Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-06-05 / 23. szám
4. 1892. junius 5. Hogy az ütközet merre dől el, lehetett látni mindjárt. Szegzárd nevének említése oly hatalmas éljenzést s tapsot provokált, hogy elég lett volna egy nagyobbszerü templom-parádéhoz is — sor- tűznek. A bonyhádiak, vagyis a „leginkább“ pártvezére — P e r c z e 1 Dezső látván a veszedelmet, a szónoklat tüzes vérii paripáján kiállott a piacra. — Gyönge éljenzés fogadta. Ez egy kissé zavarba hozta Tolnavármegye hajdani alispánját, hej, mert azok a vén falak sok tomboló tetszés-zajnak voltak annak idején szemtanúi s látszott, hogy mégis csak nehéz harcolni azokkal, a kik hajdanán a legjobb fegyverbarátai voltak. De azért derekasan megsuhogtatta a parlamenti csatározásokra is élesen tartott kardját. Vehemensen támadott. Nem is a kardban, nem is a forgatójában volt ott a hiba, de magában az ügyben, a melynek védelmére az a kard kihúzatott. S hogy a személyes támadások is erejüket vesztették, oka az volt, mert S i m o n t s i t s Béla — a másik párt vezére vértezve állott ki a síkra. Valósággal sebezhetlen volt, mert a közérdek minden mellókérdektől ment páncélját vette magára, vele volt az igaz meggyőződés és a nemes iigy iránti lelkesedés bátorító amuletje s jobbjában hatalmas fegyvert forgatott, a melynek neve : érv ! S gavallórosan küzdött, már azt meg kell neki adni. Az ellenfélnek nem kereste gyengéjét. Látszott, hogy csak védeni akarja magát. Higgadtan hárította el a rája mórt csapásokat. S mikor az apró karcolások kissé gyorsabb cirkulációba hozták vérét, hirtelen egyet fordítóit a lesújtó kardon s lapvágást adott, a mely sújt, lefegyverez de nem öl. Szóval látszolt rajta, hogy nem legyőzni, csak meggyőzni akar. Szegzárdnak ilyen lelkes megvéd ője még nem volt soha. De ilyen igazán szívből fakadó óljent s dörgő tapsot sem kapott még Simontsits soha! ... Nem sokára csatárláncba oszlottak a közlegények is. Legalább igy nevezte magát báró Jeszenszky József. — Beszédének legszebb passusa az volt, amikor 100 frtot ajánlott a szegzárdi fő- gymuáziutnnak! Legalább ezt éljenezlek meg a legjobban. — Most Vizsolyi Ákos lépett elő. Úgy tett, mint Zrínyi Miklós. Mindenféle ócska vasdarabokkal töltött ágyút sütött reá ellenfeleire. — (A történeti igazság kedvéért azonban megjegyezzük: olyan nagy kárt nem tett ellenfeleire 1) — Többek közt azt állította, hogy az itteni lelkesedés mesterkélt. — Nő ha a lelkesedés szerinte mesterkélt volt, az A házuk mögötti fenyves kertben szoktak naponta találkozni. Ebben volt egész Vámos-Agará- szon a legtöbb stiglicz-fószek, meg a legédesebb csicsóka. Fáncsi az utóbbiért rajongott, én meg az előbbit szerettem — t. i. kiüríteni. A legközelebbi szerdára volt kitűzve szerelmi kitörésem. Egész nap remegtem s mikor a ta'álkára mentem, fél liter borocskát vittem magammal, hogy a kritikus percben annál több bátorságom legyen. Mikor Fáncsi jött, felhajtottam az üveget és egy kortyra kiürítettem. Fáncsi csak nézett rám, én meg ő rá, de szólni nem mertem. Denique úgy mentünk haza, amint jöttünk azaz: én nem egészen úgyMásnap egy nagyobb üveg borral mentem a találkára, mely előtt két virzsiniát szívtam ki nagy kínok között. Szinte kábult a fejem. Mikor Fáncsi odaért, újra felhajtottam az üveget. — Mit csinál maga? — Iszom, azaz szeretem . . . igen Fáncsi kisasszony, meg kell vallanom, hogy szeretem . . . És ezzel odadőltem egy barackfa tövébe s úgy aludtam, mintha angyalok ringattak volna eh Mikor fólébredtem, kezemben kis papírdarab volt, rajta Fáncsi Írásával: „M aga bolond“. Még hosszú ideig azon törtem a fejemet, amit nekem az az okos ember mondott: Ha föl nem tárom szivemet, úgy „ő r ü 11“ leszek, most feltártam és most meg „b o 1 o n d“ vagyok. Hát mi a különbség a kettő között? az eget verő tombolás, eláll, üljön le — a mi szerény megfigyelésünk szerint nagyon is szívből fakadó volt. Különben az általa eldobott keztyüt Boda Vilmos vette fel s megfelelt neki emberül, úgy hogy a gyönkiek védője bizonyára visszakivánko- zott a csata nagy melegéből a gyűlésen is felemlített „péli puszta árnyas berkeibe.“ Bence apát felszólalása Percei Dezső riposzt- ját provokálta. — Az apát ur ismét felelni akart, de a közönség jó darabig nem hagyta szóhoz jutni. Mert hát a szegzárdi közönségnek két Percei Dezsője van, az újat lehet, hogy nem szívesen hallgatja, — de a régiért él, hal. A régiért tüntetett most is. — Ez a tüntetés azonban az apát urat egy cseppet sem hozta zavarba, mert bár azt mondják, hogy eleinte Bonyhádot pártolta, s hogy — később Duna- fóldvárért szónokolt — legutoljára még is csak Szegzárdra szavazott. — Látszik, hogy igazi sze- retetet hordoz a szivében. A közemberekből — még kettő volt hátra mind a két részről. Moldoványi és Schwetz ott, Steiner Lajos és Frühwirth Jenő minálunk. Steiner Lajos újabb szempon!okból tárgyalta az ügyet, szépen, okosan higgadtan beszélt. Frühwirth Jeuő is derekasan megállta helyét s szavának különösen nagy nyomatéka volt, a mikor kinyilatkoztatta, hogy a dombóvári járás többségének nevében emelt szót. Moldoványi az ő partja szempontjából okosan beszólt. Schwetz azonban sokat is beszólt. Valami özönvíz előtti viccel kezdte. Egy gvardián örökösen kéregetott a szerzet számára. Maga mégis hízott, de társai éhen vesztek. Persze beszédében a gvardián szerepe Szegzárdnak jutott. Mert hát minek ide a főgymnázium ? Hiszen van itt minden : — Itt a törvényszék, (hisz éppen azért kell !), pénzügy-igazgatóság, adóhivatal, járásbíróság, leányiskola. (Na ekkor meg éppen kell a főgymnázium ! — zúgták mindenünnen !). Most építik a kaszárnyát is. — No erre aztán- elnevette magát a meghízott gvardián, az egész Szegzárd, a tolnaiak azonban gondolkodóba estek: nini a bonyhádiaknak már a mi kaszárnyánkra is megfájdult a foguk ? S mind egy szálig Szegzárdra szavaztak. Több szóló nem jelentkezett, Percei Dezső sem mondta el a megígért beszédét, — igy Simontsits Béla alispán élt a zárszó jogával. No még csak az kellett, hogy ennek a pompás beszédnek a hatása alatt kezdjék meg a szavazást. Csoda, hogy Bonyhád szavazatot kapott 1 De azért jutott neki is másik két társaival együtt 76. Szegzárdra az első szavazatot Csapó Vilmos adta s az utolsót Bezerédj Pál, — aki, hogy el ne késsék, Hiújáról jövet, egész utón biztatta a kocsisát: üsd 1 Az ismert eredményt egy óra után hirdették ki. S hogy ezután mit végzett a t. közgyűlés ? a vármegyei tisztviselőkön kívül — a kik pedig esetleg rószrehajlóau adhatnák elő a dolgot — nem találtam egyetlen egy bizottsági tagot se, aki megtudta volna mondani. Tehát ezt mondja el más! —tt. II. Tolnavármegye rendkívüli közgyűlése. Május 81-én már kora reggel szokatlan élénkség uralkodott Szegzárd utcáin. Egyik fogat a másik után robogott végig városunkon, az utcákon az emberek csoportokba állva hangosan beszélték meg a fontos nap eseményét, a szavazás kilátásait. A vármegyeház nagyterme szorongásig megtelt bizottsági tagokkal, a karzatok is zsúfolva, úgy hogy 400-an lehettek ez alkalommal a teremben. A hőség, mely különben is nagy volt, óráról-órára növekedett, olyannyira, hogy mikor 1/í\-kor a név- szerinti szavazás megkezdődött, az atmoszféra már tűrhetetlen kezdett lenni a teremben. Pontban 10 órakor nyitotta meg Széchényi Sándor gróf főispán a közgyűlést. Üdvözölvén a megjelenteket, emelkedett beszédben emlékezett meg a küszöbön álló koronázási jubileum jelentőTOLNlVÁIUltEGYE. ____ sé géről, meleg szavakkal tolmácsolván Tolna vármegye közönségének hagyományos hű ragaszkodását urunk és királyunk I. Fereucz József iránt. Indítványozta, hogy a törvényhatóság küldöttségileg képviseltesse magát a koronázási jubileumon s a küldöttség tagjaiul ő méltóságának előterjesztésére megválasztattak: Apponyi Sándor gróf, Apponyi Géza gróf, Bonyhádi Perczel Gyula, Csapó Vilmos, Sztankovánszky János, S&ntha Károly, Leopold Sándor, Vizsotyi Ákos, Péchy József, Kovács Sebestyén Endre és Szévald Mór urak. A főispán ur indítványára a közgyűlés továbbá elhatározta, hogy ő Felségéhez a vármegye nevében hódnló feliratot intéz. Á feliratot, mely Madarász Elemér vármegyei főjegyző ragyogó pennájából került ki, lapunk más he’yén egész terjedelmien közöljük. Ezután főispán ur megemlékezett az országot Baross Gábor elhunytával ért nagy veszteségről és indítványára elhatároztatott, hogy az elhunyt nagy férfiú özvegyéhez részvétiratot intózend a vármegye. A napirend előtt még felszólalt Simontsits Béla a'Lpán. jelentvén, hogy a szegzárdi kir. törvényszék elnöke a törvénykezési épület az nap végbemenő felavaLási ünnepélyére a vármegye közönségét meghívta mire Döry Dénes, Perczel Dezső és Bernrieder József biz. tagokból álló küldöttség választatott meg, hogy a vármegyét ez ünnepélyen képviselje. Következett a napirend legfontosabb és legérdekesebb tárgya: a fögymnáziumi székhely kérdése. Madarász felolvassa az alispáni veteményes javaslatot, melyet múlt számunkban közöltünk és melyet az állandó választmány 22 szavazattal 5 ellenében elfogadott. A javaslat ellen elsőnek Perczel Dezső szólalt fel a szólásra. Beszédét nagy hévvel adta elő és nem volt különben titok senki előtt, hogy Perczel Dezső a bonyhádi főgymnázium eszméjének legbuzgóbb hive és az ottani mozgalom vezetője. Nehezére esik — úgymond — hogy ellentétbe jöjjön azokkal, kikkel együttesen szokott haladni. A miniszteri leiratban foglalt elvi kijelentést, miszerint Tolnavánnegyóben főgymnázium létesítése céloztatik, örömmel fogadja, de helyteleníti, hogy a leirat a székhely kijelölése végett a vármegyéhez fordult. Nem egyenlő fegyverekkel, habár ugyanazon lelkesedéssel folyik, a szónok szerint, a főgymnázium székhelyére nézve a küzdelem. Az alispáni javaslatot nem fogadja el, mert az túllő a célon. A miniszteri leirat ugyanis azt a kérdést intézi a vármegye közönségéhez, hogy melyik helyet tartja leginkább alkalmasnak, de nem azt, hogy melyik az egyedül alkalmas. Általános jogi elv, hogy az ítélet nem terjeszkedhetik a kereseten túl. A ki túlsókat bizonyít, az a szónok szerint semmit sem bizonyít. A miniszter egyébként nincs kötve a vármegye szavazatához. A székhely kérdése testvérharcot idéz elő. Ellenin ditványt terjeszt be, mely szerint mondaná ki a vármegyei törvényhatósági bizottság, hogy örömmel fogadta a miniszter leiratát, mely szerint Tolnavármegyében főgymuáziumot [ óhajt létesíteni, de a székhely kérdésében nem ! nyilatkozik. — Az alispáni javaslat mellett állást foglalók, kik túlnyomó számban voltak jelen, sürü közbeszólásokkal és néhol zúgással fogadták Perczel beszédét, míg a bonyhádiak lelkes óljenekben törtek ki. Utána Simontsits Béla alispán védelmezte meg kitűnő szónoki előadásban javaslatát. Nem fogja követni — úgymond — az előtte szólót a lelkesedés ama fokára, a melyen ő állott, hanem tárgyilagosan, higgadtan ismerteti álláspontját. Tiltakozik az ellen, mintha nem egyenlő fegyverekkel folynék a küzdelem, mintha nem a tiszta meggyőződés vo'na e kérdésben a kiindulási pont. Testvér - harezot nem akar senki, arról itt szó nem is lehet, a szabad szó és meggyőződés még nem provokál testvérharcot. A vármegye önkormányzati testület, mely nincs függő viszonyban a kormánynyal; helytelen tehát az előtte szólónak hasonlata, mely szerint a vármegye és a kormány közötti viszony olyan, mint a szolgabiró és alispán között. Viharos, lelkes éljenzés követte Simontsits szavait. A következő szónok Jeszenszky József báró volt. 0 nem tekinti, hogy Szegzárd ellenzéki, Bonyhád pedig kormánypárti város. Az ellenzék szűk-
