Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-12-18 / 51. szám

4.

TOLNA VÁRMEGYE,

1892. december 18.

— Villany világítás Szegzárdon. Villany világítás behozatalát tervezik Szegzárdon. Az eszme újabban Tóth Gyulától a „Szegzárd szálló“ bérlőjétől indult ki. Tóth ugyanis elegáns uj helyiségében villany világítást szeretne behozni. Ezért felirt a Ganz gyárhoz. Mivel azonban egyes helyiség világítása aránylag mégis sokba kerül, az eszmét úgy akarják keresztül vinni, hogy hajtóerőül Fekete József malom tulajdonos gőzmalmát óhajtják felhaszmílni. Fekete e miatt a napokban már Budapestre is felutazik a Ganz gyárhoz. Az eszme felette praktikus. Tóth Gyula kir szerint 1000 frtot hajlandó évente a világítás berendezéséért adni s városunk körülbelül 1800 frtot dob ki az utcai gyér világításért, a vármegye kiadása is körülbelől 5—600 frt évente a világitó szerekért. Ha tehát ezen ösz- szegekhez hozzá vesszük, a kir. törvényszék, pénzügyigazgatóság, adóhivatal, városi elöljáróság, kaszinó, polgári olvasókör, iskolák, pénzintézetek s más hivatalok világítási kiadásait, 4000 írton felüli évenkénti összeget kapunk, a mely a villany világítás behozatalához szép alappal kecsegtetheti a vállalkozót. Ez összegben azonban még nincsenek benne az egyes üzletek, korcsmák, nyomdák s magánosok házának világítási költségei. — Pedig a jelentékenyebb hozzájárulási összeget ezek szolgáltatják. Mi részünkről a legmelegebben üdvözöljük a megindult mozgalmat, a kivitel városunk fejlődését is nagyban előmozdítaná.

— Járda mizéria. A polgári iskola előtt pár héttel ezelőtt felszedték a járdát, hogy szélesebbet rakjanak le helyette. De bejött a hidegebb idő s a járdát úgy felszedve hagyták. E közveszélyes állapot megszüntetésére felhívjuk az elöljáróság figyelmét. Egyúttal újból felhívjuk a figyelmet a járdának a szállótól a Mayer-féle házig való kiszélesítésére. A jelenlegi állapot csaknem botrányos. Városunk legszebb utcájában és terén ne legyen két-három ház előtt egyenlő szélességű a járda. A város, ha maga nem teheti, akkor a háztulajdonosok hozzájárulásával szélesittesse ki, legalább ezen pár ház előtt, a járdát. Nagyon furcsa az összhang, ha nézzük egyrészt a város tulajdonát képező díszes, 150000 frtos szállót, másrészt pedig, hogy már a mellette levő ház járdája oly szűk, hogy azon három ember egymás mellett el sem fér. Frakk és mezítláb csakugyan furcsa viselet!

— Pályázat- Nagy-Szokolyban a kántortanitói állomásra pályázat van hirdetve — pályázati határidő 1898. január 2. Jövedelme: középszámitással 500—600 frt. Ezenkívül lakás, 3 szoba, konyha, az udvarban kút és pince. A felszerelt folyamodványok Erténybe küldendők az ottani espereshez. Személyes megjelenés a választás napján.

— Elfogott betörő. Folyó hó 8-án a kurdi elöljáróság Varga Istvánt, ki lopás és a leperdi betöréssel is van vádolva, letartóztatta és a tamásii kir. járásbíróságnak átadta.

Mit álmodott Pusztai ? ... Azt, hogy „Pandora szelencéjében“ megtalálta üdvét. ..

Mit álmodott Ilonka ? ... ki tudná megmondani, de annyi bizonyos, hogy midőn felébredt, ajaka égett: ott égett rajta az a csók, melyet a szeretett ifjú lehelt arra ... álmában . ..

Két héttel később a „Képes Családi Lapok“ hymen hírei között e sorok voltak olvashatók: „Pusztai Endre uradalmi ispán eljegyezte Tury Ilona kisasszonyt, Tury János uradalmi tiszttartó bájos leányát“ ...

Hat hó múlva a fiatal férj mellett ült a boldog fiatal asszony, kezében a „Képes Családi Lapok Naptára“ s együtt olvasták a játékok közt a „Pandora szelencéjét.“

— Ez a játék nyitotta meg boldogságom egét, — szólt a férj.

— S ez a naptár nyitotta fel az én boldogságom menyországának ajtajat, — felelt a nő, — ugy-e bár Endrém e lapot és e naptárt minden évben megrendeled számomra.

— Meg édes életem, a meddig csak élni fog e vállalat.

A boldog menyecske forró csókja volt jutalma a férjnek, tett ígéretéért.

— Veszélyes operáció. A szegzárdi Ferenc- kórház két kiváló orvosa. Dr. Tanárky Árpád fő és Herczeg Gyula alorvos egy veszélyes seb operációja közben kezüket valahogy megsértették, úgy hogy mindketten vérmérgezést kaptak. A sebet Schubert orvos kiégette. — Hisszük, hogy a nagyobb bajnak eleje lett véve.

— Elhalasztott vásár. Simon tornyán a kglerajárvány miatt elmaradt november havi országos vásár helyett a pótvásár a nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. miniszter 86245. számú engedélye folytán 1892. évi december hó 20. és 21-ón fog megtartatni.

— Hű cseléd. Kósmárky György, szegzárdi lakos már többször vette észre, hogy ruháiban hagyott pénzéből néha hiányzik, de mindig azt hitte, hogy tévedett. A napokban azonban reggelre a kabátban felejtett tárca egész tartalma — 22 frt — elveszett, igy nem lehetett többé kételkedni, hogy itt rendszeres tolvajlással van dolga. S minthogy senki bejáró a házhoz nem volt, csak cselédje, a görbői illetőségű Koller Máriára lehetett gyanakodnia. Rögtön be is akarta hivatni, hogy kérdőre vonja, de a cselédnek csak hült helyét találta, mert az a lopás után rögtön megszökött. A csendőrsóg azonnal keresésére indult, de mindazon helyeken, a hol máskor tartózkodni szokott (a rokonainál) eddig nem mutatta magát. így még nem lehetett nyomára akadni.

— Tűz Őcsényben. A vereskakas ismét megkívánta áldozatait a hóval fedett háztetőket jógsza- kálas ereszeket sem kiméivé. Folyó hó 14-én éjfél után 1 és 2 óra között özv. Bogár Jánosnó házának padlásán felhalmozva volt szalma — ismeretlen okból — állítólag gyújtogatás miatt — kigyult és a láng táplálékot keresve párpillanat alatt nem csak Bogár Jánosné házát, hanem a szomszédos Lengyel Jánosét is megsemmisítette. Nem eléggé kárhoztatható az őcsényi nép magatartása egy ily tűzvészkor, ugyanis csoportonkint elmennek a tűzhöz, ott azonban alig van 2—3, aki valamit segítene az oltás körül, — a fecskendőt a tűzhöz hu- zatják, de vizet hordani, már nincs ember. A községi őrök kiabálhatnak akar torkuk szakadtáig, az ott lévők rá se hederitenek. — Hanem talán majd megszűnik ez az ázsiai állapot, ha a községi tüz- rendőri szabályrendelet jóvá hagyva, és a köteles tűzoltóság felállítva leend.

— Herceg Ferenctől a nemzeti színház színdarabot fogadott el előadásra. A jeles Írónak ez az első bekopogtatása a színpadon. Sikert kívánunk.

— Difteritisz járvány. Hangéi Ignác dr. vármegyei főorvos ur annak kijelentésére kér fel bennünket, hogy a lapunk múlt számában közölt dif- teritiszes halottakról szóló hírünkbe s ennek foly- a fővárosi lapokba hiba csúszott be, mert az ott felsorolt halálozás nem az utolsó héten, hanem a járvány egész tartama alatt történt. Készséggel adunk helyet a helyreigazításnak.

— Kózrekeriilt váltóhamisitók. Krainc István és neje Viola Róza tótkeszii lakosok szerették a jó módot, de irtóztak a munkától. Ennek természetesen az lett a következménye, hogy kis vagyonkájuk dobra került. Midőn már aztán a hitelből is kifogyták, más emberek szakálára kezdtek dolgozni, váltókat hamisítottak. Tiltott manipulátiójuk azonban napfényre jött s ők jónak látták, hogy szülő helyükről elpárologjanak. Csak a szomszédos So- mogymegyóbe mentek át s dacára annak, hogy már 3 év óta országszerte körözik őket, csak most sikerült a bíróságnak nyomukra akadni. — Elfogattak és a szegzárdi kir. ügyészségnek átadattak, ahol folytathatják régi foglalkozásukat — a pihenést.

— A loyalitás netovábbja. Egy párisi lap a következő hirt közli, melynek hitelességéért persze aligha vállalná el a felelősséget. Egy prenzlaui vasgyáros (potsdami kerület) ugyanazon napon nősült meg, mint a német császár, II. Vilmos, azaz 1882.

j február 27-én. S született e házaságból ép úgy,

| mint a német császárnak, hat fia, teljesen ugyanazon a napokban, mint a császári hercegek. De a legkülönössebb az, hogy a vasgyárost ugyanazon a napon ajándékozta meg neje egy leánykával, a mi- | kor a német császári legifjabb hercegnő is szüle- j ! tett. lm egy alattvaló, - -kiált fel a francia lap,— a ki a legtökéletesebb egyetértésben van uralkodójával 1

— Garázdálkodó parasztlegónyek. Gyakran

megesik, hogy valaki egyedül vagy családja társaságában térve haza éjjel valamely látogatásból, az utcán éktelenül éneklő, lármázó, vagy pláne rendetlenkedő legények csoportjával találkozik, kik széles jó kedvükben összefogódzva, elfoglalják a járdát és legyen bár térdig érő sár, a járókelőket leszorítják s világért át nem eresztik a falanxon. A békeszerető ember ilyenkor boszankodik, da hallgat; a ki pedig nem hallgat, az könnyen megadhatja felszólalásának az árát. Ezeknek aztán nem parancsol sem rendőr, sem hatóság. így történt ez e hó 6-án is, hogy négy ilyen legény, nóvszeriut Márt István, Reinhart Péter, Brandt Konrád és Szeifert Adám, szegzárdi parasztlegények ilyen hires jó kedvükben éjjel 11 órakor nagy énekszóval járták be az utcákat, oda sem nézve a városi őrök intő szavának, kik különben tőlük ezt már megszokták. De mert az őrökkel való szóváltás még jobban feltüzelte őket, kerestek valakit, a kin bo- szujokat kitölthetnók. A véletlen éppen Volf János szegzárdi postakocsist hozta utjokba, ki a vasútról a postát szállította. Ezt aztán meg akarták állítani, hogy vele egy kis cifra verekedést kezdjenek. De a kocsis, ki a bevezető szavakból csakhamar ráismert a nemes szándékra, erélyesen közibevágott a lovainak és csak ezek gyorsaságának köszönhette, hogy szárazon menekült meg a bajból. A hősöket feljelentették a főszolgabírói hivatalnak, s ott bizonyára megkapják megérdemelt büntetésüket. De ideje is volna már, hogy az ily garázdaságok ellen valahára erélyes intézkedések tétessenek, mert ha az ilyeneket az ember látja, vagy plane még élvezni is kénytelen, inkább hinné magát Piripócs, mint egy 15000 lelket számláló város lakosának.

— A statisztika tréfája. Az országos magyar statisztikai hivatal minden esztendőre kiadja a „kereskedelmi miniszter rendeletéből“ „Magyarország tiszti czim és névtárát.“ Az idén ebben a névtárban előforduló méltóságok, tisztviselők s egyéb alkalmazottak neveiből egy magyar ember német emberekhez illető türelemmel a következő érdekes statisztikát állította össze. Nemzetiség szerint van a fentiek között, — vezeték nevüket véve — magyar

28, német 117, tót 247, frank 32, oláh 49, román 9, rásznyák 4, dán 3, bajor 1, muszka 1, orosz 31, spanyol 2, olasz 7, török 32. talián 19, tatár 3.

— A foglalkozás szerint: asztalos 13, ács 9, kovács 877, takács 71. szíjgyártó 1, szabó 414, schnnider 46, kerékgyártó 7, lakatos 23, kultsár 1, suszter

29, csizmadia 2. fazekas 16, tálas 1, csutorás 1, bodnár 30, kádár 23, esztergályos 1, faragó 28, ötvös 12, égető 1, kántor 6, pap (alsó papság, a ki csak 1 p-vel Írja nevét) 91, papp (főpapok, a kik már egy p-vel meg nem elégszenek) 139 ; madarász 17, révész 14, kocsis 19, csikós 2, béres 2, kertész 22, gulyás 11, kecskés 8, szolga 1, csordás 2, kondás 1, marhás 1, szeeskás 1, kupec 9, csiszár 12. A ki nem hiszi, nézzen utána s ha az egész tiszti cim és névtárt, a mely a hirdetéseken kívül csak 883 apró betűs nagy lapot tesz ki, összeolvassa, meg fog győződni, hogy mesterség szerint a szabók, nemzetiség szerint tótok dominálnak nevükkel a többiek felett.

— Difteritisz. Varsád községben a difteritisz és torokgyík szórványosan pusztít.

— Elfogott cigánykaraván. Volf Mózes ta- másii csendórörshez tartozó őrsvezető Braunstein Ignác csendőrrel Felsö-lreghen vásárügyekben lévén megtudta, hogy Klein Herman Somogy megye tor- vai kereskedőnek, midőn múlt hó 7-én a tótkeszii vásárra ment, a szokolyi utón ruhanemüekkel megrakott kocsiját ismeretlen tettesek hátulról megbontották s a kocsitakaró ponyvát kivágva, abból árukat szedtek ki. Klein a neszt hallva, hátra nézett, s midőn ott embereket pillantott meg, revolveréből rájok lőtt, mire több oldalról 8—10 ember rohant a kocsinak. De Klein a lovak közé vágott és szerencsésen elmenekült. Mikor Tótkeszibe ért, olt vette eszre, hogy vagy 170 frt értékű ruhanemű a kilyukasztott ponyván keresztül eltűnt. Rögtön jelentést tett az esetről. Volf Mózes, ki már gyakran adta jelét használhatósága és ügyes nyomozó képességének, 6 napi fárasztó kutatás után kipuhatolta, hogy a rablást kóborcigányok követték el, sőt sikerült is neki az egész karavánt kézre keríteni. Neveik a következők : Kolompár Afrika és Mari, Ajtai László (kiről egy múlt heti hírünk is szól),' Rikácsi Márton, Puncsi Juli, Csebán Kati és József; Csábi János, Kalányos György s Kolompár József, kik a tárgyakat Felsó-Ireghen árulták s 13 gazdának el is adták potom áron. Ezek a gazdák

— úgy látszik — az áruszerzésnek ezt a°neraét már jól ismerik, mert házkutatás alkalmával ezeken kívül meg számos más lopott tárgyat, adó alól elvont puskát és pisztolyokat találtak, miket az őrsvezető elkobzott, az orgazdákat feljelentette, a cigányokat pedig a tamásii kir. járásbíróságnak adta át.