Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-06-05 / 23. szám
5. séges, ha Apponyi jut a kormányra. Ekkor is kell a szónok szerint ellenzék. A magyarositási szempont sem szól Bonyhád mellett. Hozzák a német- ajkuakat a törzsgyökeres magyar Szegzárdra, itt majd megtanulnak magyarul. Szegzárd folyton szépül, uj meg uj paloták emelkednek, fejlődik. Budapesttel naponkint többször áll érintkezésben, Gyönknek azt üzeni, hogy elégedjék meg az al- gymnáziummal; a rossz gazdasági viszonyok között is 100 irtot ajánl fel Szegzárdnak. Éljen! Utána Vizsolyi Ákos szólalt fel, hogy a lelkesedés mesterkélt, nem igazi (Eláll! hangzik sok felől). Az alispáni javaslat részletekbe azért nem bocsátkozik, mert nem tudta volna megvédeni Szeg- zárdot. A nép szegény, kivándorolni kénytelen. Hosszasan szól ezután Gyönk mellett. Gyönk geo- grafailag a vármegye központja, olcsók az életviszonyok, — 70 forintból ott egy tanuló évenként megélhet. Nemcsak a tradíció szól belőle, hanem meggyőződése, hogy csak Gyönknek van jövője. Vizsolyi után Boda Vilmos szólt. Tömören, egyszerűen kíván szólani. Vizsolyival szemben megjegyzi, hogy itt mesterkélt hangulatról szó nem lehet, ilyen gondolatok a péeli puszta árnyas berkeiben megteremhetnek ugyan, de a szogz árdiakat, kik kulturális célokért áldozni tudnak, a tiszta meggyőződés vezeti. A miniszteri leiratra határozott álláspontot kellett elfoglalni, azért helyes az „egyedül“ szó. Ezután elismerését fejezi ki Simontsits Béla alispán iránt. Az alispán ur egyénisége — úgymond — eddig is birt Szegzárdou kiváló sulylyal, de egész nagyságában csak most ismeri fel. E teti Simontsitsot és elfogadja a javaslatot. Boda Vilmos után Bencze István következett, ki főleg Perczel Dezső ellen irányitá szavait, a testvérharc elnevezés helyett a testvérek nemes versenyének nevezi e harcot. Szerinte oda kell a főgym- nasium, a hol legkevesebb szellemi kincstár áll rendelkezésre, ezért ő Duna-Földvár mellett nyilatkozik. Perczel Dezső zajos derültség között erre kijelenti, hogy Bencze szavainál a szellemi kincstár hiányát fényesen beigazolták. Ezen incidens után Moldoványi István dr. emelt szót. Szerinte igenis van testvérimre, a közgyűlésen uralkodó izgatott hangulat legalább ezt tanúsítja. Itt nem érvelünk, mondja a szónok, csak zúgunk. Ha Szegzárd minden érve csalhatatlanságot követel — akkor nem lehet vitatkozni. Ez a hely — úgymond — Tolna- vármegye közgyűléséé, nem pedig Szogzárdó. Visz- szavonást, keserűséget fog mindenesetre e harc előidézni. 0 nyugodtan hallgatta a szónokokat, pedig sok türelemre volt szüksége. Elfogadja Perczel indítványát. Majd Steiner Lajos dr. állott fel és talpraesett beszédben foglalt Szegzárd mellett állást. Csak meggyőződése vezeti és semmi egyéb tekintet. A vármegye állítana ki magáról szegénységi bizonyítványt, ha nem a székhely mellett szavazna. Szegzárdé minden tekintetben, értelmisége, anyagi előnyök által stb. az elsőbbség. Utána Sehvetz Antal egy adomával kezdi. Volt egy fsrencrendi gvardián, ki folyton segítséget kórt, mig ö megkövéredett, de a többi szerzetes lesoványodott. Ilyen Szegzárd, mely a többi város rovására magának követel mindent. Kijelenti, hogy az alispán nem volt méltányos, midőn egyedül Szegzárd mellett nyilatkozott. Szegzárdnak van selyemgyára, laktanyája (viharos ellenmondás és derültség, felkiáltások : bár volna! nem olvas újságot! stb.) A szegzárdi emlékiratban az I anyagiakat illető adatokat nem tartja pontosaknak, J ő hatszor akkora összeget hoz ki, a melyet az államnak Szegzárdnak adnia kell. Schvetz szavait sok közbeszólás és zaj után azzal fejezi be, hogy kul- j turmisszionális szempontból, a magyar Géniusz nevében kéri Bonyhádnak a főgymnasiumot. Svetzzel Friihwirth Jenő tamásii ügyvéd sikeresen polemizált, előadván, hogy közérdekből, tárgyilagosan Szegzárd mellett foglal állást. A nemzetiségi misszió — szerinte ■— üres csábszó ; a bonyhádiak a népiskolákkal is terjeszthetik a magyar szót. Szegzárdou a megye szellemi és anyagi ereje központosul, szembetünőleg halad és virágzik. Végül Simontsits Béla állott fel ismét, hogy megvódelmezze álláspontját, a mi neki remekül is sikerült. Nem cá- folgat; a mi cáfolatra érdemes, azt előzőleg már megcáfolták. Voltak ki nem fejezett szavak, volt 1892. junius 5. r* szó arról, hogy nem egyenlő fegyverekkel küzde- j nek, hogy mesterkélt a meggyőződés. Ezen gon- j dolatok nyila ő ellene irányul, de nyugodtan védi magát e zek ellenében. — A közélet terén a közügyek felismerésénél nem lehet, mint egyik szónok állította, udvariasságból kiindulni, mert az udvariasság teremthet sok jó barátot, de a közügynek áldására és előnyére nem igen válik. A ki ud- varisságból jár el, az a közügynek igaz harcosa nem lehet. A miniszter nem udvasiasságból, hanem alkotmányos érzületből, kérdezte meg a vármegyét. Azt akarta elérni, hogy gyenge erejéhez képest egészséges közvéleményt teremtsen e vármegyében. Teljesen nyugodt, mert csak meggyőződését hirdette. A közérdeket kerestem — végzi be szavait — és úgy vélem megtaláltam. Meggyőződésem, hogy vármegyémnek jó tanácsot adtam. A főispán erre az izgatott, de érdekes vitát bezárta és kezdetét vette a névszerinti szavazás. Összesen 257 megyebizottsági tag szavazott, köztük 181 az alispáni javaslat mellett, 76 pedig ellene szavazott, az alispáni javaslatot, tehát a fógymná- zium helyéül Szegzárdot 105 többséggel fogadták el. Volt több érdekes szavazat. így wem-mel szavaztak a többi között: Gróf Apponyi Géza, Döry Vilmos, Döry Andor, Fórdös Vilmos, Fördös Dezső, Kurz Vilmos. Ragályi Lajos; Mádi Kovács János kijelenté, hogy nem szavaz. Az igen-nel szavazók között : Csapó Vilmos, Perczel Lajos, a JeszenszJcyek, Bencze István, Szlidia Sándor, Rátkay Laci stb. A közgyűlés, melynél látogatottabbat és izga- tottabbat alig láttunk e teremben, déiután 1 órasor ért véget. — Délután 3 órakor főispáni ebéd. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága c hó 14-én ülést tart. TOLNA VÁRMEGYE. Eris almája. — Tanulságos történet kis és nagy emberek számára. — I. Tanuló fiaimnak mindég én csinálom az iskolai penzumot. (Ezért is kapnak mindég szekundát!) Hiába ez már nekem valóságos mániám, de ne tessék csodálni, másnak is vau ám mániája, sőt közveszélyes rögeszméje, például derék tűzoltóink szentül megvannak győződve, hogy ők egyúttal kitűnő trombitások is. E/.előtt pár héttel dolgozatot kellett írnia valamelyik nebulómnak az „almáról“ Ö azonban az inspiráció merítése céljából előinbe kitett almát c s u p á n csak — m e g e 11 e, de a dolgozatot ón irtain meg, még pedig ekképen : „A gondos nagypapa egy pompás piros almát küldött az édes mamának, hogy a négy gyerek közül adja oda annak, a ki legjobban megér- d e m 1 i. — Na fiuk, kinek kell alma ? ! — Nekem ! kiálllott az első. — Add nekem édes mama, hiszen én vagyok a legkisebb! — No még ez nem ok! — szólott a mama. — Add hát nekem ! — kiálltott a második. Én ugyan találok a szomszédunk kertjében szebbet is. jobbat is de hogy a testvérek ki ne fogjanak rajtam, megtartom magamnak ezt az almát is. — Na te éppen azért nem kapod meg! — Ide — ide, enyém az alma! kiáltott a harmadik. Én nekem már úgyis van egy fél almám, de inkább visszaadom ezt a felet. — | ugye milyen nagylelkű vagyok ? — csak add ide az egészet . . . Egyébként nem dicsekszem, annyit azonban bátran mondhatok, hogy én vagyok a legalázatosabb s legengedelmesebb fiacskád s ugye mindég megdicsér mindenki, hogy én vagyok a legkitűnőbb német idehaza is, meg az iskolában is. No már ez érdem (különösen magyar országon ! Sóhajtott a mama.) De hát teneked nem kell az alma? — kérdezte negyedik gyermekét. A legnagyobb, de vézna és beteges fiúcska fajdal- I másán nézett, az oly hosszú időn át sóvárogva várt gyümölcs után, de legyőzte vágyát s csak annyit szólt. Én nem kérek kegyet, részrehajtást csak j igazságot, add annak a ki megérdemli ! — Tied az alma ! — kiáltott lelkesülten a mama s megölelte fiát. — Nem az övé ! — kiáltott egy fülsértő, rikácsoló hang. A német guvernante rohant be, a kinek pedig semmi köze sem volt a dologhoz : Én koplalásra büntettem az ifjú urat, mert ha választani kell aközt amit én parancsolok, vagy a mit ő akar mindég olyan önfejű makrancos, engedetlen. Ezé az alma! — kiáltott. A mama sóhajtott, de szólni nem mert s a pompás gyümölcsöt megkapta az engedelmes, alázatos fiúcska, a ki olyan jó német az iskolában és odahaza is. — Eddig tartott a mese. S más nap a fiam egész indignálódva jött haza- reám kiáltott: Ugyan papa, hogy Írhattál össze ennyi sok szamárságot. A profeszor ur duplán is megszekun- dázott, hiszen ő pomológai szempontból akarta tárgyaltatni az almát! S különösen bosszús volt, hogy nincs a dolgozatban költői igzsá g-s z o 1 g á 1- tatás, hiszen az almát annak a jószivü beteges gyermeknek kellett volna megkapnia! — II. A szerkesztő urnák, ha szükséges, ón Írom a pénz . . . nem ! — akarom mondani a kareola- tait. A szedő-gyerek most pénteken is beállított, hogy adjak valamit. Még akkor is a fiam „almája“ hevert előttem.,. Úgy megijedtem, csak azon vettem észre magamat, hogy azt a szerencsétlenül járt „almát“ még egyszer leírtam. De nini, nem is volt ez rossz gondolat. Csak egy pár szócskát kellett rajta változtatnom s felnőttek számára is jó lett a történet. Lássuk tehát: A gondos nagypapa (a ki mellesleg legyen mondva, vallásügyi miniszter Budapesten, egy pompás almát küldött a mamának, (mert bizon mifelénk rossz idők jártak s századok óta nem termett egy árva ija-fija sem!) hogy négy gyermeke közül ítélje oda annak, aki legjobban megérdemli. Csakhogy ez az alma nem olyan közönséges j mindennapi fajta volt, hanem' valóságos Eris almája. Különben a növénytani neve . . . tudja a manó micsoda ! Nevezzük tehet a tisztességes magyar nevén : főgimnáziumnak! Kinek kell az alma? kiáltotta a mama, azaz, hogy a — vármegye. Nekem! tartá fel az ujját — a kis Gyönk. — (No, ha már úgyis elárultam magamat, szólítsuk rendes néven a versenyző gyermekeket!) — Na ez még nem ok! — mondta a mama. — Add hát nekem édes anyám. Én ugyan ta!álok a szomszéd székesfejérrári és kalocsai pap bácsik kertjében szebbet is jobbat is, de hát, ha csak az kell, szívesen bekebelezem az öcsikók orra elől. — No te gyermekem ü u n a-E ö 1 d v á r éppen ezért nem kapod meg! — Akkor hát az enyém! harsogott — Bonyhád. S örömében nagyokat dreischrittezett! Látod mama nekem már úgyis van egy fél szentlőrinci almám. De ón nagylelkű vagyok, odaadom ezt a felet csakhogy megkapjam az — egészet. —--------Mit nem adod ? ! mama akkor én sírok, ha pedig sírok akkor haragszom, ha pedig haragszom akkor török és zúzok s lesz testvér harc, háború. Különben én nem dicsekszem, de mondhatom én vagyok a legeu- gedelmesebb gyermeked. — S ne feledd, hogy a tanfelügyelő bácsi egyre szid, hogy olyan jól tudok németül oda haza is meg az iskolában is ! Hallgass már ! — kiáltott a mama. S te nem is szólasz kedves gyermekem? kérdezé. a negyediket. S a legnagyobb az a beteges, vézna, _Isteu (meg a fillokszera !) által nagyon is meglátogatott teremtés fájdalmas inosolylyal nézett a hosszú éveken át sóvárogva várt iz'etes gyümölcsre, de legyőzte vágyát s csak enynyit sóhajtott. — Én édes anyám nem kérek sem kegyet, sem részrehajlást, tégy igazságot, add annak, aki közülünk legjobban megérdemli. — Tied az alma! kiáltott lelkesedve a vármegye-mama s sokáig mellőzött, beteges gyermekét elkezdte, csókolni. 181 forró csókot számláltam meg 1 Hanem itt siettem is ám befejezni a történetet, ne hogy ama bizonyos igazságszolgáltatás miatt valaki ismét leszamarazzon. Félek azonban, nagyon félek, hogy mégis nekem lesz igazam. Tudós professor ur szekundával akár százzal is honorálhatja fiam dolgozatát, de az élet, ez az önnél is nagyobb professzor, egészen mást tanít! Attól tartok, hogy egyszerre csak ide is berohan az a kiálhatatlau német guvernante : Politika kisasszony s bár semmi köze sincsen hozzá itt is elkiáltja: nem a tied, de ezé lesz az alma ! csitt r
