Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-21 / 21. szám

meg nekik a javadalom emeléssel is a mód és alkalom, hogy törvényes kötelmeiknek a kívánalmakhoz képest felelhessenek meg; a vármegyei aljegyzői kar, javadalmának emelésénél talán elég reá mutatnom, arra az elintézésük alá jutó rendkívüli munkahalmazra, a mely tek. törvényhatósági bizottság apadni többé aligha fos:, mert a közigazgatás inteuzivitása, korszerű fejlődése és gyorsasága az előadói karból előreláthatólag mindinkább magasabb szinvonalt, szigorúbb szabályszerűséget és a legfokozott ibb szellemi munkát fogja igényelni, de emelendőnek tartom az aljegyzői kar javadalmazását azért is. mert az egyéb törvényhatóságok hasonrangu tisztviselőinek javadalmazásával arányban nem áll; és végül a központi segéd- és kezelő személyzet tagjainak magasabb mértékű javadalom emelése is. bő indokolását találja abban a drágaságban, a melyet a megélhetés szükségletei a vármegyei központban maguk után vonnak.

Ezeken kívül 23%-el emelendő lenne a vármegyei káplár javadalma, mint a ki szerfölött nagy elfogultsága és bizonyos mérvű felelősségénél fogva a vármegyei szolgák fizetése sorrendjében természetszerűleg az őrmester után kell, hogy követkéz zék ; a számvevőségi számtiszt javadalma 16-7%-el, hogy a pénztári könyvelők fizetéséhez viszonyítva legyen; és végül 14 3%-el javasoltatik eme'tetni a központi közigazgatási kiadó javadalmazása ki az iroda igazgatói állásnak megfelelő munkakörben segéderő nélkül működvén, tehát mint a központi iroda vezetője kifogástalan szorgalma és elismerésre méltó működése folytán egyénileg is megérdemli a javadalom emelést.

A mai javadalomnak 10%-nyi felemelésében lenne részesítendő a tiszti ügyészi, főorvosi, árva- széki, számvevői, árv. ülnöki, árvaszéki jegyzői pénztári ellenőri, pénztári kőnyvvelói. a gyámpénztári könyvelői. I., II., III-ad segéd könyvelői, az árva- széki nyilvántartói, fő- és alíevóltáruoki, a közigazgatási iktatói, az árvaszéki kiadói, iktatói és irattárnoki és egy árvaszéki hivatalszolgai állás; — végül 9% emelésben lenne rószesiteudő a vármegyei közig, főszámvevő javadalmazása, hogy igy a számvevői szak vezetőjének javadalma egyenlővé tétessék a pénztári szak főnökének tiszti javadalmazásával.

Az itt^ elősorolt és hányadokban kifejezett javadalom felemelés összege, mint azt az előterjesztésemmel bemutatott kimutatás igazolja, 7500 frtot tesz ki. s igy megfelel a többször idézett miniszteri rendelet azon óhajának is, hogy a javadalom emelés akként történjék, hogy az végösszegében megegyezzék a törvényhatóság állami javadalom emelésének összegével; és ha nem mondható is, hogy ezen javaslat szerint bármelyik állás is olyan javadalmazással láttatnék el, a melyet a közigazgatás tényezői a mai viszonyoknak megfelelőleg méltán igényelhetnének, azt hiszem az kétségtelen, hogy az 1893. évi IV. t. c. által megteremtett lehetőség határán belül ez a javaslat a mi vármegyénk tiszti, segéd, kezelő és szolgaszemólyzetének javadalmazásánál kiegyenlítette azokat az aránytalanságokat, a melyek eddig tapasztalhatók voltak s oly régen várták az orvoslást.

Es miután a törvény intentioja is csak ez lehetett, mert egyél iránt nagyobb összegű állami javadalmat kellett volna rendelkezésre bocsátani, szabadjon most már a tek. törvényhatósági bizottságot, mindezeknek bölcs mérlegelése a apján, a javaslat elfogadására kérni, s egyszersmind azon tiszteletteljes előterjesztést tenni, hogy a 26033/11—4. számú belügyminiszteri rendelet értelmében is hozandó határozatát a nagymóltóságu minisztériumhoz jóváhagyás végett felterjeszteni méltóztassék.

Szegzárdon, 1893. évi május bó 15-én.

kiváló tisztelettel:

Simontsita Bála,

alispán.

POLITIKAI HÍREK. •

— A képviselőház május hó 17-én tartotta utolsó érdemleges ülését.

— A delegációk folyó évi májua hó 25-én kezdik meg Bécsben müködésöket. Vármegyénk képviselői közül a delegáció tagjaiul B u s b a c h Péter és P e r c z e 1 Dezső választattak meg.

— A mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának tilalmáról, úgyszintén a fizetési meghagyásokról és sommás eljárásról szóló törvényjavaslatokat a képvise- löház harmadik olvasásban is végleg elfogadta.

A tüzoltótestületek szervezéséről.

Hogy ez évben mily gyakran látogatja meg a vészthozó tűz az egymástól távolfekvó községeket és városokat, a napi sajtó eléggé tudatja a közönséggel, ami bizonyára szomorú hatással lehet minden jó és nemesen érző honpolgárra, mivel érzi és tudja, hogy a többnyire szegényes helyzetben élő földmi velő népet éri ez a csapás leggyakrabban.

1893. május 21. __________________

Im

már öt éve lesz annak, hogy a tüzrendó- j szeti kormányrendeletet a magas kormány kibocsátotta s erélyes hangú körrendeletében egy évi határidőt szabott ki a törvényhatóságoknak annak keresztül vitelére.

A tűzrendészed kormányrendelet kétségkívül hatalmas impulzust adott arra, hogy a hazai tüzoltó- ügy általános lendületet nyerjen.

Azon határozatok, melyek elrendelik, houy minden község a legszükségesebb tűzoltó szereket beszerezni s azokat jókarban tartani köteles ; hogy a működésben önhibáján kívül szerencsétlenül járt tűzoltó segélyzeudó s hogy a szolgálatban levő tűzoltó közhalósági személynek tekintendő stb. oly intézkedések, melyeknek kiváló elvi jelentőségét félreismerni nem lehet.

Ha mindazonáltal azt tapasztaljuk, hogy a kormányrendelet intézkedései még mai napig, tehát jóval a kitűzött határidőn túl, nincsenek foganatosítva, önkénytelenül is azon kérdést kell feltennünk, hogy mi lehet oka a dolgok lassú és késedelmes fejleményének? Hiszen a kormányrendeletet a nagy közönség s a már létező tüzoltótestületek rokonszenvesen fogadták ; másrészt a megyék már hozzá is láttak a kimondott elvek mielőbbi érvényesítéséhez.

Mindennek végre is az lett az eredménye, hogy ma már minden községnek meg van a maga törvényhatóságllag jóváhagyott szabályrendelete. S mivel írott szabályrendelettel tüzet oltani nem lehet, megérjük azt az időt is, mikor majd a legtöbb községnek talán már a szükséges fecskendője is meg lesz. — Csakhogy a fecskendővel sem lehet ám tüzet oltani, ha azt a rozsda marja. Mert bizouy a fecskendőt marja a rozsda, ha nincs, ki gondját viselje s bánni tudjon vele, vagyis: ha hiányzik mellőle a szakavatott, ügy- szerető tűzoltó.

Egyik-másik községben, — igy például vármegyénk völgy ségi járásának székhelyén, több év előtt történtek ugyan kísérletek a tűzoltói intézmény meghonosítására: kidolgoztak alapszabályokat, tartottak közgyűlést, megválasztották az én kedves „Stefi“ barátomat főparancsnoknak és besz*-rezték drága pénzért a tűzoltóság részére a szükséges felszereléseket és egy fecskendőt is.

És mi történt? Egy-két éven át tartottak gyakorlat félét, mire aztán a testületben egyenetlenség támadt és a humánus tűzoltóság egy szép napon minden forma és határozat nélkül feladá szolgálatát és az „Urban“ elszenderült; a szép felszereléseket pedig néhány éven át az elnök padlásán ette a rozsda, mig azok egy más megyebeli önkéntes tüz- oltótestületnek el nem adattak.

íme száz hasonló példa helyett egy!

Ilyen községben tovább kísérletezni az önkéntes I tűzoltóság újbóli szervezésével teljes lehetetlen. Ott nem marad más hátra, mint a a köteles tűzoltóság életbeléptetését az illetékes hatóságnak szigorúan keresztül vinni.

Keltsük fel tehát a községek nagyobb mérvű közvetlen érdeklődését nemes ügyünk iránt s teremtsük meg ott, a hol lehet, az önkéntes — ellenkező esetben pedig a törvény adta szigorral a köteles tűzoltóságot, hogy ez által a kormányrendelet hazánkra nézve tényleg értékessé váljék. Adja Isten, hogy ezen kívánságunk mihamarább teljesüljön !

Báttaszéken, 1893. évi május hó 13-án.

Schuler József,

oki. néptanító, képesített tüzoltótiszt.

Fölhívás

az ország gazdaközönségéhez, erdőbirtokosaihoz és erdészeihez.

A magyar állam megalapításának ezredik évfordulóját készid 1896-ban megünnepelni a ; nemzet.

Hogy ez ünnep minél méltóbb legyen, elhatározta a törvényhozás, hogy annak egyik részleteként az ország fővárosában országos kiállítás retulezlessék, mely bemutalandja nemzeti kultúránk fejlődését a múltban s állását a jelenben.

TOLNAVÁRMEGYE.

*

o.

0 cs. és Apostoli királyi Felsége, legkegyelmesebb Urunk és Királyunk, ezen országos kiállítás védnökségét legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott.

A kereskedelemügyi miniszter ur, kire az

1892. évi II. törv.-cikk e kiállításnak az illetékes miniszterek és egyéb szakkörök közreműködésével leendő rendezését reá ruházta, annak érdekében lelkes hanga felhívást intézett a nagy közönséghez, felszólítván az ország minden egyes polgárát, hogy e feladatában a kormányt lelkesedéssel támogassa, s járuljon hozzá a nagy nemzeti mű sikeréhez. E felhívás kapcsán most én, mint a kormány, az ország mezőgazdasági ügyeinek vezetésére hivatott tagja, kire egyszersmind a létrejött megállapodások értelmében az 1896-iki országos kiállítás VI. és VII. mező- gazdasági és erdészeti csoportjainak rendezése bízatott, ezen minőségemben fordulok hazánk mezőgazdáihoz, erdőbirtokosaihoz és erdészeihez azon kérelemmel, hogy engem ezen feladatom megoldásában hazafias buzgalommal, szakértelmükkel lelkesen támogassanak, s járuljanak közre, hogy a kiállításon hazánknak, mint első sorban agrikultur államnak, mezőgazdasága és erdészete nagy fontosságukhoz méltóan legyenek bemutatva.

A magyar mezőgazdáknak és erdészeknek meg kell mutatniok, hogy az általuk birt föld nem parlag, hogy dacára azon aránylag rövid időnek, mióta a haladás ösvényén járnak, serényen dolgoztak és felküzdötlék magukut oda, a hol bátran kiállhatják az összehasonlítást Nyu- got-Európa gazdáival. Meg kell mutatnunk, mit tudunk, be kell mutatnunk, mink van, s ez által felismerhetővé lenni azon erőt, mely mezőgazdaságunkban és erdészetünkben rejlik, mely kulturális missióink teljesítésére bennünket első sorban képesít, mely állami életünk legfontosabb alapját képezi.

Ha mezőgazdáink, erdőbirtokosaink és erdészeink áthatva ennek tudatától körültem csoportosulnak, teljes buzgalommal és odaadással vesznek részt a kiállítás munkálataiban, biztos a siker; s a nagy mű minden egyes munkatársa részesévé lesz azon felemelő tudatnak, hogy ő is tényezője ezen üdvös eredménynek, mely to- vábbhaladhatásunknak egyik útmutatója és nyugodtan elmondhatja, hogy híven teljesítette haza- fiúi kötelességét.

A jelen határ a múlt és jövő között, az | évezredes ünnep határa leend a múltnak, de | egyúttal a jövő kezdete.

Mutassa be tehát a kiállítás is a mull hű képét, legyen tükre a jelen életerős munkásságának s tanúságot szolgáltató útmutató a jövőben haladásra.

Egyesek, testületek, szövetkezetek és a tör- vényhhatöságok mindannyian közremunkáltak mezőgazdasági haladásunkon, de mindmegannyian elszórtan, elkülönítve cselekedtek. Reményiem, hogy a nagy mű sikerének biztosítása végett végre egyesülni fogunk s ez alkalom szorosabban füzend bennünket egymáshoz. Hiszem, hogy a közélet minden érdekelt tényezője együttesen és fokozott mérvben fog a nagy cél érdekében munkálkodni; összegyűjtik mindazt, a mi mezőgazdaságunk és erdészetünk múltjának megismerésére fontos, valamint mind azt, ami azoknak jelen szellemi és anyagi megizmosodását feltün- { telni képes.

Budapest, 1893. ápril.

Gróf Bethlen András,

fo/dmive/isiigyi m. kir. miniszter.

VÁRMEGYE.

— A törvényhatóság közgyűlése. Vármegyénk törvényhatósági bizottsáya e hó 29-én közgyűlést tart.

— A közigazgatási szakosztálynak e hó

25-én ülése lesz. Két fontos vármegyei szabályrendelet-tervezetet fognak tárgyalni, a melyet a vármegyénk alispánja készített. Az egyik a 18 évet még el nem ért s 60 évet meghaladott férfi útadó- köteles egyének természetben leszolgálandó útadójának összeírása s nyilvántartásáról, a másik pedig a községi közutakra vonatkozó közmunka összeírása, megváltása, a váltság összeg behajtása és felhasz- ■ nálására vonatkozik.