Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-28 / 22. szám

melyek mindegyikére egy-egy fényképészeti „Ca- merát“ helyeznek. Hát ezek elé fogunk állani, — mert ha későbben 3 oldalról szorongatni fognak is, legalább hátulról biztosítva van az ember. Még jó korán van. A nagy állvány még üres. Jobb ol­dalunkon van a íölmenetel a „Közlekedési eszkö­zök“ épületéhez, bal oldalunkon a „gépek“ épü­lete. --------— 10 óra. Az emelvény tetején né­há ny zenész bukkanik fel, ezek után jön még több ; 10 perc alatt már mind a 200 itt van. Minden ol­dalról jönnek a vendégek az emelvényre ; most egy sereg orosz, majd török, német, japán, angol, ja­vai, festői öltözetekben, a coreai tisztek 3 emele­tes kalapjukban, némelyek szalon kabátban, mások frakkban, ismét mások meg tiszti ruhában, az an­golok borzasztó vörös kabátban, az oroszok zöld­ben, a japánok kék selyem felöltőkben, az ameri- kaiák egyszerű feketében. Fél óra alatt az emel­vény megtelik, mialatt a közönség az állvány köré seregük. A hol 8 órakor még a tért tisztogatták, a hol 9 órakor alig áldogált 200 ember, — ott most féltizenegykor 200 ezer van. Még tiz perc és a nap az ismét előkerült felhők közül kibukkanik. Az épü­letek tetői megtelnek nézőkkel ; (némelyeken még dolgoznak) és valamepnyiök száz és ezernyi zász­lókkal díszítve; mindegyik épület mellett egy em­ber áll a ki pont 12 órakor meghúzza a jelző kö­telet és a főzászlót szélnek ereszti. Öt perccel tizenegy előtt. Egy ágyulövés hal­latszik. Az elnök és kísérete a parkba érkeztek. Minden csendes. Egyszerre az elnök „Heroldja“ hallatja trombitáját. Még egy perc: az elnök az áll­ványon van és gyorsan siet emelvényéhez. A mi a következő 5 porc alatt történik, azt nem lehet le­írni. A ki valaha hallotta a vihartól korbácsolt ten­ger bömbőlését, csak az tudja elképzelni a száz­ezernyi emberi torok éktelen Hurrah rivalgását, úgy hogy sem zene, sem ágyúzás nem hallható. A néhány kiállítási főnök, a Veroguai gróf és még néhány idegeu, a kiknek valami teendőjük van az elnök emelvényén, gyorsan körülveszik az állam első emberét. Erre mintegy varázsütésre is­mét csend lesz. Az egyesült államok Congressusának vak káp­lánja, ki már 20 éve működik ezen hivatalban, elő­lép és imájával és áldásával megnyitja a program- mot. Utána a zene az ezen alkalomra komponált „Columbia“ íuarsot játszsza, majd egy hölgy a „Jóslat“ ciraü költeményt szavalja, mely után a kiállítás elnöke rövidén előadja a 2 év alatt tör­ténteket ; ezek után a tervek és munkák elnöke, és végre a kiállítás igazgatója beszól. E beszéd végeztével a zene a „Rienci“ opera egy indulóját adja elő nagyszerű „effect“tel, mely­nek végével mindenki feszülten várja a programúi utolsó számát: az elnök beszédjét. 1893. májas 28. ___________________ ho gy ő ki akar menni, hogy neki ki muszáj menni: j a közönség lélegzete is elállt. A művésznőt annyira elragdta a heve, művé- szí temperatu ma, hogy szerepének néhány végső sorát már el sem mondta. Akkor ugyan is, mikor I a nagyherceget ellökte magától, a leckóztetést el­hagyta, de annyi vadsággal, annyi kétsógbeesetsóg : gél, mondhatni, hogy annyi emberfölötti gyorsaság- ; gal rohant ki, amennyit még senki sem provokált. | Olyan taps, olyan óljeuzés, amilyen ekkor hangzott föl, eddig sohasem töltötte be a színházat, j Rengett a fal s ingott a függöny. Bimbó kLasszony azonban annyira ki volt merülve, hogy a tapsra és líivásra tiz egész percig nem tudott megjelenni a limpák előtt. És mikor a szűnni nem akaró tapsra jó tiz perc múlva még­is megjelent, akkor is látszott rajta a játék hatása. Az arca még mindig piros volt, a homloka még mindig verejtékezett és alakja még mindegyre gör- nyedezó volt. Ám ha a szerep ilyetén hatása alatt mutatta is magát, műértó közönségünk el van ragadtatva. És a mint, az uj ragyogó csillag, Bimbó kisasz- szony ott állt előttünk a lámpák előtt, szinte lát­tuk rózsává hasadását és szinte éreztünk valami csodálatos, különös illatot, a mely kelt a művészet virágos kertjéből, kellemesen csiklandoztatva minket. ó nem is igen késik. Pár szóval dicséri a főnökök dolgát — a várost, mely a szükséges pén­zek legnagyobb «részét megszavazta és reményű, hogy oly sok évi munkájukat siker fogja koronázni. Pontban 12 órakor megnyomja a gombot, mely összeköttetésben van a „góp“-ház legnagyobb gépével és azon pillanatban százezernyi torok „Húr- j rah* kiáltásával, és ezernyi gép gőzfüttyentése — ezer és ezernyi zászló kibontásával és száz meg száz ágyú dörgése mellett — mialatt a zene a „Dicsőséget“ játszsza, a szökőkutak pompájával és valamennyink gratulatiójával és jóakaratával — j meg van nyitva a chicagói világkiálütás, dicsősé­gére azon embernek, a ki azt a földrészt felfedezte. De most végzek. Legközelébb többet. Hazafiui üdvözlettel Wm. M. Beifeld. TOLNAVÁRMEGYE. Hírek. — Tolnavármegye a honvédszobor leleple­zésénél. Tolnavármegye impozáns deputációja álta­lános feltűnést keltett a leleplezési ünnepély al­kalmával Budapesten. A fővárosi lapok különösen kiemelik azt a körülményt, hogy az országban a mienk volt az egyedüli deputáció, a melyet főis­pán vezetett. A legmelegebb köszönettel adózunk ezért Széchenyi Sándor gróf ő méltóságának, a ki mindent megtett, hogy a nagy nemzeti ünnepélyen vármegyénk régi tradícióihoz híven, — igazi haza- fisága s valódi szabadelvüségéhez képest — kül- döttségileg képviselve legyen. — Szép, hazafias, szóval Széchenyihez illő cselekedet volt ez. — A király adománya, Ö Felsége a kölesdi ág. liitv. ev. egyházközségnek 100 frtnyi segélyt adományozott magánpénztárából. — Perczel Dezsőt a delegáció külügyi bi­zottsága részéről a zárszámadási albizottságba meg­választották, a másik két tag F a 1 k M i k s a és S z a p á r y Gyula gróf. — Jászay Mari Szegzárdon. A budapesti nemzeti színház nagy művésznője, a magyar mű­vészvilág legkimagaslóbb tagja, a hírneves tragika, j u I i u s hónap első hetében Szegzárdon tartandó hangversenyen fel fog lépni. A hangverseny­ről egyelőre annyit jelenthetünk, hogy az olyan él­vezetesnek ígérkezik, a minőhöz hasonló városunk­ban még alig volt. A hangverseny tiszta jövedelme jótékony célra, aszegzárdi tűzoltó egy­let és népkonyha javára fog fordittatni : J á- szain kívül Hilgermann Laura a in. kir. operaház kitűnő művésznője és P o 1 o n y i Elemér ismert zongoraművész fognak közreműködni. — A hangverseny nagyérdekü műsora a következő: 1. Zongoradarabok Chopin, Moszkovszkytól, előadja P o 1 o n y i Elemér zongora-művész. 2. Kiss Jó­zsefnek hatalmas drámai költeménye : „Jehova,“ szavalja Jászai Mari. (E költemény elszavalása 20 percet vesz igénybe.) 3. a) „Nagy ária“ (az 1-ik századból) szerzé: Strandella; b) „Bölesődall“ szerzé • Mozart,- énekli. Hilgermann Laura Polonyi Elemér zongora kísérete mellett. 4. Nagy Ábránd a „Lucia“ dallamai felett, szerző: Liszt, előadja Polonyi Elemér. 5. „Isten“ Alfred de Musset-től, továbbá Arany, Petőfi, Kiss különféle hires költeményei, szavalja Jászai Mari. 6. A „Mignon“ opera hires románca: „Ismered ama tájt?“ A „Bajazzó“ opera hires madárdala. „Hagyj álmodid szerelemről“, Hubay Jenőtől énékli Hilgermann Laura. 7. „Magyar Ábránd“, szerzé Polonyi. előadja Polonyi Elemér. — Si­ra o n t s i t s Béláné urhölgy távirati utón kérte fel a Harmonia társulat igazgatóságát, hogy a mű­vésznőknek Szegzárdon való szereplését biztosítsa. — A selyemfonógyár ügyében tisztelt mun­katársunk, Matejka Károly ur, Tolnát tartotta arra alkalmasnak. Lapunk egyik benső barátja most arra figyelmeztetett bennünket, hogy, ha a Csörgető vize alkalmatlan volna, a legalkalmasabb hely a Sárvíz csatorna lenne, már csak azért is, mert ez Szegzárd, Tolna, Mözs, Sárköz, Agárd természe­tes központja. Az eszme jó, kérdés, nem lesz-e akadály a kivitelben ? — Kinevezés. Ö Felsége a király, M ó d 1 y Béla pécsi kir. törvényszéki jegyzőt a duna- föId vári kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. A szegzárdi kir. törvényszék elnöke pályázatot sem hirdetett ezen állásra, — hanem mind ö, mind a kir. tábla, a jeles készültségü fiatal jegyzőt egye­nesen hivatalból terjesztette fel kinevezésre. Szívből örvendünk a gyors, de jól megérdemelt előlépésen. — Iskolaszéki ülés. A szegzárdi közs. isko­laszék dr. S z i g e t h Gábor elnnkleteté alatt folyó hó 25-én a polg. isk. tanácstermében ülést tartott, melynek legfontosabb tárgya az évzáró viszgák, ide­jének, továbbá az ösztöndíjak és jutalmazások meg­állapítása volt. Az iskolaszék K r a m m e r János K o v á e s n é N- Lujza igazgatók által bemutatott és a tantestületek által bemutatott és a tantestüle­tek által megállapított tervezetet helyben hagyta és egyúttal intézkedett az iskola széknek a vizsgá­kon való képviseletáről. Ugyanúgy intézkedett a M a y e r-A r 1 o w-fóle magánintézetre vonatkozó­lag is. Az újvárosi óvodára nézve pedig azt hatá­rozta, hogy miután a kir. tanfelügyelő átirata sze­rint Szegzárdon úgy is nemsokára 3 menhely lesz létesítendő,- azonkívül a belvárosi óvodának közsé­givé változtatása is már csak rövid idő kérdése, az iskolaszék az összes iratokat ismét átteszi a köz­séghez további intézkedés végett. — Végül még néhány folyó ügyet intézett el. — Eljegyzés. Korbonich Dezső várme­gyei árvaszóki ülnök eljegyezte Kolozsváry Margit kisasszonyt Duna-Szent-Györgyről. — Az egyházmegye köréből. Szerény i Gyula elhalálozása folytán megüresedett závodi plé­bániára a megyéspüspök Takács István ottani káplánt adminisztrátorrá nevezte ki. — A Dunagőzhajózási társaság szegzárd- keselyüsi állomásán pompás kis épület készül. A társaság méltányolva a közönség érdekét, az 1885-iki kiállításon volt pavillonját állíttatja fel a keselyüsi erdőben, hogy az várótermekül és raktárul szolgál­jon. A kezdeményezés érdeme egy szegzárdi nagy- kereskedőt, s az állomás-főnököt illeti. Az épület mint halljuk még a jövő hónapban elkészül. — Államsegély az alsófoku kereskedelmi iskola számára. A m. kir. vallás- és közoktatás- ügyi miniszter a szegzárdi alsófoku kereskedelmi iskola számára 200 frtnyi segélyt engedélyezett. — Meg .s érdemli ez az iskola a támogatást, melyet a város évi 100 frtnyi támogatása mellett tisztán a kereskedők tiltanak fenn tanoncaik számára, hogy azokból majdan a kor színvonalán álló, művelt ke­reskedők váljanak. — Piros cédula a kapun. A nagy-utcán és az újvároson végig menve, több kapun piros cé­dulát látunk, melyeken olvasható, hogy a házban ragályos beteg van, s hogy mindenki, de különö­sen családos emberek ez irányban óvatosak legye­nek. Tudjuk, hogy az ilyen intő cédula nem jelent mindig veszélyt még azokra nezve sem, kik azon a kapun belül vannak, de azért helyes intézkedés, bárki rendelte el, mert igy legalább ki van zárva még a lehetősége is annak, hogy szülők egy vé­letlen ott tett látogatás által hazavigyék a betegség csiráját apró gyermekeik számára. — A sétatérnek a vasúthoz vezető útját a múlt héten murvával kevert apró kőtörmelékkel felhordanák, miáltal a járás sokkal könnyebbé lett. Helyes az intézkedés, akárki cselekedte, csak az kár benne, hogy a munka középeit, úgy látszik, megfeneklett, a mennyiben a murvázás eddig csak a Ludvig és Taubner-féle fakereskedésig ter­jed, azontúl pedig növelheti a vasúthoz járó közönség továbbra is a talpán a tyúkszemeket. P.edig tekintve, hogy Szegzárdnak ez az egyetlen séta hely ej erre az útra általában nagyobb gondot kellene for­dítani. Avagy talán Szegzárdon a szép nyári estéken az emberek poenitenciából járnak sétálni? — Zöld-ojtási tanfolyam. Nits István szó- lőszeti felügyelő június 5-én kezdi a zöldojtási tanfolyamot a szegzárdi telepen. Ekkor dobszóv'al fogja hirdettetui az egész várme’gyébeu, s kik benne .részt akarnak venni, ott jelentkezhetnek. A községi telepek Kezelőit pedig az alispán, mint a filloxera bizottság elnöke, be fogja rendelni, akik is a filloxera alayból 80 kr napidijban fognak részesülni. _________________________ . ___3^

Next

/
Thumbnails
Contents