Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-15 / 3. szám
III. évfolyam. 3. szám Szegzárd, 1893. január 15. Előfizetési ár Egy érre Fél évre . . Negyedévre Egy szám 6 írt — kr.| 3 „ - I ■ 50 12 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadd- I hivatalon kívül elfogad Kramnier Vilmos könyvkereskedése Szegzárdoo. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon. Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD HŐKNÉL. Főmunkatárs: BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. i A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer-1 kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított J árszabály szerint számíttatnak. A községi közigazgatás államosításához. A küszöbön levő nagy reformnak — mint már számtalan hir- és szaklapi cikkből, országgyűlési értesítésekből és még nem tudom, mi mindenből tudjuk — kiindulási pontja a község lesz. E tárgyban igen sok véleményt volt már alkalmunk olvasni és hallani s ez indított engem is arra, hogy e tárgyban szerény véleményemnek kifejezést adjak. A „Magyar Közigazgatás“ két legutóbbi száma is hosszasabb értekezést hoz, mindkettőt előkelő kapacitás tollából. Én, ezen értekezések megbirálására magamat nem érzem hivatottnak, de különben is az abban foglalt nézetek legnagyobb részét osztom, — mégis ezen értekezésekhez óhajtanék hozzászólani. A kör- és községi jegyzők képzésére szánt közigazgatási tanfolyamok mindenesetre célszerűek volnának, de ezeken csak elméletileg lehet a jegyzőt kiképezni; már pedig, ha van állás, mely nagy gyakorlottságot igényel, úgy a jegyzői leginkább ilyen ; nem az irodai teendők előírásszerű elintézése, de az államkormányzat csaknem valamennyi ágazata egyesül és végződik a jegyzői intézményben. De mindenesetre igen fontos a néppel való bánásmód elsajátítása is, mert e nélkül egy falusi jegyző sem boldogulhat, legyen az elméletileg, sőt gyakorlatilag is a legképzettebb. Már pedig a gyakorlati képzettséget és a néppel való bánásmódot tanfolyamokon előadni nem lehet. Ezen azonban segíteni lehet úgy, ha az oklevelet a jegyző-jelölt csak úgy szerezhetné meg, ha a tanfolyam elvégzése után 1, mondjuk 2 évig, mint jegyzői kisegítő, vagy gyakornok praktizált. Nem ismerhetem el azonban célszerűnek azt az eszmét, hogy az önálló jegyzői tanfolyamok helyett az átalakított jogakadémia 2 első évének elvégzése vétetnék jegyzői vizsga-alapul, mert igaz ugyan, hogy egy jegyzői vizsgára készülőnek abból is sokat kell tudnia, a mit egy II-od éves jogásznak tudni kell; de ez az eszme különben is olyannak tűnik fel, mintha a katonai tisztképzó akadémiákat akarnánk alkalmazni a papnöveldék helyett, vagy viszont, mert egy jogakadémiai tanár lehet kiváló jogtudós, de a jegyzői teendőkben és bízvást mondhatom: tudni valókban, a leg- jámborabb laikus. A „Magyar Közigazgatás“ múlt évi december 25-iki számában megjelent cikk írója azt állítja, hogy „hivatásszerű“ jegyzők csak azokból lesznek, kik a 6 osztálynál magasabb iskolai képzettséget megszerezve s más pályán nem boldogulva a jegyzői pályát választják . .. asylumul! ?, vagy pedig azok, a kik a 8 osztály, vagy még ennél is magasabb elméleti qualiíikatiot csak azért szerzik meg, hogy értelmes jegyzők lehessenek ; ez utóbbi állítás előtt mindenkor ineghajlok, az előbbit azonban cáfolnom sem kell, mert hisz az önönmagát cáfolja P (_ÁI Szekszárdi Állami ierJMr TÁRCZA. Változott vélemény.- TENUS TIVADARTÓL. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Együtt volt a család teljes számban : maga az öreg családfő, az öreg Harvai Gábor, nyugalomba vonult kereskedő, ki hogy összegyűjtötte a százezreket, most pattogó óletpáija szemén keresztül nézi a világot. Ott van még a báró, a leány férje, mint utolsó vétel az öreg üzleti ügyletének. Pénz nélkül, állás nélkül vette el az Ilka leányt, de hozott magával egy bárói koronát, mely- nek kopott aranyozását az öreg fényesítette ki újra. j Különben egy háztartást visznek, rm-rt Harvai uram, mint bölcs üzletember addig ki nem adja 1 kezéből a vagyont, mig szemeit be nem hunyja. S ezt ó mindig megokolja. Példákat tud rá, hogy egyes botor apákat, mint űzték el a fiuk, mikor már a vagyont kiadta kezéből. — Ott van a Graner esete — szokta mondogatni. Ez is odaadta a vejének, meg a fiának a vagyont, hogy tartsák el. Aztán mi lett? Az lett, hogy a veje folyton Fehérvárra járkált dívákat venni, mig vége lett a pénznek. Akkor sült ki, hogy szép szemek vonzották oda s hogy ennek a révén elúszott a vagyon, a jó bolondot elkergette a háztól. Gondolta magában, hiszen van még nekem egy fiam ; elment ahhoz, de az sem akarta tartani, mert azt mondta, kevesebbet kapott, mint a vőin uram. Utoljára is a bíróságnak kellett megítélni, hogy köteles az apját eltartani. A báró ilyenkor mindég hátradőlt székében s orrhangon feleselt. — De papa, felőlem csak nem gondolsz ilyet! — Én mindenkiről gondolok mindent. Ösme- rem magamat és punktum. Ezzel aztán egy időre be volt vágva az ajtó minden vagyonkiadási kísérlet ellen. A báróné, egy filigrán, gyönge asszonyka segíted ugyan férjének, de minden fáradsága kárba- veszett az öreg kereskedő makacs esélyén. Most is csak férjét nézegeti s hallgatja az ajkáról folyó beszédet. A fiú, a Józsi, lehet vagy huszonhat éves; ó a család kedvence, mulattatója, de most az egyszer csendesen, némán ül székében. A theánál tartanak. A Józsi gyerek feazeleg, fól-fölemeli csészéjéről fejét s kémlelve vizsgálja a hangulatot, az arcokat. Látszik rajta, hogy valamit szeretne mondani, de nincs meg hozzá a bátorsága. Néha már majdmeg; hogy lehessen azt állítani, hogy egy ember, ki semmiféle pályán sem tudva boldogulni, a jegyzői pályára lép s „hivatásszerű“ jegyző lesz belőle ? mert azon a pályán, melyre kényszerből lép az ember, hi- vatásszerüleg nem működhetik soha ! Én a 6 gymnasium, reál-, vagy polgári iskola elvégzését elegendőnek tartom, mert a netáni ismerethiányt a tanfolyamon és a gyakorlatban eltöltött évek teljesen pótolnák ; a jegyzőnél pedig a szakértelem a fő s ezt a 6 osztályú qualifikatioval éppen úgy meg lehet szerezni, mint a 8 osztályúval. Ezt a mai jegyzői karban is tapasztalhatjuk, jóllehet még vármegyénkben jegyzői tanfolyamról sincs szó sem. A jegyzők mai terhes helyzetének oka nem a jegyzői kar képtelensége, vagy tudatlanságában, de a végtelenségig kiterjesztett hatáskörben keresendő; s a jövő reform a jegyzőkre nézve csak úgy lehet üdvös, ha ezen a bajon segít. De ha az államosítás életbe léptével csakugyan állíttatnak fel jegyzői tanfolyamok, nem kevésbbé volna célszerű a községi bírói állást is bizonyos qualifikatiohoz kötni, mert, hogy — különösen a kevésbbé civilizáltabb helyeken — a birák Írni sem tudnak, nagyon mindennapi dolog. Már pedig a községi bíró — hogy fontosabb körülményre ne is hivatkozzam — a legtöbb s majdnem minden kis községben a községi pénztárnak is egy személyben s a község háztartásáról évről-évre számolni tartozik és a netáni hiányokért első sorban fenem belekap, de azután egyet gondol, köhócsel és szürcsöli tovább a theát. A báró leghamarább észreveszi zavarát s rögtön vallatóra is fogja. — Hát néked mi bajod ? szólítja meg hadarva. Miért horgasztod úgy le a fejedet; mi? A megszólított erre fölkapja fejét s miután előbb körülnézett, zavart mosolylyal válaszolt.-- Valamit szeretnék mondani. Halljuk, halljak ! biztatta a báró. No, mond Józsi ! kontrázott a báróné nővér. — Meg akarok nősülni. Mint pajkos dómon futott keresztül a nyilatkozat a teremben, megdöbbenő, kétkedő, mosolygó arcokat formálva. A mama arca láthitólag megelégedett, boldog kifejezést öltött s csöndesen ingatta fejét, de nem nyilatkozott; látszott rajta, hogy valami közbeszólást vár* Mikor pedig az hamarjában egyik részről sem érkezett, szemrehányólag fordult az öreg Harvai felé. — Na, te vónség. nem hallod? A fiad megnősül. A vénség pedig nem szólt semmit, hanem a szemöldökeit összehúzta s a kezeit zsebébe mélyesz- tette, jeléül annak, hogy ő nem fizet semmit. A báró, ki eddig tátott szájjal ült a meglepetésből, most hirtelenébe eszébe jutott, hogy a jövendőbeli után kérdezősködjék.
