Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-14 / 7. szám

1892. február 14. TOLNAVÁRMEGYE. 3. fognak a parlamentarizmus medrén túlcsapni, mert a képviselőház elnöki széke van első sorban hivatva a parlarnentárizmus szabá­lyait és a törvényhozói testület méltóságát minden erőszakoskodás és túlcsapongás el­lenében megvédeni. Minden pártnak érde­kében áll, hogy a szólásszabadság nagy je­lentőségű elve a törvényhozói tanácskozá­sok alatt csorbát ne szenvedjen, épen azért ezen elvnek tiszteletben tartása követeli meg azt, hogy vele visszaélést el ne köves­senek, épen a szólásszabadságnak joga adja meg egyúttal a kötelességet, hogy e jogot ne csak gyakorolni, hanem a maga tiszta­ságában megőrizni is tudjuk és ha ez — a mitől a múltak után méltán lehet tartani — nem sikerül, a megtorló eszközök alkal­mazása elkerülhetlenné válik. Nem a kor­mány fog retrográd irányt követni, midőn a házszabályok módosítása által megszorítja a szólás szabadságot, hanem az ellenzék, a mely a szólásszabadsággal élni nem tudott. Ragályi Lajos dr. * A nagy baromi kerület képviselője. Csak a kerület neve olyan ominózus; a kép­viselőjéé elég szerencsés. Ragályi Lajos a borsod megyei hires Ragályi­családból származik, melynek egyik ősapjáról a krónika érdekes anekdotát jegyzett fel, olyat mely élénk világot vet a megboldogult öreg ur hazafias érzületére. József császár alatt történt. Az udvarnál a német követ tiszleletóre nagy ebédet adtak, melyen az öreg Ragályi is részt vett több borsodi nemessel. József császár poharat emelt a vendég tiszteletére és felszólította a társaságot, hogy koccintsanak. Az öreg Ragályi végigpödri a bajuszát s a császár felé fordulva, koccintás közben imigyen szól klasszi­kus latinsággal: „Dejszen fölséges uram, mégis huncut a német!“ Fürbe is fogták, de nagy nép­szerűsége miatt nem lett semmi bántódása. De Ragályi Lajosnak nemcsak a neve szeren­csés, hanem egész karrierje is. Mint alig 26 éves' fiatal ember került le Dunaföldvárra, hol három hónap alatt olyan nép­szerűségre tett szert, hogy róla neveztek volna el egy utcát, ha Dunafoldvárott a polgári erényeket * Azon érdeklődésnél fogva, a melylyel mi ’az uj kép­viselő ur iránt viseltetünk, a „Budapesti Hírlapiban róla megjelent életrajzból a cikk írójának jóváhagyása melleit, átvesszük a fentieket. A szerk. ilyeténkép méltányolnák, vagy ha ott az utcákat egyáltalában valahogy elneveznék. Mikor a pécsi püspök bórmautjában Duna- I földvárra jött, Ragályi fogadta olyan fényes szónok­lattal, hogy a beszéd végeztével Dulánszky meg- hatottan ölelte meg. És ettől a perctől kezdve különös kedvencévé is lön. Nemsokára jött a főis­pán; detto beszéd, meghatottság, ölelés s kedvenccé avatás. Sőt úgy beszélik, hogy mikor a bolgár fejedelem inkognito pár napig Dunafoldvárott idő­zött, le akarta magával vinni miniszterelnöknek. S ha Ragályi véletlenül bolgárul is tud — a mint angolul, franciául és olaszul — biztos, hogy ma nem a magyar képviselőházban ülne, hanem a szobranyeben. Ragályi magas, szép ember, kiborotvált állal s ábrándos szemekkel. A hölgyek valóságos kedvence úgy, hogy a „szép világ“ találkozó és sétáló helye rendesen abban az utcában van, hol Ragályi lakik. Mondják, is róla, hogy szerencsés planétában szü­letett, a megyei költők szerint pláne: rózsabokor­ban. Tényleg eddig minden szavát és léptét siker koronázta. S ez korai ifjúságától kezdve már igy van. 1873-ban. tehát még nem egészen 16 évi s korában tett érettségit és pedig eximio modo a piaristák budapesti gymnásinmában. Nyilvános sze­replésének kezdete fiatal jogászkorára esik. Élénk részt vett Szemere Miklóssal és Kramoliny Viktor­ral (jelenben pozsonyi ügyész) egyetemben a török­barát mozgalmakban, mikor jóindulatú szelidsége miatt elnevezték Führer der gemässigten Partei-nak. Ugyancsak ő volt a magyar ifjúság küldötte is Arany Jánosnál, mikor őt az ifjúság ezüst ko­szorúval ajándékozta meg azon alkalommal, midőn hosszú hallgatás után a Tetemre hívással újra megszólalt. Mikor Budapesten ügyvédi irodáját meg­nyitotta, a sok munka annyira aláásta egészségét, hogy a vidékre volt kénytelen menni. Dunaföldvá- rott éppen akkor kínálkozott egy kitűnő ügyvédi iroda, a melybe beleült és pedig olyan szerencsével, hogy nemsokára ő lett nemcsak Dunaföldvár, hanem egész Tolnamegye egyik legkeresettebb ügyvéde. Csakhamar megyebizottsági tag, majd tb. tiszti ügyész lett és ezzel egy időben a vidék úri társaságának nélkülözhetetlen alakja. A véderővita alatt kormánypárti volta elenere (a paksi kerület szabadelvű pártjának elnöke volt) kíméletlen szavakkal Ítélte el a hírhedt 14. és 25. §§-okat s a kormány egész eljárását. Leírhatatlan lelkesedést idézett elő szavaival. Nagyon természetes, hogy vidékünkön ez idő­tájt nálánál nagyobb szerepet senki sem játszik. Tarrok-kérdésekben szaktekintély; kaszinói vereke­déseknél bókebiró, ha kell: becsületbiró: minden­féle bizottság meg egyesület elnöke. Liberális a szó legteljesebb értelmében, mit az is bizonyít, hogy megtagadta a reverzálist. Ha még megemlítem, hogy nőtlen, hogy divatosan hordja a szakállát meg a ruháját hogy ez utóbbi tekintetben alapos vetély- társa lesz Fenyvessy Franciának, ászt hiszem, hü fotográfiát nyújtottam Ragályi Lajosról. Szóval a, nagybaromiaknak legálább is rokon- hangzású szerencséjük van, hogy ilyen ember fogja a törvényhozásban az ő képüket viselni, kinél csak az az egy kár van, hogy a j o b ol d a 1 o n fog ülni. ? VÁRMEGYE. — Tolnavármegye közig, bizottsága e hó 15-én ülést tart. — Segély a jégkárosultaknak. A múlt év junius 5-én dühöngött jégvihar és felhőszakadás következtében károsult völgységi és központi járá­sok lakosai részére a vármegye 295/91. közgyűlési határozattal az insógi alapból 3000 frtot szavazott meg.'Ez az összeg, valamint a gyűjtés utján be­gyült 483 frt 68 kr, a napokban küldetett ki fel­osztás végett a főszolgabiráknak.— A központi és völgységi járás területén összesen 432 károsultat Írtak össze. Az 1000 írtnál nagyobb vagyonnal bi- rók, mivel a nyomor és Ínség alól önerejükből ís szabadulhatnak, a segélyezendők névsorából töröl­tettek, igy 354 segélyezendő maradt, mégpedig az 500 írton alóli vagyonnal birók közül 254, az 500—1000 írtig terjedő vagyonnal birók közt pe­dig 100. — Az előbbi csoportban levők fejenként 10, az utóbbiak pedig 9 frt segélyezésben rósze- sittetnek. A völgységi járás részére esett 2725 frt„ a központi részére (Szegzárd, Alsó-Nána) pedig 715 frt segély, összesen 3440 frt. A fenmaradt 43 frt 68 kr pedig rendkívüli méltányossági körülmé­nyek folytán Schwarc János, Rein Dániel felsőná- nai, Mozárt Józsefné kovácsi, Szeifert Frigyes ugyanottani, Zolk Mátyás, Virth János, Kimer Já- nosné te véli és Weisz (Zsidó) Fanni zombai lako­sok közt osztatott szét. — Segélyben a következő községek részesültek : Szegzárd, Alsó-Nána, Kovácsi, Kis-D.orogli Tabód, Tevel; Szálka, Grábócz, Varasd, Kakasd, Belacz és Ladomány. —• Választmányi ülés. Tolnavármegye község egyzői nyugdíj alap választmánya e hó 13-án ülést ártott. Elintézték több kérvényt. A jegyző nyug­díj alap számadás megvizsgálatával dr. Szigeth Gá­bor elnöklete allatt Orfly Lajos ügyvédet és Erdőss Herceg Ferenc. Nincs fiatal magyar elbeszélő, — Mikszáthot meg tán a jókedvű Sipuluszt kivéve, a ki roha­mosabban hódította volna meg az olvasó kö­zönséget, mint es az elegáns megjelenésű, kedves modorú fiatal ember, a kinek nevét hangzatos cím­nek ide biggyesztettem. Herceg Ferenc ! — Ki ne ismerné ezt a ta- lentumos fiatal irót ? Nevével majdnem minden nap találkozunk egyik vagy másik előkelő fővárosi lap hasábján. Persze, hogy ismeri mindenki, amúgy az' írása után. Csakhogy személyesen? Az már más kérdés, közülünk nagyonkevesen. Pedig hát édesanyja révén nekünk szegzárdiaknak is be van táblázva a jussunk ő reá. habár Versec és Budapest megelőzött is bennünket követelésével a C. lapon. Csakhogy úgy vagyunk mi Herceg Ferenccel, mint a k.-tarcsaiak a villámvonattal, csak fütyöl nekik, de meg nem áll ; ő is csak jön s másnap már megy, igy bizony nagyon kevés ember láthatja szinről szinre s tapo­gathatja meg derekasan, hogy : hát ez a vékonyka j fiatal ember teremti azokat a hatalmas dolgokat?! De végre megjött a várva várt alkalom. Jön, ő jön. Ez a hir terjedt el a városban a múlt hé­ten lezajlott korcsolyabál délutánján. Este a báli közöns -g szerfelett érdeklődött: megjött, szőke, | barna, alacsony, magas, hány éves, táncol-e ? s biz" I ten nem mernék megesküdni, egy pár szép leány ta an még azt is megkérdezte, ha mástól nem, úgy önmagában : és aztán n ő t e 1 e n ? Ha­marjában- még az újvárosi főtisztelendő urat is be­telefonozták. De csalódva távozott mihamar, mert Herceg Ferenc nem jött. (Bizonyára nem adnak neki jegyet a vasúton, a mióta a mi kis kávéma­sinánkat letárcacikkezte I) No de nem kell búsulni, megjött helyette az öcscse Herceg Guszti, — a kinek mindég van olyan jó képe, hogy Herceg Ferenc számba is elmenjen. Szegény fiatal ember, tudom megemlegeti Szegzárdot, — mert borzasztót szenvedett. A hölgyek ezzel fogadták : — Gratulálunk, igazán nagyszerű . . . — Micsoda, ha szabad tudnom ? — Hát az Olga. , — Melyik Olga ? — Hogy tetteti magát. — Tudtommal nincsen. Olga ismerősöm. .— Hát a Petőfi társasági székfoglaló, mi ? — Vagy úgy, az — nagyszerű. — Pompás — tóditotta a hölgysereg (ma­gában azonban olyan formát gondolt: szeret egy kicsit dicsekedni ez a Herceg Ferenc!) s különö­sen remek a vége. — Fölséges, az a lepke — meg a Tarján leányok. — Hm s mondja csak megtörtént dolog az ? — Biz Isfeu nem tudom. ■— Mit irta és nem tudja ? — Én... — Ismerjük „Fenn és lenn“. — Vagy úgy?! De hiszen ezeket a históriá­kat az én bátyám irta ! Mit hát uraságod nem Herceg Ferenc ?! — Ezer bocsánat, én az öcscse vagyok. Tabló! Öt perc múlva. — Gratulálunk . . . ■ — Köszönöm de . . . — Sose szerénykedjék. — Ipa vagy úgy? ugye pompás, nagyszerű? — Micsoda ? — Nt-m Olgát méltatik érteni ?-—• Azt, isteni, de hát.. . •— Nekem is tetszik, hiszen a bátyám irta. — Mit hát uraságod nem Herceg Ferenc ? — Tabló (lásd, mint fent). Most egy- beszédes fiatal hölgy csipte el. Pom­pás regény tárgyat duruzsolt a fülébe. (Fiatal ba­rátim nem jó az ilyen duruzsolást hallgatni, mert a regényt sose Írjuk meg, legfeljebb regényhősök leszünk!)A szegény fiatalemberről csurgóit is a veritek. — Bocsánat —- mennen kell... — Nem! a vége még érdekesebb... — De esküszöm . . . — I rrram, ne kompromittáljon, hátha meg­hallják, vonuljunk egy kissé félre ott — esküdjék. — Eh mit ? tudja meg az egész világ. — Ne. ne elébb talán még is beszélne a ma­rná v a 1. Egy félóra múlva természetesen itt is kide­rült, hogy nincsen értelme beszélni a mamával, mivel Herceg Guszti, nem Herceg Ferenc. Már ekkor a derék fiatal ember odáig volt. Ro­hant táncolni. Egy aranyos bakfis megkérte tegye ki ■a nevét a B. H.-ba. A máskor oly udvarias fiatal ember,’ egyszerűen ott hagyta a terem közepén. Rohant az ivó szobába. Megéljenezték. Egyszerre

Next

/
Thumbnails
Contents