Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-06-11 / 24. szám
1893. június 11. TOLNAVÁRMEGYE. 3. hogy ez nem amolyan odadobott vád, azt | magam is bizonyíthatom— mikor egyszer Prágában az orosz hymnuszt játszották, a levegőt ezer meg ezer torokból oly lelkesült „Nazdar!“ kiáltások töltöttekbe, aminőhöz hasonlót életemben mégnem hallottam. A mennyire szeretik az oroszt, úgy gyii- löUk a magyart. Hiszen mindnyájan emlékezünk még arra a kétségbeesett hadjáratra, melyet cseh szomszédaink a magyar áruk, különösen a magyar liszt ellen indítottak. Hírlapjaik Magyarországról, mint valami barbárországról beszélnek, s nagy embereinket senki sem nézi oly kicsinyítő üvegen, mint épen a csehek. Főpolitikai pártja az ó-csehek bukása óta a legszélsőbb politikai párt Ausztriában, mely annak egységét megbontani akarja. Fontos tehát e mozgalom reánk nézve is, mert ez a dualisrnust alapjában támadja meg. He nem kevésbbé fontos az az aknamunka, melyet az egyéb nemzetiségek Ausztria egysége ellen intéznek. Trieszt irre- dentistákat választ, kik Olaszországhoz való hozzátartozásukat nyíltan proklamálják — románok, morvák, lengyelek, illyrek stb. mindegyiknek más az ideálja, s csupán a szeretett fejedelem személye az a kapocs, mely, ameddig addig, egyiket a másikhoz fűzi. — A német elem, mely a legintelligensebb közöttük, nem követi mind riener szabadelvű zászlaját, hanem jó része az ultrám ontán és reakcionárius köpö- nyegt'j demagógok karjaiba dől, politikai tudományát és Magyarország elleni gyűlöletét pedig a „Deutsches Volksblatt“-ból, az antiszemiták hires lapjából meríti, melyben tudvalevőleg egyéb gyanúsítások mellett Kossuthról is a leggyalázatosabb rágalom látott napvilágot. Valóban a legtulzottabb Optimismus mellett is pesszimisztikussá válhatik hangulatunk, ha magunk elé festjük Ausztria viszonyait az igazság színeivel. képe az, hogy Gonda nem járta be az élet iskoláját, csak tanulta azt és átórezte, belehatolt gondolataiba és eszméibo s mégis a realizmusnak mily bájával, erejével, az élettapasztalatoknak mily szín- gazdagságával tükrözi le — az életet. Különös, de mégis érthető, Gonda Dezső fiatalsága dacára már sok mindenen átment, nagy világot látott és sok embert nyílt módja tanulmányozni. Már az egyetemen sokoldalú zsenialitása egyik vezérévé avatta az ifjúságnak s a véderővita emlékezetes napjaiban nagy szónoki erejével magával ragadta hallgatóit s az országos ifjúsági gyűlésen mondott beszéde nemcsak a budapesti lapok vezércikkeiben, hanem a külföldi sajtóban is visz- liangot keltett. Mint az „Egyetemi Lapok“ szerkesztője Gonda Dezső éveken át adott irányt a magyar egyetemek és akadémiák eszraehullám- zásának. Majd külföldön, Francia-, Német- és Olaszországban tartózkodott hosszú ideig s tanyulmá nyai kedvéért ép úgy ellátogatott a kórházak, börtönök és pincék nyomorultjaihoz, mint a dogé palota, a francia Elysée, a müncheni királyilak termeibe. Visszatérvén, „Ismerőse im“ cimü novella kötetével hódította meg a magyar olvasóközönséget magának, melynek már egyik legkedveltebb novellairójaként lön „Magyar Géniusz“ segédszerkesztője s a. „Pesti Napló“ belső munkatársa. Mialatt irodalmi pályáján jóformán rohamléptekkel haladt előre, nagy szónoki tehetségét a kriminalisztika humánus terén érvényesítheti, mint Véget kell szakítani ennek a Lajtán túli lehetetlen állapotnak. Annyi bizonyos, hogy egyedül Magyar- ország ai a hely, mely biztos támpontját ké- } pezi a két állam jövőjének. Nem is hallatszik már a jövő zenéjének Bismarck jóslata, hogy Ausztria-Magyarország súlypontja Budapest. Jó lesz ezt megmondani azoknak a bécsi uraknak, kik még mindig ellene van- j nak Magyarország teljes kifejlődésének. A magyar katonai akadémiának a kérdése is joggal támaszthatna bennünk ilyen gondolatokat, ha nem bíznánk a Wekerle- kormány államférfim bölcsességében, melynek sikerülni fog a magyar katonai akadémiát lehető legrövidebb idő alatt felállítani. Ha Bauer báró menne, azt sajnálnék bár — de még jobban sajnálnék, ha szép magyar hazánknak ez a jogos kívánsága nem teljesülne. Bauer báró távozása esetleg egy jeles hadfitól fosztaná meg a hadsereget, a magyar katonai akadémia adna azonban helyette ezer meg ezer jó magyar katonát a királynak és szeretett hazánknak 1 Ney-Semsey-Liedl hangverseny. Hazai művészetünk három ragyogó csillagában gyönyörködött az elmúlt csütörtökön Szegzárd város műpártoló közönsége. N e y Dávidot említhetjük először, mert az ó nagy művészetét nem hiába csodálja az egész világ. Kernek hangja megrezegteti a levegőt s az a falrengető taps, inelylyol közönségünk a Mozart „Iris iris“ dalát, Schubert „Vándor“-át, meg a pom- J pás magyar dalokat fogadta, elismerése volt annak, hogy Magyarországon nincs m ű v é s z, ki oly tökélylyel és oly megkapóan 1 tudna énekelni, mint N e y. S e in s e y Mariska kisasszony a jövő reménye. Érdekes megjelenésű hölgy, ki biztos fellépésével és terjedelmes, szép hangjával egyaránt ] bámulatba ejti hallgatóit. Az újabb olasz operák egyik gyöngyéből, Leon- I cavaljo „15 a j a z z ó“-jából énekelte Neyvel az első felvonás végjelenetét. S bár Nedda épen nem vág Semsey k. a. szerepkörébe, ó mégis valóban szerencsésen oldotta meg feladatát. — Talentuma azonban csak Franz „Őszi dal“-ának és egy Dosti-féle védő, jogilag és szónokilag egyaránt kiváló beszédeivel szerepelvén a budapesti törvényszék előtt. Ezért mondhatta róla a kiváló szellemű K ó- i b o r Tamás a Pesti Napló tárcájában, melyet j Gonda Dezső uj regényéről, „Ágnes“-ről irt, hogy „ez a fiatal iró egy ritka kép- | zettségü, széles filozófiai látókörű (ember, a ki épp oly ismerős Pár is jboulevardjain, mint aJózsef-kör- u t o n.“ Irodalmi műveiben a szenvedélyek szilaj háborgását; az örömök andalító vonásait festői plasz- I ticitásssal domborítja ki, s ha az ő műveit olvas- : suk, oda kell hagynunk a köznapiasság légkörét, felemelkedünk az érzelmek boldog világába. A köl- ! tészetnek, a magas röptű phantasiának himporával I bevonja pazarul az emberi gyarlóságokat s ineg- I oldja a nagy társadalmi problémát, hogyan ülhetnek diadalt a szép és nemes fenséges eszméi. Elolyastam „Ágnest“, Gonda Dezsőnek e nagy feltűnést keltő regényét és tiszta fényében : láttam itt ragyogni az iró nemes idealizmusát, mely I üldözi azt, a ki szivéhez tapasztja az önzés szen- I nyét, ellenben megadja jótévő nyugalmát anuak, a ! ki egyedüli mentsvárát, boldogságát ‘a morálban keresi, mely előtte oly isteni szép. „Ágnes“ a legszebb regények egyike, melyet valaha olvastam s midőn fejezetről-fejezetre lapozgattam, folyton előttem lebegett Jókainak örökzöld I babérral koszoruzott idealismusa, mely realisztikus olasz dalnak eléneklésekor tűnt ki igazán, s ha tekintetbe vesszük azt a nagy hatást, mélyet a magyar népdalok előadásával elért, nem tanuskodha- tik optimisztikus felfogás mellett, ha azt állítjuk, hogy Semsey Mariska művészetéről még nagyon sokat beszélnek majd Magyarországon. Liedl Ferencet sokan Hubaihoz mérik. Ez helytelen, mert Hubay virtuóz, még pedig a legnagyobbak egyike. Liedl saját érzelmeinek gátat vet, kimértséggel, minden cicomázás nélküljátszsza el a darabot. Mi Liedl játékában is annyi nemességet, egyszerűen előadott dalaiban annyi élvezetet találtunk, hogy nem teljesítenék kötelességünket, ha Liedl művészetének nagyságát ki nem emelnék. Pichler diserét zongorakisérete meg igen alkalmas volt arra, hogy az ének plasticitását még jobban kiemelje. A hangverseny, melyen szép és nagy közönség volt jelen és falrengető tapsaival nyilvánította tetszését, valóban pompásan sikerült. Köszönet érte a derék rendezőnek, Krammer Vilmos urnák. A hangverseny után a művészek tiszteletére rögtönzött kis mulatság verődött össze, a mely a legkedélyesebb hangulatban kora reggelig eltartott és mely alkalommal a művészek egyéniségének sze- retetreméJtósága elragadta a jelenlevőket. A kedves kis Semsey Mariska, a kedélyes és örök humoru Liedl és N ey, ki Garay zenéje mellett szebb- nél-íjzebb magyar nótákra gyújtott, olyan kellemes estét szereztek a tiszteletükre egybegyült társaságnak, hogy ez estély feledhetetlen marad előttünk. Természetesen tosztokban sem volt hiány, a melyek lelkes szavakban ünnepelték a művészcsoportot. Szegzárdról szombaton reggel Pécsre utazott a művésztársaság, a hol fogadtatásukra nagy előkészületek folynak. Hírek. — Blaskovich István, a pécsi királyi tábla elnöke hétfőn és kedden a tamásii kir. járásbíróságot vizsgálta meg, szerdán reggel Szegzárdra érkezeit, Dazseóffy 'Géza kir. törvéuyszóki elnöknél szállt meg, és beható vizsgálat alá vette törvényszékünket. • « — Nagy hangverseny és táncestóly Szeg- zárdon. Mint már említettük julius hóóap első hetében nagy szabású hangverseny lesz városunkban, Jiíszay Mari, a hírneves tragika, Hilgermann Laura, az opera jeles tagja és Polonyi Elemér zongora- művész közreműködésével. A hangversenyt a szeg- zárdi népkonyha és tűzoltó-egylet javára rendezik, mely körülmény indította vármegyénk alispánját, Simontsits Bélát arra, hogy a rendezésnek élére álljon, a minak máris köszönhető, hogy gróf Széchényi Sdndorné és gróf Apponyi Sdndorné úrnők alakban keres és talál formát. És a valóság vonzó varázsával tartja fogva a lelket, bilincseli le a szív érzelmeit. Gonda Dezső regényhőse Pradár György, egy uzsorás, az anyagiság kiéhezett proletárja. Nem érezte, mit kíván a szív, nem áhítozott a családi élet enyhe fészkébe, s az érzelmek színes világa helyett aljas üzleti érdekek után sóvárgott. S itt megjelenik előttünk ragyogó színében a költő idealizmusa, midőn leírja, hogy végre eljött az idő, mikor az érzelmek húrja megcsendült a gonosztevőben s lángoló érzelmek váltották fel az önzést, a szenvedélyeket. A gonosztevő szivének minden órzemónyóvel ideális szerelem után eped. S úgy véli, meg is találja azt. Gonosz fondorlatokkal halálba űzőit szülők egyetlen leányát, — Ágnest veszi gondjaiba és neveli fel, hogy az ártatlan szív melegénél szerezze meg a családi élet nyugalmát. De a sors könyvébe nem ez volt megírva. Pradárnak a cselszövényekben társa is volt, a ki tudja, ismeri az ő terveit és tudja azt is, hogy a „kiszemelt“ Ágnes szüleinek Pradár volt a gyilkosa. Goldony — igy hívják Pradár társát — fenyegeti Pradárt, hogy istentelen tetteinek nyilvánossá tétele által elszakiija őt Agnes kebeléről. Irtó szenvedé'y járja át e fenyegetésre a gonosz Pradár szivét. Féltékenyen őrzött kincseit nem akarja feláldozni szerelméért, önző lelke áhítozik mindkettő után, végre elborítja őt a vak szenvedély ’— meg- | öli Goldonyt.'
