Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-11-06 / 45. szám

4. TOLNAVÁRMEGYE. 1892. november 6. — Elvetett semmiségi panasz. A kir. curia e napokban tárgyalta Klein Józsefnek semmiségi panaszát, a melyet ez a pécsi sajtóbiróság ítélete el­len beadott. A curia semmiségi panaszt elutasí­totta. így t^hát az ítélet, mely szerint Klein a Leopold Sándor ellen becsületsértés miatt négy heti fogházra és 100 frt pénzbüntetésre Ítéltetett, jogerőre emelkedett. — Katonaszökevény. Varga Vince simontor- nyai illetőségű közhuszár múlt hó 4-én megszökött Paksról a századtól. A simontornyai Örsnek sikerült megtudni, hogy Ungár József ottani lakosnál tar­tózkodik, ahol elfogatván, a paksi állomás-parancs­nokságnak átadatott. — Lólopás. Múlt hó 26-án Horváth Pál, Kis János, Oszvald József gerjeni lakosoktól 1 — 1, Tammer Ferenc szedresi lakostól 4 lovat ismeret­len .tettesek el'optak. A nyomozás folyamatban van. — Gazdátlan ruhanemüek. A csendőrök Hard puszta tájékán onnan elmenekült cigányok által visszahagyott különféle szövet, posztó, térti és női ruhanemüeket találtak, melyeket az ottani bírónak adtak át ideiglenesen megőrzés végett. — Kolera Toinán. Az elmúlt héten három kolera megbetegedés fordult elő, egy halálos ki­menetellel végződött, két esetben gyanús jelenségek között fekszenek a betegek s van remény, hogy felgyógyulnak. A tolnai országos vásár megtartását a hatóság betiltotta, sőt a legközelebb Szegzárdon tartandó vásárból a tolnaiak, mint halljuk, ki lesz­nek zárva, nem lesz nekik megengedve a vásárt sem mint vevők, sem mint eladók meglátogatni. Ezt írja tudósítónk, túlzott óvintézkedés oly községre, melyben mindeddig a kolera oly egyéneken fordult elő, kik Budapest vidékéről jöttek már betegen Tolnára. Még Szabó Jóska esete sem lehet mérv­adó, rrart mint utólag kiderült, ő is volt Budapesten 8 nappal halála előtt s valószínű, hogy onnan hur­colta magával a kolera bacillusait. — Meglőtt csősz. Lapunk egyik számában említettük, hogy Keserű Sándor nyulasi csőszt a Zichy urodalom egyik pusztáján orozva meglőtték. A szerencsétlen ember a kapott seb miatt meghalt s hat neveletlen árvát hagyott maga után. VIDÉK. — Műkedvelői előadás Bonyhádon. Bonillá­don, az „Arany Oroszlán“ szálló nagytermében folyó évi október 29-én sikerült műkedvelői előadás tartatott. Az eszmét P e r c z e 1 Creseence k. a. és Forberger László urak pendítették meg, és mint ez is minden, a minek élére ők állanak, sikerült. Az estély jövedelméből a 325 frtba került színpad 100 frt hiányával kifizetve van, úgy, hogy a követ­kező előadás jövedelméből már jótékony czólra is lehet majd fordítani. — A műsor elseje Sántha Károly „P r o 1 o g j a“ volt. A kitűnő költemény külön dicséretre nem szorul, azt o lapok olvasói a múlt szám közlése nyomán már ismerik. A Prolog előadója, B e k e Andor tanár ur méltó kezdője volt a sikerült előadásnak. — „A tavasz érkezése“ cimü énekes allegória úgy az ének és a zenei ré­szek, mint a csillogó jelmezek és ízléses rendezés tekintetében valódi élvezetet nyújtott. A zenei ré­szek és a hatalmas karének a karnagyként szereplő Müller József urat, az egész rendezés Ízléses volta az ez irányban fáradozó Forberger Lászlóné úrnőt méltán dicséri. Ezt követte gróf Fredrónak ismeretes „Az egyetlen leány“ cimü vigjátéka, melynek előadásánál zavarban volt á hall­gató, vájjon műkedvelői előadáson, avagy elsőrendű színtársulat előadásán van-e. Perczel Emma, Len­gyel Ilonka, Traiber Margit, Perczel Teréz és Graf Emma kisasszonyok, Traiber János, Beke Andor, ifj. Halász Géza, Schaádt Gyula, Szepessy Kálmán és Brendeisz Fenncz urak voltak a kitűnő szerep­lők olyannyira, hogy ha ezek közül Traiber János, ifj. Halász Géza és Brandeisz Ferencz urakat ki­emeljük, csak azért tesszük, mert pompás játékuk a legtöbb derültséget keltette. Az előadást tánc követte, melynek sikerét csak az rontotta meg, hogy a terjedelmes színpad rögtön szétszedhető nem volt és igy a nagy tár­saságnak kicsiny helye maradt a tánczhoz. A hely hiányát azonban a jókedv, mely a reggeli órákig ' kitartott, bőven pótolta. A jelenvoltak közül hamarjában következőket jegyezhettük fel. Asszonyok : Angyal Ferenczné, j Angyal Béláué, Brandeisz Ferenczné, Blumenstock Jakabnó, dr. Cottely Gézáné, Erhárdt Henrikné, dr. Ellbogen Fülöpné, Eibach Ödönné, Englmann Adolfné, Érmei Adolfné, Fein Lajosné, Forberger Lászlóné, Grosch Józsefné (Tabódj Geyer Gyuláné (Hidasd), Goldfinger Miksánó (New-York), Gold­finger Mórné, Goldfinger Hermáimé, Gyalogh Ist­vánná, Graf .Józsefné, Halász Gézáné, Halász La- josné, Hófer Istvánná, Hofl'er Józsefné, Jagitza Vinczéné, özv. Koch Jánosuó (Budapest) Kakas Béláné, Kán Mórné, Kirchknopf Agostné, Katzen­bach Józsefné, Kühnel Ferenczné, Kreth Radoné, Lovászy Gáborné (N.-Mányok), Lehmann Jánosné, b. Majthényi Vilma (Mocsolád), Molnár Istvánná (Szegzárd), dr. Moldoványi Istvánná, dr. Müller Jánosné, Müller Józsefné, Müller Lipótné, Németh Ferenczné, Osztrich Mihályné, dr. Oblath Adolfné, Perczel Dezsőné, özv. Perczel Eudolfnó, özv. Per­czel Ivánné, Perczel Józsefné (Bikács), Pózner Jó­zsefné, Pirkner Józsefné, dr. Pick Mórné, dr. Póth Radoné, Riegl Richardné (N.-Mányok), Reich Sá- muelné, Sághi Jánosné (Apar), Schaádt Gyuláné (Majos), dr. Schweiz Antalné, Somogyi Jánosné, dr. Szendrődy Szilárdné. Leányok: Blumenstock Ella, Bauer Anna, Becht Emma, Csekey Anna, Erményi Kata és Lujza, Grosch nővérek (Tabód), Graf Emma, Geyer Vilma (Hidasd), Halász Emilia, Hirsehfeld nővérek, Jakobiczka Carola, Jagitza nő­vérek, Kertész nővérek, Lengyel Ilonka, Maár nő­vérek (Somogy várni egye), Müller nővérek, Müller Krisztina, Novotny Emma, Perczel Leona, Perczel Creseence, Perczel Margit, Perczel Emma, Perczel Teréz, Perczel Ella (Kajdacs), Rajcsányi Margit, Rack Paula, S/.endrődy Sarolt i (Szegzárd), Sántha Carola (Sár-Szt.-Lőrincz) Szepessy nővérek, Szeiler Berta, Sclienz nővérek, Traiber Margit, Totth Ida (Szegzárd), Taub Hennin. Másnap, vasárnap délután az előadást, hogy a fiatalabb nemzedéknek is része legyen az élve­zetben, megismételték alacsony helyárak mellett. Mindkét előadás jövedelme 380 frtot tett ki. — Műkedvelői előadás Hőgyészen. A hőgyó- szi műkedvelők által helyi jótékony célokra, az ura­dalmi nagyvendéglő helyiségeiben 1892. évi novem­ber hó 5-ón zártkörű táncestélylyel egybekötött műkedvelői előadás tartatott. Színre került: „Nők az alkotmányban,, vígjáték 3 felvonásban. Irta: Tóth Kálmán. Személyek: Bánfalvi Bálint, földbirtokos Sántha Gyula ur. Krisztina, neje Kli- mesnó Borbély Ilona úrnő. Ilka, leányuk Borbély Irma k. a. Béreséi Vilmos Raksányi Zoltán ur. Cselet, birtokos ***. Cselemé Hermann Emma k. a. Pitvarosnó Korbuly Mariska k. a. Borbocs, korcs- máros Erdődy József ur. János, huszár Deltrich Béla ur. Szelei Hende Ferenc ur. Báró Szlanka- raényi Eiferth István ur. Nép és vendégek. Törté­nik az 1-ső felvonás Bánréten, a 2-ik és 3-ik Bu­dapesten. Idő 1860-as évek. — Német dobszó Tolnán. Még folyó évi aug. havában adta ki a megye központi főszolgabirája azt a szigorú rendeletet, hogy Tolnán a hirdetést magyarul és aztán ha erre még szükség volna, nénié­! tül tegyék közzé. Volt alkalmunk erről gyakrabban i azóta megemlékezni, a főszolgabiránk eme hazafias ] rendeletét Tolna község elöljárósága nem vette ko- ■ molyán, mert azt nem úgy hajtotta végre, mint a i hogy azt kellett volna, hanem — úgy látszik igazuk volt, mikor a főszolgabíró ur ismert rendeletét [ szalmatüznek mondták, mely benne mint-hazafias | érzületének egy szikrája, hirtelen lángra csapott, hogy csakhamar elhamvadjon . .. hadd menjen a hamu a szól minden irányában s hirdesse nemzeti eszménket, mivoltunk nagy semmijét. — Azt tette az elöljáróság, mit egy ilyen rendelettel nálunk Magyarországon tenni kell: a papírkosárba vele, j annak volt szánva. — Konstatáljuk, hogy Tolnán, Magyarországban még mindig először németül, s ha kedve van a dobosnak, magyarul is hirdeti a tudni valókat. Lord Cynló. A „Tolnamegyei általános tanítóegyesület“ közgyűlése. E hó 3-án tartotta közgyűlését a Tolnamegyei ált. tanítóegyesület Krammer János elnöklete alatt a szegzárdi polg. isk helyiségében, melyre a me­gye minden vidékéről érkeztek a tagok mert ez a gyűlés nagyon érdekesnek Ígérkezett (és volt is) miután az egylet 1885-ben történt megalakulása után csak 3 évig működött, de 1888 tói fogva mind- ekkoráig magáról életjelt nem adott. 10 órakor el­nök a gyűlést a következő szép beszéddel nyi­totta meg. Tisztelt közgyűlés ! Midőn az egyesület választmányával egyet­értve az egyesületet több évi szünetelés után köz­gyűlésre egybehívtam, meg akartam telelni a Szeg- zárd-központi és a Bonyhád- vidéki tanitóegyleb-k részéről hivatalsai) és több kartárs által magán­úton kifejezett óhajnak. Elnöki lisztemből kifolyó­lag számot kellene adnom az egyesület működésé­ről. Minthogy azonban az egyesület bár jogilag fenállott, de de facto nem ténykedett, alapszabály­szerűen nem működött; engedje meg at. közgyű­lés, hogy ezen hosszú szünetelés indokait előadjam s az okokat kifejtsem, melyek miatt az egyesüle­tet össze nem hívtam. Tartozom ezzel a t. közgyű­lésnek, melynek nagyrabecsült bizalmából az el­nöki tisztet betöltőm s tartozom vele önmagámnak, hogy a taniigy spéci i liter a népnevelés rögös és tövises pályáján eltöltött majdnem negyedszázados munkálkodás után a mulasztás vádjával ne illet­tessem. Hazánk alkotmányának, önrendelkezési jogá­nak visszaállítási után általános pezsgő élet vál­totta fel az előbbi tespedést. Nemcsak a politiká­ban és közgazdaságba!), hanem a szellemiekben is minden téren nyilatkozott a szabadságot szerető nemzeti szellem. Fölvették a munka fonalát ott, a hol azt az önvédelmi harcz megakasztotta s a hol azt a zsarnoki önkény a nemzet kezéből kiragadta- Közóletünk általános pangása között a legszomo- rubb képet a népnevelós tárja felénk, melyet ma­gyar nemzeti jellegéből kivetkőztetve avult mód­szerrel, lelkesedés nélkül gépiesen működő iskola, mesterek a hata'om parancsszavára oda juttattak, hogy alkotmányunk visszaállítása után a lánglelkü Eötvös József báró közokt. miniszter legsürgősebb teendői közé tartozott az 1868. évi 38 t. cikkel népnevelésünk reorganizatióját megkezdeni s uj alapokra fektetni. Ha XIV. Lajos franczia király, az absolut ural­kodók e mintaképe, a fejedelmi teljhatalom áltaná­val eltelve elmondhatta magáról, hogy l’etat cest moi, mennyivel inkább mondhatja magáról a tanító l’ecole c’est moi „az iskola én vagyok.“ ü irányítja a rábízott növendékek szellemét, jellemét, olyannak neveli őket, a milyennek ő akarja. A tanító az is­kola legfőbb tényezője, éltető lelke. Jól tudta ezt halhatatlan Eötvösünk. Ezért volt rajta, hogy a tanítóképzés a kor szelleme s a tanítói hi­vatás fontosságához mérten töiténjék. Hogy pedig tanítói közszellemet teremtsen, az önművelödési vá­gyat fölkeltse s ébrentartsa a tanítok között s hogy emelje e testület erkölcsi értékét és tekintélyét — belefoglalta a 38. t. c. 55. §-ába azon rendelke­zést, hogy minden tanító tartozzék valamely t. egye­sület tagjának lenni s hogy tankerületenkint hiva­talos tanitó-testületté alakuljanak. A tanítók megértvén a kor intő szavát s a törvény szándékát, lelkesedéssel felellek meg ren­delkezésének s országszerte támadtak s keletkeztek a különböző tanító egyesületek. Lázas tevékenység, élénk verseny s nagy* lelkesedés jellemzi a tanító egyesületek működését, a 70-es évek végéig. Nem volt az országnak oly zuga, a hol valamely egye­sület vagy annak köre nem működött volna. — S ezen gyűléseken megvitatták a nevelés oktatás minden kérdését s tárgyalták az iskola s tanító szellemi s anyagi érdekeit. A szellemi fölpezsdülés ezen korszakára esik a Szegzárd-központi s vele a megye többi szabad tanító egyesületének megalko­tása s azok folyományaként a Tolnamegyei tanító­egyesület szervezése. Egyesületi életünk dicséretes buzgalommal s lelkesedéssel indult meg, inignem erőt vett rajta a lethargia, mely majdnem halálos álommá változott, melyből fölébreszteni most fesz- szük az első kísérletet. De ne higyjék t. Uraim ! hogy ez,csak a mi egyesületünk sorsa, osztozik benne az ország legtöbb egyesülete, niely csak ve­getál, de nem virágzik. Egy különben életképes fahoz hasonlítom egyesületünket, melynek belsejét szu rágja, gyökerei pedig sziklás talajra jutván, nem kepesek a fát kellő tápanyaggal ellátni. __ A szu. mel} belsejét rágja, a t ini tó nyomorúságos anyagi helyzete, a szikla pedig az egyesületek egy- o dalu működési köre, mely paedagogiai-didactikai eitekezesek es minta előadások örökös körforgásá- lan kepes ugyan némely ifjabb és ambitiosusabb tanítóban ideig óráig az ömnűvolődési vágyat s ön- tevekenyseget fólebreszteni ; de az idősbek érdek­lődését az egyesületi működés iránt lekötni nem elegendő. (Igaz ! úgy van !)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents