Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-08 / 2. szám
4. TOLNA VÁRMEGYE. 1893. január 8. — A szegzárdi kir. járásbiróság tagjai Dr. Mitte r in ay er Frigyes albiré vezetése alatt tisztelegtek főnöküknél, kihez Mitterraayer a következő beszédet intézte: Mélyen tisztelt Járásbiró ur ! A inai nappal újévre virradtunk s az újév mindenkire nézve uj remények forrását nyitja meg. Kp úgy uj remények forrása az reánk hivatalnokokra nézve, nemcsak egymás iránt, de főnökünk iránt is. Rövid szavaim bevezetéséül — melyeket ez alkalommal társaim és magam ji vében járásbiró úrhoz intézni szerencsém van — a költőhöz folyamodom, ki azt mondja „Megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán.“ Mi is megfogyott erővel értük el az újévet, mert hisz nemrég jeles munkaerők távoztak körünkből. de biztosíthatjuk járásbiró urat hogy erőnk nem törött meg s a nehezebb kötelességnek is teljes odaadá sál fogunk megfelelni. Erőnk annak öntudatában rejlik, hogy a múlt évben kifejtett munkásságunkra megelégedéssel tekinthetünk vissza s a jövőben is a nyugodt öntudat fogja erőnk és kitartásunk alapját képezni. De az erőt és kitartást fokozni fogja, hogy tapasztaljuk, hogy főnökünk jóakaró figyelemmel kiséri munkásságunkat. S midőn kívánjuk, hogy az újévben járásbiró ur minden reményei teljesüljenek, engedje remélnünk, hogy ezen jóindulatát nem fogja megtagadni tőlünk. Isten éltesse járásbiró urat! A járásbiró megköszönte a megemlékezést, biztosította a tisztelgőket jóakaratáról, melylyel minden egyes iránt viseltetik és hozzátette, hogy több erőt nem kívánhat senki tőlünk, mint a mi van ! VÁRMEGYE. — Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 12-én gyűlést tart. — Hátralékos előfizetőinket az előfizetési díjak mielőbbi szives beküldésére kérjük. . lyjOSTA'-fitr/i/i/UÜfc tclV' rí irek. — Segély az éhezőknek! Az elmúlt szent ünnepek alatt valóságos diadalt ült a felebaráti szeretet. Jótékony nőegyletünk, az óvodákat fentartó egyesületek s a „Segítség“ közvetítői oly nagy mennyiségű ruhaneműt osztottak ki a szegény gyermekeknek,hogy szinte száműzve lett egy időre a nyomorúság képe Most a találékony szeretet más irányban nyilvánul: az éhezők táplálásáról gondoskodik. Az uj óv kezdetével életbe lépett a népkonyha, egészen csendben, minden zaj nélkül, mint az önzetlen szeretet műve. A kath. ovoda helyisémagasztos is ez az asszonyi nép ! Én ezeknek a hölgyeknek nagy tisztelője vagyok. Ismét tovább mentünk, lassú, elegáns léptekkel. Jobbról-balról ismert és ismeretlen beauték, megannyi fényes, elegáns toiletteben. Annyit mondhatok önnek, szólt a herceg, hogy várakozáson felüli a hölgyek bájossága és eleganciája. Teljesen meg vagyok elégedve mai fogadtatásommal és ilyen jó hangulatot nem is képzeltem volna. Ugyebár bájos hölgyeim, az önök Ítélete sem más, mint Carneval hercegé ? Mondjuk ki röviden: szép volt és nagyon jól sikerült a Szylveszter-estély. Szép volt az, épen olyan, amint a bált Kóbor Tamás egyik múltkori tárcájában oly remekül leírta. És mi járult hozzá fökópen ahhoz, hogy ily szép volt ez az estély ? A hölgyek szépsége. Hogy ki volt önök közt a legszebb, bájos hölgyeim, azt természetesen igy nyilvánosan el nem árulhatom. Egyszóval a S/ylveszter-estély kitünően sikerült. Legyen ez serkentő példa a további bálok rendezésére. Csak előre ! A reviderci ! Jazon. gében irgalmas nővérek osztják ki naponkint majdnem száz adagban a táp'áló levest azok részére, kik a város és egyesek által kiosztott 2 kros jegy- i gyei ellátva jelennek meg bögréikkel az „ é 1 e t- forrás“-nál. Igazi élet forrás a népkonyha azokra i nézve, kiknek szomorú hájlékában heteken keresztöl nem főznek, mert nincs miből fizetniük : üres az éléskamra, termés nem volt, nincs semmi kereset! Üdvözöljük a népkonyha-bizottságot s hogy I nemes intentiójának annál inkább megfelelhessen felhívjuk az emberbarátok figye'mót ez áldásos intézményre: a kinek van fölöslege akár élelmisze- | rekben (liszt, zsir, bab, burgonya stb.) akár pónz- I ben, juttasson valamit a népkonyha-bizottságának ! rendelkezésére, mert csak jóakaratu támogatók mellett lehetséges a literes levesadagokat i'y olcsón kiszolgáltatni; vagy a kinek pártolására méltó házi szegényei vannak, vegyeu részükre bizonyos számú 2 kros jegyet, melyeket, akár kettesével is, naponkint tápláló levessel válthatnak be. Könnyű szerrel, csekély áldozattal gyakorolhatjuk az irgalmasság cselekedeteit: előbb a fagyasztó hideg ellen óva a ruhátlan güermekeket, most tápláló eledelt nyújtva az éhezők minden korú seregének. A jó Isten ál dásából talán bővebben veendő eledelünk jobban iz ik nekünk is, ha a gondolat fűszerezi lógásainkat: velünk együtt, a mi jóvoltunkból étkeznek — ha nem is egy asztalnál, szükséget szenvedő embertársaink. — Jótékonyság. A rom. kath. ovoda javára Stankovánszky Mária úrnő 20 irtot és Spányi Lajos ur 1 frtot adakozott. — Eljegyzés. Klementsits Károly tolnai előkelő iparos eljegyezte Pavlidesz Józsa kisasszonyt, Pavlidesz Antal tolnai nagy vendéglős kedves és szép leányát. — A múlt óv halottjai. Nem sorolhatjuk fel valamennyit, külön-külön; hisz „Meghaltak“ rovatában ott találhatók azok nevei, kiket a halál hót- ről-hé.tre elragad az élők sorából. Itt csak azok neveit registráljuk, a kik társadalmi életünkben, vagy a közélet terén kiválóbb helyet fogltak el. így 1892. január hó 1-én hunyt el Szegzárdon, özv. A1 bail ich Györgynó szül. Treiber Julia úrnő, városunk köztiszteletü matrónája. Január 4-én báró Gerli- czy Vincéné, szül. Stankovánszky Erzsébet, megyénk néhai főispánjának Sztankovánszky Imrének nővére és Sztankovánszky János nagynénje hunyt el. Jelentékeny alapítványai, mint 1000 frt a szegzárdi főgimnázium, 700 frt a Ferenckórház javára stb. sokáig fogják megőrizni emlékét. Február 14-ón báró Döry Lajos Tolnavármegye egykorú alispánja. Február 26-án Rausz Béla a központi járás volt főszolgabirája. Március 11-én Vigyázó Rezső, a paks-vidéki takarékpénztár igazgatója. Április 2-án özv. Bonyhádi P e r c z e 1 Istvánná szül. Perczel Anna, Tolnavármegye volt főispánjának özvegye. December 6 án Kor bon ich Elek, városunk egykori polgármestere, hunyta le örökre szemeit. — A kaszinó közgyűlése. A szegzárdi kaszinó e hó 1-én délután 4 órakor tartotta évi rendes közgyűlését. F ö r d ő s Vilmos elnök üdvözölvén a megjelent tagokat — előterjesztette évi jelentését, a melyből a következő örveudetos dolgokat értettük meg: a Garay szobor állaga az el mű t év végén 13120 frt 11 krt tett. — A szegzárdi feloszlott vadásztársulat 24 írttal gyarapította. j A kaszinónak az elmúlt évben 174 tagja volt, még pedig szegzárdi 162, vidékről 12. Ez idén azonban a tagok száma már 187-re szaporodott, még pedig úgy, hogy helyben 174, vidéken pedig 13 tagja van. j Az elnök meleg szavakkal emlékezett meg Forster Ferenc volt kaszinói tag elhunytéról is, majd I sajnálkozását fejezi ki két buzgó tisztviselő, G á 1 j KálmáD volt egyleti könyvtárnok és M ó d 1 y Béla j jegyző, valamint Gyurkovics László kaszinói tag el- I távozása miatt. Tárgyalás alá került a kaszinó 1890- és 1891 évi számadása s a számvizsgálók véiemó- | nye alapján Antal Ferenc pénztárnoknak a közgyűlés a felmentvényt megadta. A folyó évi számadás megvizsgálására Fejős Imre, Goldberger J. Mór és Szondy István tagokat küldték ki. Erre az elnök maga és tiszttársai nevében lemondott s miután a korelnöki széket Spányi Antal foglalta el , a Török Béla, Fejős Károly és Nits István egyleti tagokból megalakult szavazatszedö bizottság megkezdte működését. A választás eredménye következő: Elnök: Fördós Vilmos (36). alelnök: Ágoston István (27), jegyző: Dicenty Géza (31), könyvtárnok: Holub János (32), ügyész: Heidekker Béla (12), pénztárnok: Antal Ferenc (35), igazgató: A arg ha Lajos (27) szavazattal. Választmá- nji tagok: Török Béla (36), Steiner Lajos (35), Krammer János (31), Szigeth Gábor (31), Fejős Imre (28), Őrffy Lajos (26), Goldberger J. Mór (25), Kraraoliu Emil (24). Boda Vilmos (24). Tótth Ödön (19), Szondy István (19), Fejős Károly (17) szavazattal Póttag lett László Lajos (17) és Biróy Béla (16) szavazattal. Összesen 38 szavazatot adtak be. Ez alkalommal a lapokat is elárverezték. — Adakozás a népkonyhára. A népkonyha már javában működik és naponkint 70—100 szegény talál ott meleg ételt, a mi bizony ebben a kemény téli időben és szomorú kereseti viszonyok mellett valóságos áldás a mi szegény népünkre. Legújabban adakoztak a népkonyha javára : Leopold Károly 2 frt, Wittinger Sándor (Tolna) 1 frt, Udvardy Sándor 1 frt. Guttinaon Bernát (Báta) 10 kilo babot, Perczel Lajosné (Kis-Kajdacsról) 1 zsák lisztet, 1 zsák babot és 1 láda élelmi cikket. — Az időjárás újév óta ugyancsak télies. Már újév előtti napon megeredt a hó s azóta kisebb szüneteket leszámítva, egész héten esett szakadatlanul. De ez legkevesebb baj volna, mert hisz ettől várja a gazdaember, hogy vetését a télen át jó melegen tartsa és neki a jó termést fólig-med- dig biztosítsa. Baj volt az. hogy a havazás mellett nagy szól kerekedett, mely a hulló havat felkapta, a háztetőkről lesodorta, az utcákon felkavarta és olyan cifra kalamajkát járatott vele, hogy az utcán menő embereknek még a lólekzete is elállt bele. így a hó a szél által szóthordatván, szokás szerint egy-egy helyre rakodott, a hol torlaszokat képezve, reggel gyakran a gazdát nem eresztette ki a házból, mig csak lapáttal utat nem tört magának a havon keresztül. Ehhez járult még az is, hogy a mérsékelt 1—2 fokos hideggel megindult szél a levegőt úgy lehütötte, hogy a hideg csakhamar 6—8 foknyira alászállt. Legrosszabul voltak vele a szegény ísko’ás gyermekek, kiket a szél gyakran a lábaikról is levett, a gyengébbeket a földön meghengergette vagy a falakhoz csapkodta. Mig ez az utcákon történt, bent a szobákban is akárhány helyen kellemetlen állapotok uralkodtak, ahol ép akkor, vagy tán már előbb fogyott el a s/.ón, s az újévi fizetésből akartak talán uj kész ’etet beszerezni. De a salgótarjáni szén elfogyott az eladóknál s a megrendelt készletük 2—3 hét óta hevert Sárbogárdon és nem volt behozható. 5-én azonban az idő váratlanul meglágyult (akkora érkezett meg a szén is) s azóta megint szebb napokat élünk, különösen a szánkázók és korcsolyázók nagy örömére, — Pirnitzer Béla dr., városunk ismert derék ügyvédjét és családját súlyos csapás érte. Három éves fia, a kedves kis G)uricza e hó 2-án, éppen születése napján kruppal párosult difteritisben meghalt Vigasztalja a gyászoló szülőket az a ludat, hogy kedves fiacskájuk az angyalok számát szaporította egygyel, és keressenek vigasztalást megmaradt kedves gyermekeikben. — A szegzárdi r. kath. ovodát és gyermek- menlielyet feutartó egyesülőt javára Szylveszter- estén tartott táncestólyen befolyt: Belépti jegyekért 229 frt 50 kr. Felülíizetések után 25 frt^70 kr. Jegyek megváltása eimén 30 frt 50 kr. Összesen : 285 frt 70 kr. Felültizettek: Simontsits Béiánó 3 frt 50 kr, dr. Spányi Leó 2 frt 50 kr, dr. Leopold Kornél, Rosmayer Ferenc (Tolna) 2—2 frt, Zányi György, Rasowszky Julian, Leicht Lajos] dr. Hangéi Ignác 1.50—1.50 kr. Döry László, Biter János, dr. Steiner Lajos. Wittinsrer Sáudor (Tolna), N. N., N. N. 1-1 frt, Horváth Aladár, Engelhard Sándor, ifj. Krámer Jó-séf, Geio-er Károly. ifj. haján Lajos. N. N„ N. N. 50-50 kr, X. N. 20 kr. Jegyeiket megvál'ották : özv. báró Augusz Antalné özv. Thodrovics Lajosné, Abaffy Gyula 5—5 frt, Leopold Károly, N. N., Schloss Lajos, Kovács Gusztáv (Fehértemplom) 3—3 frt, Leopold Sándor 2 frt, Ferdinand József 1 frt 50 kr. — Idöszámitásnk. A legfiatalaab időszámítás az aiaboke; ok ez evben 127l-et, a kereszténység tudvajevóleg 1893-at, a zsidók, (a világ teremtése óta) 5653-at számitanak. Hogy azonban a khinai a legrégibb nép, az is mutatja,“ hogy ők 7.910,342 évet számítanak a világ teremtése óta.
