Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-22 / 43. szám
1893. október 22TOLNA VÁRMEGYE. 3. Mányoky, nagyszékely! ref. lelkész, negyven- | nyolczas, felemlíti, hogy ö az ünnepeknek apósa, Chicagói levél Perczel Mór alatt harcolt a rácok ellen, tehát ezen érdemdús családé jeles tagját, Perczel Dezsőt élteti. Marhauser Imre tanár, Bonyhád város kitűnő fiára, Perczelre emeli poharát. Dr. Moldovdnyi István Perczel Dezsőt éltette, ki mint magán ember is a legjobb tulajdonságokkal van felruházva. Pintér József esperes kétszer is versekben a Perczel családot köszönté fel. ^ égül Engel Mór a báttaszékiek nevében éltette Perczelt. A vendégekre a következők mondtak toasztot: Gyalog István gimnáziumi igazgató a vidékiekre. Marhauser Imre tanár, a karzaton oly szép számmal megjelent hölgyekre. Dr. Moldovdnyi ügyvéd, Kurz Vilmos árva- : széki elnökre, mire Kurz Vilmos a szegzárdiak nevében szép toaszttal felelt. Moldovdnyi István a Fehérvárról megjelent vendégeket éltette. D'öry Pál, Schuller báttaszéki tüzoltóparancs- ; nokra, ki jelenleg betanítja az újonnan alakult bonyhádi tűzoltó egyleti tagokat. Perezd Dezső az összes jelenlevőkre. Moldovdnyi István a jelenlevő ellenzékiekre, kik eljöttek ilyen képviselőt ünnepelni, kiről még | ők is azt tartják, hogy érdemes a megünnepelósre. j Marhauser Imre a főszolgabíró urat, és legutoljára Pintér esperes még egy igen sikerült tréfás toasztot mondott versekben, erre aztán a jó kedv a tetőpontját érte és a mulatság reggelig tartott. VÁRMEGYE. — Bizottsági tagok választása. A virilisták közé felvett F ö r d ő s Dezső és Tenelinger Lajos választott bizottsági tagok helyei a szentlőrinci, illetve a tolnai kerületben, valamint az elhalt D ö r y Miklós helye a szakcsi és az eltávozott Dezseőffy Géza helye az őcsényi kerületben a vármegye közgyűlés határozatához képest a jövő ho 11-én lesz betöltve. A választás megejtésével a szent-lőrinci kerületben Pesty Mór, a tolnaiban B o d a Vilmos, a szakcsiban Fölkér Mátyás, az őcsényiben pedig D ö m ö k Péter bizottsági tagok lettek megbízva. — Választmányi ülés. A Lymburg Styrum gróf és grófné alapra felügyelő választmány e h ó 20-á n délután ülést tartott. Az alapból több rendbeli kölcsönt folyósítottak. A hátralékos adósok megintése iránt is intézkedtek. VIII. Chicago, 1893. október 1. Tekintetes Szerkesztő ur! Bocsásson meg. hogy már egy teljes hónapja nem adtam óletjeit magamról, de nagy elfoglaltságom annyira igénybe veszi minden időmet, hogy ez egyetlen igazán kedvenc foglalkozásomban is pihenőt kellett tartanom. De miután a világkiállítás ismertetésének csak úgy lehet értelme, ha az folytatólagos, láncolatos, én is félre teszek mindent, s felveszem ismét a fonalat és leirom „Az egyesült államok“ kiállítását, mely — tisztelet a kiállító vendég Európának — talán még azénál is szebb és érdekesebb. Mert ha a vendégjog és az udvariasság megköveteli is, hogy a gazda vendégének juttassa a lehető legnagyobb előnyöket, hogy a vendég meg legyen elégedve a vendéglátással, a tisztesség mégis megkívánja, hogy a gazda se maradjon a vendége mögött; s ha az európai kiállítások nagyszerűek, természetes, hogy az egyesült áilomokó sem lehet kevósbbó érdekes, ne hogy a vendég szégyelje a gazdát. Az egyesült államok kiállítása igen sok dolgot adott az állami gépezetnek, mert belevonták abba az állam valamennyi nagyobb tisztviselőjét, százféle tervet készítettek, s utóbb is egy egész csoport legjobb tervből állítottak össze egy legesleg- jobb tervet s e szerint készült a kiállítás. A fódo- log az volt, hogy minden lehetőleg eredetiben vagy legalább is „kritikát nem tűrő“ utánzatban legyen kiállítva. A kiállítás épülete már magában véve sikerült eszme. A Michigantó partján épülve, 3—400 lábnyi pázsit választja el a víztől, melyen egy szakasz katonaság tartott látványos gyakorlatot. Az épületben a kiállítást az egyes minisztériumok szerint rendezték el. Legelői van a hadügyi kiállítás. Mert ha É.- Amerika nem is visel háborúkat, ne gondolja ám senki, hogy egy megtámadtatás esetében készületlenül érné. Van itt minden, a mi egy modern háború viselésére szükséges. De azon kívül muzeum- szerüeu van összeállítva a különféle fegyverek genezise és a jelenlegiek készítési módja is; puskagyárak berendezése, azok gyűjteménye, egy szóval minden hadi szer, melyet ezen ország száz és száz éveken keresztül használt és összegyűjtött. Azonkívül pedig ott vannak a parti és tengeri hőstetteik, valamint a „Norlhpole“-hoz tett utazásaik és ottani felfedezéseik elég jó képei és emléktárgyai. Egy külön múzeumban pedig mutatnak itten angoloktól az 1812-iki háborúban elvett ágyukat, valamint azon ágyút is. mely a polgárháborúban tette az első lövést „Fort Juinter“-ben és az ezen nagy háborúból összegyűjtött ezernyi ezer trofeuinot és hadizsákmányt. A «fináncminisztérium« is gyönyörű dolgokat mutat be, de nemcsak régi pónzgyüjtemónyekkel. hanem a mostani arapy-, ezüst-, nikkel-, bronz- és papírpénzekből is, melyeket itt a publikum szeme előtt csinálnak. A közlekedési minisztérium a posta szervezetet úgy mutatja be, hogy helyben egy valódi postát és annak szervezetét és egy igazi postavonatot állít ki, melyben egész nap és az egész kiállítás alatt az oda jövő és kimenő leveleket és postautalványokat tényleg kezelik. Az «Expresse pedig és a pénzszállító posta a legrégibb és a califomiai egykori veszélyes postakocsik napjaitól fogva a mai gyönyörű Express vonatokig, ezen ág minden időszakát mutatja a | látogatónak. De hát még a vallás- éz kósoktatásügyi minisztérium ! A közoktatás miuden ága, melyet a minisztérium kezel, képviselve van itt, elemi rain- taiskolákból az egyetemekig, és a vakok és hülyék intézetétől a csillagvizsgáló intézetekig. A Departement of Agriculture minden növényt, minden szál füvet és minden gyümölcsöt ami csak itt megterem és a közgazdaságban csak névvel bir, a hogy a fáról levették, vagy a földből kihúzták, vagy viaszból oly hűen utánozva állítja ki, hogy az ember csaknem bele szeretne harapn' egy-egy ököl nagyságú eperbe, vagy más gyümölcsbe. Ha fel akarnám sorolni azon növények, gyümölcsök és gabonák ezereit, a mik itt ki vannak állítva, legalább | 50 „Tolnavármegyét“ kellene elfoglalnunk. A was- J hingtoni »Smithsonian Institutec nagyszerű dolgo- | kát állított ki az amerikai állat és ásványországból. A »Patent Ofice» minden szabadalmat nyert tárgyát kiállította, melyek ma mint az ipar és kereskedelem eszközei alig nélkülözhetők, és ezerek- nek adnak kenyeret. — így például az első amerikai „Telephone“ a „Hotchkis ágyú“ és még ezernyi-ezer más, melyek felfedezőiknek sok álmatlan : éjszakát szereztek. Az U. S. Fish Commission vagy J halászati kiállítás bemutatja az itteni halászatot és a halak tenyésztését. A régiségtár 4 nagy szobát foglal el a Washingtonból hozott és katonákkal őrzött hires régiségeivel. Először látni valamennyi volt elnök hátra- hagjott emlékeit, a békében viselt rukáikat és a harcban hordozott fegyvereiket. Azonkívül megvan itten minden hires embernek egykor viselt ruhája; meg van az a pisztoly is. moiyíyel Wilkes Booth feled- hetlen Lincolneunkat agyonlőtte és a pisztoly és golyó, mely Guiteau kezéből okozta halálát a halhatatlan Garűoldunknak — de azért feltűnő, hogy hiányzik az az almafa és az a kis balta, melyek Washington gyermekkorában oly nagy szerepet játszottak. Az Egyesült államok erdészete sok képben van bemutatva; az egyetlen természetes dolog egy Washington tartományból hozott fa, mely oly széles, hogy benue valami század magammal igen kényelmesen mozoghattam, a közepén pedig egy csigalépcső, mely felvisz a tetejére, s melyen egy kényelmes kávéház van. — Ettől nem messzire van az Egyesült all unok „ Archiev“-ja. melyben nemcsak hires emberek ezernyi-ezer kéziratai, de az eddig minden országgal kötött egyezkedésnek az azok által adott copiája van egészen szabadon kiállítva, anélkül, hogy félne ezen ország, hogy a marokkói szultán, vagy valami más „nagy ur“ idejöhetne és vissza lopná az adott iratát. Jövőre majd más épületekről. Hazafias üdvözlettel Wm. M. Belföld. olyat mond, a mivel megfogja ezt a szerelmes törököt s elhárítja magától untató ömlengéseit. Megszólalt hát némi szünet után elhatározottan : — Az kevés. Feriz bég nagyot nézett, de nem ijedt meg. — Hát mit kívánsz még ? Hisz ez, magammal együtt, az én mindenem! — Mit kiváuok? Vallásodat! Én muzulmán hitestársa nem lehetek. A török csak bátratántorodott. Úgy tetszett neki, mintha a próféta ujja hirtelen fenyegetőleg emelkednék fel a levegőben. De az az ujj mindinkább elhomályosodott s helyette két nagy fekete karika maradt ott, égő, lángot szóró sugarakkal. Az volt a vele szemben lévő Judit két nagy tűz- szeme. Ez megperzselte lelkét, elégette hitét, úgy hogy egy szerelmes ember őrjöngésével rebegé: — Alláh legyen irgalmas kegyelmes. Keresztyén leszek érted. Nemsokára ezután a noszvaji kis templomban! szokatlanul ünnepélyes szertartást végzett a pap. Krisztus követőjévé avatá Ferizt: — Noszvai Ferencz! én tégedet keresztellek az Atyának, a Fiúnak és a szentléleknek nevében. Azután komoly szigorral tette meg a figyelmeztetést. — Fiam! Ez órától a Krisztusé vagy, gondold meg jól, hogy vallást cseréltél, szivet cseréltél ; prófétát hagytál, Mestert választál. Azt mondja az irás : a ki a Krisztust megismeri és újra téve- lyeg : sacer esto ! átkozott legyen ! A gyülekezet utána mondá: — Sacer esto ! Átkozott legyen ! Most már Noszvai Ferencz odalépett Judithoz : — Mindent feláldoztam érted. Szép jövómet, igaz hitemet. Szakítottam anyámmal, a ki szült, az édes földdel, a mely ringatott, a vallással, a mely fölnevelt. Odahagytam barátaimat, a kik szereltek, a pályát, a melyen emeltek, a kardot, a melylyel hirt, dicsőséget arattam. Kiszakítottam magamat a fényes, nagy világból, megelégszem teveled, a te boldogító szerelmeddel. Hát légy az én hites feleségem! Judit meg volt illetődre. Ennyi szerelem fel- magasztositotta előtte ezt a férfiút; ennyi önfeláldozás megtisztította alakját a kiontott vér bűnétől. De a legtöbbet nyomott a latba Juditnak asszonyi volta. Hizelgett hiúságának az előkelő török áttérése, nagy gazdasága. Olyan formát gondolt az ö naiv fejecskéjében, hogy ó most hasonlít ahoz a ; mesebeli királyleányhoz, a kiért tiindérfiak monda- J nak le Tündérország boldogságáról. Hát megesküdött a hitehagyott muzulmánnal. Noszvai Ferencz kincsein egy jókora birtokot vásárolt Noszvajon, arra szép kastélyt építtetett és nagy megelégedésben éldegélt ott Judittal. A törökök haragudtak reá. Nem azért, mival hitet változtatott, hisz azt mások is megtették abban az időben. A mohainedánus különben is türelmet tanúsított a hitre tartozó dolgokban. Hanem azért a bolondságáért boszaukodtak reá, hogy egy asszony í miatt az ő erejét és vitéz karját nélkülözniük kellett, j Hej pedig égető szükség lett volna reá! Nagyot fordult Magyarország sorsa. Félistenek, hitre- gebeli titánok ostromolták a török félholdat, melynek fénye alkonyulófélben volt. Az egész ország zsibongott, a lelkesedés láza vett erőt a hazafiakon s minden versengést feledve együttes, kitűnő örömmel zudult fel a magyar, midőn a hős Lothringern Károly hadai 1686-ban Budát bevették. Sorba jöttek azután a török erősségek, a királyi seregeknek mindmegannyi diadaljelei. 1687. végén már Éger felé tartottak, a hol akkor a bátor Rusztem basa parancsnokolt. Noszvai Ferencz leverten vette a fényes győzelmek híreit. Buskomoran járt-kelt szobáiban, hiába igyekezett Judit felvidítani édes szóval, mézes csókkal, forró öleléssel. — Mi bajod ? mért vagy oly szomorú ? — kérdezgető szeretettel. Az csak hallgatott. Egyszer azonban, mikor már tovább nem állhatta kitöri. — Mi bajom ? Hát nem hallod, hogy üldözik a törököket ? Hogy maholnap Eger alól ide hallatszanak az ostromlók ágyudörgései ? — Aztán bánt az téged ? — Nagyon bánt. En raegesküdtem a próféta zászlajára. Ha az a zászló veszélyben van, nekem ott kell lennem. — Hát azt elfeledted, hogy azután megesküdtél a Krisztus keresztjére ? Ferencz megütődött, kissé gondolkozott, do aztán tompán ismételte :
