Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-03-20 / 12. szám

TOLNA VÁRMEGYE. a Szekszárd Vidéke szerkesztője, merre billen a J mérleg ? s ha kezét szivére tette s látja 800 fehér rabszolga nehéz gondját, lelki tusáját a felett, hogy ha Isten, vagy az állam meg nem segíti, ártalmára kénytelen lenni a hazának, mert proletár elemet kell nevelnie önhibáján kívül, akkor mondja ki azt a meggondolatlan szót, hogy „Szegzárd, mint a megye székhelye számításba sem jöhet!“1 És a megfontolásra nagyon is érdemes s Szegzárd mellett döntő ok az is, hogy itt sokkal jobban elhelyezheti a szüle gyermekét, mint Bony- hádon, hol az intelligencia 80%-al kisebb, mint Szegzárdon. A kisebb fizetésű hivatalnokok, sőt a mint látjuk ügyvédek és vagyonosabb családok ma is örülnek miná'unk, ha tanulót kaphatnak a ház­hoz. Es ez nem kicsinylendö dolog ára. Mert nem csak a szegényebb sorsú hivatalnoki karon segítünk ezáltal, de a gyermek valláserkölesi nevelésére is nagyon fontos az, ha müveit család körében lehet koszton és lakáson, — ez a második iskola. Bony- hád számra nézve csekélyebb művelt osztályával e tekintetben sem versenyezhet velünk. De Szegzárd és Bonyhád összes érveinek mérlegeléséből nem csak az tűnik ki, hogy a két vá­rosnak anyagi tekintetben egyenlő chanceai vannak, de az is. hogy ha a miniszter nem tekinti is a ma­gasabb kulturális érdekeket, csak a Szekszárd Vidéke által oly túlságos sokra becsült anyagi szempontot, akkor meg pláne Szegzárdnak kell oda adnia az Eris almáját. Mert ha Szegzárd nem kap gimnáziumot, úgy természetesen megmarad polgári iskolája. Igen de a miniszter a jövő szeptemberben Pakson, szin­tén felállítja a polgári iskolát. És ha Bonyhád megkapja a maga főgimnáziumát, ekkor az ál­lam a tanári fizetésekre e három helyen évente legalább is 30 ezer forintot ad ki, mig ha a szegzárdi polgári iskolát egyszerilen áthelyezi Paksra, vagy máshova, tényleg állított egy uj fő­gimnáziumot, meg egy uj polgári iskolát és nem 30 ezer, de csak 20 ezer forint vagy még kevésebb évi költséggel. — Ehhez nem kell felsőbb mathezis! Végül‘még egy vaskos tévedést akarunk meg­világítani, s véget vetni a krokodilus könnyek ok nélküli üullatásának. Nem áll ugyanis az, hogy Szegzárd tönkre megy az által, ha a megajánlott CO ezer forintot kifizeti. — Nem áll pedig azért, mert a város nyakába ebből az összegből csupán csak 30 ezer forint teher származik. (A többi fe­dezetére az Augusz alapítvány és a befolyandó adományok szolgálnak.) S e 30 ezer frtuak ha évi 6% -os kamatját vesszük is, — 1800 frt, mely do- mesztikánkat terheli tehát Szegzárd város polgára­ira fejenként még 11 kr sem esik belőle. És kérd­jük a mikor arról van szó hogy most vagy soha, — nem bűn volna-e ha egy 15 ezer lakossal biró város a közjó és saját jó voltáért még csak ennyi áldozatot se hozna ! ? Ekkor kellene rávetni a szégyenkövet s nem most, a mikor dicséretes buzgalommal mindent elkövet, hogy egy századokra szóló kulturális intézet alapkövét lerakja. De kifogytunk a térből s a Szekszárd Vidéke szerkesztőjével különben is leszámoltunk. — S sza­vainkat ezzel végezzük : Ne torzsaikodjunk, ne gyűlölködjünk, — de mindenek előtt gyüjtsünk és tegyünk, így biztos lesz a siker! Föl egyesült erővel ! hogy mire megjön a köz­gyűlés napja, készen találjon bennünket — s miénk a győzelem ! Küldöttség az alispánnál a fő- gymnasium ügyében. A bonyhádiak csak sürögnek-forognak, kel- nek-járnak a főgymnasiumjuk érdekében. Az ügy fontosságához méltó buzgalommal elkövet a bony­hádi intelligens társadalom mindent, hogy győzzön az eszme, a melyért sorompóba léptek. Ismeretes, mily szép eredménynyel végződött a gymnasium érdekében megindult gyűjtés, azóta jártak már de- putacióba a vármegye intéző köreinél, a közokta­tásügyi miniszternél hatalmas memorandummal és alig, hogy leért a miniszternek leirata a főgymná- sium ügyében, már ismét tekintélyes küldöttség tisztelgett Simontsits Béla vármegyei alispánnál. A küldöttséget tegnap délelőtt fogadta az alispán. Perctél Dezső volt a küldöttség vezetője és liosz- szabb beszédben ajánlotta az alispán jóindulatú fi­gyelmébe a bonyhádi főgynasium ügyét és két, a vármegyéhez intézett kérvényt nyújtott át, az egyik­ben a vármegyének erkölcsi és anyagi támogatása, a másikban pedig az kéretik, hogy a vármegye ren­deljen az egész megyében gyűjtést a bonyhádi fő- gymnasium részére. Simontsits Béla alispán válaszában kiemelte a hála és kellemes visszaemlékezés érzelmeit, a melyek őt a völgységi járáshoz fűzik és a melyek most szoros hivatali kötelességével állanak szemben. A meddig csak két érdekeltség állott egymással szemben, addig esetleg a gyengédebb kötelékek is nyomatékba jöhettek volna, de ma, midőn négy város­ról van szó, a melyeket a miniszter leiratában vi­lágosan meg is jelölt, csupán a rendelkezésre álló adatok és tények szigorú mérlegelése után hozhat a vármegye az ügy jelentőségéhez illő, jól átgon­dolt és megfontolt határozatot, a mely hivatva lesz a vármegyének százados kívánságát a megvalósu­lás stádiumába juttatni. Az ő meggyőződése szerint a vármegye csak akkor hozhat majd döntő határo­zatot, ha mind a négy városra nézve az összes adatok elbirálás végett rendelkezésére állanak. A vármegye intéző köreit ezen adatok mérlegelésénél csak az igazság fogja vezetni. A küldöttség lelkes éljenzéssel fogadta az al­ispán ur beszédét és Perczel Dezső meleg sza­vakban köszönte meg a fogadtatást. A küldöttség tagjai voltak: Perczel József, dr. Cottely Géza, Kramoliny József, dr. Moldoványi István, Graf Jó­zsef, Gyalog István, dr. Pick Mór, Bekker János, Küknél Ferencz, Traiber János, Fleischmann Li- pót, Eibach Ödön és Kirchknopf Ágost. Nem kell mondanunk, hogy az adott helyzet­ben jobb és igazságosabb eldöntése az ügynek, mint az az alispáni beszédben jelezve van nem képzel­hető. Nem kívánhatja senki sem, egyik érdeknek a másik rovására való portálását, helyi érdekeknek kedvezését és előtérbe helyezését, hanem egyedül csak azt, a mit az igazság és méltányosság megkövetel. Viszont meg lesz adva mindegyik érdekeltség­nek a mód és alkalom, hogy kimutassa azon köz­érdekű szempontokat, a melyek mellette szóiénak, feltárja azon adatokat, a melyek javára szolgálnak. Legteljesebb meggyőződésünk, hogy Szegzárd mel­let a fontos érvek egész láncolata oly mértékben szól, hogy azok, együttesen csoportosítva, a várme­gye közönségének támogatását meg fogják nyerni. Azonban végkép elérkezett az idő, hogy teljes arővel vegyük az ügyet kezünkbe, hogy nem ki­méivé a fáradságot és anyagi áldozatokat, a mi rég táplált, rég nélkülözött, igazságos ügyünk diadalra jusson. A város, mint ilyen, megtette már az első lépést, most a társadalomnak kell, mint egy ember, sorompóba állnia. Mert a helyzet a fögymnasium elnyerésére még sohasem volt oly kedvező, mint most, de annak elvesztése esetén a jövőbeni megvalósításától szintén távolabb nem ál­lottunk, mint ma. Most vagy soha! Ez jellemzi a helyzetet, ezen jelszó lebegjen városunk minden fia előtt és ha akad polgártársaink közül csak egy is, a ki olyan vakmerő, hogy ha már nem is ügyünk mellett, hanem ellene cselekszik, azt a szegzárdi fögymnasium eszméje mellett mutatkozó lelkes és hazafias áramlat kíméletlenül el fogja seperni. VÁRMEGYE. — Lejárt pályázat. A vármegyei alszámvevői és számtiszti állásra hirdetett pályázat e hó 20-án I járt le. — Összesen 7-en pályáztak. — A jegyzői vizsga a közgyűlést megelőző napon fog megtartatni. Eddigelé 10-en jelentkeztek vizsgaletételre. Az árvamegyei Ínségesek javára szerkesztőségünkhöz a következő adomá­nyok érkeztek: Özv. Angyal Gáborné és családja . 2 frt. Vásárhelyi Ernő............................2 „ A múlt számunkban kimutattunk . 26 „ Összesen . 30 frt 1892. március 20. Hírek. — Hymen. Simontsits Elemér, tarta­lékos hadnagy, vármegyei közigazgatási gyakornok, vármegyénk szeretett alispánjának fia, eljegyezte Dezseőffy Mariska kisasszonyt, Dezseőffy Béla (Dezseőffy Géza kir. törvényszéki elnök fivére) nagykátai nagybinokos és neje Viczián Suzanne leányát. A Simontsits és Dezseőffy csa­ládok örömünnepóhez őszinte üdvözlettel járulunk és a boldog jegyeseknek tartós es zavartalan bol­dogságot kívánunk. — Deputáció a főispánnál. Hanny Gábor apát­plébános vezetése alatt Szegzárd városának kül­döttséget i-ztelgett az elmúlt heten gróf Szecheny i Sándor főispán urnái, jóakaratu figyelmébe és nagy­becsű pártfogásába ajánlva a szegzárdi f ő- gymnásium ügyét. Ő méltósága a küldöttséget szívélyesen fogadta és habár hangsúlyozta, hogy ő hivatalos állásánál fogva egyik érdekeltség mellett sem tehet határozott nyilatkozatot, az ügy iránt való érdeklődéséről a tisztelgőket biztosította. — Királyi adomány. Ő Felsége az őcsényi rém. káth. hitközségnek iskolai célokra 100 frtot adományozott. — Áthelyezés: Karg Károly szegzárdi pónz- ügyigazgatót Veszprémbe, helyébe K e h á k Ödön szepsi-szentgyörgyi penzügyiga/.gatót helyezték át. — Kinevezés. A m kir. igazságügminiszter dr. T a r s a y Gyula kir törvényszéki aljegyzőt a szegzárdi törvényszékhez jegyzővé nevezte ki. — A miniszterelnök március 14-én nagy ebédet adott, a melyen megyénkből Perczel Dezső és Ragályi Lajos képviselők voltak jelen. — Rabbibeiktatás Szegzárdon. A szegzárdi izr. hitközség uj rabbijának beiktatási ünnepélyére, mely kedden megy végbe, a rendező bizottság ré­széről serényen folynak az előkészületek. Mint már emlitettük, 22-én, azaz a kedden délutáni vonattal érkezik meg az uj rabbi, a ki az eléje menő kül­döttség kíséretében a vasútról egyenesen a tem­plomba tartja bevonulását, a hol a beiktatási szer­tartás azonnal kezdetét veszi, melynek kimagasló részét a rabbi székfoglaló beszéde képezendi. Kü­lönös érdeklődés mutatkozik a ugyanaznap esti 8 óra­kor a városi vendéglő nagytermében megtartandó bankett iránt, a melyre városunk előkelőségei mind megígérték megjelenésüket. — Matinéé. A polg. iskola rajz- és zeneter­mében március 20-án vasárnap délelőtt 11 órakor rendezett matinéé alkalmával. Műsor: 1. Suppó Előadják zongorán négykézve a Haucke nővérek. 2. Schubert. A hársfa. Előadja a polg. leányiskola énekkara. 3 Ifj. Nagy Károly. Debreceni emlék. Előadja zongorán Borsody Izabella. 4. Várday A. Judás. Szavalja Vagner Endre. 5. Missler ßamage d’ viseaux. Előadja zongorán Fischof Flóra. 6. Delp­hin Alara. Duó Nr. 2. pour deux vidons. Előadják Szigetit Gábor és*. 7. Badarzeoska. Salon mazurka. Előadja zongorán Gottlieb Frida. 8. Tóth Kálmán. A lengyel anya. Szavalja Martin Erzsiké. 9. Székelyi 7 ábránd. Előadja zongorán Haucke Elvira. 10. Kreutzer. A kápolna. Előadja adja a polg. fiúiskola énekkara. Belépti díj 30 kr. tanulóknak 15 kr. Eljegyzés. Far da Vince, betűszedő, etJegyezte P 1 a u v i t s Ferenc, szegzárdi iparos szép és kedves leányát J u 1 i s k á t. — Szép adomány. Gróf Apponyi Sándor, mint a P. H. Írja, a jeles bibliofil becses ajándék­kal lepte meg a budapesti t egyetem bölcsészeti karának művészettörténeti és aesthetikai múzeumát. Atküldötte ugyanis egy hatalmas ládában az angol Around el Society összes eddigi viznyomásu kiadványait, a melyek előfizetési ára maga is 6000 írtra rúg, de az eddig megjelent képek teljes gyűj­teménye már drágább pénzen sem szerezhető meg többé. Az angol társaság ugyanis Olaszország ösz- szes műemlékeinek aquarel-képeit készitteti s e vég­ből számos kitűnő művészt foglalkoztat. Az aqua- rellek színes sokszorosítás alá kerülnek s idővel igen nagy becsű mütörtóneti gyűjteményt fognak képezni. Apponyi S. gróf a becses gyűjteményt azzal a klauzulával adományozta az egyetemi mú­zeumnak,, hogy az angol társaság kiadványait is megrendeljek s gyűjteményét idővel teljesen fe­jezzék be.

Next

/
Thumbnails
Contents