Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-24 / 39. szám

1893. szeptember 24.

TOLNA VÁRMEGYE.

3.

a mely miiid erkölcsi, mind anyagi tekintetben kiválóképpen sikerült. Ezen a mulatságunkon Tol navármegye intelligentiíja igen nagyszámmal volt képviselve, s az egész szép úri társaság összeolvadva egy szép koszomba, magasra szárnyaló tiszta jókedvével a virradat közeiedtéig együtt volt.

2. Az országos központi jegyzői egyletnek Budapesten 1892 évi szeptember "hó 25-én meg tartott közgyűlésén, Hesz Pál egyleti pénztárnok úrral, megbízatásunkhoz képest megjelenvén, eme közgyűlésben örömmel tapasztaltuk, hogy az a központi jegyzői egylet, a községi jegyzők személyes java személyes érdekein kivül, a közjónak, a közérdeknek hathatós előbbvitelén munkál, és különösen a községi közigazgatás fejlesztésére és javítására törekszik. Kuneze Imre egyleti elnök személyében, megismertük az országos jegyzői egyletnek egyik oszlopos tagját; szépen kidolgozott elnöki jelentése, a központi jegyzői egylet 12 évi múltjára érdekes megvilágítást vetett és a közgyűlésnek egész lefolyása alatt jól esett tapasztalnunk, hogy az ors/ágos jegyzői egylet keiyeseu fogta fel önmaga iránti kötelességét, a mikor a jetryzói karnak ezt a kimagasló alakját, egymás után következő négy választási cykluson elnöki székébe beválasztotta. A közgyűlés általános tisztújitással végződött, és valóban megható volt az a ielkesültség. a melylyel az érdemekben megöszült bajnokunk iránt, szeretetünk és elismerésünk adóját, elnökké való ötödizbeni megválasztásának tényében impo- i záns módon leróttuk.

Maga a közgyűlés, az országos jegyzői egylethez méltóan, magas színvonalon mozgott, s a közérdekű határozatok csaknem kivétel nélkül fontosak.

Az országos jegyzői árvatár alapjára gyűjtött tőkeösszegeknek központi kezelésbe vétele a közgyűlésnek V.számu határozatával megállapittatván. kimondatott, hogy a megyei egyletek által gyűjtött tőkeösszegek az elnökség részéről beköveteltessenek, és a pénztárnok e czólra nyitandó főkönyvben, megyei egyletek szerint, külön-külön főkönyvi lapokon kezeltessenek. A létesítendő országos jegyzői árvaháznak központilag kezelt tőkeösszege, a közgyűlés alkalmával 23886 frt 79 kr. Ezen összegből 17964 frt 61 kr, a Pesti hazai első takaréktárban 20823/26323. számok alatt kiadott könyvekben, 5921 frt 88 kr pedig a közgyűlési határozat értelmében, ugyanazon pénzintézetnél elhelyeztetni rendeltetett.

Az árvaházi alap kezeléséről Szegedy Albert által szerkesztett és közgyűlésünk részéről mellőz- tetni kívánt alapszabálytervezetnok, a megyei jegyzői egyletektől beérkezett vélemények tekintetbe vételével eszközlendő módosítása, illetve átdolgozására a közgyűlés 10. számú határozatával egy 4 tagú bizottság küldetett ki, feladatává tétetvén, hogy az újonnan átdolgozandó alapszabálytervezetbe a pénzkezelési szabályrendeletet is beilleszsze.

A megyei jegyző-egyletek nyugdíjintézményeinek kölcsönössége iránt Torontálvármegye jegyzői egylete által felvetett eszme, a megyei egyletek részéről kivétel nélkül kedvezően fogadtatván, annak keresztülvitelét a közgyűlés elhatározta és az e tárgyban kívánható kérvényezés foganatosításával az elnökséget megbízta.

3. A gerjeni árvízkárosultak felsegélyezése érdekében, Dúzs Dániel és Purth Adolf kartársai in- mal, jegyzői egyletünk nevében és jóváhagyásának reményében, vármegyei alispán urunk hozzájárulásával, felhívást intéztünk Magyarország valamennyi községi és körjegyzőihez. A felhívás tisztelt kartársaink előtt szokatlannak, rendkívülinek tűnhetett fel, de remélni merem, hogy rosszalásukkal azért nem találkozott, és ahhoz való hozzájárulását a mélyen tisztelt közgyűlés utólagosan megadja. A felhívás kibocsátása tisztán emberbaráti jóindulatból történt, és célját tökéletesen elérte, ha a szenvedőknek arcáról segíteni fogja le örülni a köny- cseppeket. Ez alkalommal nem állnak még rendelkezésemre azok az adatok, a melyekből a gyűjtés eredményéről részletesen beszámolhatnék, azért ezt a legközelebbi közgyűlésünkre feutartom magamnak.

4. Az országos jegyzői árvaház alapja javára általunk tartatni szokott táncmulatságot, közgyűlésünknek a mai napra történt elhalasztása következtében, választmányi határozat alapján folyó évi augusztus hó 3-án Hógyészen, gróf Apponyi Géza ur „Nyúlás“ erdejében megtartottuk. Ezen táncmulatságunk is, mint az előző éviek, sikerültnek mondható. Az elért erkölcsi és anyagi eredménynél gróf Apponyi Gézánó, született gróf Széchényi Paula palotahölgy, jótékonyságával tündöklik ; mig a teljes szakavatottsággal végrehajtott rendezői munkálatokért Klimes Antal hőgyészi jegyző kartársunkat illeti meg az elismerés. Az összes bevételek 325 frt 90 kr. és az összes kiadások 244 frt 57 krt tesznek ki, és igy a jegyzői árvaház javára 81 frt 33 kr maradt.

5. Az egységes nyugdíj-alap létesítésére vonatkozólag nyert közgyűlési megbízatásomhoz képest, Tolna vármegye valamennyi községi és körjegyzőjét megkérdeztem. A beérkezett feleleteknek eredménye, választmányi határozati javaslat alakjában, a jelen közgyűlésünkben szőnyegre fog hozatni és a mélyen tisztelt közgyűlésnek módjában leend, ezen Dagyfontosságu ügy felett érdemlege- I sen határozni. A segédjegyzök által nyugdíjjogo- | sultságuk megállapítási iránt beadott kérvényt ke- t gyes pártolásra való ajánlással illetékes helyre felterjesztettem.

6. A tanácskozás során szőnyegre kerülő 1892. évi egyleti számadásunk 305 frt 61 kr bevételt, 179 frt 53 kr kiadást, 126 frt 08 kr pénztári maradványt. és 610 frt 38 kr kint lévő hátralékot tüntet elő. A hátralékok behajtása iránt, miután az eddig követett intézkedéseink sikerteleneknek bizonyultak, szeretett alispán urunkhoz fordultam, s az ö szives Ígéretének birtokában, biztos reményem vau arra nézve, hogy a hátralékok befizetését illetőleg, a legközelebbi közgyűlésre kedvező jelentést fogok tehetni.

Egyleti pénztárunknak jelenlegi állapota 131 frt 92 kr bevételt, 15 kr kiadást és 131 frt 77 kr pénztári készletet tüntet fel és van ezen kivül az egyletnek 6 drb aranya. — ügy a kimutatott pénzkészlet, mint a 6 db. aranynak rendben való megléteiéről a választmány tagiai személyesen meggyőződést szereztek.

7. A létesítendő országos jegyzői árvaház alapja javára gyűjtött összegünk, a legutóbbi hö^ye- szi táncmulatság eredményén kivül 2672 frt 37 kr tesz ki: mely összeg a választmány előtt egyleti pénztárnok ur állal bemutatott takaréktári betét könyvecske szerint a „Dombóvári járási takaréktárnál" van elhelyezve.

8. Jegyzői egyletünknek ez idő szerént 104 rendes és 8 tiszteletbeli tagja vau. A vármegye területén működő községi és körjegyzők száma 135, — egyletünk kötelékébe tehát még 31 kartársunk nem lepett be.

9. Jegyzői nyugdíj-alapunk az 1892. óv végével 86,325 fit 27 kr vagyoni állagot tüntetett fel; melynek terhére 18 jegyző és 15 özvegy nyug- dijaztatott és 5 jegyzői árva nevelési járulókban ró- szesittetett.

10. A jegyzői karban 1892. évben a következő változások történtek:

a) A központi járásban: Széllé Dezső pilisi jegyző nyugdijaztatott és helyette H e r c z e g h József választatott meg. Decs községben aljegyzői állás szerveztetek, és aljegyzőnek Müller György lón megválasztva. — Mészáros János báttaszéki jegyző, egyletünk választmányi tagja, meghalt. Ennek helyébe II. jegyzőnek Csatári Aladár választatott meg ; harmad jedyzöül pedig Csatári Aladár helyébe Janosies Károly helyettesittetett.

b) A dunaföldvári járásban : Hús z á r Adolf kömlődi jegyző nyugdijaztatott és helyébe Wolf Ferencz bölcskei segéd.jogyző — bölcskei segéd- .jegyzővé pedig Nemes Ignác lett megválasztva.

j Tápé községben a jegyzői állás megszüntettetek és az ott volt jegyző Szép Tóth János végkielégítésben részesittetett.

c) A simontornyai járásban : D e c I e v a József médinai felfüggesztett jegyző nyugdijaztatott és helyette Halmai Tivadar választatok meg.

d) a dombóvári járásban: Uj-Dombováron és Nagy-Szokolyban uj aljegyzői állás rendszerem tte- tett; előbbire Szemenyei Mihály, utóbbira pedig Arany Károly lón megválasztva.

11. A jegyzői vizsgára 1892. évben 15 egyén jelentkezett és vizsgára bocsáttattak mindannyian ; a jegyzői vizsgát letették 14-en és egy jelölt visz szavettetett fél évre.

12. Jelentésemnek utolsó pontját, Mész á- ros János elhalt kartársunkra való visszaemlékezésemmel a kegyeletnek szentelem. Nevezett kartár| sunk, legszebb férfi korában, munkabíró erejének teljében vált meg szeretteitől, községétől és tőlünk, kartársailól. Ha'ála nemcsak szeretteire és községére, de magara a jegyzői karra is érzékeny veszteséget jelent. Mindannyian, a kik ót ismertük, munkaerejét és szorgalmát nem egyszer csodáltuk és jellemének tükörtiszta voltát példány képül tekintettük. Legyen neki a fö.d könnyű, és sírja felett őrködjék a szeretet ! •

Ezek után egyesületünk felvirágzására Istentől áldást kérek és magamat az egyesületi tagoknak jóindulatába ajánlom.

Az ozorai iskolaszéki- és ta- nitó-ügy.

(Levél a szeskeszt'óhöz az ozorai fensik vidékéről)

Tekintetes szerkesztő úr!

Az ozorai tanító ügyében némi fordulat állott be, ez az oka. hogy a „ Tolnavármegye“ folyó évi : augusztus 27-én megjelent 35. számában közölt tudósításomat ki kell egészítenem. Igaz ugyan, hogy i a vármegye kir. tanfelügyelője, kihez az üldözött | tanitó oltalomért ép úgy folyamodott, mint a hogy az egyházmegyei hatósághoz fordult igazoló jelentésével, eddig ezen ügyben semmiféle intézkedést nem tett s így az itteni érdekelt körök nem tudják hányadán vannak vele ? lehet-e számítani oltalmára, közvetí'ésére ? s fog-e egyátaljában ezen a felekezeti iskolai admiuistrátió mizériáit kellő vi- I

lágításba helyező ominózus ügyben hivatalos hatáskörében eljárni? — ámde azért itt mindanynyian abban reménykedünk, hogy a nyilvánosságban szellőztetett ozorai felekezeti erőlködés el fog simúlni épen azért, mert a nyilvánosság itelete elé került egy derék fiatal tanító zaklatásának tárgyilagos eesetelése, annak ellenére, hogy a kir. tanfelügyelő kijelentette, hogy ezt nem helyesli, s különösmi helytelenítette azt, hogy az ö hivatalos intézkedésé előtt került az egész ügy a nyilvánosság fóruma elé. Már pedig minden bajnak és viszszaélésnek legtermészetesebb korrectivuma a feltétlen nyilvánosság marad s azért bármiként vélekedjenek is az emberek „az egyházi és világi hatóság“ magaslatán:*) az ozorai iskolai ügyek további fejlődését a következőkben előadom.

Ez évi julius 31-iki kelettel ugyanis a „plébános rom. kath. iskolaszéki elnök“ Ozorán, mint „iskolaszék" Kiss Gyula tanitó urnák „tudtára" adta, hogy augusztus 3-án az esperes ur elnöklete alatti iskolaszéki gyűlésen ki fog hallgattatni „mi- értis nevezett napon a plébániaiakban jelenjék meg" a tanitó.

Az iskolaszék a mondott napon tagokból és nemtagokból álló gyülekezetté alakulván, az elnök felhívta a káplánt, hogy adja elő panaszát. Elő is ad a! Nem arról beszélt, a mi a panaszlevélben volt, hanem a tanítónak indulatosságot, durvaságot hányt szemére, mert nem akar a tudomásul venni, hogy a segédlelkész az iskolaszéki elnök helyettese legyen, miért is neki távoznia kellett az iskolából. A tanitó kimutatta, hogy a panasz a valóságnak nem felel meg. A tanítóra vonatkozó legsértőbb vádat a káplán viszszavonta ugyan, de a káplán pa- na-zlevelónek felolvasását az elnök megtagadta, mert annak tartalma — szerinte — a járásbíróság elé tartozik. A káplán, az elnök által meg nem akadályozva, károrvendö, sértegető, gúnyolódó s egyátaljában az egyházi ruhához nem illő magaviseletét tanúsított. Lármázva s indulatosan gestikulálva, végre a káplán az elnök nyilatkozata ellenére kezdte az ülés színe előtt felolvasni a panaszlevelet; de a lárma miatt a védlevél tartalmát alig lehetett megérteni. Euynyit bevezetésül 1

A tanitó védelmét, a tanítók vallomásait az esperes-elnök jegyzőkönyvbe venni sehogyan sem volt hajlandó ; arról meg, hogy a védlevelet a tanítónak kiadja: hallani som akart. — Az efféléket jelentéktelen, mellékes dolgoknak jelentette ki.

Mi tehát a fő dolog ? Az, a mit a „vizsgálati I kérdések" első helyére tett az elnök. Azt a kér- i dóst t. i., hogy a tanitó ne!ismeri-e a káplánt isko- ; laszéki elnöknek ? . . . Elismeri-e, hogy hibázott, j midőn ez ellen felszólalt ?» A tanitó kijelenté, hogy í a káplánt elnöknek nem ismeri cl; nem ismeri el ' azt sem, hogy hibázott. A másik kérdés az volt, hogy viszszavonja-e a tanitó azon állítását, hogy „a julius 4-iki szabálytalan iskolaszóki határozat otromba sértésnek tűnik fel ?“ A tanitó ezt sem vonta viszsza. Most a káplán kezdett inquirálni, miben az elnök nem gátolta. Azt kérdező: „Igaz-e, hogy Kiss tanitó egy tanítónő előtt azt mondta, hogy a káplánt az iskolából „kiugrasztotta", minek, hogy megtette, „örvend“ ? — A tanitó kijelenté, hogy ó ezt igenis, mondta; örvendett a káplán távozásán, a mint örvendett minden bókeszerető ember! Mindezek jegyzőkönyvbe vételét a tanitó eredménytelenül követelte. — Mo'st a káplán megne- vezteini és kihallgattatni kérte azon tanítókat, kik őt elnöknek nem ismerik el. Először lakács Plusz kántor-tanítót hivta fel az elnök val'omásra, kérdezvén: «Meg volt-e elégedve a káplánnak az iskolá- ban-létével t< A kántortanitó világosabban kérte feltenni a kérdést, * Iilismeri-e a káplánt törvényes iskolaszéki elnöknek a vizsgálaton ?< — kórdó az elnök. Felelet: Nem! --Ezen felül még négy tanító jelentette ki, hogy a káplánt a lelkész helyett iskolaszéki elnöknek nem ismeri el. A tantestület két tagja azonban kijelenté, hogy igenis, a káplánt elismerte elnöknek. — így hoztak törvényt Ozorán\ Stéger Lajos iskolaszéki tag azt követelte, hogy ez a szavazás vétessék jegyzőkönyvbe, mii az elnök azzal tagadott meg, hogy ez is mellékes dolog, mely nem tartozik a tárgyhoz!

Ezután az iskolaszék szótöbbséggel hozta meg ismét határozatát, mely hasonló volt a julius 4-iki- hez, hogy l. i. a tanitó vagy adja be állásáról való lemondását, vagy pedig az ügyét fegyelmi vizsgálat tárgyává teszik. Bámulj világ ezen a bölcs határozaton !

És mikor ez uhud megtörtént: akkor hirdette ki az elnök, hogy az egyházmegyei hatóság a julius 4-iki határozatot „helytelenítette, kijelentvén, hogy az iskolaszék átlépte jogkörét."

A uj iskolaév szeptember 3-án ünnepélyesen volt megnyitandó. A szokásos „Veni sancte“-t meg*) A vármegye kir. tanfelügyelője elleni fenti kifa- kadások bennünket arra indítottak, hogy a jelen tudósítást közlés előtt neki bemutassuk. Bírjuk Ígéretét, hogy — megszakítva azt a sorrendet, mely előzőleg felvetett kérdéseinkre cikksorozatának programmját képezi, — legközelebb e vádakra is felelni és álláspontját a kérdésben kifejteui szives lesz; de hivatalos intézkedés részéről — ezt előre kijelentette előttünk — sem szükséges, sem indokolt nem volna, mert az ügy, mint tárgyilagos tudósítónk előadásábíl látható, eltekintve a tiszt, káplán ur polemizálásától — otthon békés utón lett kiegyenlítve. A szerk.