Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-23 / 30. szám
6. 0;D°rab°váron egy óvoda, egy állandó me- nedekhaz. Ozorán egy óvoda, egy állandó menedékház. Paárin egy állandó menedékház. PipezeheJyen egy óvoda, egy állandó me- nedekhaz. ^egölyön egy állandó és egy nyári meneuBKÍlclZ. Szakályban egy állandó menedékház. Szakoson egy állandó menedékház. Szántón egy állandó menedókház. Szemcse-Csehin két állandó menedékház. Tamásiban egy óvoda, egy állandó és egy nyári menedékház. Tengődön egy állandó menedékház. Tót-Keéren egy nyári menedókház. Tót-Keszin egy állandó menedókház Uj-Dombováron három állandó, három nyári menedékház. Várongon egy nyári menedókház. Honnan származik a „hírlapi kacsa“ elnevezése ? Sokan használják ezt a kifejezést, midőn a hírlapokban megjelent események hihetetlenségét akarják jelezni; de alig akad talán valaki, a ki ez elnevezés okát is ismerné. A hírlapi kacsák e sai- sonjában tehát éppen alkalomszerű lesz, ha a hírlapi kacsa magyarázatával szolgálunk. E század elején a legjobb társaságokban is az egymás felültetése és utólagos kinevetese volt a sikk. A ki minél furább, képtelenebb dolgokat el tudott a világgal hitetni, annál nagyobb hírnévre tett szert; de jaj volt a felültetettnek 1 Vigyázott is ám magára mindenki, nehogy rászedjék, úgy, hogy utoljára még a legártatlanabb s tényleg megtörtént dolgokat sem akarta már senki sem elhinni. Legügyesebb volt az, a ki valami képtelenséget tudományos alakba tudott burkolni, s ez által szavainak hitelt szerezni. Ilyen ügyes ember volt Egide Norbert Comelissen, egy szellemes brüsseli hírlapíró, ki különösen értett hozzá, hogyan kell a legmesésebb, legnevetségesebb újdonságokat a valószínűség látszatával előadni és azokkal a lapok „Tárca“ rovatait megtölteni. — Egyszer a kacsák falánkságának nagyságáról lóvén szó, ő ezt tárca alakjában dolgozta fel és a következő adomával fűszerezte : Egy természetbúvár 20 kacsát szerzett be és azok közül egyet, toliastul, busóstul, csontostul apróra összevagdalva a többi 19-cel megetette. Másnap ugyanígy tett a másodikkal, aztán meg a harmadikkal, mig nem az összes kacsákat egymás által felfalatta, úgy hogy végre már csak egy maradt, a mely igy összes társait elnyelte. S Cornelissen ezt a maga által kitalál mesét oly szellemesen tudta előadni s a részleteket oly érdekessé tudta tenni, hogy rövid idő alatt Európa összes lapjai átvették, sőt a szaklapok öles hasábokat közöltek tudmányos észlelteikről, melyeket e téren tett kutatásaik utján szereztek. 0, a mese elmés kigondolója s beavatott barátai meg nagyokat nevettek a sikerült felültetésen. Vagy 3 hónapig nem volt a lapokban fontosabb dolog a kacsahistóriánál, sőt még párbajokat is vívtak e miatt nóhányan, a kik semmi áron sem engedték magukat capacitáltatni s minden áron nekik kellett igazuknak lenni. Végre azonban más valami bolondság váltotta fel ezt s igy csakhamar feledésbe ment s örökre le is tűnt volna a láthatárról, ha egy élelmes amerikai hírlapíró a 80-as években ezt a históriát egy régi lapban meg nem találja és olvasóinak egy kis garnirunggal fel nem tálalja. S megindult ismét a hírlapi kacsa-hecc. Természetes hogy Amerikában már nem elégedtek meg a dolog egyszerű elmondásával, hanem gondoskodtak róla, hogy a vén Európától eltórőleg nem szaklapok, hanem szemtanuk által bizonyittassák be, hogy a dolog tényleg igy meg igy történt, sőt még a kacsa boncjegyzőkönyvét is közzé tették, a hol a legpontosabb anatómiai részletekben mutatták ki a dolognak fontosságát a tudományokra nézve. Európában, akik még a dologra emlékeztek, jót nevettek rajta; a kik pedig erről nem tudtak, ismét hasábokat töltöttek meg vele, mint a világ legérdekesebb újdonságával. Most már persze a dolog rég el van feledve, és csak a „hírlapi kacsa“ kifejezés tartotta fenn magát napjainkig.^ TOLNA VÁRMEGYE. 1893. július 23. közgazdaság. Q- a-bonsL árak Szenzátiós találmányról értesít bennünket chicagói levelezőnk ; oly találmányról, mely valóságos forradalmat van hivatva előidézni az építészet terén. Nem kevesebbről van szó, mint a tégla- égetés teljes megszüntetéséről, illetve az égetésnek villamos utón való előállításáról. Ez, igy olvasva, vagy elmondva, semmi csodálkozást vagy meglepetést nem idéz elő, mert már megszoktuk a jövő századot a villamos erők századának nevezni s egész természetesnek találjuk, hogy minduntalan találkozik valaki, a ki a villamos erő átvitele által, hol a gázt, hol a gőzt, hol meg más dolgot fölöslegessé tesz De ha kissé behatóbban foglalkozunk az említett eszmé- j vei s a téglaégetés eddigi nehézkességét es költséges voltát összehasonlítjuk az uj találmány nyuj- j tóttá előnyökkel, lehetetlen, hogy ennek horderejét valóságos világra szóló eseménynek ne tekintsük. Eddig, ha valaki építeni akart, a legtöbb pénzt téglára kellett adnia, melynek ezre 12—25 frt között váltakozott. E magas ár okát sok mindenfélében kell keresnünk, de leginkább abban lehet megtalálni, hogy az égetésre való sok drága fa, a sok munkaerő, no meg az a sok drága idő, a mely alatt egy-egy kemence téglát beraktak, égettek, kihordtak s összeraktak, igen megdrágították a téglát. Mennyivel szebb és több epület készült volna, ha a tégla például csak felényi árban lett volna beszerezhető; és ez adja meg a dolognak a világra szóló jelentőségét s az olcsó tégla következtében már előre látjuk, hogy emelkednek egymásután a virágzó falvak s szebbnél-szebb városok pompás épületei. Mert ez bizonyára be is következik, mihelyt az eddigi téglaógetés helyébe a villamos téglaégetést fogják általánossá tenni, me'yhez a szükséges agyagon kívül nem kell egyéb egy villamtelepnél, ahogy az most a chicagói kiállításon gyakorlati kivitelben látható. Tódulnak is ám oda, különösen a gazdák s rendkívül nagy érdeklődéssel nézik, mint válik az agyag a lehető legrövidebb idő alatt sziklakeinény- ségü téglává. Az egész eljárás oly egyszerű, hogy egy tiz éves liu egy óra alatt annyi eredményt elérhet, mint a mostani eljárás mellett 5 legény 1 nap alatt. Nem kell hozzá több, mint egy villamtelep, meg egy 1 körülbelül 4 méter hosszú és 2 méter széles kö- I zönsóges asztal, a melyekre az agyag felvételére szükséges vasformák állíthatók. E vasformák vas födelekkel vannak ellátva, melyek, ha a formák meg vannak töltve, erősen elzáratnak, mire rajtuk villamos áramot vezetnek keresztül. Áz ebből származó hő oly nagy fokú, hogy rövid idő múlva az agyag kőkemény téglává lesz. Ekkor a formákat egy automatikus készülékkel felnyitják, az áramot megszüntetik, a teljesen kész téglát kiszedik és rögtön elszállilhatják az építkezés helyére. Az uj eljárásból származó előnyök tehát röviden összevonva a következők lesznek : Nem kell fa. Nem kell égető kemence. Kevés ember, kevés idő alatt sokat produkálhat. A villamáram alatt égé t téglák keménysége s igy tartóssága is sokkal nagyobb lesz a mostaninál. Az erre. való költségek a minimumra lesznek redukálhatok. Végre pedig még egy előnyét meg kell említeni, a mi szándékosan maradt utolsónak és ez az, hogy ezután elesik az a gond is, hogy hol vegyünk téglának való alkalmas földet. Mert tudvalevőleg nem mindenféle föld alkalmas a téglakészitésre, különösen nem az, melyben vas, vagy egyéb ércek vannak, mert akkor a tégla az égetés alkalmával könnyen explodálhat és kiszámithatlan károkat és veszélyt okozhat. A villamos áram pedig tudvalevőleg nem válogatós ; neki mindegy, csak föld legyen, sőt a mi a mostani égetésnél hátrányos, az a villamos eljárásnál előnyös lesz, a mennyiben a vasas föld a villamosság által még szilárdabb téglát ad, mint a nem vastartalmú. Nem'csodálhatjuk tehát majd, ha talán néhány óv múlva e téren is a jelenlegi eljárást a villamos eljárás fogja felváltani. a legújabb tőzsdei jegyzés szerint. Búza őszre 8-4., 8-6. Tengeri 1893. jul.—aug. 5'21., 5 23. Zab őszre 6.63., 6'65. Meghaltak Szegzárdon 1893. évi julius hó 16-ától ugyané hó 23-áig: Özv. Bodri Józsefné, 83 éves, aggtor. — Ónodi Sándor, 1 éves, gyermekaszály. — Cziráki János, 64 éves. agyhűdés. Szegzárdról indul reggel 7 óra 35 perckor, Budapestre érkezik délután 1 óra 40 perckor. Budapestről indul reggel 8 óra 15 perekor, Szegzárdra érkezik délután 3 óra 30 perckor. Szegzárdról indul délelőtt 12 óra 02 perckor, Budapestre érkezik délután 7 óra 15 perckor. Budapestről indul délután 2 óra 20 perckor, Szegzárdra érkezik este 7 óra 54 perckor. Budapestről Mohácsra indul naponként esti 10 órakor. Szegzárdra érkezik 4 óra 45 pkor. Mohácsról Budapestre indul naponként este 7 óra 15. pkor. Szegzárdra érkezik este 11 érakor. NYILTTÉR.* Másolat 675/b. 1892. Ő Felsége a király nevében ! Szalai Jánosnak Stockinger Rudolf elleni becsületsértés miatti bűnügyben a tamásii kir. járásbíróság 1892. március 23-án következő Ítéletet hozott: Stockinger Rudolf, 48 éves, büntetlen, kéményseprő mester, tamásii lakos, a 2545/b. 91. sz. feljelentéssel vádba helyezett becsületsértés vétségében vádja alól felmentetik. Ellenben az 1891. dec. 4-én panaszolt s a bttkv. 261. §-ba ütköző becsületsértés vétségében vétkes, és ezért az 1887. Vili. t. c-ben jelzett célra fordítandó s behajthat- hatlanság esetén, a b*kv. 53. §-a értelmében 1 napi fogházra átváltoztatandó 5 frt pénzbüntetésnek s az esetleges rabtartási költségeknek, a fennálló szabályok értelmében 15 nap s végrehajtás terhe alatti megfizetésére ítéltetik. Elmarasztaltad vád'ott ezenfelül, az élj. szab. 107. §-a értelmében panaszos részére 12 frt ügyvédi díjnak 15 nap s végrehajtás terhe alatti megfizetésében. Panaszos képviselőjének díja 12 írtban, vádlott képviselőjének díja 4 írtban, saját feleik ellen megállapittatik. Egyúttal panaszos kérelme folytan, a btk. 277. §-a alapján, jelen Ítéletnek jogerőre emelkedése után, indokaival együtt a „Tolnavármegye“ cimü hetilapban, vádlott költségén való közzététele elrendeltetik. Indokok: Szalai János iparos bevádolta Stockinger Rudolf iparost becsületsértés miatt, azért, hogy az 1891. szept. lő-ón, vásár alkalmával azt beszélte róla, hogy ládafeltörő rabló volt, azért 2 évet kapott a panaszos s kik a panaszost pártolják, azok is olyanok. Szintén vádat emel a vádlott ellen 1891. dec. 4-iki tárgyalás alkalmával azon szavaiért, hogy az róla azt beszélte, mikóp őt, panaszost — a polg. olvasókör helyiségében felpofozták volna, s ezért a kör ügyeibe beleszólása nem volna. Panaszos a vádlott büntetését a tárgyalás folyamán rágalmazás vétsége miatt béri. A 2545/b. 91. sz. feljelentéssel vádba helyeztetett becsületsértés vétségének vádja alól felmentendő volt vádlott, mert tagadásával szemben, ellene e tekintetben bizonyiiékok nem voltak beszerezhetők. Ellenben a panaszos által 1891. dec. 4-én vádba helyezett kifejezés miatt, vádlott vétkesnek volt a becsületsértés vétségében kimondandó, úgy saját beismerése, mint Scheiber Zsig- mond tanú vallomása alapján : miután a panaszolt kifejezés, a becsületsértés vétségének tényálladékait magában foglalja. Rágalmazás vétsége nem volt minősíthető, mivel a vádba helyezett kifejezés a rágalmazás vétségére nézve a btkv. 258. §-ában körülirt egyik lényeges kelléket nélkülözi; ugyanis * E rovatban közlőitekért felelősséget nem vállal — a Szerk.
