Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-12-04 / 49. szám

— A paks-faddi Dunavédgát társulat elnö­kévé Darócy Tamás piksi és alelnökóvó Vi­zsoly Ákos pusztapóli lakosok válasz'attak meg. — Sególypénz. A v.illás és közokt. m. kir. miniszter az orsz. tanítói nyugdíj alapból Dúzs Sá­muel őcsényi ev. ref. volt tanító özvegye, szül. Németh Lidia részére évi 84 frt s négy kiskorú árvája részére együtt évi 84 frtnyi segélypónzt; Kur Pál alsónyéki ev. ref. volt tanító özvegye, szül. Seress Erzsébet részére 84 frtnyi segélypónzt en­gedélyezett — Tűz. Múlt november 18-án virradóra Döb- rököz községben Farkas Mihály háza ismeretlen okból kigvult és földig égett. Biztosítva volt. — Fatolvajok. November 23-án a csendőrök ifj. Kovács István és Krizsák István pa ksi lakoso­kat elfogták, midőn azok eladás végett egy kocsi fát akartak beszállítani a paksi piacra, a mi a csend­őrök előtt gyanúsnak tűnt fel, mert ismerték őket és tudták, hogy azoknak eladó fája nem lehet. A csendőrök erre kérdőre vonták, őket s midőn látták, hogy itt a tagadás mitsem használ, beismerték, hogy a fát Tschida Arthur gyapa-pusztai földbir­tokos erdejéből lopták, mire a csendőrök a fát el­kobozták s a paksi közs. elöljáróságnak átadták ; az illetők ellen pedig feljelentést tettek. — Henk Imre kerületi állatorvos az álla'i ragadós tüdő lob meggátlására teendő intézkedések végett a földmivelésügyi miniszter által Zólyora- megyébe rendeltetett. — Garázdálkodó újoncok. Még szeptember­ben történt — a hogy akkor meg is irtuk, hogy Banga István és Szászi Ferenc, szegzárdi besoro- rozott újoncok Domonyai Sándor szegzárdi polgárt minden ok nélkül megtámadták, egy kaputámasztó fával leütötték, úgy hogy hetekig nyomta az ágyat és csak alig hogy életben maradt. Ezután Ferger Andrást bántalmazták, ki a mezőröl jött haza, mert nem akart nekik énekelni. Elszedték tehát tőle a nála lévő gereblyét s villát s összetörték rajta. Végre pedig Lengyel János kocsiját állították me" s noha nem ismerték, le akarták húzni a kocsiról. De ez a lovak közé vágott s elhajtatott. Ók meg lófsritban utána! Az utón azonban nem bírták elérni, de alig ért haza, már ezek is ott voltak, a bezárt kaput, kouyhaajtút ki- ill. befeszitették, a gazdát kihúzták s úgy agyonverték, hogy sokáig le­begett élet és halál között A segítségére siető ház­nép is sokáig hordta testén a kezeik nyomát. Végre a csendőrség pártfogásába vette a 2 hőst, kik fölött folyó évi december l én ítélt a szegzárdi kir. tör vényszék. Ók mentségükre részegségüknél egyebet nem tudtak felhozni. A törvényszék ökot egyenként 2-2 évi fogházra ítélte — Pályázatok. Az ozorai rom. kath. elemi iskola egy osztálytanító á lomására pályázat van j hirdetve. Az évi dij : a tanépületben 1 szoba, 305 ! frt évnegyedes részletlizetésben. A megválasztandó | köteles a mindennapi mellett az ismétlő iskolákat [ is kezelői. Tannyelv magyar. A pályázat határideje 1892 december 12. Folyamodványok a r. k. iskola­szék elnökségéhez Ozorára küldendők.— Német- j Keéren ideiglenes tanítói állomásra pályázat van hirdetve. A tannyelv német-magyar. Javadalom 300 frt, szoba a szükséges bútorral Tanítónők, képezdevégzettek folyamodványai is tekintetbe vé- I tetnek, melyekhez eredeti okmányok vagy hitele­sített másolatok melléklendők s december 10-ig a kath. plébánia hivatalhoz intézeudók. — Tóth- K e s z i b e a magyar rom. kath. elemi iskolához az önálló segédtanítói állomásra 300 frt évi, ez esetben 30 frt havi fizetés és szoba fűtéssel tanító kerestetik. Az állomás azonnal elfoglalandó. A szállítás a vaspályától Tóth-Kesziig a község költ- séo-e. — A szakadáthi r. k. osztálytanítói állomásra december 15-ig pályázat van hirdetve. Jövedelme 308 frt. lakás a szükséges bútorokkal. Tannyelv német. Kérvények Singer Keresztély is­kolaszéki elnökhöz intézendók. — fi. r t é n y b e a rom. kath. iskolához segédtanítót keresnek. Fize­tése az iskolaév végéig havonkinti 15 frt, bútoro­zott szoba, ágynemű nélkül ; e látás a kántortani- tónál. A kántorságban segédkezni köteles. Folya­modványok az iskolaszékhez intézendók. — Gyilkos hegypásztor. Múlt november hó 26-án Pégler János parászta-hegyi lakos hajnali 3 órakor na°y kutyaugatásra ébredt fel. s kiment a lakásból. a° félig nyitott folyosó altéban megállt és kinézett. E percben egy ismeretlen ember a ku­tyát lelőtte. Ezt látva, odaszólt az illetóhez s szidta, amiért a kutyát agyonlőtte, mire a tettes (ki mel lett még egy másik is állt) fenyegetóleg oda szólt: .Elhallgass.' mert különben téged is lelövünk“. Ugyanekkor már a lövés el is dördült, mely Pég- lert ballábszáron és hasán találta, s életveszélyesen megsehesitette. A tettesek elmenekültek, a sebe­sült pedig a kórházba ápolás alá adatott. Pégler a tettesek egyikében Máté László szegzárdi hegypász­tort ismerte fel, miért is ez tagadása dacára letar- tóztaitatott és a kir. ügyészségnek átadatott. 1892. december 4. ___________ TO LNAVÁRMEGYE, D. IRODALOM. ZENE. — Tolnavármegye albuma. Geiger Gyula szegzárdi ügyvéd, a Szétszórd Vidéke szerkesztő tulajdonosa „Tolna- vármegye albuma“ címmel egy a vármegye jelenét Írásban és képekben bemutató monografikus munkát rendez sajtó alá. Előfizetési felhívásából a mely immár közkézen forog, adjuk a következőket: Evek óta dolgozom amaz eszme meg­valósításán, hogy Tolnavármegyét mostani alakjában, jelen­tőségében, köz- és magántársadalmi életében, megyénk ösz- szes intelligens és számot tevő elemeivel, egy mouografikus jellegű munkával biven visszaadjam. Ma annyira haladt munkám, hogy a kivitel stádiumába léphet s igy elhatároz­tam művemet „Tolnavármegye albuma“ cimmel kiadni. A mű kiadásával különösen ama cél elérésére törekedtem, hogy mig dr. Kämmerer Ernő és Vosinszky Mór stb. jeles tudó­saink megyénk teljes monográfiájának megírásával e megye múltját idézik vissza nekünk, s mély kutatásaikkal a rég elfeledett századok történetét varázsolják elénk, addig én megyéuk mai állását, intézményeit, személyeit, szóval Tol­navármegye jelenét kívánom híven megörökíteni. Ők a múl­tat hívják vissza a jelenbe, én a jelent akarom átadni a jövőnek. Magyarország s vele megyénk is nagy változások előestéjén áll. Országos ügyeink óriási átalakulást jeleznek. Néhány év malva egy ezredéves épület dől romba, a régi vármegyék megszűnésével. Mai közigazgatásunk az utolsó érákat éli, mellette valószinüleg az utolsó választott tisztvi­selők virasztanak. A községek uj alapon rendeztetnek, az igazságügy egészen átalakul, iparunk, kereskedelmünk roha­: mosan hagyja cl a régi aluszékouyságát. Közlokedósügyünk hallatlan gyorsasággal fejlődik, minden átalakul a régiből, rövid idő alatt nem marad semmi. A 19-ik század utolsó tizede, — melyet most kezdtünk meg, — falánk módon nyeli el a múlt legnagyobb alkotásait s mire e tized letelik s a 20-ik század első napja felderül, az uj század fényében számtalau intézményünket hiába fogjuk keresni; eltűntek a múlt Betétjében. Az átalakulása e nagy korszakában azt a vármegyét, mely a mienk és a mely ma még az ó ezredéves alapjain él, — Tolnavánnegyét, — úgy akarom megörökí­teni, amint az ma e nagy átalakulások előestéjén áll az ő mai rendszerével, intézményeivel, alakjaival, Intéző s irány­adó elemeivel, tudománya, művészete és művelődésének min­den képviselőjével, köz- s magánhivatalaival, honoratiorai- val, földbirtokos osztálya, — fejlettebb ipmra s kereskedel­mével, vallása, taniig.ve, sajtója, politikai viszonyai stb. szó­val összes számot tevő intelligens elemeivel, tényleges viszo­nyaival s jelenségeivel. Meg akarom pedig örökíteni, nem- j csak leírásokkal, történőtökkel — szóval szöveggel — ha- j nem át akarom adni városait s vidékeit, régi romjait s ne- I vesebb épületeit rajzokban, — s Vissza akarom hagyni ma . élő alakjainak akár köz- akár magántéren számot tevő in­telligens elemeit életrajzokban és arcképekben, hű fényké­pekben az utókornak. E mellett azonban nem zárkózhattam el megyénk egyes községeinek leírásánál itt-amott a rendel­kezésemre állott történelmi adatok felsorolásáról sem. Mun­kámmal azonban mégis és föképen Tolnavármegyét mai ál­lásában kivánoui megismertetni s mai jelentőségében híven megőrizni s átadni a jövőnek. A „Tolnává:megye Alliuma“ mint ilyen mü, — jellegénél és összeállításánál lógva — nonp-sak Magyarországon, hanem az összirodalomban is, mint olsö munka jelentkezik s igy úttörő jellegével bír. Ara 12 frt lesz. A megrendelések 6 frt (12 korona) csatolásával, egyenesen a mü szerzőjéhez és kiadójához Szegzárdra (l’and- zsó-utca saját ház) küldendők.“. — Az érdekesnek Ígérkező munkát ajánljuk olvasóink szives figyelmébe. — A haladás mostohái voltak mindeddig a vidéki nagyobb városok lakói. A gőz és a villám a mi időnk ál­dásos fegyvere, de a vele járó és ezer politikai és gazda­sági érdek fűződik minden nagyobb eseményhez, ekkoráig nem történt gondoskodás, bogy ez események hire teljesen megbízható formában és a lehető legrövidebb idő alatt elér­kezzék az ország minden részébe. A vidék majdnem teljes egy nappal későbben értesült minden nagyobb eseményről, mint a főváros, majdnem teljes egy nappal elmaradt a vi­lágtól. Ezt az egy napot, ezt az elveszett időt szerzi vissza a vidékén a Pesti Napié, mely december közepétől uj alak­ban, nj szervezettel jelenik meg olykép, hogy estilapját már a déli gyorsvonatok szétvihetik mindenfelé az országba. Egy fél nappal közelebb hozza a „Pesti Napló“ a vidéket a vi­lághoz, de ezenfelül azoD lesz, hogy olyan újságot adjon a közöuség kezébe, mely nemcsak a megérkezés idejére, ha­nem a tarlalom gazdagságára és megbízhatóságára is felül­múlja a többi lapokat. Egészen újonnan rendezte be nyom dáját, két hatalmas rotációsgópet állilváu fel, melyek nyom­ják, hajtogatják, felvágják es egyúttal összeenyvezik az egyes lapokat, úgy hogy a „Pesti Napló minden egyes — Ifi—24 oldalra terjedő száma — egy egy füzet lesz, teljesen kime­rítő tűkre az elmúlt napnak. Kitünően szervezett szerkesz­tőség gondoskodik a lap szellemi tartalmáról, nagy és kiváló szakemberekből álló kiadóhivatal intézi a gyors és ügyes expedíciót. A szerkesztőség elén a főszerkesztő és kiadótu- lajdouos ifi. Ábrányi Kornél országgyűlési képviselő áll. s a telelős szerkesztő Barna Izidor és helyettes szerkesztő Kál- noki Izidor mellett olyan kiváló erőkből összeállított redak- ció működik, mely már egymagában teljes garancia a lap jeles volta mellett. Örömmel üdvözöljük tehát újonnan szer vezett „Pesti Napló“-t, s mikor a vidéki közönségnek is leg­melegebben ajánljuk e lapot, felhívjuk olvasóink figyelmét hirdetési rovatunkra, ahol az előfizetési feltételek olvashatók. TANÜGY. — Pár szó a gyorsírásról. A gyorsírás is­merete már á korszellem követelménye. Ez ismeret Német- és Finnországban már általános, nálunk pedig rövid idő múlva szintén az fog lenni ; mert már ma is, ha valamely érettségit tett ifjútól, midőn alkalmaztatás végett valamely irodába vagy nagyobb kereskedői házba akar belépni, azt kérdik, hogy tudja-e a gyorsírást. Azon óriási haladás, melyet napjainkban a műveltség minden ága fel­mutat s az ebből keletkező verseny, melyet a köz­élet minden terén észlelünk, az egyes egyén éle­tére is befolyással lett s vele szemben olyan irányú követelést támasztott, mely a gyorsírás ismeretét is meköveteli. Szóval az időmegtakarítás elve ma már nem csupán a közlekedési eszközökre, a vasút, távirda-, telefonra szorítkozik, hanem az irás által végzett munkálatokra is. Ahol Írni kell, nagyon lényeges mozzanat, hogy a rendelkezésre álló erő ugyanazon munkálatot 1 vagy 5 óra alatt végzi-e ? Minden emberre nézve nagy előny, ha eszméit, nézeteit gyorsan teheti papírra, mielőtt azok elröp­pentek és másoknak adtak helyet. Mindenki szereti, ha fogalmazványait ötszörös időmegtakarítással végezheti. S ha áll ez általánosságban, áll ez kü­lönösen Szegzárd hivatalnoki karáról. Ritka 15.000 lakosságú város, a hol afinyi intelligens, annyi Írással foglalkozó ember volna mint Szegzárdon. Hallani is lépten nyomon a panaszt, hogy az a sok testet és lelket ölő irás teszi satnyává az embert, mert mig sokszor csak egy fogalmazvány is elkészül, már az nagy dolog, hát még, mire azt a fáradsággal elkészült munkát még le is tisztázzák. Panaszkodnak a hivatalnokok, panaszkodnak a jegy­zők, papok, kereskedők, sőt panaszkodnak a magá­nos emberek is folyton, hogy nem győzik a sok Írást. Ennek pedig nem lehet inás megoldása, mint az, hogy a sok ezer óv előtt megállapított, a mai roham korszakhoz nem illő írást egy gyor­sabb, célszerűbb Írással kell a közhasználatban felcserélni, mely a gondolatot, az eszmét röptében elfogni és térhez kötni képes legyen. S ez az irás csak a gyorsírás lehet, mely ma már annyira tő- kélyesbitve van, hogy megtanulása, miután az egész rendszer egyszerű nyelvtani alapokon nyugszik, kis szellemi játókszámba megy. Még ezelőtt 10 évvel is legaláhb 100 leckéből állt ilyen egy gyorsirási tankönyv, ma alig 15—20-ból, és éz a nehány lecke világosabban és könnyebben felfoghatóan adja elő az egész gyorsírást, mint azelőtt a sok. A polg. iskolában most nyilik, felnőttek számára gyorsírói esti tanfolyam a hol a téli hónapokon keresztül hetenkint 2-szer, mindig esti 6—7-ig lesznek ebből előadások. Ez a tanfolyam nagy hiányt fog pótolni s Szegzárd intelligenciájából bizonyára sokan fel fogják használni ezt a jó al­kalmat, hogy a gyorsírást elsajátítsák. Gr a b o n a árak a legújabb tőzsdei jegyzés szerint. Búza tavaszra 7-66., 7 68. Tengeri 1893. máj.—juu 4-86., 4 88. Zab tavaszra 553., 5 55. leghaltak Szegzárdon 1892. évi november hó 27-töl deczember hó 4-ig. Marksz Flórián, 41 éves gutaütés. — Silling Antal, 28 éves, heveny tüdógiimökor. — Idám Ferenc, I éves, görcsök. — Bóvári Rozália, 3 éves, torokgyík. — Farkas Juli, 4 éves, tüdólob. — Matus Juli, 1 éves. görcsök, — Bencze Péter, 38 éves, vérmérgezés. — özv. Yesztergombi Adótané, 7tí éves, aggkor. — Szabó Emma, 3 éves, roncsoló toroklob. — özv. Barta Jánosné, 78 éves, aggkor. — Inzelt Szeréna, 4 éves. szivhüdés. Szegzárdról indul reggel 7 óra 30 perckor, Budapestre érkezik délután 1 éra 40 perckor. Budapestről indul reggel 8 óra 25 perckor, Szegzárdra érkezik délután 4 éra 12 perckor. Szegzárdról indul délelőtt 11 óra 21 perckor, Budapestre érkezik délután 6 óra 45 perckor. Budapestről indul délután 2 óra 20 perckor, Szegzárdra érkezik este 8 óra 10 perckor.

Next

/
Thumbnails
Contents