Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-05-07 / 19. szám
4. TOLNA VÁRMEGYE. 1893. május 7. — Uj tudor. Tóth Imre ügyvédjelölt, Tóth Károly dunavédgáti mérnök testvóröcscse, kitüntetéssel tette le a budapesti tudomány egyetemen a doktorátust. — A prímás főerdö-mestere. Yaszary Kolos hercegprímás, Csupor István báttaszéki teréziáüumi alapítványi főerdészt, főerdő-mesterévó nevezte ki. Az uj főerdő-mester Hoffmann Sándor szegzárdi alapítványi főerdósz sógora. — Brutális paraszt legények. Kis János, szegény ügyefogyott kéregető, kinekvalaha tanuló korában a túlfeszített szellemi foglalkozás következtében ítélőképessége fogyatékossá vált s így mások könyörületére szorult, a napokban kéregetés céljából itt Szegzárdon is járt s Silling József és Huszár Ferenc szegzárdi polgárlegényekke! találkozván, azok mindeuféle tréfát űztek vele. Egy ideig csak tűrte, de midőn a tréfák már gorombaságokká kezdtek fajulni, ez tiltakozott ellene, a miért a legények fúrkós botjaikkal véresre verték s amilyen eszeveszetten hozzáláttak, talán agyon is ütik, ha többen közbe nem lépnek és ki nem szabadítják kezeikből. A garázda legéuyeket a csend- őrség illetékes helyen feljelentette. — Az Atheneum kézi lexikona A c s á d i Ignác dr. szerkesztésében elkészült és K r a m m e r Vilmos szegzárdi derék sjónevü könyvkereskedőnél fűzve 12, két díszes és erős fólbórkötésben 16 írtért (esetleg 1 frtos havi részletekre is) kapható. A kézi lexikon 3840 hasáb szöveget, 32 térképet, 16 színes mellékletet, 34 kétoldalú fekete képtáblát és 14 táblázatot tartalmaz és egyéb jó tulajdonságai mellett már csak azért is ajánlható, mert ez a legújabb teljes magyar lexikon. — Halálozás. A következő gyászjelentést vettük': „Az izményi ág. hitv. ev. gyülekezet mély meg- illetődéssel jelenti felejihetlen s szeretett lelkészének, nagytiszteletü Bergmann Lajos ev. lelkésznek, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosának folyó évi május hó 3-án, életének 86-ik és lelkó- szi működésének 62-ik évében, rövid szenvedés után történt elhunytat A megboldogult hült tetemei május hó 5-én délután 4 órakor fognak az ág. evang. vallás szertartásai szerint az izményi temetőben örök nyugalomra tétetni. Izmény, 1S93. május 4-én. Legyen áldott emléke!“ — Helyreigazítás. Folkórettünk a következő helyreigazító sorok közzétételére: Tekintetes szerkesztő ur 1 Becses lapja folyó" évi ápril hó 30-iki számában Simontornyán észlelt trahoma esetről szóló hir a valóságnak meg nem felel. Tény, hogy a folyó évi fösorozás alkalmával négy egyén trahomás- nak, illetve trahoma gyanúsnak találtatott, kik közül három simontornyni illetőségű ugyan, de kettő évek óta nem tártózkodik Simontornyán s igy ezek részéről fertőzés nem történhetett s a betegséget nem szerezhették itt. A másik kettő pedig simon- tornyai lakos lévén, a sorozás után azonnal gyógykezelés alá vétetett, megái lapittatott, hogy egyszerű szemkötőhártya gyulladásban szenvednek, pár heti gyógykezelés után meggyógyulnak. Minthogy ez utóbbiak közül egyik a tanító, az összes iskolák azonual megvizsgáltattak, de trahomás beteg egy sem találtatott. Vizsgálat alá vétetett továbbá az összes lakosság, de trahoma betegségnek sehol semmi nyoma nem észleltetett. Fentiek közlését kérve vagyunk Simontornyán, 1893. május hó 3-án, Kiss István, tb. járási és körorros. Kovács Pál, községi biró. Bereczk István, községi jegyző. (Szívesen adtunk helyet a t. elöljáróság helyreigazító sorainak, de úgy látjuk, hogy ezek az általunk hozott hirt meg nem döntötték. Ürömmel vesszük azonban tudomásul, hogy az orvosi vizsgálat az említett szembetegséget nem minősítette trachomának s kívánjuk is Simontornya derék lakosságának, hogy az Isten ettől a veszélyes járványtól mindenkor is kímélje meg ! Szerk.) — Lopott lovak. Ifj. Nagy Jánes hodolai (baranyamegyei) lakostól ismeretlen tettesek folyó évi április hó 16-án 2 drb. értékes lovat loptak el, melyeket Volf Mózes tainásii csedór őrsvezető, Somogyi János, Német István és Rostási István csendőrök nagy hajsza után a tápéi erdőben kézre- keritettek, s a tulajdonosnak Simontornyán adták át folyó évi ápril 21-én. Tettesek gyanánt 4 egyén van letartóztatva s köztük két intelligens járlat- gyártó is, kik egyelőre vallatás alatt állnak. — Lapunk zártakor került csak szerkesztőnk elé a túloldalon „Az iparosok és a németnyelv“ cim alatt olvasható hir. A szerkesztőig tudtán kivül került, hogy hogynem, e hir a lapba melynek utolsó sorát azonban annyira helyen nem levőnek találjuk, hogy sietünk azt még ezen számunkban revokálni, kijelentvén, hogy fölötte sajnáljuk, hogy eme ügyetlen megjegyzés a mi lapunkban nyomdafesték alá került1 — Véres verekedés. Kis-Szókelyen M e r b 1 i Mór korcsmájában vígan mulattak együtt Mittelholz Márton és Mihály, Savanyu János és Imre, T á j h o f e r József, Tímár Péter, F ü I ö p Péter, és Ferenc János ottani legények. Este 10 óra tájban valami nézeteltérés következtében verekedés támadt közöttük, minek az lett az eredménye, hogy többé-kevésbbé mindegyik, de Táj- hofer életveszélyesen megsebesült. Éppen véletlenül csendőrök érkeztek oda ; de midőn a verekedők ennek neszét vették, bár mindegyik több sebből vérzett, hirtelen úgy elpárologtak, mintha csak a föld nyelte volne el őket. Csak Tájhofernek nem sikerült eltűnnie a hőstettek szinhelyérőről, mert az utcán összerogyott. Ott is találták meg a csendőrök s haza szállították, de eszméletlen állapota következtében ki nem hallgathatták. Erre a csendőrök egyenkint felkeresték a verekedőket s jegyzőkönyvet vettek fel vei velük. S a v a n y u Jánost azonban, aki Tájhofert életveszélyesen megsebesítette, s maga is több helyen, de nem veszélyesen, meg volt sebesitve, letartóztatták s 4 véres bicskával mint bűnjelekkel együtt a gyönki kir. járásbíróságnak átadták. — Tolvaj kóbor cigányok. Múlt hó 19-én Simontornyán 12 csendőr volt mozgósítva, kik 3 drb, 1000 írtnál nagyobb értékű lovat nyomoztak, melyeket Ságvárról loptak el. A csendőrök a lovakat Némediben meg is találták ; de a tolvajok nem voltak elfoghatok. Az nap u. i. Némedi község határában kóbor cigányok 3 feltűnően szép lovat vezetve kantárszáron, nagy sietve az erdőnek igyekeztek, a mi a künn dolgozó munkásnép előtt gyanúsnak tűnt fel. Üldözőbe vették tehát a cigányokat, kik a lovakat kénytelenek voltak ott hagyni, hogy csak maguk megmenekülhessenek. Egyik pedig, kit nagyon szorítottak, a nyakában levő tarisznyát eldobta, s mikor felvették, különféle iratokat találtak benne, melyek mind Bogdán János névre szóltak, ki az utolsó időben Ságváron tartózkodott, a honnan ez a 3 ló elveszett. Hiába üldözte a 12 csendőr a cigányokat, azok nem voltak már feltalálhatok. A lovakat s az iratokat további eljárás végett átadták a némedii községi elöljáróságnak. — Elvert tolvaj. K i s i t z Vince, undi (Sopron m.) tyukász múlt hó 13-án a gyönki nagy vendéglő udvarán aludt, midőn Müller Henrik gyönki lakos odalopodzott s a feje alatt levő mellénye zsebéből 170 irtot tartalmazó tárcáját ki akarta lopni. Ezért ő Müllert úgy agyba főbe verte, hogy 2 hétig feküdt bele. Felgyógyulása után Müller az időközben ismeretlen helyre távozott Kisitz ellen panaszt emelt, ki öt, (Müller állítása szerint) ártatlanul verte meg, mert neki eszeágában sem volt annak pénzét ellopni; sőt Kisitz akkor egyáltalán beszámithatlan állapotban volt, mert este úgy leitta magát, hogy összefüggő gondolkozásra egyáltalán képes sem lett volna. Az ügy különben a gyönki főszolgabíró hivatal előtt foly. — Baromfitolvajlások. Szegény 7 libának mindegy lehetett, akárki tüzén sülnek meg, mert . a szentencia ki volt rájuk mondva, hogy husvétra pecsenye lesz belőlük. Ebbe nekik már bele kellett nyugodniok. De nem oly könnyen nyugodtak bele | Klein és Golner urak Pakson, kik az ünnepi pecsenyét maguknak szánták s mikor a libák nyak- I tekerő processusának az ideje elkövetkezett, a szép 7 libának csak hült helyét találták, mert előző I éjjel ellopta őket valaki. Hja igy van az, ha az ember nem tanul történetet; mert különben ezek j 1 is megjegyezték volna maguknak a Capitoleum- | mentő társaik eljárását, s megmentették volna ma- 1 kát — gazdáik számára. így hát a kárvallottak mit \ tehettek ? más libákat vettek az ünnepekre. — \ Nagy-Szokolyban meg Mészáros Ferenctöl loptak el egy tucat baromfit; de a községi őr a tet- j test Som ősi Juli, ottani lakosnőben kinyomozta, kinél még 4 darabot meg is találtak. A dolog a tamásii kir. járásbíróságnak feljelentetett. — Egy csavargó letartóztatása. Múlt hó ! 12-én a csendőrségi járőr Salamon Sándor, ! Györmegye téthi illetőségű munkanélküli csavargót letartóztatta, mert már 7 hónap óta, munka , és állandó tartózkodás nélkül csavarog. Átadatott a simoutornyai tolonc állomásparancsnokságnak illetékes helyére leendő továbbítás végett. — Elégett gyermek. Simontornyán folyó hó 23-án az uradalmi téglakemencénél nagy gyermeksikoltás hallatszott. Oda futottak és rémülve látták, hogy a téglamester 8 éves leánykája felmászott a kemence tetejére, mert nem tudta, hogy égetés van, s mire észrevette, a tüzes téglarakástól meggyűlt s ijedtségében és fájdalmában nem birt onnan lejönni. Egy tógláslegény felmászott utána egy kaucsó vízzel, de nem hogy lehozta volna, ott kezdte öntözgetni, mígnem a véletlenül arra menő jegyző : Bereczk István rákiáltott, hogy hozza le magával; a mi meg is történt. De a szegény kis lány úgy összevissza volt égve, hogy csak ott volt még ép a teste, a hol ruhái meg voltak kötve. A jegyző rögtön hivatta az orvost, ki látva a veszedelmet, — állítólag — nagy phlegmatikusan kijelentette, hogy ő bizony nem hajlandó orvosi segélyt nyújtani, mert ezt az uradalom nem fizeti meg. De a derék jegyző a lelketlen orvost keményen összeszidta, mire ez mégis hajlandóvá lett emberi kötelességét teljesíteni. Pedig úgyis hiába minden segély, mert a ki a kis beteget közelről látta, mindjárt tudhatta, hogy nincs orvosi tudomány, mely a kis leányt megmentse. — Betörés. G o 1 d Mór kisszékelyi kereskedő boltajtaját múlt hó 13-án éjjel ismeretlen tettesek kifeszitettók és a pénzes fiókbői vagy 20 forintnyi apró pénzt, egy ezüst órát láncostul, egy csomó harisnyát, a pincéből rumot, egy fazék lekvárt, 1 levágott kövér kácsát stb. elloptak. — Á csendőrség azonnal megindította a nyomozást, több gyanús egyénnél házkutatást is tartott, de mindeddig eredmény nélkül. — A jó barátok. Dávid János, R i b a Antal és Antal Ferenc regölyi lakosok jó barátok voltak — egyszer. De azóta a 2 utóbbi valami nézeteltérés miatt annál nagyobb ellensége az előbbinek. El is határozták, hogy Dávidon boszut állnak, ha erre alkalom nyílik. S az alkalom nem is sokáig váratott magára. A napokban Dávid János kocsin jött az erdőből s véletlenül találkozott 2 ellenfelével, kiknél vasvillák voltak. Rögtön meg is támadták; de a megtámadott leugrott a kocsiról és futásnak eredt. Ezek meg utána. Egész Székely községig tartott a hajsza. De ott szerencséjére egy kaput nyitva talált, azon befutott és a szobába rohanva, az ajtót maga uián bezárta. Az üldözők oda is utána akartak menni, de a bezárt ajtót még sem merték betörni, hanem a kellemetlenül meglepett lakók közbenjárása dacára oda telepedtek az ud- udvarra, hogy megvárják, mig kijön, ha 3 nap múlva is. Az üldözött kocsija, lova azalatt künu állt az országúton, a hol szerencséjére ismerősök járván, a fogatot hazaszállították s az öreg Dávidot ez esetről értesítették. Az atya halálra ijedt, midőn a gazdátlan fogatot látta, fiáról pedig felvilágositást senkitől sem kapott. Utána járt tehát a dolognak s igy valahogy megtudta a valót. Befogatott tehát és elhajtatott Székelybe, a hol fiát felkereste s kiszabadította az önkénytelen fogságból. Az üldözők azonban vagy a várakozást unhatták meg mégis, vagy restelték a dolgot az öreg előtt, vagy hogy időközben meggondolták magukat, de mire az öreg Dávid a kapun bejárt, ezek már elpárologtak. — Dávid János, haza érve, panaszt emelt ellenük, s ők kihallgattatván, tettüket nem is tagadták, sőt még most is azzal vigasztalják magukat, hogy „a mi nyúlik, nem múlik.“ A dolog most a tamásii kir. járásbíróság előtt folyik. VIDÉK. — A dunafölévári casinói vigalmi bizottság 1893. évi május hó 10-én a casinó összes helyiségeiben a bölcskei tüzkárosultak javára t á nézés tó lyt rendez. Belépti díj személyenként 1 frt. Gsaládjegy 3 személyre 2 frt. Több személyre 3 frt. Kezdete 9 órakor. Felülfizetósek köszönettel fogadtatnak és a megyei hírlapokban nyugtáztatnak. CEr a b o n a árak a legújabb tőzsdei jegyzés szerint. Búza tavaszra 8T2., 8T4. Tengeri 1893. máj.—jun.’4 93., 4 95. Zab őszre 6.25., 6'27. Meghaltak Szegzárdon 1893. évi április hó 30-tól május hó 7-éig: Pittner József, 71 éves, tíidóhüdós. — Özv. Csötönyi Józsefné, 70 éves, bélbetüremlés. — Matus Anna, l»/2 éves, gyermekaszály. Bartók József, 2 hónapos, veleszületett gyengeség. — Szalay György, 21 napos, bélhurut.
