Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-02 / 14. szám

szeink átlag oly gyengén vannak díjazva, hogy tőlük jövedelmeik egy részét — látszassák az bármi jelentéktelennek, elvonni nem szabad. A lelkészi fizetések rendezése a polgári házasság kérdésének közbejötté nélkül is napirendre került volna. — Most azonban égetővé vált.

Érezte és ismeri e helyzetet a kormány is, ezért a miniszter elnök utolsó beszédei egyikében ki is jelentette, hogy — a mint szükségesnek mutatkozott a tanítók anyagi helyzetének szabályozása: ép úgy foglalkozni kell most már a lelkészi állás anyagi részével is, hogy a lelkészek az őket megillető tiszteleti álláshoz méltóan láttassanak el.

Tehát a kötelező polgári házasság úgy politikai, mint társadalmi tekintetben is — reform lesz.

Búsbaeh Péter.

POLITIKAI HÍREK.

— A polgári anyakönyvek behozatala. Ó

Felsége a király egész terjedelmében elfogadta a magyar kormány által a polgári anyakönyvek behozatala tárgyában eléje terjesztett törvényjavaslatot. A fölsóg ezen alkotmányos beleegyezése — a kormány egyházpolitikai reformjának jövőjére nézve, fölötte kedvező esemény gyanánt tekintendő. A kormány még a nyári ülésszak alatt beterjeszti ezen javaslatokat is.

— A millenniumi kiállítás. Az 1896-iki ezredéves országos kiállítás legfontosabb része a történelmi kiállítás lesz, moly az I. főcsoport bizottságának elnökévé a kereskedelemügyi miniszter gr. Széchényi Béla főrendiházi tagot nevezte ki. De miután a gróf néhány hétre Amerikába utazik, hogy megtekintse a chicagói kiállítást, a történelmi főcsoport bizottságának alakuló ülésén, melyet már a jövő héten megtartanak, Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter személyesen fog elnökölni.

— Románok az egyházpolitika ellen. A temesmegyei románok nagygyűlésére hatszáznál több választó sereglett össze, hogy tiltakozzanak a kormány egyházpolitikai programmja ellen. Elnöknek Craciunescu belinci esperest választották meg. A tiltakozó határozati jevaslat mellett, mint vezérszónok Rottariu Pál ügyvéd, a Luminatoriul szerkesztője tartott hosszabb beszédet, melyben tiltakozott az ellen, hogy a románok minden szabad véleménynyilvánítását, mint hazafiatlan cselekedetet gyanúsítják. A román nép perhorreszkálja a ter- I vezett reformokat. Szólt még H a m z e a Lippa esperes és P i n z i u esperes, mire a beterjesztett j

1893. április 2.

tiltakozás, melylyel a polgári házasságnak, az állami anyakönyveknek napirendről való levételét követelik, egyhangnlag elfogadtatott, Feltűnt, hogy a zsidók recepciója ellen, noha a felhívásban ezt is élesen megtámadták, érdemlegesen egy szónok se szólt. P i n z i u indítványára ö felségéhez hódoló táviratot küldtek, melyben egyúttal kérik ö felségét, hogy mint legfőbb törvényhozási tényező tagadja meg a szentesítés, az egyházpolitikai törvényektől. A temesvári lapok élesen bírálják a tiltakozó határozatot és azt mondják, hogy ez ismét a régi rendszer, hogy az alkotmányos tényezők fején keresztül apellálnak a koronára, pedig ez épen tegnapelőtt adta beleegyezését az első reformjavaslat beterjesztéséhez. A milyen nagyok a román nemzetiségek a magyar nemzeti állam elleni gyűlöletükben, ép oly kevés politikai eszólyt árulnak el, mert az efféle manifesztumok mind tovább lökik őket aspirációik céljától.

A székelyek Kossuthnál.

Az a küldöttség, mely a múlt csütörtökön adta át az agg hontalannak Sepsi-Szent-György város díszpolgári oklevelét, visszaérkezve Kossuth- tól, az alábbiakat közli nagy hazánkfia Kossuth Lajosról.

Az egyházpolitikai kérdések is szóba jöttek. Nagy elismeréssel nyilatkozott Wekerléről, aki ugyan még nem forrott ki egészen, de nagytehetségü ember. Különben — mondá — mindegy: Wekerle vagy Pityi Palkó (saját szavai) viszi e keresztül a polgári házasságot, csak keresztül vigye. Sajnálja, hogy a parlament minden egyes tagja nem ért egyet ebben a nagyfontosságu kérdésben ; de meg van győződve, hogy ez az eszme előbb-utóbb diadalra vezet.

— És ha forradalomra vezetne? kórdó a küldöttség egyik tagja.

— A forradalmat kerülni kell, — mondá Kossuth — ez a legutolsó eszköz, de ha másként nem lehet — s itt kiegyenesedett, szemei fényben ragyogtak — meg kell csinálni a forradalommal. Egy nemzet csak meghalhat, de azt megölni nem lehet.

A zsidó recepcióról szintén vitatkoztt, s a zsidók iráut nagy rokonszenv nyilatkozott meg szavaiban. Elmondta, hogy midőn egyszer Klapkához a komáromi várba fontos üzenetet kollett küldenie, egy zsidó vállalkozott erre, ki három nap árkokban, mocsarakban mászva jutott be a várba s midőn visszatért, még a Komáromban elköltött pénzének a megtérítését sem fogadta el. Ez is egy példája — mondá Kossuth, — hogy ebben a fajban van karakter és hazaszeretet.

A nagy hontalannak általában rendkívüli örömet okozott, hogy a székelyek megemlékeztek róla. Nagy elismeréssel, valóságos elragadtatással beszélt a székelyek vitézségéről s beszólt arról a

_____TOLNAVÁRMEGYE.

mo

ndják, hogy butit és re 'geteg mennyiségben fogyasztják. Sohasem ittam sört.

De a helyett jártam sokat az erdőben. És jártam benne gyakran akkor, a mikor a lombok árnyékára rábornl az alkony árnya. Ilyenkor a virágok lelkei kiszállnak kelyheikból és összegyűlnek egy nagy tisztáson. Olt keringenek színes fátylaikkal, lebegő illataikkal. Olyan bóditó ez az illat 1

Az ember a szivébe szívja és megfájdul tőle a szive.

És ebbe az illatkeverékbe bevegyül a föld szaga, ez a nehéz, üde, termékenyítő szag és az ember azt is a szivébe szívja és a virágok illata gyökeret ver a föld szagában és állandóan benne virul. Ne menjen soha este az erdőbe !

És a félhomályu lombokon át zizzen a szellő, halkan, egészen halkan — és megremegnek tőle a lombok és minden levél sir . .. És én járok a keskeny ösvényen előre és mindig csak egy árnyékot látok magam előtt. Egy nagy emberformáju bokor árnyékát. És gondolom magamban : egészen addig a bokorig elmegyek, aztán fordulok vissza. És megyek, megyek és a szellő átzizzen a falombokon és az a bokor csak ott marad a távolban, egészen a távolban. És hallom az erdőzugásból: jer, jer! És ón csak megyek, csak megyek rostádé inakkal előre és nem érek közelébb. Az az

árny mindig előttem van, húsz lépésnyire és én mentem már — úgy érzem — húsz kilométert és nem tudtam megtenni azt a húsz lépést 1 Es egyre hallom: jer, jer ! És közben látok egy világos árnyékot, mejy integetve suhan keresztül az ösvényen és érzem, mint illatoznak szivemben a virágok lelkei és ekkor összeroskadok és nem bírok tovább. Es hallom az erdőt zenélni, az ő milliónyi hangszerein az ó egyetlen csodálatos melódiáját és akkor gondolom, ha nem volnék olyan fáradt, mehetnék tovább. Es körülleng a hűvös szellő és azt zúgja: ha nem volna tesiem, akkor nem volnék olyan fáradt. És az erdő már egészen fekete lett és a szentjános bogarak kigyulladnak és a tücskök csiripelnek. Éls én fekszem tehetetlenül és érzem, ha nem volna 'testem, akkor nem volnék olyan fáradt. . .

Riporter ur, az isten .áldja meg ! Megmondtam önnek mindent. Kár volt. Mert mégis csak előveszi azt az ötödik számú blankétát és ráírja a nevemet. Ezen a blankótán az áll, hogy pillanatnyi elmezavar. És ön még mindig azt állítja, hogy nem vak és nem siket ?

Ün képmutató I

Kóbor Tamás.

nagy nemzeti misszióról, melyet a szókelysóg teljesít a keleti határon. — Ha a székelyek nem volnának — mondá, erre veszedelem fenyegetné Magyarországot.

Maga Rutkaynó is és Kossuth titkárja, úgy szintén orvosa is többször mondták a küldöttségnek, hogy nem emlékeznek, hogy a kormányzó ennyire örült volna küldöttségnek.

A búcsú igazán megható volt. R é v a y Pál ref. lelkész a Székelyföld legkitűnőbb szónoka, gyönyörű beszédben bucsozott el az agg hontalantól s beszédét egy imával fejezte be, mely könnyekig meghatotta Kossuthot. A valóban szép ima igy hangzik:

Hadúr 1 Magyarok istene ! Tekints irgalommal továbbra is a te öreg szolgádra, a mi magyar Simeonunkra, ki „a te busulásodnak poharát“ fenékig ürítette választott Magyar néped szabadsága, függetlensége és jogegyenlősége nagy eszméiért, melyeken immár „a pokol kapui sem vehetnek dia- dalmat.“ Nagy dolgok cselekvésére, mérhetetlen szenvedések és megpróbáltatások hordozására, „az időnek teljességeben“ küldött szolgád lelkének, munkában fáradhatatlan kezének ereje Te voltál, Uram, eddig is 1 Öreg szolgád korával járó erőtlenségben életének utolso pillanatáig: dicsőítsd meg, Uram a e erődet! Atyai áldásod nyugodjék meg rajta és szálljon azokra a szerető szivekre is, kiket a „mindent hivő, reménylő, tűrő, elfedező és szívből soha el nem fogyó szeretet“ hivott, küldött és tart az ő környezetében, megosztani vele a hontalanság keserű kenyerét! Fiad nevében kórük, hallgasd meg Uram, imánkat. Amen, amen, amen.

Könnyezett Kosuth az imádság alatt s midőn olhangzott az amen, áldólag emelte fel kezét : ti megáldot'atok engem, megáldalak ón is titeket!

Az áldó kezet sírva csókolták meg a székelyek s elindulának haza, a szép Háromszékre, átadni a székelyeknek az agg hontalan áldását . . .

A dunántúli nyaraló helyek fölvirá- goztatása.

— Fölhívás a nyári lakások összeírása és bejelentésére. —

A Dunántúli Közmivelődési Egyesület Porzsolt Kálmán indítványára elhatározta, hogy mun- kaprogrammjában felöleli a dunántúli n,, :raló és fürdő-helyek fölvirágoztatását is s e célból leírja e telepeket és összeírja az e telepeken lóvó összes kiadó lakásokat, az igy összegyűjtött adatokat azután egy füzetbe kinyomatván, több ezer példányban terjeszteni fogja a nyaraló közönség körében. Ily módon akarja az egylet a nyaraló és fürdőző közön- sóg figyelmét a Dunántúl egészséges és szép vidékeire fölhívni s az igy növelt idegen-forgalom által elósegiteni az illető vidék lakosságának anyagi jólétét.

Fölhívja tehát az egylet a sajtó utján a Dunántúl mindazon vidékeinek lakosságát, melyek nya3.

Nagypéntek 33-ban.

— Falb Rudolf után. —

Falb Rudolf, a hires geológus, meteorologus és csillagász, ki a földrengés elméletének fejtegetésével és újabb rengések és „kritikus napok“ bekövetkezésének megjósolásával európai hirre és tekintélyre tett szert: érdekes fejtegetésben magyarázza meg a Nagypénteken, Jézus halálának napján — az evangéliomok feljegyzése szerint — mutatkozott természeti jelenségeket.

Természeti tünemények megfigyelései — úgymond — már a legrégibb időktől fogva észlelhetők a történelem sorai között, mely akár egész népek tetteit, akár egyes helységek sorsát, vagy hires férfiak életrajzát adja. Ha a köntös, melybe öltöznek, idegenszerünek tetszik, a burok eltávolítása után mindig csak ismert alakok lépnek szemeink elé. A természet nem ismer divatot, mindig ugyanazon erőkkel dolgozik, ugyanazon változhatatlan törvények szerint. Ha a krónikás tüzes lándzsákról beszél, melyek az északi, vérvörös égen végigcik- káztak, — ma tudjuk, hogy a meteorologia melyik fejezetében találjuk e jelenséget. Ha egykor sz. Lőrinc éjjelén tüzes könycseppek estek az égből, a csillagászat rögtön megmagyarázza nekünk e tünemény lényegét, valamint az erőket, melyek e fo-