Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-11-13 / 46. szám

46. szám Szegzárd, 1892, november 13. II. évfolyam. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Előfizetési ár : 6 frt — kr. 3 „ - „ I , 50 , • • 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- j hivatalon kivül elfogad Kraramer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. Egy érre Fél évre . Negyedévre Egy szám kéziratok vissza nem adatnak. ] | A lap szellemi részét illető köz-, lemenyek, valamint az eiőftze-1 tesek és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított I árszabály szerint számíttatnak. 1 A szabadelvű párt. —Ik. Diadalmasan lobog a szabadelvű párt zászlaja, melylyel büszkén hirdeti or­szág-világ előtt, hogy nincs más jelszava, nincs más törekvése, politikai elve és dog­mája, mint a valódi szabadelvűség ügyét j szolgálni. A szabadelvű eszmék hirdetésének és követésének nyomatékosabban és határozottab­ban kifejezést adni, mint azt a szabadelvű párt az utolsó napok alatt tette, nem lehet. Hazafias örömmel üdvözöljük a szabad­elvű pártot eme nagy jelentőségű akció küszöbén és tisztelettel hajolunk meg előtte, mint az igazi nemzeti politika és igazi sza­badelvűség hivatott képviselője előtt. És ha eddigelé is készséggel csatla­koztunk a szabadelvű párthoz, a mely, bár mérsékelt irányban, de nehéz időkben is min­denkor szabadelvű szellemben vezette az or­szág ügyeit, akkor most, midőn a legteljesebb szabadelvűség követelményeinek annyi erély- lyel kíván föltétien érvényt szerezni, még csak nagyobb lelkesedéssel és odaadással sorakozunk zászlaja alá. Nem az a kérdés, nem is annak örü­lünk és nem is az a vívmány, hogy a kő­telező polgári házasság régi szükséget képező intézménye végre megvalósulni ígérkezik, hanem az, hogy a szabadelvű pártnak az egy ház-politikai kérdésekben nyilvánuló ha­tározattan liberális állásfoglalása egyúttal a szabadelvű irányzatnak az állami élet min­den terén, a kormányzat minden ágában, való teljes érvényesüléséi jelenti. A szabadelvű pártnak eme, oly férfia­sán és annyi méltósággal nyilvánuló állás- foglalása továbbá azt is jelenti, hogy Ma­gyarországon, még ha a korona részéről el­lenkező irányzat is jelentkeznék, a mit felté­telezni egyelőre nincs okunk, csakis olyan kormány számíthat többségre és uralomra, 1 a mely az egész vonalon minden ízében sza­badelvű programot ad és követ, míg min­den más kormányt, mely nem eléggé sza­badelvű, megbuktat a szabadelvű párt. Épen azért a kormányválságot, bár ennek következményei minden irányban előre nem láthatók, nem sajnáljuk, mert a személyi kérdések eltörpülnek annak a tény­nek jelentősége mellett, hogy a szabadelvü- ség ügye hatalmas lendületei nyert, mely ele­mentáris erővel kíván érvényesülni. Az ellenzék azonban csak áltatja ma­gát, ha ebben a sikert magának tulajdoní­tani iparkodik. Az a lelkes, lélekemelő mozgalom, a mely a szabadelvű párt kebelében kitört, ! menten minden ellenzéki befolyástól, ön­magától keletkezett és miként a hegyről meginduló lavina ellenállhatatlanul ragadott magával, olyannyira, hogy elsöpri azokat, a kik netán ellenszegülni vállalkoznak. Egy ébresztő szózat hangzott el, mely megtermékenyítette az elméket és a szive­kig hatolt. Friss, üde szellem szállt a szabadelvű párt tagjai közé, a mely felvillanyozta az erőket és nagy tettekre, gyökeres orvoslást ígérő intézmények megvalósítására buzdított. Meg fognak szűnni az állam és egy­ház között létező ellentétek, a nélkül, hogy az bármelyik fél sérelmével járna. Az egyház jogköre nem szenved majd csorbát és az állami akarat és állami tekin­tély a maga nagyságában fog érvényesülni. Az országgyűlésnek minden pártja két­ség kivül hozzájáruland a szabadelvű párt által ajánlott szabadelvű intézmények életbe­léptetéséhez és a szabadelvű párté lesz a dicsőség, hogy olyan állapotot tudott te­remteni, a mely egyrészről az ország ösz- szes felekezetei részére egyenlő mértéket alkalmaz, másrészről pedig az állami tekin­télyt kellőkép megóvja. A szabadelvű párt mozgalma fontos ese­ményeknek lészen előidézője. Az áramlat, mely megindult, nagy dol­gokat hoz majd felszínre. Történelmi jelentőséggel bir a szabad- elvüpárt mostani állásfoglalása, minden ha­zafi szive mélyéből kívánja, hogy azt min­denkor áldás kisérje. Az uj miniszterelnök. Fenti cikkünkben a szabadelvű párt fel­lépését méltattuk és nyomban utána abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy a szabadelvű párt akciójához fűzött bizalomnak teljes megvalósulásáról írhatunk. Ama tény, hogy Ó Felsége Wekerlét bízta meg az uj kabinet megalakításával a szabadelvűség ügyé­nek teljes győzelmét jelenti. Mert Wekerlé- nek úgy az egyházpolitikai kérdésekben el­foglalt álláspontja, mint egész parlamenti működése mindenkor a leghatározottabban szabadelvű volt. Wekerle miniszterelnökségével egyút­tal az ádáz személyes harcoknak megszű­nése a parlamentben szintén remélhető, miután kiváló államférfim tulajdonságaival, nagy tehetségével és munkaerejével, még ellenfeleit is olyannyira lefegyverezte, hogy azok részéről is legnagyobb tiszteletben és rokonszeuvben részesült. Wekerle volt az, a ki az államháztar­tásban az egyensúlyt végre helyreállította. Örömmel és lelkesedéssel fogadják We­kerle miniszterelnökségét széles Magyar- országon mindenütt, mert a polgári szár­mazású szerény tisztviselőnek a miniszterel­nöki polcra való emelkedése egyúttal a demokrácia diadalát is hirdeti. Nincs kétség benne, hogy Wekerle oly kabinetet fog alakítani, a mely hasonló köz­megelégedéssel fog találkozni, mint az ő kineveztetése. 0 Felsége' személye körüli miniszternek, mint Budapestről értesítik lapunkat, Pápay István a kabinet iroda főnöke van kisze­melve, belügyminiszternek Tisza Istvánt és gróf Teleky Gézát emlegetik leginkább. A többi miniszterek Csáky, Szilágyi, Fejérváry és Bethlen megtartják tárcáikat. Azuj miniszterelnöknek életrajzi adatait a következőkben adjuk: Wekerle Sándor 1848, november 14-én Moóron született, hol atyja Lamberg gróf gazdatisztje volt. 1859-ben a székesfehér­vári fógymnasiumban kezdte középiskolai tanulmányait és 1867-ben kitűnő sikerrel letéve az érettségit, Budapesten végezte a jogot. Ezután 1870-ben a pénzügyminiszté­riumba lépett s 1874-ben fogalmazó lett, ez időtől fogva gyorsan haladt előre. Közben a tudomány-egyetemen mint a pénzügyi és közigazgatási jog magántanára habilitál- tatta magát. Mint a minisztérium elnöki titkára a hivatalos fokokon csakhamar vé­gighaladt. 1881-ben már osztálytanácsos, 1884-ben a III. osztályú vaskorona-rendet és a miniszteri tanácsosi címet és jelleget nyerte, mig 1886-ban a pénzügyminiszté­rium államtitkárává neveztetett ki; miután kevéssel azelőtt aa országos bank igazgató­jává megválasztatott, ez állást azonban el nem fogadta. Kevéssel reá mint a bobrói kerület képviselője a parlamentnek is tagja lett. Az 1887-iki választások alkalmával a nagybányai és bánátkomlósi kerületekben nyert mandátumot s az előbbiét tartotta meg úgy akkor, mint 1892-ben is. 1889. ápril 9-én pénzügyminiszterré nevezteti ki előbb a Tisza-kabinetben és ezen tárcát a Szapárykabinet alakulásával újra elvállalta. 1891-ben valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki Ő Felsége. Mint pénzügyminisz- l a vasúti és a földtehermentesitési kölcsönök konvertálását befejezte, valamint a regale- ügy rendezését és az italmérési adó beho­zatalát keresztülvitte ; a pénzügyi adminisz­trációt alaposan újra szervezte és az adó reformi munkálatokat, nemkülönben a valuta­rendezést foganatba vette. Igazgatója az országos kaszinónak s tagja az „Osztrák­magyar monarchia Írásban és képekben“ cimü vállalat művészeti magyar bizottságának. Az ó pénzügyminisztersége alatt szűnt meg az államháztartásban először a deficit, most pedig a valuta rendezésének nagy műve, melynek megteremtője ugyancsak Wekerle, áll küszöbön. . -

Next

/
Thumbnails
Contents