Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-11-20 / 47. szám

II. évfolyam. 47. szám Szegzárd, 1892. november 20. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. | A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az elöfize-1 és a hirdetések is a szer-1 kesztőséghez intézendők. ' Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szennt számíttatnál:. Előfizetési ár: Egy évre Fél évre . . Negyedévre Egy szám . 6 frt — 3 „ - I „ 50 . . 12 kr. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadd- l hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- | mos könyvkereskedése Szegzárdon. Az tij kabinet. Kedden este az uj kabinet már meg volt alakitva. Tehát nem is egészen egy hétig tartott a miniszterkeresés nem épen kellemes munkája. És az eredmény mégis olyan fényes, hogy jobbat és szerencséseb­bet képzelni is alig lehet. Wekerle Sándor miniszterelnöknek éles államférfiul látása a minisztérium összealkotásánál kétségbe- vonhatatlanul bebizonyult és ha ezen kor- mányférfiu mellett eddigi sikerek még nem szólnának, akkor a jelen miniszterválság­nak sima és minden tekintetben nyugodt lefolyása elég tanúság volna Wekerle Sán­dor államférfiul hivatottsága mellett. Az uj miniszterelnök mindjárt a krízis első stádiumában arra irányította minden törekvését, hogy a szabadelvű párt régi törhetlensége minden támadás és intrika ellenében hathatósan meg legyen védve és hogy a széthúzás szelleme a párt egységét meg ne bontsa. Es ezt a törekvést We­kerle Sándor miniszterelnök meg is való­sította és a szabadelvű párt, melyről a kár­örvendő ellenzék már-már halottas éneke­ket zengedezett, ma sokkal szilárdabban áll, mint valaha és egész lényében olyan tömör, j hogy az ellenzéki nyilak hatástalanul visz- szapattannak az elvek bástyáján, mely a kormánypártot a többi parlamenti pártok­tól elkülöníti. Igen helyesen cselekedett Wekerle Sán­dor miniszterelnök, midőn a volt kabinet tagjait az uj minisztérium számára meg­nyerte. Ama nagytehetségű férfiak már évek óta dolgoznak Wekerle oldala mellett, a kinek nem egyszer volt alkalma betekin­teni ama kohóba, hol az életbe való átülte­tésre előkészítik az eszméket. Tudta, hogy mekkora erő rejlik Szilágyi Dezsőben, mek­kora szilárdság Csáky Albin grófban és hogy Lukács Béla, Bethlen András gróf és Fejérváry Géza báró mily kiváló tulaj­donságokkal rendelkeznek. Es e tudat ser­kentette az uj miniszterelnököt arra, hogy a kabinet régi tagjait az uj minisztériumba átvigye ; de buzdította erre az a meggyő­ződése is, hogy e férfiak megtartásával leg­nagyobb szolgálatot tesz a szabadelvű párt egységének is, mely ragaszkodással visel­tetik a régi minisztérium eme tagjai iránt és lelkesedéssel támogatja őket a reformok létesítése körül kifejtendő munkájukban. De az uj kabinet uj tagjainak válasz­tása is szerencsés kézre vall. Tisza Lajos grófnak, Szeged regenerátorának kineve­zése a királ}r személye körüli miniszterré, olyan vívmány, melynek becsét csak azok ismerik, a kik e fontos állás feladatai felöl alaposan tájékozva vannak. Tisza Lajos gróf már egyszer volt miniszter, még pedig 1871 -tői 1873-ig és már akkor kitűnt rend­kívüli munkaereje és szigorú igazságsze- retete által. Bátyja Tisza Kálmán akkor a balközép vezére volt, a ki miután a kor­mányelnökséget elvállalta, öt küldte le az 1879-iki árvíz által elpusztult nagy alföldi magyar város rekonstruálására. Ama kitűnő szolgálatok fejében, melyeket itt a közügy­nek tett, a király grófi rangra emelte, Sze­ged város pedig nagy jótevőjének érdemeit azzal hálálja meg, hogy azóta mindig őt bízza meg egyik kerületének képviseletével a magyar parlamentben. A nemzet még sokat várhat e jeles fiától, a ki 1833-ban születvén, jelenleg a legszebb férfikor delelő- jén áll. A kabinet másik uj tagja; Hyeronimi Károly, kit csak nemrég neveztek ki az államszámvevőszék elnökévé. Alig három hete, hogy e magas, miniszteri ranggal járó állást elfoglalta, egy magasabb hívás­nak engedett és elfogadta a belügyminisz­teri. tárcát. Nagy áldozat volt ez tőle. Mert mint a számvevőszék elnöke elmozdithatlan állásban volt miniszteri ranggal és fizetés­sel. Es mit vett át e helyett cserében ? A belügyminiszteri tárcát, tehát a legexponál­tabb helyet az egész kabinetben, mely ösz- szehasonlithatatlanul több fáradsággal és fe­lelősséggel jár. De mindezt Ihyeronimi Ká­roly tekintetbe se vette ama kötelességgel szemben, melylyel mint hazafi nemzetének tartozik. A szabadelvű pártban lelkesedve fogadták az uj belügyminisztert, a kitől azt várják, hogy a közigazgatási reform keresz­tülvitele neki sikerülnie fog, dacára annak, hogy az ellenzék e reformról ez idő szerint még csak hallani sem akar. Az uj kabinet többi tagjai — mint már említettük, — mind megmaradtak régi állá­saikban és hétfőn be fognak mutatkozni a képviselőháznak. TÁRCZA. Barna legény. Reszket . .. remeg a hegedű húrja, Barna legény fájón huzza . .. huzza ... A mi csak bú s eltemetett bánat Ott a húron mind életre támad. Édes a dal — hattyú sóhajtása, Szilaj, hogy a lelket hozza lázba, Egyszer tombol, s aztán szelíd álom Holdvllágos nyári éjszakákon. S mintha benne égne szive-lelke, S minden kinja oda vón’ temetve, Ó, hogy lehet, hogy abban a húrban, Annyi bánat, annyi fájdalom van P S azt a lángban égő arcot nézem, Mint vonaglik fájó ihletében, S mintha ő is elértene engem Mintha súgná „minek is — szerettem?“ VESSZÉL KÁROLY. A fiatal férj. — Kajz a házaséletből. — Irta: IvI.Á.R.TOJSrFF'S" IMRE. A tornácomon függő fali óra hatot ütött... Már egy órája olvasok egy vaskos könyvet, de an­nak még az első lapján se vagyok túl. Az igazat megvallva, a bölcselmi dolgokhoz nincs egy csöpp kedvem se! Az örökös elmélet! Az unalmas böl­cse! mény ! Az ember elvégre a sok aeszthetikai ol­vasmányoktól elveszti józan itélőtehetségét és ter­mészetszerű Ízlését. Egy óráig élvezni a kalanddus regényeket, többet ér, mint az aeszthetikai színe­zésről való elmélkedés. A ki a szépet a természet­ben, a valóságban nem csodálhatja, annak nem használ a sok gondolkodás és fejtörés : ítélőképes­sége örökké kezdetleges lesz. A házasság járma vájjon nincs-e összekötte­tésben az aeszthetikai bölcseletekkel ? Tizenegy hó­napja, hogy nős vagyok. Az ón Mariskám a meg­testesült szeretetreméltóság.... S én mégis abban az öntudatban vagyok, hogy mint férj, álláspon­tom ingadozik és valamiért lakolok. Oly házias, oly szerény és szolid ember lettem, hogy a Mú­zsák már elveszett fiók gyanánt siratnak. Ha el­gondolom ... annakelötte ... fiatalos hév, korlát­úé ' lan szabadság, pezsgő élet, a kalandok mennyi bol­dogsága ... és most. . . Istenem, elmúlik három­négy hót, inig egy tisztességes lumpolásban rószt- vehete.k. Azután néhány nap óta ő is magamra hagy, ahelyett, bogy mint ezelőtt a sarokban levő pamlagon foglalna helyet, bölcselmi elmélkedésemet feledtetné szorgalmas kézimunka varrásával. Köze­ledik a születésnapom s bizonyosan készül valami meglepetésre, azért zárkózik boudoirjába, mint va­lami zárdába. A jó lélek ! Ö jót akar, s hálátlan - I ság tőlem, hogy ily mizantropikus kedélyhangulat- ■ bau vagyok, de a dolgon változtatni nem lehet, s minden irántai vonzalmam ellenére nem maradha­tok továbbra is ilyen egyhangú, unalmas egyedül­létben, hanem szórakozni akarok! Miért is vagyok ily együgyű, hogy e magányt | tűröm ? Az idő pompás, három fok hideg van és ! a hold gyönyörűen világit... A vacsoráig két órám van még. Ki tudja, hátha odakünn valami olyasmi , fordul elő, mely köznapi tétlenségemből kiragad ? Apolló a tanúm, hogy csakis a művészi szempont­ból fogom fel a dolgot és az egyszerű léteiből va- 1 lami remeket akarok alkotni, a magasabb aeszthe­tikai felfogások alapján . . . Nagyon helyesen járok el, először is engedelmet kérek önmagámtól! Ne- 1 vetsóges! Ismerem kötelességeimet és jogaimat !

Next

/
Thumbnails
Contents