Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-09 / 28. szám
2. TOLNA VÁSMEGYE. 1898. julius 9. A „szegénység“, ez minálunk azon rengeteg hatalom, melynek mindenhatóságában arab fatálizmussal megnyugodva, a közegészségügy érdekében nem teszünk semmit. Mily vétkes, könnyelműség, mily csekély előrelátásra valló körülmény ez! Hiszen a közegészségügy kívánalmai a legtöbb esetben azonosak azzal, mit a rend és tisztaság minden embertől megkövetel; már pedig úgy vagyok meggyőződve, hogy a szegénység sohasem lehet ok arra, hogy valaki piszkos és rendetlen legyen. Az esetek többségében nem a szegénységben rejlik tehát oka a legfontosabb közegészségügyi javaslat végre nem hajtásának, hanem a „nem akarom “-ban. De másrészről, ha vannak is a köz- egészségügynek oly kívánalmai, melyek az egyéntől áldozatot követelnek, ezen áldozat meghozatalára legelső helyen érezheti kötelezve magát a szegény napszámos, ki mindennapi munkájával keresheti meg kenyerét s kinek éppen ennél fogva legfőbb érdeke, miszerint mentői inkább eltávolíttassanak azon káros hatányok, melyek különben is az erős munka és hiányos táplálkozás által elgyengített szervezetében könnyebben hozhatnak létre súlyos, az életet veszélyeztető megbetegedéseket. — Tehát csak egy kis jóakarat és belátás s a dolog menni fog a szegénység dacára is. Különösen nagyban fertőzi még a város levegőjét a rengeteg por, mely különösen a nagyobb forgalmú főutcán sokszor, mint sötét felleg tűnik elő. Egy kis jóakarattal 's éréiypa • , könnyen lehetne segíteni oly módon, hogy minden háztulajdonos köteleztetnék a háza előtti ut- részletet korán reggel fellocsoltatni s aztán a szemetet rajta összeseperve, a trágyagödörbe vitetni. A légzési szerveket oly kártékonyán befolyásoló port nagyon jól lehetne mérsékelni azáltal is, ha a járda-szélek iákkal beültettetnének. Különösen előnyös volna ezen befásitás a piacot illetőleg nemcsak a por mérséklése céljából, hanem azért is, mert igy több élenydús levegője lenne a városnak s igy elő volna segítve a bomló szerves anyagoknak, gyorsabb élenyülése és ez által a talaj szennyezettsége is sokat veszítene az egészségre kártékony befolyásából. Ezen befásitás által tehát nemcsak közegészségügyi szempontból nyerne sokat a város, hanem sokat nyerne szépészeti tekintetben is, mi szintén nem közömbös dolog. Alig számbavehetó kiadással óriási ; előnyöket érhetnénk el. Kevesbednének a légző szervi megbetegedések, kevesbednék a gümókorra való hajlam. Oly előnyök ezek, melyekért a közérdeket szivén viselő hatóságnak még áldozatot hozni is egy percig sem volna szabad késlekednie. Ivóvizeink legnagyobb része is rengeteg kívánni valót hagy fenn; pedig, hogy mily fontos az egészségre nézve a jó ivóvíz, azt kétségtelenül bebizonyította a legutóbbi budapesti kolera-járvány, melyben tulnyo- mólag olyanok betegedtek meg, kik piszkos, fertőzött vizet ittak. A múlt év folyamán Pécsett dühöngött nagy typhus-járvány okául is dr. Fodor tanár a piszkos ivóvizet mutatta ki. Pék műhelyeink és mészárszékeink is sok kívánni valót hagynak fenn tisztaság tekintetében. A mészárszékeinkben elhelyezett fogasok, vágó tőkék nem suroltatnak s a falak nem meszeltetnek annyiszor, mint kellene, ennek folytán azokon a piszkon kívül bomló húscafatokat, rothadásnak indult vért találni, napirenden való dolog. A fentebbiekben, bár sokkal rövidebben, mint a tárgy fontossága megkívánná, igyekeztem lm képet nyújtani közegészségügyi viszonyainkról. Azon édes és fölemelő reményben teszem le most toliamat, hogy közegészségügyünk gyökeres reformálásának nagy napját, melynek hajnala erélyes belügyminiszterünk alatt immár kezd hasadni, a közel jövőben megórendjük. Adja az Eg, hogy e nagy nap mentül előbb elérkezzék s hogy ezáltal a polgárok egészségében rejlő tőke dúsan kamatozzék imádott szép hazánk javára. Dr. N. S. POLITIKAI HÍREK. — A közigazgatás reformálása. A közigazgatási bíróság felállítására vonatkozó törvényjavaslatot a belügyminisztérium teljesen megszövegezte és véleményezés végett az egyes szakminisztériumoknak megküldötte. A pénzügyminisztérium most kiválóan pénzügyi szempontból foglalkozik vele. A javaslat e hónap második felében kerül a minisztertanács elé. — Szláv demonstráció Magyarországon. A magyar kormánynak az a rendelete, a mely a hatóságoknak kötelességévé teszi, hogy a Kollár-ünnepségen idegen államok polgárainak tiltsák el a részvételt, a „Narodni Listy“ nevű ifju-csehpárti közlönyt hallatlan heves kifakadásokra bírja a magyarok ellen. A nevezett lap nyíltan felhívja az összes szlávokat, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg a Kollár-ünnepségen. A magyar kormány — igy folytatja a lap — nem lehet annyira elvakult, hogy azt hihesse, hogy lehessen valaki, a ki ezt a rendeletet komolyan vegye és e miatt elmaradjon erről a sz'áv nemzeti ünnepről. — A függetlenségiek egyezkedése. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as pártkör 1893. évi julius 16-án délelőtt 9 órakor, a kör helyiségében értekezletet tart. Tárgy : A pártkörből kilépett képviselő urak értekezletének bizalmas megkeresése. VÁRMEGYE. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye bizottsága e hó 8-án ülést tartott. — Az óvodák felállításáról akartak tanácskozni, de mivel a tanfelügyelő, — abból az okból, hogy hiányoztak a simontornyai járásra vonatkozó adatok, — nem állította össze a szükséges kimutatásokat — a jövő ülésen fognak határozatot hozni. — A vármegyei tisztviselők fizetésemelése. — A dotáció szétosztására, illetve a tisztviselői fizetések újbóli szabályozására vonatkozó közgyűlési határozat a múlt hó 27-ikón közszemlére volt kitéve a főszolgabírói hivatalokban. i)e fellebbezést senki som jelentett be. Isry vármegyénk alispánja a múlt csütörtökön felterjesztette jóváhagyás vóg°tt a belügyminiszterhez. — Szabadságolás. Mód’y László vármegyei főpénztárnoknak e hó 9-től 5 heti szabadságidőt engedélyezett vármegyénk főispánja. Hirek. — Dr. Dulánszky Nándor megyóspüspök, dr. Walter oldalkanonok kisóretóben hétfőn hosszabb tartózkodásra Karlsbadba utazott. — Kölcsönös áthelyezés. A kereskedelemügyi miniszter Friedmann József budapesti posta- és távirótisztet Szegzárdra, Mihályi Jenő szegzárdi posta- és távirótisztet Budapestre kölcsönösen áthelyezte. kát, a mint az egyik rakja a síneket a Misszuri mentén, a másikat a ki: „Mikor a tudás fényfokára hágott, Mindent talált, csak Istent nem talált ott I“ a harmadikat a ki : „Dalolva — ngy ment csatáról csatára, A mig egy golyó szivén nem találta.“ A hatalmas költemény sötét hátteréből, mint mikor egy-egy mosolygó csillag ki-ki pillant a nehéz fellegek alól — elóreszketett egy szelidebb fény is, Miriám, a vén Jób leánya. Szomjas, rajongó leikével, olthatlan vágyával. De távolról halljuk már az éhes szinészhad kurjongó énekét. Azt a kis fényt csakhamar elnyelte ismét a setét, mintha elkövetkezett volna az utolsó Ítélet. Félelem, rettegés fogta el a közönség szivét, a mikor Jób vad haragja kitör a felett, hogy Miriám „sorsán nagyot lökött s a vándortársasággal megszökött.“ Itt éri el a költemény a hatás legmagasabb fokát. Látjuk a vén Jób vergődő lelkét, tusakodását, elfojtott, majd kitörő fájdalmát, azt hisszük megtörik, de csak hajlik, mint az orkán dühétől a százados fa. Lelke pillanatra ingadozik, műit az elromlott delejtű, de azután erősen áll, mint ura, Istene a: Jehova. A költemény a nagyszerűből átcsap a fenségesbe. A mikor Jászai, vagyis inkább a vén Jób felugrott, mint az üldözött vad a kit a vadász ónja csak horzsol, de nem talál S elnyújtva hosszan, fulva zokogásba Bolekiáltott a sivár éjszakába: Adonáj, te adtad, te elvevéd. Tiéd az élet s a halál tiéd I a közönség elbűvölve, megigézve, de kis ideig váratva magára, mint a százszoros viszhang az elhangzott szó után, kitört, — tombolt, éljenzett, úgy, hogy rengett az egész terem. — Tapsoltam természetesen én is. Elfelejtettem, hogy valaha verset irtára, hogy Kiss József kritikát irt s amikor a hatalmas művésznő bemutatta a vén Ágota kisasszonyt ezer ráncával, mintha saját magának „édes anyja volna“, melegen érző, rajongó szivével, olthatlan szerelmével; a mikor Simon Judit megrázó tragédiája kicsalta szememből, a különben nem könnyen fakadó könnyeket, csodálatos érzés szállotta meg szivemet, szerettem volna oda rohanni, ahoz a kicsike kis emberhez, Magyarország legnagyobb élő poétájához, hogy agyon Toppantsam egy „forró“ öleléssel!“ Ott a sokaság miatt nem lehetett, tehát megteszem itt! CSITT! A művészestély. 1893. julius 6. Nem hiába volt a sok előkészület a július 6-iki művészestélyre, nem hiába buzgólkodott a nagyszámú rendező-bizottság és nem hiába állott annak élén Simontsits Béla, ki az ügyet magáévá tevén, azt odaadással, szeretettel és fáradhatatlan tevékenységgel karolta fel — az minden izében fényesen sikerült. Minden, részletében és egészében, együtt és külön szép volt, jó volt, pompás volt. A nagyszámú közönségnek feledhetetlen műélvezetet nyújtottak a művészek, a táncben a fiatalság kedve szerint kitancolta raagat es a mi fő, a népkonyhának es tűzoltóságnak is tekintélyes summa jut az estély jövedelméből. De kezdjük előlrül. Szerdán délután távirat érkezett, mely szerint a művészek nem csütörtökön délután, hanem már szerdán este a 8 órai vonattal jönnek hozzánk. A kiküldött művészfogadó-bizottság: Simontsits Béla elnök, 7otth Ödön alelnök, Boda Vilmos, Döry László, Tanárky Árpád, Nagy István, Leopold Kornél dr., tehát szerdán este fogatokkal megjelentek a vasútnál a művészek üdvözlésére. A vonat pontosan berobogott. Elsőnek Jászai szállott ki a koupóből, kit, valamint művósztársait, a nem várt ovácio igen meg-
