Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-08 / 41. szám

1893. október 8.

TOLNAVÁRMEGYE.

3.

SZEMLE.

— A képviselőház csütörtöki ülésén megkezdette érdemleges tárgyalásait és a tárgy — a bo- rossebesi és kőszegi királyi válaszok — felette érdekes és politikai szempontból nem kevésbbó fon- j tos. A vita nagy élénkséggel indult meg és tagadni nem lehet, hogy Wekerle miniszterelnök és Hiero- nymi belügyminiszter eddigi beszédeikkel kiváló hatást keltettek. Mert szó a mi szó, azokat a királyi válaszokat, fé reérté.-re alkalmat nem szolgáltató szövegezéssel, határozott és \ ilágos stylusban j is meg lehetett volna szerkeszteni és ezen körülmények között a miniszteri fejtegetések nemcsak rendkívül sikerűiteknek tekinthetők, hanem teljesen megnyugtatók is. Reméljük, hogy a vita meg- ! marad eddigi tárgyilagos, sima medrében és az eszmék és a politikai helyzet tisztázásához nagy mértékben fog járulni.

A báttaszéki vasút értekezlet.

Tafner János báttaszéki községi bíró e hó I 1 jére a báttaszék-bajai vasút tárgyában értekezle- I tét. hitt össze, a melyre a meghívottak közül megjelentek a következők :

Báttnszékről: Tafner János községi bíró, Werner Antal II. biró, Mászler Orbán, Geruer Miklós, Rohr Péter. Halász István, Novák György, \ Magyar Alhanáz, Tafner Imre, Angyalffy Imre főjegyző, dr. Boszkovitz Mór községi orvos elöljárók; Mitweg Henrik uradalmi főtiszt, Dörnyei Ferencz ig. tanító, Hohmann József, Hauer Antal, König János, Máyor István, dr. Stark Gusztáv, dr. Kovács Bálint, Holudonner Ferencz plébános, Kopáry Gyula lelkész, Biegl Bálint, Máyer Péter, Máyer János, Fraucz János, Késmárky György. Beszedits Lajos, I Beszedits Ödön, Roll Nándor, Rüll János, Tiringer Bálint, Eichardt József, Kleiszner György, Gotzi N. János, Weidinger Lipót, Schuler József és Engel Mór; Budapestről: Perczel Dezső orsz. képviselő ; Szegzárdról: Düry László főszolgabíró, Boda Vilmos orsz. képviselő, Leopold Lajos vállalkozó, Hiding Adám jegyző és dr. Leopold Kornél lapunk szerkesztője; Bajáról: Drescher Ede orsz. képviselő, dr. Hegedűs Aladár polgármester, Mesko László tanácsos. Schwarcz László, Somogyi Emil, Jeney Mihály, Ekkert István főkönyvelő, Scherer Antal Bauer Mihály jegyző, Ekkert Antal nagybérlő, Hunyady Antal építész, Drescher Gyula nagy- j kereskedő, Herczfeld Samu nagykereskedő, Borger [ Zsiga nagybérlő; Bonyhádi-ól: Bokker János, Kühner Ferencz jegyző, Lengyel Zsiga, Juszinger. János ; Alsó-Nyékről. Papp János biró, Szentpétery Sándor jegyző; Pilisről: Molnár István, özeeze János. Herczeg József jegyző ; Becsről: Szól István biró, Erdős Gábor jegyző; Ocsényböl: Nyéki j

M. Istváu biró, Duzs Dániel jegyző ; Bátáról: Bárdos Dániel h biró, Danesa Ignácz elölj., Német Béla jegyző; Szászvárról: Tóth István biró, Dal- los János h. biró, Freytag Gyula jegyző, Kuken- berger János építész, Steiner Ignácz kereskedő; Várdombról: Lehne elöljáró. Szentesy József jegyző; T.- Váraij áról: lovag Zirnfeld Armin; B.-Mágocs- ról: Glaub József biró. Ji y Ignácz jegyző ; Nagy- Mányokról: Riegl Antal bányaigazg.itó, Riegl Richard Lovászy Gábor, Dankó Antal; Mórágyról : Schleining Lajos jegyző; Alsó-Nánáról: Purth Adolf jegyző, Krämer Henrik, Knittl Jakab elöljárók ; Apátiából: Helfenbeim Dániel jegyző, Stökl Henrik elölj. ; B.-Székesülöl: Freytag Lajos jegyző, Johannidesz Géza ellenőr; Tolnáról: Szászy Frigyes biró, Parti József jegyző.

Táfner János közs biró megnyitja az értekezletet üdvözölvén a szép számúul megjelent érdekeltséget, fölhívja dr. Boszkovitz Mór községi orvost, hogy adná elő az értekezlet célját.

Erre dr. Boskovitz Mór a következő, nagy hatást keltett, magvas tartalmú értekezést olvasta fel:

Mélyen tisztelt értekezlet 1

Midőn Báttaszék nagyközség érdemes bírája elhatározta az urakat értekezletre ide fárasztani, azt nem feltűnési viszketegségból, sem személyes arobitió folytán tette, hanem azon körülménynek nyomása alatt, melyek erkölcsi kötelességévé tették a kérdéses és elodazhathm vasúti ügyet talpra állítani. Tökéletesen tisztában vagyunk, hogy nehéz és legyözhetlennek látszó akadályokkal fogunk e téreu találkozni, de elég erőt és bátorságot ád maga az eszme, melyért küzdeni feladatunk lesz. Ezt ró- , szint felebaráti, részint hazafiui kötelesség parancsolja. Ki no emlékeznék, a még rövid idő előtti ! dúsgazdag Alsó-Tolna megyére ? Alig egy pár éve, jólét, kereset, haladás lépten-uyoinon észrevehető volt; és alig egy pár év múlva, eme óriási változás. Ott a hol anyagi jólét, munkakedv, folytonos sürgés-forgás uralkodott; ma anyagi tönk, kedvetlenség, és fatalistikus lehaugoltság váltotta fel. Egy csak gorcsövileg észrevehető féreg gyors szaporodása, pillanatnyi idő alatt, ezen szomorú átalakulást okozta, Móltóztassanak nyűgöt felé nézni, ott volt a beláthatlan területű szőlőhegy. Lakosságunk támasza, reménye. Mivé alakult? Sivár kopárság, melynek gazdag múltját, néhány ott felejtett száraz kóró hirdeti.

E napokban olv'astuk, hogy a magas kormány elé egy emlékirat Toluamegyeböl feltcrjesztetett, a melyben az kéretik, a kormány adna módot, eszközt, a nagymérvű kivándorlás meggállására. Uraim í Szomorú tapasztalat. Tolnamegyének alig egy pár óv előtt nem volt kivándorlója, hanem hozzánk jöttek jó módot keresni. Most sem történnék ez, liánéin a lótérii küzdelem, az Ínség, a nyomor kényszer.ti nemcsak a napszámost, hanem a jobb- módú középosztá'yhoz tartozót is messze földre kivándorolni, magának és családjának uj hazát keresni. Magából ezen községből, rövid nehány hónap alatt kétezer lélek részint ideiglenesen, részint véglegesen elment. Jövőre pedig a második kétezer utánna fog menni. Uraim nyújtsanak kezet és segítsenek, hogy a megye munkás és hazafias lakóit a végelpusztulástól megmentsük. Mi a lakosság nevében nem kérünk kegyadományt, hanem munkát, tisztességes munkát, legyen az bárminő nehéz. — Saját káruukon okoltunk most. Ha soha sem tudtuk volna, most a szomorú tapasztalat reá vezetett. És pedig azt tapasztaltuk, hogy azon vidék, legyen az természeti adományokban bár mily gazdag, boldogsága, jóléte, sohasem néz egy biztos stabilis jövőnek elejbe, ha kellő kereskedelmi és ipari tényezőkkel nem pgésziti ki nem hozza összhangzásba. Ipar és kereskedelem pedig nem prosperálhat, ha nincsenek meg mai nap a hozzá való közlekedési utak. Mert mit ér a vidék bora. zsírja, fája, szene, köve, ha einem tudja szállítani? Mivé törpiil össze annak kereskedelme, ipara, ha gyorsan és kellő időben nem juthat a nagy világi verseny piacokra. Termesztmónyeiben megfulad, kereskedelme és iparcikkei kisfalusi krajcáros piacaira valók. Tisztelt uraim! Alidon ezelőtt 23 évvel a magas törvényhozási testület a duna-drávai vasút kiépítését törvényre emelte, nem volt sem neki, sem a vasút létrejötte körül fáradozó két kimagasló egyénnek, úgy mint Bar tál Györgynek és Som- s i c s Pálnak az az inteutiója, hogy az Báttaszéken egy zsák utcába végződjék, hanem az általok jól megfontolt terv az volt, hogy mindjárt a Dunapart szóiéig vezettessék és idővel annak az áthidaltatása lehetővé tétessék. Huszonhárom éve annak már. Nagy idő és ezen nagy idő alatt, semmi sem teletett, sőt a tapasztaltak után bátran mondhatjuk mindent megkíséreltek, hogy ezen országos érdekű, nemzetgazdászatilag első rendű vasút kiépítése meg- akadályoztassék.

Mindig voltak kifogások ellene, egyszer op- portunitási, másszor politikai szempontból. Ezen rövid tér.-óget a Dunapartjáig annyiszor nyomje- lezték már, hogy az érdekeltség úgy járt ezen fatális vasút kiépítésével, mint a mesebeli pásztorfiu a farkassal, az az, ha komolyan is hozzáláttak volna, azt is kétkedve fogadtuk volna.

Ezen elszalasztott huszonhárom év alatt szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy a szemközt fekvő, egykor kereskedelmileg virágzó Baja városa ép ezen vasút ki nem építése által, anyagilag menynyire hanyatlott. Az egykor virágzó Baja városa, melynek kereskedctnie, piaca az egész Aldunát, az egész Tisza vidékét magához vonzotta, fájdalommal kellett tapasztalnia, hogy ezen mostoha bánásmód által, terét lópésről-lépósre veszíti, egy szomszéd város előnyére, mely ma épen a kedvező közlekedési utjai által nagygyá és virágzóvá lett. Ugyan 1880-ban együtt Baja és Báttaszék küldöttsége kérte az akkori közlekedési miaisztert, Ordodi Pál urat, venné pártfogásába ezen vasút kiépítését, de kegyelmét és hozzájárulását nőm tudtuk megnyerni. Igaz 23 év alatt kaptunk néhány négyszög mér- földnyi területre még három vasutat, úgy mint: a bajait, szegzárdit és kiskőrösit, de mind a négy teEz is a régi. Minden a régi. A házak ugyanazon a helyen vannak, ugyanazokon a boltokon ugyanazok a eiintáblák. Es az emberek sietnek és sétálnak, mint akkor.

— A világ az én képzetem. Szamárság. Ha ez igaz volna, akkor ez a város most hat esztendővel öregebb lenne, úgy mint én.

Különben jó, hogy minden változatlan. Legalább Mili is változatlanul ugyanaz lesz Legföllebb egy kicsit megnőtt. Vagy egy kicsit meghízott ? — Mindegy.

I/.gatnttság fogja el. Szeretné már látni. És szeretné látni az ő barátjait családi körükben. A szivéhez ölelni őket és élvezni az ó jelenlétüket az ő látásukat és együtt mulatni velük. Mulatni! Régen tette. Kihez menjen legelóbb ? — Minden esetre a vén Túrihoz, hogy mindenekelőtt az ügyet rendbe hozza. Aztán Milihez. Istenem, Milihez!

Megint dobog a szive úgy, mint régen, valahányszor megnyomta náluk a cseegetyü gombját. Tehát ő sem változott, ő is a régi maradt. A világ mégis az én képzetein.

Mili, Mili. Huszonkét esztendős most. Ideje, hogy férjhez menjen. Nem is fog soká várni. Mentül hamarabb megtartják az esküvőt. És épít majd egy nagy palotát és együit laknak majd mind a hárman. Úgy, a hogy azt régebben megálmodta. Hát mégis csak teljesülnek az álmok 1

Hirtelen megfordult, — Valamit érzett a háta mögött, a mi kényszerűéi te rá, hogy forduljon meg és induljon visszafelé. Ment vagy húsz lépésnyire és akkor elállt a szívverése Egy kirakat előtt állt egy nő és egy férfi. A tükörüvegből látta a nő arcát.

Ott állott mögötte remegve, hideg izzadtság lepte el homlokát. Az az irtózatos félelem szorongatta a szivét, mint valami nyomasztó álom. Szólam akart, de hang nem volt a torkában, vergődött, erőlködött, végre félig rekedten, felig sikoltva szabadult ki belőle a hang:

— Mili !

A nő mugfordult. Ránézett az előtte álló férfira, tágra nyílt szemekkel, kérdő tekintettel. Aztán mintha hirtelen eszébe jutott volna, hogy ki áll előtte, nyájas, meglepett arckifejezéssel megszólalt:

•— Nini, Sándor! Ön itt?

Az a férfi, a ki mellette állt is megfordult.

— Nézd csak Béla, egy régi jó barátom, Sándor, a kiről már beszéltünk. Vagy úgy, még nem tudja talán ? — Dr. Márkus Béla, a férjem.

Sándor meghajtotta magát.

Magában csodálkozott önmagán.

Ali ez ? Aliliuek férje van. Ez megrendítő, ez lesújtó, ezt nem várhattad. Vége miudennek. Eredj vissza Amerikába és add vissza a hiábavaló milliót. Csapás, Isten csapása. Es te mégis nyugodt vagy, meghajtod magadat és azt gondolod magadban : 1 nem hízott meg, hauetn megnőtt.

Aztán megy velők. Alili sokat kérdez és sokat mesél. Már két éves asszouy. Béla nagyon jó fiú. Einlékszik-e? Persze, hogy emlékszik, hiszen ó miatta ment Amerikába ! No mondhatja, hogy nagyon jó madár vo t akkor Sándor. így megcsalni egy szegény, buta kis lányt és a famíliáját De most ugy-e bár ö is megkomobodott. — Alili is megkomolyodott. Aliiyen furcsák voltak ők ketten akkor! Olyan zöldek. Hogy ábrándoztak, hogy bemelegedtek a süldő szerelembe. Hát ön — nőse?

— Igen, válaszolt Sándor és vau kilenc gyermekem ; a feleségem minden esztendőben ikreket szült.

— Szerencsétlen, szörnyűködőtt Alili. Hiszen a szegény asszony akkor nem mehet sehová? Ma- gával hozta ?

— Nem, otthon hagytam őt. Magam is csak egy félórára jöttem át, hogy az ön egészsége felől tudakozódjam. Alegvallom, némi lelkifurdalásaim voltak, tudja, mi akkor olyan bolondok voltunk; azt gondoltam, hogy hátha ön vár még reám és akkor . . .

— Ön még mindig nagy kópé, Sándor. Alost már nem is hiszem, hogy kilenc gyermeke van.

— Egy füst alatt a feleségemet is lecáfolhatja.

— Remélem, meglátogat bennünket. Papa is igen fog örülni.

— Leszek bátor. Előbb azonban felkeresem a divatárusomat és megfizetem a nyaknivalómiat. Mert én nagyra becsülöm édes atyja nagyrabecsülését.- Igen szép idő van ma, — szólt közbe dr. Márkus Béla ur.

— Nagyon helyes megjegyzés, doktor ur. Az idő valóban szép. Van-e sok pőre?

— Meglehetősen. Tudja manapság az igazán jó ügyvédi iroda ritkaság, de én nem panaszkodhatni.

— Akkor ön boldog. Bárcsak ugyanazt mondhatnám én is !

— Ön még mindig küzködik? — kérdezte Mili.

— Küzködöm, küzködöm. Az a nyomorúságos kamatláb. Alig lehet egy millió dollárból

j megélni.