Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-13 / 33. szám

TOLNA VÁRMEGYE.

— A dunai hajózási uj pavilion. A szegzárd- keselyüsi gőzhajózási állomás megkapta az 1885. évben. Budapesten tartott orsz. kiállítás alkalmából kiállított szép kivitelű gözkajózási társulati pa* * viliont. mely most hajóállomásunk egyik disze lön, a Duna partján emelt magas dombon. Ebben nagy része van P a r e c c ó Vilmos hajóállomási főnöknek, kinek sikerült hosszas fáradozás után az említett pavillont állomásunk részére az igazgatóságtól megnyerni; ennek örömére a hajóállomási főnök múlt vasárnapra tűzte ki felavatási ünnepséget, melyre Szegzárdról és a környékből többen voltak hivatalosak. A kitünően gazdag lakoma alatt B o d a Vilmos orsz. képviselő mondott lendületteljes felköszöntőt a du- nagőzhajózási társaságra, az állomásfőnökre és másokra, kiknek nagy részük volt abban, hogy Szegzárd kapta meg e szép stylü pavillont. V á r k o- n y i Sándor a hölgyekre, különösen a jelenvolt szentesi nőkre ürítette poharát, kiknek egyikében a bájos háziasszonyt üdvözölte. Az eső ezalatt csak úgy zuhogott oda künt, mig bent vidám pobárcsen- gés, dal, cigányzene, tánc fűszerezte a ritka sikerű mulatságot, mely éjfélen túl tartott. Ezalatt megérkezett egy propeller, melynek kapitánya és egy másik tisztje újabb vigságot idézett elő az amúgy is vig társaságban s nagyobb tűzzel folytatódott a tánc igazi,magyar lelkesedéssel.

— Érdekes ásatások. Vosinszky Mór apari plébános, ismert tudósunk Borjádon Sass László birtokán egy a Sió völgyéből kiemelkedő 6 holdnyi dombon e héten nagyobb ásatásokat eszközölt, melyek ritka szép eredményre vezettek. Egy őskori népnek lakóüregeit s zsugorított helyzetben eltemetett csontvázakat ugyanolyanokat, mint Lengyelben talált. Egy jóval későbbi, a közvetlenül Krisztus születése előtti századból itt lakott kelta népnek temetőjét is megtalálta. Ez utóbbiak kétféle temetkezést követtek hullatemetóst és hullaégetést. Edények, vas és bronz karpe- recek, vas kések, vas hüvelybe rejtett la Téne kardok voltak a sírok mellé téve, melyeket az égetett csontokkal együtt nagy paizs fedett. W o- s i n s z k y ásatásait legközelebb Őzikén folytatja.

— A filokszera bejelentési Határideje ez évre lejárt. Bejelentetett összesen 1962 hold 1053Q öl szőlő, melynek tiszta jövedelme 40,083 frt 20 kr, és az ez után járó évi adó 10,221 frt 19 kr volna. A kárvallottak javára ebből a szerint, a mint a szőlő szónkénegezve volt, vagy nem, Vs‘a^ vagy */s-ad adó leírandó lesz.

— Krammer János szegzárdi polg. iskolai ! igazgatót súlyos csapás érte: Édes anyja, szül. Weber j Erzsébet, e hó 7-én életének 65, boldog házasságának 47. évében szivszéihüdés következtében Nádasdon j elhunyt. A gyenge, beteges asszonyra egy kis unokája halála, kit a difteritisz ragadott el, oly megrendítő hatással volt, hogy gyenge idegzete nem bírta el a nagy rázkódtatást, a nagy bubánat miatt ő is mephalt. — Temetése, melyre az igazgató kollégái s barátjai közül is sokan megjelentek Nádasdon, óriási részvét mellett ment végbe. — Fogadja Krammer igazgató ur ez utón is részvétünk kifejezését.

— Vadászterület bérbeadása. Szegzárd nagyközség határát U d v a r d y Sándor bérelte ki 6 évre, évi 300 fitért. A község jövedelme tehát évi 525 Írttal csökkent, minthogy eddig 825 frt volt a bérlet ára. A vadás*ztársaság pedig feloszlott.

— Shakespeare szavalat Szegzárdon. A kaszinó nyári helyiségében folyó augusztus hó 13-á n, vasárnap este 8 órakor művészi előadást tart klassikusokból : „Szakáll Antal“, az első magyar „Shakespeare recitátor“. — a következő változatos műsorozattal : 1. „Az ibolya álmai“, — virágrege: Tompa Mihálytól. „Faluvógón: — Petőfitől. 3. „Három a daru“ : —- Tompa. 4. „Monolog ellen“: — humoros monolog — Ábrányitól, a „Kisfaludy- Társaság“ által 203 írttal jutalmazott pályamű. 5. „Julius Caesar“ : — Shakespearetől. Brutusnak a néphez, majd : Antoniusnak Caesar holtteste felett tartott nagy szónoki beszéde, a népjelenettel együtt (r e c i t á t i ó.) Belóptidíj 1 frt. Kezdete 8 órakor.

— Jegyző választás. Döbrököz község jegyzőjévé folyó hó 8-án Nemes Ignác bölcskei Il-od jegyző választatott meg.

— A lutrizó ügyész. N o g á 11 Károly, kassai, azelőtt szegzárdi közalapítványi ügyész, nyomtalanul eltűnt Kassáról. Eleinte azt hitték, hogy fürdőbe ment, de később, mikor semmi hir sem jött felőle, mindinkább megerősödött a gyanú, hogy Nogáll megszökött. Vizsgálatot is tartottak a köz- alapítványi pénztárbau és valóban kitűnt, hogy nem épen a . legtisztább kezekre voltak azok bízva. A sikkasztott összeg nagyságát bizonyosan még nem tudják, némelyek 4000 írtról, mások sokkal nagyobb ösz- szegről beszélnek. Egész váratlanul nem jött a defrau- dálás; Kassán ugyanis a megszökött Kytka ügyvéd esete óta gyanakszanak minden hivatalnokra, a ki

— Es el fogsz jönni máskor is ?

— Máskor is, máskor is.

—' Mindennap ?

— Mindennap.

— Milyen jó vagy, — súgta Gita és odahajolt hozzá.

És Sándor érezte, mint érinti arcát a leány haja és nézte, nézte telt fehér nyakát és gondolta, hogy Miliő nem lehet fehérebb. Aztán hirtelen oda nyomta ajkát a fehér nyakra és a leány megrezzent és ő kéjjel gondolta magában, hogy megcsókolta Milit.

— Szeretsz ? — kérdezte és elképzelte, hogy Műitől kérdezi.

♦ i

— Most már mogmondom, — válaszolt a leány, — szeretlek és mindig foglak szeretni.

— Mindig fogsz szeretni, — ismételte Sándor és elképzelte, hogy Mili mondotta ezt.

Aztán valami beteges jókedv rabja lett.

— Pincér, — kiálltotta, pezsgőt adjon, de jót!

S midőn fölemelte a gyöngyöző poharat:

— Szerelmünkre Gita!

Majd újra töltött.

— Gita, ón fölajánlok neked három esztendőt az életemből és cserébe te adsz nekem három esztendőt a tiedből! Áll az alku ?

— Áll, — mondotta Gita, — és én szolgálód leszek és te parancsolhatsz nekem.

És Sándor mámorosán magához szorította a leányt és forróan, szomjasan csókolgatta :

— Oh Gita, miért nem hívnak téged Milinek !

VI. INTERMEZZO.

Zúgó fejjel ébredt.föl másnap. Nem volt képes fölkelni. Az átélt éjszakát nappal ébren átálmodta. Egész napon át feküdt az ágyában és várta, mig rendbe térült a lelkülete. De nem térült rendbe. Csak az izgatottság helyébe valami fájó apáthia lépett, egy végtelenül sivár, reménytelen hangulat. Érezte, hogy kell valamit tennie, de nem tudta, mit. Végre nagy nehezen fölkelt. Este volt már. Meggyujtotta a lámpát és főzött magának teát.

Ha már zeneszerző voltam, hadd legyek költő

*is, gondolta, aztán leült és irt.

A SÉTATÉREN.

Ragyogó nyári délelőtt. A sugarak vidáman táncolnak a zöld leveleken. Ahány levél, annyi millió sugár, ahány sugár, annyi féle zöld. Egy ele- gáus fiatal ember ül az egyik pádon és élvezettel cigarettázik. Midőn utolsót szippant, eldobja a csutakot, előveszi revolverjét és egykedvűen főbe lövi magát.

A durranásra összecsődül a tömeg. A tömeg egyáltalán arra való, hogy egy durranásra összecsődüljön. Akadt köztük egy rendőr is és még valaki, a kit a rendőr ismer. A rendőr arra való, hogy egy elegáns öngyilkos urnák fölszedje elgurult cilinderjét és rátegye véres, agyvelős arcára. Ehhez a mi rendőrünk kitünően értett. Azután jött egy rendőrorvos és egy rendőrtisztviselö. A rendőrorvos arra való, hogy a beállott halált konstatálja és a rendőrtisztviselö, hogy jegyzőkönyvet vegyen fői. No meg arra, hogy a személyazonosságot konstatálja. Ha a halál és a személyazonosság konstatálva van, akkor a föld tovább forog és az orvosnövendékek a klinikán folytathatják anatómiai tanulmányaikat.

A rendőrtisztviselö kikutatja az öngyilkos zsebeit és diadalmasan ránt elő egy levelet. De elol1898. augusztus 18.

erősen kártyázik. Nogáll pedig nemcsak erősen kártyázott, de még eresebben frekventálta a lutrit. Néha 10—12 forintot tett rá egyszerre, de — mindig veszített. Most köröztetik mindenfelé. Nogállt városunkban igen jól ismerik, szintén szenvedélyes kártyás.

— Meghívó. A szőlészeti tanfolyam vincellérjeinek évzáró vizsgája folyó hó 15-én délután 4 órokor fog megtartatni a telephelyisógben, melyre az érdeklődő szőlősgazda közönség ezennel meg- hivatik. — Ugyanekkor 21 vincellér végzi a tanfolyamot, kik méltányos díjazás mellett viucellér- séget vállalni hajlandók. — Ez irányú megkeresésre szívesen ad felvilágosítást Nits István szólöszeti és borászati felügyelő.

— A szegzárdi piac megbízhatósága. Dr.

Komái-omy Gyula szegzárdi községi orvos e hó

9-én a piacot megvizsgálván, ott nagymennyiségű éretlen gyümölcsöt és hamisított tejfelt talált, melyeket elkobzott, tulajdonosaik ellen pedig megindította a hivatalos eljárást. Csak dicsérhetjük a községi orvos erélyes fellépését és lelkiismeretes eljárását, mely bizonyára sok ember egészségének válik majd javára.

— Uj plébános. A lengyeli kegyurasági plébániára (kegyur gróf Apponyi Sándor) Klein József paksi káplán neveztetett ki.

— Zsebmetszés. Körmendi Istvánná kölesdi lakos folyó hó 1-ón a nagydorogi országos vásárról 32 írttal a zsebjében indult haza felé. Kocsiján rajta és szomszéd asszonyán kivül más nem ült. Midőn otthon megérkeztek, Körmendinó zsebje ki volt vágva és abból a 32 frt hiányzott. A vele utazott szomszédasszonyt, kire a gyanú esett, kikutatták, de nála a pénzt nem találták meg. Most keresik a tettest.

— A sárbogárdi rejtélyes gyilkosságra vonatkozólag egyik múlt számunkban megírtuk, hogy 2 urias kinézésű ember egy parasztot a mezőn lelőtt s hulláját a kocsira vetve, elvágtatott. A csendőrök a dolgot csak tizednapra tudták meg s rögtön megindítva a nyomozást, a lelóttben, személyleirása után Janó István, nemrég kiszabadult fegyencre ismertek, kit aznap Sárbogárdon többen láttak is. De, hogy egész bizonyosak legyenek a dologban, Janót köröztették, aki most hirtelen Slavoniából hazakerült. így tehát a meggyilkolt nem ő volt. De hát akkor ki ? Ezt kideríteni törekszik most a csendőrség, midőn a nyomozást a legerólyesebben folytatja.

vasván a címet, szétnéz a tömeg között. — Nincs itt reporter ?

— Van 1 — kiált az az ur, a kit a rendőr is ismer és átvette a levelet.

Bevonult a közeli kávóházba és ott egy pohár konyak mellett olvasta a következőket:

Kedves reporter ur 1 Jól tudva, hogy a hol valakinek a csekélysége megszűnik létezni, ott ön is jelen van, nem tettem postára a levelemet. Ezzel a levéllel megteszem önt általános és kizárólagos örökösömmé. Önnek hagyom a borítékot, (ha vigyázva bontja fel és kifordítja, még használhatja), a benne levő papirost és a rajta levő betűket. Mind, mind az öné. Aztán a jobboldali mellényzsebemben talál egy finom cigarettát, oly finomat, a minőt még sohasem szítt. Arra gyújtson rá, ha a levelemet olvassa. Tudja, szeretnék egészen bizonyos lenni benne, hogy valami élvezetest csak talált a hagyatékomban. Ha ugyan be nem mocskolta a vérem. Tudniillik a cigarettát. Ebben az esetben bocsánatot kérek, nem szándékosan tettem.

Önnek kedves reporter ur, bámulatosan finom, fürkésző esze bizonyára már kitalálta, hogy ennek az én öngyilkosságomnak is csak úgy meg van a j maga oka, mint minden másnak. Minden öngyilkosságnak van oka, de egy-egy ok elegendő sok, sok öngyilkosságnak. Kényelem szempontjából ön bizonyára nyomatott magának már öt-hat blankettát, melyeken csak a helyet, időt és a nevet keli kitölteni, hogy a report kész legyen. Hogy honnan ismerem ezt a blankéta-rendszert ? — Buzgó újságolvasó voltam.

(Folytatása következik.)