Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-14 / 7. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KOHNÉL. BODNÁR ISTVÁN. II. évfolyam. 7. szám. Szegzárd, 1892. február 14. Kéziratok vissza nem adatnak. j A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár : Egy évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .... 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Forgalmi politikánk. Vessünk egy pillantást Európa térképére, s akkor elfogadhatjuk azt a nemzet- gazdaságiam axiómát, hogy valamely nemzet műveltsége az ország közlekedési viszonyaiban nagyon élénken tükröződik vissza. — A kis Belgium vasút át-, meg átszelte vidékén, Hollandiának csatornaáztatott földjén az emberi művelődés is legmagasabb fokán áll ; s ha a civilizált nyugottal szembeállítjuk Oroszországnak azon rengeteg terjedelmű sikságait, melyeken a vasút létesítéséről még csak tudomással sem bírnak: ime megadtuk mi is azt a képet, hogy különös nyomatékkai hangsúlyozhatjuk feltevésünk igazságát. Mert ha helyes ez axióma, úgy Magyar- ország azon az utón van, melyen bizton eléri a nyűgöt műveltségét, mely ut ez any- nyiszor sorssujtotta népet a boldoguláshoz vezeti. Hazánk közlekedési viszonyai ugyanis évről-évre javulnak. — Mindinkább jobbuló közutaink már nem is emlékeztetnek a régi kor sártengerére ; vizi utaink szabályoztat- nak ; folyton szaporodó vasutaink legnagyobb része a magyar állam kezében van, melynek célja nem a nyerészkedés, hanem a polgárok érdeke, nem a kizsákmányolás, hanem a forgalomnak lehető legnagyobb emelése! Vagy nem tartozott-e még csak egy évtizeddel ezelőtt is a mesék országába, hogy pl. pár TÁRCZA. —•••>•— Kihányó nap . . . Kihúnyó nap, haldokló vén század, ISzép az élet benned is nekem ! Pezsgő vérem ellened nem lázad, Gyönyörödet kéjjel élvezem . . . Elvetemült bűnösnek neveznek, Kígyót, békát mondanak reád: S még bűneidben is szeretlek én, ti hű gyermekként, úgy ölellek át ! forintért Erdély határszéléről hazánk szivébe lehessen jutni ? ! Nem képezheti azonban célunkat, hogy e cikk keretében nagy hazánk összes forgalmi eszközeiről szóljunk. Mi csak szükebb hazánk, Tolnavármegye közlekedési utairól akarjuk szerény véleményünket elmondani. Mint a tükörnek minden egyes darabja csak azt mutatja, mit az egész, úgy Tolna- vármegye közlekedési képe is körülbelül azt tükrözteti vissza, mit az ország. — Haladást mindig a jobb után! Ez az a zászló, melyet Tolnavármegye ezen a téren is fennen lobogtat, s e zászló jelszava után — hisszük — forgalmi politikánk két égetően sürgős ügye fog diadalt aratni. Az egyik a szegzárd-baranyavári vasút kiépítése, természetesen a báttaszélc-bajai vonattal, s igy a vashid megalkotásával. — Hála a megyei intéző körök lelkesedésének, hihetjük, hogy ez ügy végre a teljesedés stádiumába fog lépni. Annyi zsákut, mint ezen a vidéken, alig találkozik egyhamar s a kiépítés oly előnyöket biztosítana megyénknek, hogy azoknak hatását előre nem is mérlegelhetjük. Megyénkön egy uj világvonal menne keresztül, terményeinket direkt adhatnék a keletnek, s iparunk fejlődése, mi most még sajnos a jövő zenéjeként hangzik, is nagyobb mérveket öltene. — A miniszter az ügyet helyeselte, legnagyobb mértékű támogatását Rokkant testben szellemed zománca Mégis tiszta, ép, üde maradt: A kicsinyes nyűgöket lerázva Szárnyain a felhőkig ragad, Müveid' ma milliók csodálják, S megbámulják messze századok, Késő jövőnek rád áldása száll, S irigy időn a hired kifog! Lázas munkád titáni hevében Elesik bár gyakran az igaz, S a porba hullt, letiport erényen Ujjongva ül diadalt a gaz: De a sújtott, a nyomoruk embert Sárbul, porbul te fölemeled ; A ki fázik, nyomorog és szenved, Oltalmába veszi jobb kezed . . . Agg a tested, s ifjú szív lakik benn ; Van hibája, van erénye is: Gazdag vágyban, szeretetben, hitben, Bár buzgalma sokszor jégre visz. De hibádért vád reád nem szállhat, Tövised közt rózsa mosolyog . . . Hozzád fűznek engem is a vágyak, Kihunyó nap, haldokló vén század, Véredből vér, gyermeked vagyok ! . .. éfuSay Pászíc. ígérte, tegyünk meg mindent, hogy végre meg is valósuljon. Kövessük az ügy élén állókat a lelkesedésben, s utasítsuk vissza a fájdalom sokszor hallatszó „magyar indolencia“ vádját. Kövesse az akaratot a tett, s midőn a nemzetek versenyében oly nehéz a küzdelmünk, kapjunk — ha áldozatok árán is — a kínálkozó előnyön, hogy közgazdaságunkat erősbitsük! Vizi utainkat a természet tudvalevőleg nem a legjobban osztotta be. Minden hajózható folyónk a keletre visz, a nyugotra egy sem, s igy úgyszólván kizárólag a keletre szól a viziút természetadta olcsósága. — Hogy pedig legalább e folyók hajózhatósága kihasználtassák, arra is okvetlen szükséges folyóink szabályozása. A Duna habár e tekintetben felette áll a Tiszának, melyet Vásárhelyi Pál óta folytonosan szabályoznak, mégis Tolnavármegye speciális érdekeiről szólva, mint forgalmi politikánk második égetően sürgős ügyét, a Dunának Gemenctöl Bajáig történendő szabályozását bátorkodom felemlíteni. A Duna itt három óriási kanyarulatot tesz, s inig azok átszelésével nemcsak a forgalomnak adatnék meg a rövidebb irány, hanem — s ezt föoknak is vehetjük — a Grébictől évenként mindjobban fenj-egető jégtorlasz is megszűnnék, mely méltán folyton rettegésben tarthatja Szegzárdot, s mértföldekre terjedő vidékét. Történt már 12 év előtt a Egy borzasztó kaland. Angolból: krcsmArik PÁL. „Múltkor — irá Fourier unokanővérének — Calábriában utaztunk. Lakói veszedelmes emberek, a kik nem valami nagy szeretetet tanúsítanak mások iránt, különösen, ha azok franciák. Hosszú volna anmtk okát adnom. Elég az hozzá, hogy halálosan gyűlölnek bennünket és a ki elég szerencsétlen körmeik közé kerülni, no az nem fog a legkellemesebb emlékekkel eltávozni. Utitársam csinos fiatal ember volt. Ezt nem azért irom, hogy érdeklődését fölkeltsem, mert ez csakugyan úgy van. Utunk hepo-hupás vidéken vezetvén keresztül, lovaink csak a legnagyobb küzdelemmel cammogtak előre. Utitársam ment elől s mivel neki az egyik ut járhatóbbnak és rövidebbnek tetszett a rendes útnál, szépen szerencsésen eltévedtünk. Ezt magamnak tulajdoníthatom. Hát vájjon szükséges volt-e magamat egy húsz éves tacskóra bíznom ? Siettünk, mig világos volt, a rendes ut felkeresésére, csakhogy mennél jobban kerestük, anDál jobban távolodtunk el tőle s koromsötét lett, mire egy bekerített nagyon fekete házhoz értünk. Minden aggodalom nélkül léptünk be a házba. De hát mit tegyen az ember ilyenkor ? Bent egy szénégető családját találtuk, a kik azonnal asztalukhoz hivtak. Fiatal barátom minden habozás nélkül Agg a tested, mégis ifjú lélek Bontogatja benne szárnyait: Eorró vágynak, égő szenvedélynek Ösvényére visznek utaid. Nagy eszmékre, óriás munkákra Vállalkozni van kedved, erőd, S a fonákság ezer akadálya Mind eltörpül érckarod előtt. Élted delén népek viharának Eorradalmas árja lüktetett, ti hogy a vészes föllegek elszálltak, S kiderült az ég fejed felett: Hadat üzensz most az elemeknek, Leigázod a föld kerekét, ti a büszke föld, mintegy félénk gyermek, Hódolattal lebond eléd.
