Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-12-18 / 51. szám

2.

TOLNA VÁRMEGYE.

1892. december 18.

legalább a körülményekhez képest anyagilag is — elég tisztességesen van gondoskodva.* Ez helyén való dolog is. Hogy valaki szivvel lélekkel megfelelhessen a reá bízott hivatalos kötelességeknek, sőt hogy ezen túl menve, fokozott tevékenységet fejtsen ki a közjó érdekében, arra mindenesetre megkivántató dolog az is, hogy a megélhetés fejtörést okozó gondja ne kandikáljon elő minduntalan még a hivatalos akták amúgy is lelket ölő betűi mögül is.

Igazságszolgáltatásunk fejlődésének éppen ezért a legszebb jövőt jósolhatjuk. Az az ujabbi törvény például, hogy a törvény- széki bírónak ki sem kell moccannia többé helyéből s ha van reá képessége és megérett reá — idővel mégis fokozatos előléptetésben részesülhet, —• például táblai bírói rangot és illetményt kaphat, hatalmas eszköz az ambíció felkeltésére s még többeket fog csalogatni az amúgy is közkedvelt pályára.

A vármegyei tisztviselők részére is kellene kitalálni e fajta kitüntetési, de meg zsebbelileg is közelebbről érdeklő módozatokat. De édes Istenem, mily visszás állapotokra bukkanunk itt is. Hány kitűnő adminisztratív tehetség vész el az országban a miatt, hogy működésre tere nem nyílik. Hány kitűnő alispánból, munkás főjegyzőből, a kiknek kisujjukban az összes közigazgatás — lesz például, hogy egyebet ne mondjunk : főispán ? 1

Ha tehát megnyirbáljuk a közigazgatási tisztviselő szárnyát, hogy magasabbra repülni ne tudjon, adjunk neki kenyeret, a melyből tisztességgel megélhet. A fokozatos előléptetés elve egy-egy elszigetelt vármegye szűk keretében, a közóhajnak megfelelöleg úgy sem vihető közmegelégedésre keresztül, tisztességes fizetés nyújtása által könnyitsük meg legalább a vármegyék tisztviselőinek — a haza mostoha gyermekeinek várakozását — s nemcsak ő rajtuk, hanem a vármegyei közigazgatás fejlődésén is sokat lendítünk.

* Bizony ezek is túlszerényen vannak dotálva.

A szer k.

Wekerle Sándor miniszterelnökünk praktikus ember. Tőle e téren is sokat várunk. Az államosítás 95-re úgy sem megy keresztül s ha akkor az uj restauráció meglesz — 6 esztendeig ismét várhatunk rá. Jó közigazgatásra azonban addig is szükségünk van, tehát az ehhez vezető legelső lépést mihamarabb meg kell tennünk !

Törvényhatósági bizottsági tag választások vármegyénkben.

nyaiban Bereck István és Lipovniczky Gábor; •— a szakcsiban Besenyei Imre, Barsek Pál és Bognár Mihály: — a szánthóiban Kamraerer Ernő, Pásti Lőrinc és Molnár Miklós; a szentlörinciben A. Varga János és Győri Pál; — a tamásiiban dr. Früh wir th Jenő, Beke József és Gyenis István; — a tengödiben Molnár István és Németh József;

— a teveliben Janosits Antal és Pavlicsek Leó ;

— a tolnaiban Wittinger Sándor, Eizenbarth Gyula, Garay Antal, Ezer József és Merkl Lőrinc; — a tótkesziiben Fekete József és Egyed Sáudor; — a závódiban Tkiringer Vilmos és Vosinszky Mór.

A vármegyei bizottsági tagok közül kilépők helyeinek betöltése e hó 12-én ment végbe vármegyénkben — a következők választattak meg : a szegzárdi kerületben : Török Béla, Steiner Lajos, Borzsák Endre, Hiding Adám, Föglein János, Adler János és Sipos Márton ; — az agárdiban: Döry László és Sohonyai Ferencz ; — az alsónyékiben Kur Kálmán, Pap János és Kulman Béla; — a báttaszé- kiben Kammermann Mátyás, Mitvóg Henrik, Müller József, König János és Tafner János ; — a bonyhádiban Kühnel Ferencz, Marhauser Imre és Halász Lajos; — a bölcskeiben Kurcz Béla, Ben- cze Márton és Kolonics Mihály ; — a czikóiban Döry Pál és dr. Müller János; — a decsiben Szél P. István és B. Varga János ; — a diósberényiben Nagy József; — a dombóváriban Paal József, Ab- rahám Lajos és Szabó Gyu'a; — a dunafSldvári- ban Niefergal Nándor, dr. Pálföldi Lajos, Osefkó Ferencz, Polgár Mihály, Gauzer Ignácz, Ozobor Imre és Kis Lőrinez Mihály; —a dunaszentgyör- gyiben Bátai Endre és dr. Baán János; — afad- diban Krisztinkovich János és Koleszár Ferencz; — a felsöireghiben Magyar József; — a gyönki- ben Pestliy Elek és Bóvárdy Lajos; — a györei- ben Rück János és Botz János; — a gyulajován- czaiban Simontsits Elemér, Frühvirth Géza és Csukly Ignácz; — a högyésziben Kollmann Gyula és Klimes Antal; — a kétyiben Rüll György, Weisz Konrád és Rafailovits Dömötör, — a kö- lesdiben Küfáber János ; — a kistormásiban Hak- born Henrik és Raab János ; — a majosiban Halász Géza és Schadt Gyula ; — a miszlaiban Csiba Lajos és Dömötör László ; — a mucsiiban Ruppert András és Lancz György; — a nakiban Piszter Alajos és Lenthy Mihály ; — a nagyszokolyiban ifj. Arany Károly és Sütő Kálmán Balogh; — a nagydoroghiban Lemle Béla, Sárváry István és Szabó Pál; — az ozoraiban Cholnoky Lajos ; — az öcsényiben Dezseőffy Géza és Dömök Péter; — a paksiban Wolf Ferenc, Grünvald János, Spiesz János, Petrich Ferenc, Popovits Gyula, Kern Ferenc P. és Klein József; — a pincehelyiben'Öder Horváth József és Göttlinger Márton; — a simontonMéhészeti közgyűlés.

A „Szegzird-vidéki méhész-egyesület“ folyó évi december hó 10-én tartotta meg ez évi közgyűlését. A tagok nem jelentek meg ugyan fölös számmal, de annál nagyobb volt az érdeklődés azok részéről, kik ezen elhanyagolt, de szép jövedelmet hozó mezőgazdasági ágat felvirágozásra juttatni iparkodnak.

Hanny Gábor apát plébános egyesületi elnök megnyitotta az ülést, — mindenek előtt a jegyzőkönyvet olvastatta fel, mely minden módosítás nélkül hitelesíttetett. Azután feiolvastattak a módosított alapszabályok, melyek kevés változtatással elfogadtattak és 3 példányban jóváhagyás végett felterjesztetni határoztatott.

Más fontos elintézendő tárgy nem lévén — elnök megköszönő az ő úgy tiszttársai nevében az eddigi bizalmat, az uj tisztikar megválasztására hívta fel a közgyűlést, mely az ujabbi 3 évi ciklusra elnökké ismét csak Hanny Gábor apát-plebánost, alelnökökké Ágoston István törvéuyszéki bírót és N i t s István a szőlészati telep vezetőjét, — igazgatóvá dr. Hilbert István ügyvédet, pénztárossá Fájt Lajost, titkárrá pedig Abaffy Józsefet választotta meg egyhangúlag:

Választmányi tagok lettek : Boross Gyula, Dömötör László, Fördős Vilmos, Goldberger Mór, Dr. Haidekker Béla, ifj. Horváth József fiai, Jeszenszky Andor, Kelecsényi Ambró, Konta Sándor, Korbonits Dezső, Koszorú István, Kovács László, Mikó György, Módly Lász'ó,Nemes Győző, Reichert Gyula, Stann István és Dr. Szigeth Gábor.

Az igy megejtett választás után a számvizsgáló bizottságba Goldberger Mór, Korbonits Dezső és Módly László, — a méhész tanoncok vizsgáló bizottsága Dr. Hilbert István elnöklete mellett Abaffy József, Dömötör László és Nits István választattak be.

Most dr. Hilbert igazgató átadja Fáj th Lajos, az ujjonan megválasztott pónztárosnak az egylet készpénzét, mely áll egy 50 frtos takaróktári könyvecskéből és 10 frt 21 kr készpénzből, az egyéb ide vonatkozó iratokkal együtt.

Az 1893-ik évi költségelőirányzatot következőkép állapította meg:

a) a bevétel .... 394 frt 21 kr,

b) a kiadás . . . . 184 „ — „

s igy a remélhető haszon: . 210 frt 21 kr.

Igazgató jelenti továbbá a közgyűlésnek, hogy az egyesületi tagok közül még sokan vannak hátralékban tagdíjaikká1 ; de mivel az egyesület tagjai kivétel nélkül annyira intelligens elemekből áll,

geivel, a kik közül nem egyszer kétszer hangzott fel a meglepetés kiáltása egyik másik arcképnél : ah, mily jól van találva.

Mindenki részt vétt a zajos társalgásban, csak Pusztai Endre, a fiatal ispán vonult vissza egy sarokba és olvasott, a mit a nők elég udvariatlan dolognak tartva, a gyógyszerészek Linuskája, egy sugár szőke leány oda szólt:

— Nagyon érdekes lehet az az olvasmány, hogy a mi jelenlétünkben is annyira leköti figyelmét ispán ur.

— Bocsánat hölgyeim — mentegető magát az ifjú — a„Képes Családi Lapok“ legutóbb megjelent s csak ma érkezett számát lapozom és épen egy gyönyörű költemény kötötte le figyelmemet, a mely oly költőileg festi a mi komor novemberünket.

— Ah, valóban ? — kiáltott egyszerre három négy hölgy.

— A „Képes Családi Lapok“ az én kedvenc újságom — szólt most az elemi iskola harmadik osztályának tanitónéja — valóban e lap a legszellemesebb szépirodalmi lap és azok a gondolatok, azok a gyöngyszemek, melyek abban letéve vannak, oly alkalmasak az emlékkönyvek lapjaira, hogy ón már nem egyszer használtam fel azokat.

— Igazad van Gizella, erősitó a számtartóék Tercsije, én is azt a kedves lapot tartom, és tegnap kaptam meg csak, és igy azt a költeményt

j még nem olvastam el, a mely Pusztai ur figyelmét annyira lekötó.

— Én sem olvastam még, én sem, kiáltott , fel egyszerre két hölgy.

— Pusztai ur oly hatásosan tud felolvasni, jegyzó meg a ház Ilonkája, nefelejts kék szemei' nek bűbájával tekintve a sarokban olvasó szép barna [ ifjúra, ha nektek is úgy tetszik leányok, kérjük meg az ispán urat, olvassa fel azt a költeményt.

— Ha parancsolják, igen szívesen, és az ispán emelkedett hangon, teljesen helyes hanglejtéssel, mintegy szavalva, olvasta fel a költeményt :

„Eliün a kert fiive, virága Az eső hull, hosszú az est.

Repülj el délre kis madárka S a zugó szélvihart nevesd.“

„S ha mégsem szállsz el más vidékre Hisz uj hazát ez úgy sem ad,

A földmivesnek nyájas esüre Feléd int, szívesen fogad."

„Kopogtatva szállj ablakára,

Ha zord vihar, fagy fenyeget S a gyermekek teli kaesóval Morzsát, magot szórnak neked"

„Morzsát, magot szórnak majd széjjel,

Ha hóval födve völgy, balom.

Ne aggódjék piciny szivecskéd:

Megvéd a részvét és irgalom."

Egy percre mély csend állott be, mindenki a költemény hatása alatt állott és hálás tekintetek repültek a felolvasó felé; de legjobban látszott a hatás Ilonkán, szemei ott pihentek a szép ifjú arcán, a kinek hangja nemcsak az Ilonka szivében reszkettetett meg egy egy kellemes hurt; a kedves leány szemeiben két könycsepp rezgett, mintegy utóhangjául a versszak végszavainak ; „Ne aggódjék piciny szivecskéd : Megvéd a részvét..." oh, e szavak oly jól estek a szép leány szivének, hisz oly rég aggódik az .. . vájjon lesz e megnyugvása ... s ha igen ? olyan lesz-e az, a minőnek az ő kis szive óhajtja ?

A leányok legelevenebbike a nótáriusék Lizi- kája törte meg a csendet, oda ugorva a szoba közepébe és fennhangon indítványozva, hogy: táncoljunk egyet....

Néhány leány rögtön készen volt az indítvány elfogadására, de Ilonka kérte őket, hogy a táncot halasszák inkább későbbre s most játszanak valamit.

— Helyes, játszunk zálogosdit, volt egyszerre a többség határozata.

— Játszunk „postást“ inditványozá az egyik.

— Nem, játszunk „hol az olló ?“ tanácsold a másik.

— Talán jobb lesz egy „némajáték“, javaslá a harmadik.