Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-27 / 35. szám

Rátartásáért. — De a Dunántúli Közmivelö- dési Egyesülettel szemben más az állam helyzete. Itt a főcél : megtartani a haza népét a hazának. — Nem csupán a magyarságot védjük, hisz a kivándorlók jó része német, rác és szerb. Adjon tehát az állam évi segélyt és ezen felül hathatós támogatást a D. K. E.-nek, hiszen ez nem csak érdeke, de kötelessége is. Hol van az az elvetemedett hazaáruló, a ki ezért a nemzetiségek elnyomásával vádolhassa őt ?

De az. állam mellett a társadalom se pihenjen, rakja össze a maga filléreit, lásson fokozott erővel a munkához s legyen rajta, hogy a D. K. E. anyagi javaival második céljának, a magyarosodás terjesztésének is élhessen. — így aztán lehet eredményt produkálni.

Rajta tehát csak alakítsuk meg addig is azokat a fiók egyleteket. Legyenek ezek az eszme terjedésénék melegágyai.

Végtelenül örülünk, hogy Beksics Gusztáv elfeledve a személyét ért hántásokat ismét kezébe vette a zászlót, a melyet ő tűzött ki először annak idején és hordozott meg dicsőséggel. S különösen nagy garancia ránk nézve, hogy mély hazafias érzéstől sarkalva, főispánunk Széchenyi Sándor gróf Öméltósága is az ügyek élére állt. Az ó példája, hisszük ellenállhatatlanul vonz s egész lelkes tábort toborz össze. De mi szerintünk semmi sem lenne nagyobb hatással a szent ügy sikerének előmozdítására, mint az, ha a D. K. E. őszi rendes közgyűlését Szegzárdon tartaná s ekkor alakítanák meg a fiók egyesületet. Ennek a lélekemelő ünnepélynek fénye és melege elolvasztaná azt a hatalmas jégkérget, a melyet a mi nyelvünkön közönynek szokás nevezni.

Előre hittel és reménységgel 1

2. ___________________

a s

zalonba tértek vissza. És ekkor Sándor hirtelen két lágy kar nyomását érezte nyaka körül és két forró ajak égett az ő száján.

— Sándor, te, Sándor . . . szinte sisteregve hangzott a lelkében ez a te.

Ez este nem ment Gitához, ezzel a csókkal ajkán nem mehetett Gitához.

*

Gyuri egy idő óta nagyon rosszkedvű.

— Mi bajod ?

— Ostobaság. Elolvadt a jégpálya és én szeretnék még korcsolyázni.

Egyszer minden apropos nélkül kijelentette:

— Ez az Ilonka sokkal csinosabb, mint Mili és sokkal okosabb.

— Világos, — mondotta Sándor, — kitűnik abból is, hogy Mili szeret engem s nem 6.

— Kár, hogy nem találkozhatom többé velők. A jéggel együtt ők is elolvadtak számomra. Az öregek pedig átkozottul lassú eszüek. Legutóbb nem minden célza'osság nélkül úgy búcsúztam tőlük, hogy „a viszontlátásra jövő télen“ és a mama nyájasan azt felelte; „Remélhetőleg a nyáron is találkozunk.“

Máskor meg izgatottan csapta le a kártyákat:

— Gyerekek, nem tudok ma játszani. Nem tudok. Ezek az amerikai levelek mind hosszabbak és mind üresebbek lesznek. Már szinte nyoma sincs a régi Liliannak. Folyton mulatságról, meg hangversenyről, meg jourról és egy mennyei jó táncosról ir és sohase — rólam. Kezd a dolog gyanús lenni.

Egyszer pedig csak kimondotta :

—■ Vége mindennek.

TOLNA VÁRMEGYE.

— r

Az egyházközségek iskolaszékeinek jogi természete.

i.

Felekezeti iskolaszéki zaklatás és szabálytalanság Ozorán.

Tekintetes szerkesztő ur !

Sok visszaélés és szabálytalanság szokott megtörténni egyik-másik helyen a tanévet befejező zárvizsgálatok alkalmával. De ez hagyján ! Hisz nem mehet minden mindenütt „corréctűl.“ Csak aztán az illetők belátnák hibáikat s magukba szállva jóvá- tennék azt, a mit elrontottak! E helyett inkább „bűnbakot“ keresnek, izgatják a nép kedélyét s valószínűleg azért, hogy más bajokat leplezzenek, egész elkeseredéssel fognak azon személy üldözéséhez, a ki némi képességgel bir arra, hogy átlásson a szitán. — így történt ez meg Ozorán is a folyó évi junius hó 24-én tartott évzáró vizsgálat alkalmával.

Előre bocsátom, hogy a vizsgálatok szépszámú díszes vendégkoszoru jelenlétében folytak le s az eredmény minden osztályban a viszonyoknak meg- felelőleg aránylagosan kitűnőnek mondható. Ez alkalommal egy botrányos jelenet játszódott le, melyet a helybeli segédlelkész provokált, a Kiss Gyula tanító által vezetett osztályban, hol több vizsgálati vendég várta már a vizsgálatot vezető iskolaszéki tagokat, hogy az „examón“ kezdetét vehesse. És délelőtti 10 óra után az iskolaszéki és tanitótestületi tagok közül többen, éiükön a helybeli káplánnal, beléptek. A tanító, magát az érkező társaság előtt meghajtván „Isten hoztá“-val fogadta a vendégeket, a káplán pedig kezet nyújtva a tanítónak, kalapját az ünnepi asztalra tette és — elfoglalta az elnöki széket. Ezt látva a tanító, odalepett az asztal elé, s ezeket mondá: „Mielőtt a vizsgálatot megkezdenék, bátor vagyok tisztelettel kijelenteni, hogy a tisztelendő káplán urat csak mint vendéget fogom tekinteni.“ Azt, hogy elnöknek nem ismeri el a káplánt, a tanító már nem fejezhette ki, mert a káplán felugorva, izgatottan és a felindulás hangján azt kiabálta, hogy 8 mint a plébános által kiküldött elnök van itt, nem pedig mint vendég és a tanítót sértegető szavak kíséretében ököllel fenyegetve dühösen távozott a tanteremből. — Az incidens oly rövid tartamú volt, hogy észre is alig vették. Ezért a vizsgálat folytatását ez incidens nem is háborgatta, az a jelenlevők élénk érdeklődése között folyt le s a tanító a szokásos elismerést és köszönetét aratta a'jelenlevőktől.'

Ámde a káplán magát autoritásában sértve érezte (azzal persze nem gondolt, hogy a tanító tekintélyét sem szabad pellengérre állítani) és Hűbele Balázs módjára panaszlevelet irt s azt elküldte az egyházi főhatósághoz. A vádoló levél tele volt gyanúsításokkal, mondván, pl. hogy a panaszolt tanító egykor, fiatalkorában öngyilkos akart lenni (a mi igaz, mert a képez^ébe az igazgató a fiatalem- * *

I bért, a mivel a kialkudott dijat szegénysége miatt fizetni nem bírta, felvenni nem akarta, ^ezért többszöri sikertelen kunyorálás után meglőtte magát, de nem veszélyesen; kigyógyult s a képezde három évi tanfolyamát becsülettel bevégezte ;) vádolta a tanítót azzal is. hogy „szent hitünket gya'ázza és — horribile dictu — még kálvinistákkal is társalog“ stb. — Ámbár a vádlevél és a vádpontok a tanítóval közölve nem lettek, azok magyarázatára mégis meg van az alap, mert a tanítónak meg van csakugyan az a nagy bűne, hogy a kormány egy-, házpolitikája ellen a lelkész. és káplán által megindított mozgalomban nem csak hogy részt nem akart venni, hanem ismételt felszólításokra sem volt reá bírható arra, hogy az egyház politika elleni famozus „tiltakozást“ aláírja, sőt ellenkezőleg az egyházpolitikai kérdésben mint őszinte és hű katholíkus azt az álláspontot foglalta el, melyen a katholikus vallásu miniszterelnök és a szintén kat- holikus vallásu kultuszminiszter állanak s ez iránt

— még kálomistákkal, meg zsidókkal is tárgyalásokba bocsátkozott. Ebből áll a vallás elleni sérelem! Arról, hogy a panaszlevélben van-e valami a káplán „iskolaszéki elnököskődési szándékáról“ : itt a plébánoson kiviil senki semmit sem tud, legalább nekem nem sikerült ez iránt tájékozást szereznem,

Ilyen előzmények után tartotta meg az ozorai rom. kath. hitközségnek iskolaszéke folyo évi juh 4-én a kerületi esperes elnöklete alatt tanitó- választó gyűlését, a mivel hogy egy üresedésben levő tanítói állomást kellett betölteni. Szabályszerű meghívást nyert az iskolaszék minden tagja ; Kiss Gyida tanító pedig, mint a tanítótestület képviselője s az iskolaszék jegyzője szerepelt e gyűlésen is, mint más alkalomkor. A tanítót megválasztották, a gyűlés folyamán készült választási jegyzőkönyvet aláírták és — az elnöklő esperes azzal fejezvén be a gyűlést, hogy annak más tárgya nincs

— a gyűlésből távozott.

Az iskolaszék többi tagjai is távozásra készültek már, mikor — alig hagyta el az esperes az elnöki széket és a tanácskozási termet — a helybeli plébános az elnöki székbe üli és e szavakkal : „Még nekünk egy kis megbeszélésünk, egy kis ügyünk lesz“ — egy Írást vett elő s kezdé olvasni imigyen : „A ft. egyházmegye tanügyi hatóságának leirata a káplán urnák panasza ügyében a tanító urnák esetéről,“ S folytatva beszédét Kiss Gyula tanítóra mutatott, öt felszólítván, hogy miután ő róla lesz szó, mint érdekelt fél, távozzék a gyűlésből. — Ámbár a tanítónak, mint minden vádlottnak joga lett volnat a panaszlevelet s az ahhoz fűződő tárgyalást végig hallgatni, sőt joga lett volna védelmét n lőadni és csakis a határozat hozatalkor volt volna kötelessége viszszavonu'ni: mégis magát „nyugodtan és illedelmesen meghajtva“ szó nélkül távozott a gyülésteremből.

Az iskolaszéki- e/.en gyűlés, mely sem szabályszerűen egyhehiva nem lett, sem tárgysorozatot nem ismert, de rendes jegyzőkönyvvel sem dicsekedhetik, második tárgy gyanánt következő fur1898. augusztus 27.

Egy vastag postacsomagban visszaküldte Liliannak a leveleit. — Ez hát az örökkévaló szerelem ? — kérdezte tőle Józsi.

— Tudja Isten, nem volt az igazi. Az ember sohasem tudja, mikor szeret igazán. Különben, Lilian lépett vissza, én álltam volna szavamnak.

*

Istenem, a jövő héten Szilveszter estéje van. A harmadik Szilveszter-este Műikénél.

Tudja Isten, boldog, nagyon boldog és boldogtalan, nagyon boldogtalan.

Boldog, ha ott van Miiinéi vagy Gitánál, boldogtalan, ha magára maradt. Ilyenkor mindig megszállja őt az a kínos félelem, a rettenetes kérdés vetődik föl benne : mi lesz ebből ? — Nem tudja magának elképzelni az életet Mili nélkül és nem tudja elképzelni magának, hogy Mili valamikor az ő felesége lesz. Szinte lehetetlen. De borzasztó volna, ha tényleg nem volna lehetséges. És Gita ! Nem tudja, mi lesz Gitával.

Világosan látja, hogy ez a leány ö benne él. Tisztában van azzal is, hogy ez a leány főleg azért | ragaszkodik hozzá, mivel ő nem szeretósről, hanem ! szerelemről beszélt neki. Ez a leány, akihez mindenki a legléhább hangon beszélt, a ki nem is tar- j tott igényt soha más hangra, egyszerre szerelem- j ről hall. Úgy, mint azok a tisztes hölgyek, a kik j nem állanának szóba vele, a kasszírnővel. Egy jól- j | eső szerelmi komédiát játszott eleinte, de aztán a komédiából valóság lett. Szereti őt, híven, bizonyos hálás ragaszkodással azért, hogy nem beszélt vele úgy, mint mások.

Aztán jelentkezik nála egy uj, egy rettenetes i éjjeli vendég : a gopd. Gita sokba kerül, Mili még

többe. És a jövedelem csekély és az adóssága nagy. Apjának most már tényleg igaza van: nem rendes ember. De tehet-e ő róla, ha az az érzelem, mely mindenki másból rendes embert csinál, épen őt kényszeríti a nem rendes életre ?

Mind sűrűbb, hosszabb és izgatottabb értekezései vannak mindenféle emberekkel. Nem tehetett mást — Józsitól kórt pénzt. És hogy megvetette magát ezert 1

Aztán sokszor ábrándozott.

Kalábriában sokszor elmerengett soká, aztán szinte üdvezült arccal kezdte:

— Gyerekek, milyen fényes volna, ha milliomos volnék. Nem, nem közönséges milliomos, hanem valóságos nábob ha volnék. Építtetnék egy nagy palotát, háromemeleteset. Az első emeleten laknál te Józsi, a másodikon Gyuri és én a harmadikon. Mindenki a feleségével. Aztán kaláberez- nónk minden este és a feleségeink kibicelnének. Fölséges! Szinte érdemes volna lopni azokat a milliókat.

S rendelgette egyre az uj ruhákat, pezsgőzött Gitával és reggel, délben, este kenyeret evett pirított szalonnával.

VIII. DANSE-MACABRE.

I.

Az éjszaka csendes és fehér, fehér és hideg.

Hogy is történt? — Lehetetlen, csak álmodta. De álomnak is lehetetlen. Akkor mégis csak megtörtént.

Már a csengetyü is gyanúsan szólt. Sikított idegesen, mérgesen, mintha boszankodnék, hogy nyugalmában háborgatják. Aztán az előszobában elébe jött Mili — kisirt szemekkel.