat, a kezdetleges színpad — meglepően jól s élvezhetőén előadva. — Tolnán uj tanítói állást szervezett a rom. kath. hitközség 500 frt fizetés mellet pályázat van hirdetve november hó elsejére. Az illető tanító parallel második (vegyes) osztályt fog vezetni. T A N Ü G Y. A „felekezeti1* tanítók elleni fegyelmi eljárás szabályozásának ügye. Még nem folyt le annak egy lustruina, hogy a haza egyik kath. egyházmegyei hatósága valamely kath. hitközség’által fentartott iskolán működött néptanítót, ki ellen azelőtt soha panasz nem merőit fel, egyesek vádaskodása folytán elrendelt s törvényes úton és szabályszerűen megejtett fegyelmi vizsgálat és eljárás alapján, hivatalvesztéssel kívánt büntettetni, s ez iránt az érvényben álló „eljárási szabályzat“ értelmében „javaslatot“ terjesztett fel a közoktatásügyi kormányhoz. Az ilyen egyházhatóságilag felterjesztett „hive talvesztósi“ javaslatokat a közoktatásügyi minisztérium „véleményezés“ végett rendszeróut vidéki képviselőinek: a kir. tanfelügyelőknek, mint bizalmi és szakközegeinek szokta leküldeni. Megtörtént ez a most érintett esetben is, a menynyiben a vonatkozó ügyiratokat az elbocsátási javaslat szövegével a közoktatásügyi miniszter 1889. évi május 9-én 20.230. sz. a. kelt rendelettel „vóleméuyes jelentés, esetleg észrevételek megtétele végett“ a vármegyei kir. tanfelügyelőhöz küldte, ki ugyanazon évi julius hava Bl-én 808. sz. a. kelt jelentésében a szóban forgó tanítóra nézve a hivatalvesztés büntetésének alkalmaztktását nem véleményezhette. Az elbocsátás ellen elfoglalt álláspont indokai ezek voltak: 1. Hiányzik az egyenlő mérték. Ások iparos-tanitó között (mert vannak ám vármegyék, hol paraszt-tanitók is léteznek!) a képesített tanító, még ha hibái vannak is, mindig többet ér amazoknál, s ezeket kellene előbb elbocsátani. 2. Az elbocsátott tanító koldusbotra jutna; egy kolduló tanító pedig az egész tanítóság szégyenfoltja volna. 3. A fegyelmi eljárás alatt állott tanító a maga községében közkedveltségnek, bámulatos népszerűségnek örvendett s csak egyesek roszakarata döntötte bajba. 4. Az elbocsájtás által a javulás útja el volna zárva, a javulás reménye elenyésznék. — Nehogy tehát az elbocsátás által az éltévelyedett a tanügynek legyen ártalmára: pénzküntetést kellene alkalmazni. Ha a tanító, ki botrányt okozott, apónz- büDtetós kirovása mellett hatósági megfigyelés alá helyeztetnék: ez azt eredményezhetné, hogy a teljes elzüllés helyett a társadalom talán hasznos, a tanügy pedig buzgó napszámost reményeihetue. — Helytelen volna az 1876. évi 28. t. c. 7. §. 4. pontja büntetési nemei közül (intés, dorgálás, pénzbírság, nyugdíjigény elvesztése, elmozdítás) épen a legsúlyosabb correctivuraot alkalmazni. Hogy a miniszter miként döntött : ez a fen- forgó eseiben fontossággal nem -bir. A fodolog az az elv, hogy nem lehet a tanügyi hatoság, a központi kormányzat, a vármegyei aclmmistraiióualis felscbb- ség uéjkül a „felekezeti tanító fölött bíráskodni.“ És ez az elv nem csupán a római és görög katholikus, gör. keleti és izraelita, hanem az „autonómiáival uiró mindhárom protestáns felekezeti tanítóknál is érvényesül. íme egy errevonatkozó példa: Egy protestáns felekezeti tanítót az erdélyi egyházi hatóság a saját hatásköreben állásától és fizetésétől fegyelmi vizsgálat rendjén felfüggesztette. Erről a felekezeti hatoság az illetékes kir. tanfelügyelőt értesíteni elmulasztotta ugyan, de a községi elöljáróság és a tanító köteles jelentésüket megtették, mire a kir. tanfelügyelő a vármegye közigazgatási bizottsága utján akkép intézkedett, hogy az ügyet ülési tárgyalásra terjesztette elő; a bizottság pedig 1889. évi március 18-an 794. számú határozatával elrendelte, hogy az egyházkerület püspökéhez intézendő átirat által az ügyek állásáról felvilágosítás szereztessék be. Az egyházkerület igazgatótauácsa 1889. évi április 18-án tartott üléséből 893. a. értesítette a vármegye közigazgatási bizottságát, hogy a szó ban forgó tanító elleni fegyelmi eljárás még nincsen befejezve. A püspöki átirat végpontja ekkép szól: „A tisztelt átirat azon részére vonatkozólag, mely a fegyelmi esetek bejelentésére figyelmeztet, bátrak vagyunk megjegyezni, hogy törvény szerént a felekezet csak akkor köteles a politikai hatóságnak jelentést tenni, ha a tanító állástól való elmozdításra szóló ítélet jogerőssé vált, mindaddig egyedül a felekezetet illeti az autonvm bekorű intézkedés.“ -- Ugyanezen egyházkerületi igazgatótanács egy az 1884. évben 1847- sz. a. kelt közig, bizottsági átirat következtében ugyanazon évi június 22. napján 861. sz. a- kelt jelentését következő szavakkal zárta: „A tisztelettel vett átirat végén foglalt ama kifejezésre, hogy „a jövő tanévvel kezdődoieg a mulasztó iskolaszékek szigorúan birságoltatni fognak,“ megjegyzi igazgatótanácsunk, hogy iskolai mulasztásokért egyházközségi elöljárókat megbírságolni a megyei közigazgatási bizottságnak jogában nem áll; a megórdemlett fegyelmi kereset és büntetés egyházi elöljárókra nézve, egyházi törvényeink értelmében, az egyházkerületi törvényszékünk által rovatik ki.“ Miután itt azon félreértés látszott fenforogui, mintha a ref. püspök azon nézetben volna, hogy a kir. tanfelügyelő vagy közigazgatási bizottság „a | ref. egyházközség elöljáróit“ és nem „a tanmtóze- I tét fentartó iskolaközségnek iskolaszékét“ szándékoznék megbírságolni; minthogy továbbá a szóban levő felfüggesztett tanító elsőfokúlag hivatalvesztésre | lett ítélve, miről a tanító orvoslatot kérve, a kir. tanfelügyelőnél jelentést tett; minthogy végre az idötájt már megjelent volt azon miniszteri rendelet, mely az 1876. évi 28. t. c. 9. és 13. §§-ai alapján kijelentette, hogy „az iskolaszóki elnökség, tt-hit az iskolaszéki tagság is, nem egyházi tisztség:“ ugyanazért a vármegyei közig, bizottsága 189U. évi szeptember hava 27-en 1370. ex. 1889. sz. a. kelt átiratával tudomására juttatta a ref. püspöknek, hogy az egyházmegyei esperes még mindig nem tett jelentést arról, hogy a „felfüggesztett tanító ügye befejezést nyert-e s minő eredméuyuyel ?“ Az átiratot a közig, bizottság ekkép fejezte be: „Az esperes ezen ragasztása a vezetésünk alatti vármegyének tanítói nyilvántartását felette megueheziti; mert tanügyi szakelőadónk : a kir. tanfelügyelő, nincsen abban a helyzetben, hogy az 1868. évi 38. t. I c. 133. és 138. §§-ai alapján tájékozódást szerezve, elbírálhassa, ha váljon az 1876. évi szeptember 2-án 20.311. sz. a. kiadott miniszteri utasítás 64. §-a értelmében valamely törvényes szabvány szerint történt-e az elbánás, és hogy nem követtetett-e el az esetleg fegyelmi Ítélettel sújtandó tanítón méltatlanság. Felkérjük azért méltóságodat, szíveskedjék az (illető) esperest a (felfüggesztett) tanító ügyében odautasitini, hogy hatóságunkhoz a lehető legrövidebb idő alatt kimerítő jelentést tegyen.“ Végül kéri a bizottság az egyházkerület törvényes fegyelmi szabályainak másolatát. Es az eredmény ? Az volt, hogy az egyházkerületi hatóság a vonatkozó ügyiratokkal együtt bemutatta a Il-ad fokú Ítéletet, mely az I-sö fokú ítélet megsemmisítésével a torzsaikodó lelkészt és tanítót egyaránt elítélte, egyiket dorgálásra, a másikat 25 frtnyi pénzbírságra. Az itelet kihirdetése után pap is, tanító is kibékültek, utóbbit állásába az iskolaszék jelenlétében viszszahelyeztók. És szent lett a béke! Sem a kir. tanfelügyelőnek, sem pedig előterjesztésére a közig, bizottságnak többé joghatósági beavatkozásra nem volt oka; az egyházi sz.badság, az autonómiai jogkör érteden maradt, mert csakis az iskolaszék, annak elnöke és az iskola tanítója képezték a felülvizsgálat és helybenhagyás subieatuinait és obieetumát! ! A felekezeti tanítók fegyelmi ügyeit közelebb a néptanítók fizetésének szabályozásáról hozott legújabb törvény 13. §-a is oly módon érinti, hogy a polgári, hogy a polgári hatóság befolyását, beavatkozási jogát általános vonásokban biztosítja. — Készletekbe a törvényhozás nem bocsátkozott' mert ekkor külön kellett volna törvényt hozni a három autonom prot. felekezetre, és ismét külön a romai és görög katholikus, a görög keleti, izraelita hitközségek által fentartott iskolákra nézve, és ezen felül még külön a királyi kincstári, kir. alapítványi, uradalmi, patronaiusi, pusztai, társulati, törvényhatósági stb. népiskolákon működő tanítók fegyelmi ügyei tárgyában is. Az eddig hozott népoktatásügyi törvények (beleértve a tanítói fizetések szabályozásáról szóllót is) és a fennálló normatívák rendelkezései biztos alapot nyújtanak a felekezeti tanítók fegyelmi ügyeinek rendeleti utón leendő szabályozásara. E tekintetben a bevezetésül érintett 20,230 sz. a. kelt miniszteri rendelet kapcsán felterjesztett véleméuyes jelentéssel együtt tanfelügyelői hivatalos hatáskörből már 1889. évi jul. 31-én 808. sz. a. a nm. vallás- és közoktatásügyi miniszter elé tiszteletteljes javaslatot terjesztettem, melyet most is, évek múltán, helyesnek vallók. Javaslatom szószerinti szövege ez: „Mivel Excellentiád esetleges észrevételeim megtételére is utasítani raéltóztatott: .. mély tisztelettel jegyzem meg, hogy a róm. kath. „felekezet“ által fentartott népiskolákban működő tanítók elleni fegyelmi eljárás azért jár nem csupán tankerüle- temben, hanem országszerte mindenütt oly nagy bajokkal, mert 1 szőr a tanítót sokhelyt szorosan vett egyházi hivatalnoknak tekintik s őt az egyházi szervezetbe illesztve, az államkormánynyal szemben is egyházi fegyelem alá tartozónak hiszik; 2-szor; mert a Helytartótanácsnak 1863. évi szept. 11-én 71,112. sz. a. kelt szabályrendelete, mely a róm. katholikusok (gör. katholikusok, gör. keletiek, izraeliták, a kincstár, az alapítványok, uradalmak, kegyurak stb. stb.) által fentartott iskolákban működő tanítók fegyelmi ügyeit tárgyalja, még mindig szó szerénti értelmében áll érvényben s a politikai tekintetben változott viszonyokra nézve nem történt meg a szükséges módosítás. — Igaz ugyan, hogy Nagy méltóságod hivatali elődje — miután a tanító a regi normativumok s a népoktatásügyi törvény rendelkezése szerént élethossziglan vau megválasztva s igy a dolog természetéből kifolyólag sem tartozhatik azon egyházhatósági fegyelem alá, mely a canonjogban nyerte alapját — több Ízben, uevezeteseu az 1887. évi szeptember hava 1-ón 52,107- sz. a. és 1886. évi november 4-óu 37.546. sz. a. kelt rendeletéivel szigorúan követelte meg azt, hogy az egyházi főhatóságok saját hatáskörükben semminemű fegyelmi vagy elbocsátó intézkedéseket egyoldalulag ne legyenek s a fenlnevezett helytartósági szabályrendeletet tekintsék zsinórmór- j tökül ;*) do eddig a figyelmet elkerülte az, hogy j 1863-ban, midőn ama szabálzredelet érvénybe lé- ! pett, a Helytartótanácson kívül kizárólag csakis a i vármegye létezett közigazgatási polgári hatóság gya- j nánt s igy ez viselte képét az áilamkormánynak is. i Az alkotmányos idő beálltával azonban e viszony megváltozott, (az administrátió mind nagyobb mérveket öltött; a vármegyei tisztviselők alig győzik az összehalmozódott munkaanyag feldolgozását; a bíróságok a vármegyétől külön leitek választva ; a pénzügyi-, kereskedelmi-, földmívelési-, közlekedési-, tanügyi stb. közigazgatás külön ágai lettek az állam kormányzatáuak) s mind- mind inkább a teljes állami administ.rátióhoz közeledünk. A népiskolai törvény ugyanis 1868-ban megalakította a tanfelügyelői intézményt s a kir. tanfelügyelők mint a közoktatásügyi kormány közegei működnek tanke- rúleteik területén, kópét viselvén egyúttal tanügyi tekintetben a polgári hatóságoknak is. Ehhez járul még azon körülmény, hogy az 1876. évi 28. t. c. 9. és 13. §§-ai megállapították a helyi iskolai hatóságoknak is országosan szabályozott jellegét oly alakban, mint a minőben azt Excellentiád 1888. évi december 29-én 21,694. sz. a kelt rendelet által értelmezni méltóztatott, miórtis elódázhatlannak mutatkozik az, hogy az 1863. évi helytartósági szabályrendelet olykép módosíttatik, hogy a tanító ellen az egyházi főhatósághoz vagy a kir. tanfelügyelőhöz beérkezett panasz vagy vád alapján az előzetes vizsgálat az illetékes iskolaszékre bízassák. E vizsgálati jegyzőkönyv a kir. tanfelügyelőhöz volna jut- taudó, ki miudenek előtt megkeresné az egyházi főhatóságot, hogy fegyelmi bírót jelöljön meg. ki együttesen a járási főszolgabíróval (kinek erre túl- halmozott munkája és hivatala által teljesen absor- beált ideje ellenére az ügy érdekében magának időt szakítani minden körülmények közt mégis kellene,) és a közigazgatási bizottság vagy a kir. tanfelügyelő által megjelölendő szakférfiúval fegyelmi bíróságot alkot, jegyzőkönyvet vesz fel, tanukat hallgat ki és elsőfokúlag ítéletet hoz. — Másodfokú'ag ezután hivatalból égy a kir. tanfelügyelő elnöklete alatt ülésező 5 tagú bizottság Ítélne, melynek két tagját egybevágólag az 1875. évi 32. t. c. 40- §-a intézkedésével, az egyházi főhatóság, másik két tagját pedig vagy a közigazgatási bizottság küldi ki, vagy, a hol ennek szüksége forog fenn, a közoktatásügyi miniszter nevezi ki. E inásodfokúlag hozott Ítélet, ha az elsőfokúval egybehangzó, helybenhagyásra ; ha eltérő, harmadfokú ítélethozatal végett a közokt. miniszter elé terjesztendő. A jogerőre * Ily értelemben újabban és pedig egy Tolnavármegyében előfordult esetből kifolyólag is intézkedett a közoktatásügyi miniszter ur az 1891. évi október kava 30-an kelt rendolete által.
