Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-08-20 / 34. szám
4. _____________ Bo nyhád, Börzsöny, Czikó, Grábócz, Győré, Lengyel, Kis-Mányok, Nagy-Mányok, Kovácsi, Majos, Máza, Mórágy, Mőcsény, Palatincza, Szálka, Tevel, Kis-Vejke, Závod, Zomba. A dunaföldvárí járásból : Duna-Földvár, Nagy-Dorogh, Györköny, Nó- met-Keér, Paks. A simontomyai járásból: Diós- Berény, Dúzs, Görbő-Belecska, Hidegkút, Hőgyész, Kalaznó, Kóty, Miszla, Medina, Murga, Némedi, Pálfa, Szakadáth, Szárazd, Kis-Székely, Nagy-Székely, Kis-Tormás, Uzd-Borjád, Udvari. A dombóvári járásból : Bedegh, O-Dombovár, Döbrököz, Értény, Nak, Felsó-Iregh, Tót-Keér. Szántó, Yárong. Chicagói levél. VI. Chicago 1898. julius 20. Tekintetes Szerkesztő ur! Ott folytatom, a hol múlt levelemben a „Fourth of Juli“ kedvéért megszakítottam a kiállításról szóló leírásomat, t. i. az „erkély“ és a „gyártmányok épületéinek alsó részénél. Azt megírtam akkor, hogy ebben a félmértföldnyi hosszúságú, V8-ad mórtföldnyi széles és szédítő magasságú épületben, — mely a földnek jelenleg a legnagyobb épülete, — magában egy egész kis világ van elhelyezve: „a gyártmányok és hasznos müvek világa Menjünk sorba. Először az osztrák kiállítást nézzük meg. Hogy elfaesarodik a szivem, midőn ide belépve, eszembe jut, hogy hiszen van a világon egy Magyarország is, a mely — ismeretes dolog — csak arra való, hogy Ausztria nagyságát és dicsőségét a külföld előtt emelje, de maga nincs sehol; a hol keresik, nincs, a hol pedig van e kiállításon, csak Ausztriának mintegy satellu6a, mintegy uszályhordozója szerepel. De nem akarok több szót vesztegetni; tudom Magyarország összes lapjai feljajdultak, midőn kiállításunkról Írva, kénytelenek voltak felkiálltani: „Magyarország, hol vagy ?“ Szinte megvigasztalódunk, midőn a kiállításba belépve, először is Ferencz József király nemes, jóságos arcát pillantjuk meg rajzban, márványban és broncban. Az osztrák kiállítás igen szép, de ha körültekintek, mégis meg kell vallanom, hogy nem igen találok olyant, a mit különösen ki kellene emelnem; leginkább az boszant, — vagy talán kissé jól is esik magyar szivemnek — hogy mig mindegyik országnak van valami specialitása, mi által feltűnik, Ausztria kiállításának csak általános — noha jó — benyomása lehet a szemlélőre. Ha mégis valamit ki kellene emelnem, úgy az Csehország üveggyártmányai, cserépfestése és keramit- műveire voonatkozhatik, melyek e nemben ritkítják párjukat, noha nem az egyetlenek a kiállításon. Ausztria után következik Németország kiállítása. A ki ide belép, úgy érzi magát, mint mikor egy gyermek óriások közé lép. Itt minden az erőre, nem vagyok ón szerelmes ? Nem leszek soha sem szerelmes ? Es ekkor irigyellek benneteket, mert érzem, hogy olyan édes lehet, ha az ember szerelmes. Sándor ekkor gyöngéden megcirógatta barátja orcáit. — Szegény kis ebecskóm, Józsikám, nem tud szerelmes lenni. Hiszen olyan aranyos jó szived van ! Mórt nem nézel körül a lányok között ? Hiszen soha sem vagy társaságban, hogy lehetnél valakibe szerelmes? — Hát ón nem vagyok senki ? — pattogott közbe a Boszorka. — Mért nem szeret a bácsi ón belém ? — Mert te az ő kis Boszorkája vagy, — nevetett a bácsi — és egy kis tacskó. Csak nem leszek szerelmes egy rövid ruhás kis tacskóba ? — Jól is teszed, ügy sem kellenél annak a tacskónak ! Én csak a fekete bajuszokat szeretem. — Boszorka maliciózus, — konstatálta Sándor. — Egész Kalábriában nincs fekete bajusz, még ha mind a lámpákat eloltanák is. * — Nézd Ilonka, Sándor már megint az ócska nyakravalójával jött el. Milyen utálatos ! Ká se lehet nézni. — De Mili nagysám, hisz a múlt héten ön épen dicsérte ezt a nyakravalót. — Istenem, hisz annak már egy hete ! Most már ócska és utálatos. TOLN A VÁRMEGYE. a hatalomra emlékeztet, vagy jobban mondva a fiatal császár vasakaratáról tauuskodik, a ki meg akarta mutatni a világnak, hogy Németországnak nemcsak önbizalma, de ereje is van ahhoz, hogy valamit akarni merjen. Talán még visszatérek ezen, és más, Magyar- országot közelebbről érdeklő nemzetek kiállítására. Most röviden Németországról csak annyit akarok megjegyezni, hogy kiállítása alapos németségre vall, és hogy szép majolikájuk, broucműveik, selyem és posztóbutoraik, hires dresdai keramik stb. mind azt mutatja, hogy minden darabja hosszas tanulmány eredménye. Különösen kiemelendőnek tartom azonban elefántcsont faragványaikat, melyekben igazi remekműveket nyújtanak, s már nagyon megközelítették ebben Japánt, mely eddig e téren a világon a legelső volt. A német kiállítással összeköttetésben, de külön bejárattal látható a bajorok által kiállított s a szegény, raegtébolyodott királyuk, II. Lajos stah- renbergi, világhírű kastélyának egy szobája, melynek bútorait, szőnyegeit stb. mind maga válogatta össze, s ha látjuk, hogy ezek mily Ízlésesek, sőt kitűnő ízlésre vallanak, elmondhatjuk Hamlettól, hogy az ő tébolyában volt rendszer. Most következik az angol kiállítás. De kivéve a finom „Worcester“-edényeket, melyek szakértőre és műkedvelőre egyaránt igen kellemes benyomást tesznek, alig talál az ember valamit, a mi Európában nem volna már ismeretes. Általában az angol kiállítás semmi meglepőt nem nyújt. Innen átlépünk Canadába, Viktória királynő ez amerikai tartományába, mely büszkébb lehet kiállítására, mint az anyaország. Legkiválóbbak azonban itt a prémek s sok hölgy ábrándos szemekkel néz egy-egy darabra, s felsóhajt, midőn olvassa a ráirt mesés árt. Belgium, ez a kicsi ország, nagyszerűen van képviselve. Ismert világhírű brüsseli csipkéi, kalapácsolt vasdiszitményei, famozaikja és remek mű- butorai méltán feltűnést keltenek. Dánia gyártmányai közt legtetszetősebbek az olcsó és hasznos fafaragások, szintén olcsó, de azért szépen készített cserépedényeik, és ezek mellett a legfinomabb ékszerek, arany és ezüst remekművek azt mutatják, hogy ők tudják a gyakorlatit és a szépet összepárosítani. Svájcz faragásaival, igen szép kiállitás't rendezett. Általános meglepetést szültek azonban a világhírű svájci órák, úgy hogy az ember, ha elkezdi nézegetni, alig fogy ki bámulásukból. Ha időm s terem engedné, írhatnék ón ezekről tömérdek sokat. Olaszország csipkéivel, majolikájával, de fö- kóp márványszobraival vonzza a látogatókat a kiállításába. Bármikor lépjen be ide az ember, mindig tömve van műértökkel és műkedvelőkkel. Igen mulatságosak néha az ilyen műkedvelők tudálékos megjegyzései is. Svéd s Norvégia kiállítása az ő maga egészében teljesen hasonlit Dániához. S mégis úgy ván vele az ember, hogy bár alig talál már benne valami újat, szokatlant, mégis szívesen időz itt, mert a kiállítás összerendezése és egész benyomása igen ízléses. Mit tehetett ? Minden héten uj nyakravalót vett. A szabószámlája is fölszaporodott. Ki tehet róla ? — Mili nem szereti őt egy toiletteben látni. És ezt ő olyan kedvesnek találta. És a többi is nevette. * Az a kibicelós. A székek minden alkalommal távolabbra kerültek a tarokkozóktól. Végre nem is láthatták a kártyákat. De azért kibiceltek. Buzgóan nézve a játszókra, halk hangon beszélgettek. Csodálatosan gyerekes dolgokat. Ruháról, zongoráról, cigarettáról. Sándornak Kalábriáról kellett beszélni és iskolásgyerek koráról. Aztán beszéltek a jövőről is. Milyen jó gazd- asszony lesz belőle, majd meglássa. — Meg fogom ón azt látni ? Mili zavarba jött. Könyek gyűltek a szemébe. Ez volt a vallomás. — Mili, édes, aranyos, szépséges, jóságos Milike! — Sándor, Sándorka, fésületlen, evikkeres édes Sándorka 1 — Te ! Mondd, hogy : te ! — Nem bírom, — súgta Mili és elfordította i a fejét. És Sándor szeretett volna a lábaihoz borulni és megköszönni neki, hogy nem birta neki azt mondani, hogy te. Gita olyan hamar mondta. (Folytatása követkeiik.) 1893. augusztus 20. Most a liberté, egalitó s frateruitó országába, a franciák kiállításába érünk. Ha van művészet | egy kiállítás berendezésében, úgy a franciákká művészinek moudható. Mindjárt, a hogy a főbemenetnél bejutunk, azt kell hinnünk, hogy egy óriási bazárba lépünk, a hol tágas utcákban egymás mellé sorakoznak a boltok. Itt mindaz, amit a finom , ízléséről ismert francia ipar s kereskedelem előállítani képes, feltalálható. Női ruhák „Worth“-tól, melyek az összes amerikai és nem amerikai höl- gyecskék szivét lázas izgalomba hozzák, „Reveillion fréres“-töl a világ legfinomabb prémei, a „Bon Marche“ kincsei, a „Printemps“ stb., stb. remekei, ó és uj szőnyegek, bútorok s még rengeteg meny- nyiségü, felsorolhatlan, ízlésesnél Ízlésesebb dolgok, a milyeneket csak egyedül a franciák tudnak produkálni. A dolgok természetes rendje szerint a világ második köztársasága mellett kell lennie az elsőnek, az Egyesült államok kiál.itásának is. E két köztársaságot az „amerikai önfelhuzó óratársaság“ kiállítása választja el, melynek egy körülbelül 100 láb- nyi magas toronyban lévő órája minden félórában, ahelyett, hogy ütne, egy-egy szép darabot játszik, még pedig úgy, hogy az egész rengeteg épületben a legtávolabb állók is jól hallhatják. Majd a „Tiffany“ new-yorki ékszerészek egyesülete következik, melynek gyémánt gyűjteménye valósággal a világ csodái közé tartozik. Ugyancsak itt látható a világ egyetlenegy gravírozott gyémántja, mely gravirozás teljes 5 évig tartott. Ézzel óriási léptekkel végighaladtunk volna a kiállítás e részén. Legközelébb a közlekedési eszközök igen érdekes kiállítása iránt fogom Tolnavármegye t. olvasóközönségét tájékoztatni. Addig is maradok hazafias üdvözlettel Wm. M. Beifeld. Hírek. — ó Felsége születésnapján az összes felekezetek templomaiban istenitisztelet tartatott. A belvárosi rom. kath. templomban megjelentek a köz- igazgatás, törvénykezés, pónzügyigazgatóság, tanfelügyelőség, posta- és távirdahivatal, polgáriiskola, csendőrsóg és a városi elöljáróság képviselői és nagyszámú tagjai. A misét fényes segédlettel Hanny Gábor apátplébános tartotta, az énekben a szegzárdi dalárda is résztvett. — A református templomban Bor zsák Endre lelkész tartott ünnepi istentiszteletet. Az izr. templomban megtartott isteni tiszteleten U n g á r Simon szép hazafias beszédet tartott, az énekkar pedig a „ Királyhymnust“ adta elő. — Szent István napja. Ma vagyon Szent István napja. Igazi nemzeti ünnep az országban, melynek magasztos jelentősége előtt tisztelettel hajolunk meg. — A magyar állam és államiság megszületésének szent ünnepe: István király ünnepe. Hálaadó istenitisztelet lesz ma délelőtt 10 órakor a belvárosi templomban. — A szegzárdi kir. törvényszék elnökévé, mint megbízható forrásból értesülünk S élez József pécsi kir. táblai elnöki titkárt, volt kaposvári kir. törvényszéki birót, fogják kinevezni. — A kinevezés valószínűleg még e hónap folyamán meg fog jelenni a hivatalos lapban. — Selcznek utódja a pécsi kir. táblánál mint halljuk Biróy Béla kir. törv. biró lesz. — Személyi hir. Hanny Gábor szegzárdi apátplóbánosnak pécsi kanonokká való kineveztetése bevégzett ténynek tekinthető. — Érseki látogatás. B rankovics György karlócai gör. kel. patriarcha, a jövő hóban tolna- megyébe jön, a grábóci gör kel. zárda meglátogatása végett. — Előmunkálati engedély. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter Leopold Lajos szegzárdi lakosnak a m. kir. államvasutak Szegzárd állomásától Öcsény és Decs községek érintésével ugyancsak a m kir. államvasutak Báttaszék állomásáig vezetendő helyiérdekű vasút előmunkálataira engedélyt adott, a miről Tolnavármegye törvényhatóságát és az érdekelteket 54549/III. 93. sz. leiratával értesítette. —’Eljegyzés. Gruby Miksa sóvéi (bácsme- gyei) földbirtokos, Gruby hírneves párisi egyetemi tanárnak öcscse, eljegyezte W i e n e r-B i I li tz Róza kisasszonyt, Wiener Ferenc szesznagykereskedő kedves és szeretreméltó leányát.— Katonai orvosok bevonulása. Dr. Her- cegh Gyula szegzárdi és Dr. Diczenty Gyula bonyhádi orvosok, mint tartalékos honvédfőorvosok ma mentek be Pécsre 85 napi katonai gyakorlatra.
