Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-09 / 15. szám
6. 1893. április 9. Műkedvelői előadás Tolnán. A „Tolnai kör“ Toluamegye árvizkáro- sultainak segélyezésére kusvét másodnapjára tánc- mulatságot rendezett. A rendezőség élén Bos- m a y e r Ferenc a kör elnöke fáradhatlan buzgalommal törekedett a mulatság sikerét biztosítani, ami a rendező bizottság és a műkedvelők derék támogatásával sikerült is. A műkedvelői előadás rendezésére a vigalmi bizottság megkérte Geng József urat, ki e téren már sok év óta állt a közönség rendelkezésére: kiváló ügyességgel s tapintattal rendezvén a műkedvelői előadásokat. Most is — mint mindig — sikerül t, élvezetes estét szerzett a közönségnek. A rendkívülien látogatott előadáson vidékről is voltak sokan. A számozott jegyek mind elfogytak előre. A terem szűknek bizonyult a nagy közönség befogadására. így remélhetőleg marad az árvízkárosultaknak is némi segély. A műkedvelői előadás pontban 8 órakor vette kezdetét Labicb „Ajánlott levél“ cimü egy felvonásos vígjátékéval, mely után Muray K. „Virágfakadá s“ cimü egy felvonásos vigjá- téka következett. A két vígjátékra nézve azt mondhatnék egyszeröen, bogy igen ügyes kezekben voltak az egyes szerepek s minden egyes szereplő kitünően felelt meg feladatanának. De mi ezzel az alkalommal kritikát óhajtunk gyakorolni, mert oly kitűnő szereplőkkel, olyan műkedvelőkkel, mint, a kik ez alkalommal fölléptek, azt nyugodtan és őszintén tehetjük. A pompás összjáték, ügyes mozdulatok, jártasság a színpadon, szépen értelmesen hangsúlyozott beszéd, arra a meggyőződésre hozott, hogy ilyen erőkkel nem egy-egy felvonásos vígjáték, hanem sokkal nagyobb munkát lehetne kitüntetni és a siker hatványozott volna. Oly műkedvelők, kik egy-egy semmit mondó szerepből is tudnak faragni kedves jeleneteket, azok diadalra juttatnának olyan szerepet, a melyben nemes ambíciójuk a megfelelő nehézséggel találkozna. Az „Ajánlott levél“-ben S mer ál Etelka k. a (Hortense) remekül játszott, oly finom árnyalatai kísérte rövid bár, de nehéz szerepét, hogy öröm volt hallgatni s vele F u g e r t h Mariska k. a. (Franciáé) mindenben lépést tartott s ügyesen a komorna szerepét. Geiger Károly ur (Carvalin) és Matej ka Károly ur (Kongasson) vígan adott szerepükben a közönséget folyton derültségeben tartották, a s többször nyílt színen tapsvihart arattak. Ok különben nem újoncok a színpadon, s mint régi műkedvelők már sokszor megnevettették a közönséget, most is az első hosszúra nyújtott beszédével, a másik angolos hidegvérüségével s összesen mind a négy szereplő csattanós összjátókkal diadalra emelték ezt a kis — különben semmit mondó — vígjátékot. Utána következett a „Virágfakadás“ pompás kis vígjáték, igazán műkedvelőknek való darab. Geng Józsefné úrnő (Márta) és Parti Ferenc ur (Kovács Péter) szintén gyakrabban nagy sikerrel léptek a műkedvelők színpadára, most is karakte- ristikus vonásokkal, jól átérzett, igazi bensőséggel játszották szerepüket. A hálás közönség ujongott örömében, kitapsolta, megéljenezte őket gyakran. Garay Jolán k. a. (Nelli) kedvesen játszotta naiv szerepét s vele Dobrovits Sándor (Laci) remekelt. Nagyon,jól adta Geng Jóka (Ödön) a kis fiú szerepét. Élvezetes és érdekes volt W itt inger Mariska k. a. (Kati) rövid szerepe, ki mint intrikus, gyakori megjelenésével jó kedvre hangolta a közönséget. A szereplő hölgyek a kör elnökétől egy-egy pompás virágcsokorral lettek kitüntetve. A kör elnöke különben ez alkalommal a hölgyeket ama figyelemben is részesítette, hogy remek kiállítású táncrendekkel, melyekben a műsor is volt lenyomatva, kedveskedett. Az előadást vig tánc követte. A jókedvű mulatság reggelig tartott. Jelenvoltak. Asszonyok: Fischer Jánosnó, Br. Eliatschek Edéué, özv. Rosmayer Ferecné, Geiger Gyulánó (Szegzárd), Garay Antalné, Geng Józsefre, Hellermann Antalué, Bockné B. Matild, Thury Kálmánná (Hangos), Gebhardt Imréné (Paks), Fugerth Károlyné, Dr. Kiss Miksáné, Perler Má- tyásné, Wittinger Sándorné, özv. Tschuppikné M. Gizella, Smerál Fábiánná, Dobrovits Sándorné, Gömbös Lűszlónó, Schelly Józsefné, özv. Skertics Lajos- né, Beszédes Gézáné stb. Leányok: Rosmayer Paula, Stepnicko Mici, Gebhardt Mariska, Smerál Ilonka és Etelka, König Ilonka (Bpest), Somogyi nővérek (K-Székely), Wittinger Mariska, Fugerth Mariska, Garay nővérek stb. _______ Veterán. — A „Tolnai kör11 folyó évi ápril hó 3-án műkedvelői előadással egybekötött táncmulatságot rendezett Tolnamegye árvízkárosultjai segélyezésére. A mulatságból 204 frt folyt be, miből leszámítva 99 frt kiadást, maradt 105 frt a jótékony célra A kör választmánya mai napon tartott gyűlésén ez összegből Fadd községnek 25 irtot, Gerjen községnek pedig 80 frtot szavazott meg s ez összeget el- küldötte fent nevezett két község elöljáróságának kérvén őket azt saját belátásuk szerint a szegény károsultaknak kiosztani. Tolna, 1893. ápril hó 6. Rosmayer Ferenc s. k. elnök, Maiin er János s. k. a „Tolnai kör“ pénztárosa, Matej ka Károly S. k. a „Tolnai kör“ jegyzője. Nyilvános számadás. FeUő-Iregh nagyközség elöljárósága, a múlt évben dühöngött tűzveszély okozta szerencsétlenség enyhítésére adományozott összeget, nyilvános számadás alakjában teszi közzé lapunkban. Segélypénzt adtak : TOLNA VÁRMEGYE. Király ő felsége................... 300 frt — kr Jó sziv egyesület................... 400 frt — kr Bá ró Schossberger Zsigmond . . 200 frt — kr Az 5 járásbeli főszolgabíró gyűjtése összesen............................. 230 frt 28 kr Na k, Lápafő, Váróng. Nagy-Szókoly 13 frt 30 kr Kánya község......................... 2 frt 50 kr . Szemcse-Csehi........................ 9 frt — kr Re göly.....................................30 frt — kr Majsa . . . . •.................10 frt — kr Oz ora...................................... 3 írt — kr Sá r-Szent-Lörine......................22 frt 48 kr Fe lső-Iregh és Nagy-Szokoly . . 91 frt 73 kr Felsö-Iregh................................17 frt 80 kr ös szesen . 1330 frt 12 kr. A midőn a tüzkárosultak részére érkezett könyöradományokról szerkesztett nyílt számadásunkat a Tolnavármegye legközelebbi számában leendő szives közzététel végett megküldeni szerencsénk van, — e helyütt is, a tüzkárosultak nevében mindazok- naki kik a szegények nyomorának enyhiteséhez hozzájárultak, leghálásabb köszönetünket nyilvánítjuk. Felső-Ireghen, 1893. ápril hó 4-én. Bach Jenő, Zrinyi István, jegyzó. biró. TANÜGY. A 15 kr.-ok. Annyi oldalról kaptunk leveleket, melyekben egyházi- és tanférfiak kérdezik szerkesztőségünktől ama bizonyos a tanítói nyugdijra szedendő 15 kr- okra vonatkozó, de homályos törvény magyarázatát, hogy legjobbnak tartjuk a már eddigi és még jövőben érkezendő kérdésekre való felelet gyanánt a miniszternek valamennyi tanfelügyelőhez intézett erre vonatkozó legújabb rendeletet, a mely most már elég tisztán beszól, egész terjedelmében közölni. Ez a rendelet igy hangzik: Az 1891. 43. t. ez. 10. §-a szerint „A nyugdíj- és gyámalap jövedelmei közé felveendő az oly népoktatási tanintézetbe járó tankötelesek után hozzájárulás címén évenként fizetendő 15 kr., mely tanintézetek tanítói az 1875. 32. t. ez. 2. §-a, illetve az előidézett törvény 1. §-a értelmében a nyugdíjra jogosítottak sorába felvétettek.“ A törvény idézett rendelkezéséből világos, hogy az érintett 15 krnyi járulékot mindazon tanköteles-korban levő, s a népoktatási tanintézetek köréhez tartozó iskolába járó növendék tartozik fizetni, kinek tanítójával szemben az orsz. tanítói nyugdíj- és gyáraalapnak viszonkötelezettségei vannak. Minthogy pedig az ismétlő iskolázás épen olyan kötelező, mint az elemi iskolázás, melynek az egy kiegészítő részét képezi: annálfogva kétségtelen, hogy kérdéses 15 krt az ismétlő iskolába járó tankötelesek is tartoznak fizetni, ha az illető tanító az orsz. tanítói nyugdíjintézet tagja. A fizetésre vonatkozó kötelezettség ismérve tehát az, hogy a nyugdíjalapnak kötelezettségei vannak-e az illető tanítóval szemben, miért is az 1891. 43. t. ez. intentiójától, s szószerinti rendelkezéseitől eltérő, és a m. évi 37.290 sa. a. kiadott „Körrendelet“ 3-ik pontjának második bekezdésében foglalt intézkedést oda módosítom, hogy: „Ezen járulók a beiratkozott tankötelesek után mindazon esetben szedendő, midőn atanitó az orsz. tanítói nyugdíjintézet felvett tagja.“ Ha valamely iskolának tanítói közül egyesek bármely oknál fogva az orsz. tanítói nyégdíjinté- zetnek nem tagjai, az áltatok tanított növendékek után a 15 kros nyugdíjintézeti járulók az alap javára nem szedendő; szabadságában áll azonban az illető iskolafentartónak, az egyenjogúság és egyöntetű elbánás végett az összes beiratkozott tankötelesektől a 15 krt beszedni, és a nem nyugdíjintézeti tag által tanított növendékek után befolyt összeget iskolapénztára javára értékesíteni. Midőn a tanfelügyelőséget a fentebbiekről értesítem, több oldalról jött felterjesztések folytán még következőkre figyelmeztetem : Nehogy a 15 krnyi járulék szedése az iskolázás hátrányára szolgáljon, felhívom a tanfelügye- löséget, hogy az 1868. 38. t. ez. 3. §-ban foglalt intézkedés szigorú foganatosítása iránt a közigazg. biz. közvetítésével intézkedjék, és az idézett §-ban érintett bírságok alkalmazását annál szigorúbban követelje, mivel ezen bírságpénzek az 1891; 43. t. ez. 10. §-ban meghatározott célra fordítandók. Az 1880. évi 13.074 sz. a. kiadott szabály- rendelet értelmében a gör. kel. román egyház által alkalmazott papjelölt tanítók, ha tanítói pályát elhagyva lelkészekké lesznek, befizetett nyugdíjintó- zeti járulékaikat vissza nyerik. Tekintettel arra, hogy a törvény különbséget nem tesz a tanítói pályát elhagyók indokaira nézve akkor, midőn az 1875. 32, t. ez. 12. §-nak záradékában a lelépett tanító által befizetett dijak vissza szolgálhatlanságát kimondja, az idézett szabályrendeletet hatályon kívül helyezem — már azért is, mert a tényleges szolgálat tartama alatt beálló minden esetben, a nyugdíjalap jótéteményét úgy maguk, mint családjuk részére igénybe vehetik. Nem volna méltányos, hogy más tanítókkal szemben az ily papjelöltek a törvénytől eltérő kedvezőbb elbírálás alá vétessenek, és ezáltal a nyugdíjalap számításába vett jövedelmei csökkentessenek. A papi és lelkészi állomásoknak egy személyben való ideiglenes egyesítése tárgyában 1891. évi 32661/1889. sz. a. kiadott szabályrendeletben kikötött feltétel az illető egyházmegyei hatóságok részéről kevés kivétellel figyelmen kívül hagyatik, és az ily lelkósz-tauitói állomások fennállhatása iránt az engedélyek megadása végett felterjesztések nem tétetnek. Ennélfogva felhívom a tanfelügyelösóget, hogy idézett szabályrendeletemben foglaltakat ellenőrizze, és ha valamely iskolánál szóban forgó lelkésztanitó engedély nélkül működnék, az illetőt kötelességére figyelmeztesse, ide pedig jelentést tegyen. Minthogy pedig azon téves felfogás kapott lábra, hogy a lelkész-tanítókkal ellátott iskolák után az iskola fentartói járulékok nem fizetendők, figyelmeztetem a tanfelügyelösóget az 1875. 32. t. ez. 29. §-nak 3-ik pontjának, valamint a 42. §-nak határozott és világos rendelkezéseire, melyekből világosan kitűnik, hogy az érintett nyugdíjintózeti járulékok a lelkész-tanitók után fizetendők, és csakis ott mellőzhetők, hol az iskolafentartó régebbi rendelet alapján egyenesen felmentetett és azt igazolni képes. IRODALCm — Nádor és Bárd budapesti zenemükereskedő cég kiadásában jelent meg a „Ciné Mintye“ Margitay Dezső pályadijat nyert és nagy sikert aratott nópszinművének összes eredeti dalai ára 2 frt. Népszerű gyors elterjedésre bizton számitő zenedarab, melyet alig kell olvasóinknak ajánlani, mert annak szerzője D’amant Leo, kinek múzsájával már tebször is igen szívesen találkoztak olvasóink. Kritika gyanánt elég annyit elmondanánk, hogy úgy az oláh jellegó dalok nemzetiségi színezetét, mint a magyar dalok zamatját a szerző szerencsésen eltalálta. A bordal szövege Dóczi Lajostól van véve, a Horutáncé Kereszty István a 1 esti Hírlap munkatársától. Különösen szép az első felvonásban előforduló colló, melyet valamennyi előadásban többször megujrázni kellett. A „Ciné Mintye“ dalai f Hegyi Arankának van ajánlva, ki a darab főszerepében bájosan enekel és elragadóan tánlol. Mngrendelhetó, vagy a kiadóknál Budapest károly körút 8. sz. valamint minden vidéki zeneműkereskedésben is. közgazdaság. A mílleniumi kiállítás. Az 1896-iki ezredéves országos kiállítás területének legmegfelelőbb beosztási és felhasználási tervezete tárgyában Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter pályázttot hirdetett, mely folyó évi március 31-én járt le. Összesen 38 pályatervezet érkezett be. Örvendetes jele ez annak az általános órdeklőgósnek, mely a kiállítás ügye iránt széles körökben nyilvánul. A kereskedelemügyi miniszter ezen pályamüveket közszemlére fogja kitenni az
