Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-10-30 / 44. szám

1892. október 30.

TOLNA VÁRMEGYE.

3.

Hírek.

— Kinevezések. Ö Felsége az igazságügy miniszter előterjesztésére Traiber Vince budapesti kir. alügyészt, a budapesti kir. törvényszékhez bíróvá, Stancsics Béla zalaegerszegi kir. törvényszéki jegyzőt, ki mint aljegyző huzamosabb ideig törvényszékünknél működött, a csornai járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — Szívből gratulálunk.

— Eljegyzések, Városunk egyik bájos és szeretetreméltó hölgyét, K r ó n Kóza kisasszonyt, Krón Sámuel köztiszteletben álló kereskedő leányát, eljegyezte M e s t i t z Ferencz, kolozsvári bútorgyáros. — B é r e s s Gyula mátészalkai postamester eljegyezte néhai C s i z m a z i a János segéd- telekkönyvvezető szeretetreméltó kedves leányát, Juliskát, Szegzárdról. — V o 1 f Zsigmond czeczei földbirtokos a napokban tartotta eljegyzését Kellner Antal pénzügyi számtiszt kedves leányával, Borbálával.

— Áthelyezések. Varasdy Lajos Tolnamegye kir. tanfelügyelőjét a vallás és közoktatásügyi miniszter Torda-Aranyos megyébe helyezte át. Az eltávozó kir tanfelügyelő, ki a vármegye tanügyének előmozdításán hosszú időn át a legbuzgóbb lelkiismeretességgel fáradozott s irodalmilag is sokat működött, egyike volt Szegzárd és a vármegye köztiszteletben álló alakjainak. — A tanítók különösen szerették, mert mindenkor humánus bánásmódot alkalmazott velük szemben s segítő jó barátjuk volt mindvégig. Sajnálkozással veszünk tőle búcsút. Utódja Rill József kir. tanfelügyelő lesz Szolnok Doboka megyéből. — Uj tanfelügyelőnk, amint lapunk egyik barátja értesít, a hetvenes években a tanítók tanítója volt, mint a „Padegogiai szemle“ akkori szerkesztője lelkes tanférfiunak mutatta magát. Származására nézve temesmegyei, hol tanító volt Érdemeinek jutalmául 5 évvel ezelőtt Vasmogyébo nevezték ki tanfelügyelőnek. — Az igazságügyi miniszter Fóris Gábor tamásii járás- birósági aljegyzőt a szathmárnémetii kir. törvényszékhez helyezte át. — Szegedy Béla posta- és táv- irótiszti gyakornokot a kereskedelmi miniszter a pécsi igazgatóság területébe kinevezte, a honnan városunk kir. posta- és távirda hivatalához helyeztetett át.

— A szoborbizottság figyelmébe. Lapunk egyik barátjától kapjuk az alábbi megszívlelendő sorokat: A budapesti napilapok azt Írják, hogy a Garay szobrot a millenniumra Mátrai szobrásztanár *ogja elkészíteni, sőt a „Vállalkozók Lapja“ arról is beszól, hogy Mátraival a szerződést megkötötték. Én nem tudok erről semmit s nem is hiszem, hogy ez megtörtént volna. Éppen ezért szabadjon a bizottság figyelmét felhívnom arra, hogy a legmegbízhatóbb forrásból nyert értesüléseim szerint Magyarország első szobrászai, mint Róna József, Zala György stb. ép oly összegért elkészítenék a szobrot, mint Mátrai, sőt hogy a nyílt pályázaton is résztvennének, ha a nyertesnek a szoboréi készítés lenne a jutalma. Szívesen áldozhatna a bizottság pár száz forintot is, csakhogy a művészi szempontok érvényesülést nyerjenek, s talán mondanom sem kell, hogy nyílt pályázaton ez inkább elérhető, mint ha a művész tudja, hogy öve a monopólium. — Hogy a pályázatot kiírjuk, arra itt a legfőbb idő !“

— Kitüntetés. Kardos Kálmán Baranya- megye főispánját a király ő felsége a Szent István- rend kis-keresztjével tüntette ki. — Opris Péter pécsi posta- és távirda-igazgató pedig a III. oszt. vaskoronarendet kapta.

— Vizsgálóbirák kirendelése. Az igazságügyi kormány az 1891. évi XII. t. c. 33. §. alapján vizsgálóbíróul a szegzárdi kir. törvényszéknél Oláh András és helyetteséül Kiss Károly kir. törvény- széki bírót rendelte ki.

— Pályázat. Az újonnan felállítandó bonyhádi adóhivatalnál betöltendő adótárnoki és ellenőri állásra 14 napi határidővel és a hivatalszolgai állomásra folyó évi november hó végéig terjedő határidővel a szegzárdi m. kir. pónzügyigazgatóság által pályázat hirdettetett.

‘ — Apáczák szaporítása. A szegzárdi Ferenczközkórházbau az apáczák számát, minthogy az eddig alkalmazottak a betegápolásra nem elégségesek, a belügyminiszter folyó évi 66452. sz. rendelete alapján még négygyei szaporítani fogják.

— Őcsény községben a roncsoló toroklobb járványszerüleg lépett fel és nemcsak a gyermekek, hanem a felnőtteken is mutatkozik, ugyannyira, hogy folyó október hóban már 24 halálozás jelentetett be.

— Halálozás. Jobaházi Döry Zsigmond cs. és kir. kamarás 1848/49-ik honvéd huszár százados életének 67-ik évében e hó 24-én elhuyt. Tolnavármegye intelligenciájának eme kiváló tagja, csendes visszavonultságban ólt kisdoroghi birtokán. A Döry, Bernrieder és Stankovánszky családok s széles kiterjedésű rokonság gyászolja. Temetése e hó 27-ón délelőtt 10ys órakor történt Kis-Doroghon s a vógtisztessóg megadására a kiterjedt rokonságon kívül Tolnavármegye számos notabilitása jelent meg. — Vármegyénket Simontsits Béla alispán képviselte. — A család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. jobaházi Döry Zsigmondnó, született bernecki Bernrieder Mari, úgy saját, mint gyermekei : Tekla, férjezett sztankováni Sztankovanszky Jánosné, Hona, László cs. és kir. hadnagy a 7. huszárzred- ben, veje sztankováni Sztankovánszky János, unokái : Erzsébet, Imre, Mária, Márta, Margit, Ágnes, Tibor, Pál és az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti a leggyengédebb férj, atya, após és nagy-atyának, az igaz rokonnak méltóságos jobaházi Döry Zsigmond urnák cs. és. kir. kamarás, 1848/49. évi volt honvéd huszár századosnak hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, élete 67-ik, boldog házassága 40-ik évében, szivszélhüdós következtében, folyó hó 24-ón délután 5 órakor bekövetkezett gyászos elhunytét. A boldogultnak hült tetemei folyó hó 27-ón délelőtt 10l/s órakor fognak Kis-Doroghon, a halottas-háznál beszenteltetni és ugyanazon nap az engesztelő szentmise-áldozat előzetes bemutatása után lll/s órakor a kisdoroghi rém. kath. sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Kis-Dorogh, 1892. október hó 24-ón. — Áldás és béke lebegjen porai felett!“ — A díszes ravatal felállítása és gyászdecorálás Piruitzer József és fiai szegzárdi cég „Kegyelet“ temetkezési intézete által teljesítetett.

— A szőlősgazdák reménye most megint egy zöld ágon függ. A szőlőtőkék ugyanis az idén oly erős, teljesen érett venyigét hajtottak, mint már emlékezet óta nem. Ebből a szőlősgazdák azt

.a reményt merítik, hogy jövőre ez a termésre is jó befolyással lesz, sőt sokan azt hiszik, hogy ez a fillokszera erejének gyengülését jelenti. — Adja Isten !

manchetták intettek feléje. A kertószlegények rózsákat, kaméliákat göngyölgettek vattába. Egy pár cyclamen hódító illatot lehelt.

— Egy koszorút, fehér kaméliákból, fehér szalaggal.

— Jő valami a szalagra ?

Névjegyet vett elő és irt rá egypár szót.

— Ez. A házat tudják, siessenek.

Mikor kilépett, éktelen zaj ütötte meg. A Wagner testvérek kirakatainak vasrolettáit huzgálták fii. Ez is nevezetes hely. Sokszor emlegették tréfásan az utóbbi időkben: „Rossz omen“ ! Divatkereske- dós élőit láttam először. Győzöm-e majd toilettek- kel ? ... Itt állt... Ezen a helyen ... a anyja meg bent alkudozott a boltban. Világos felöltő volt rajta, vékonyra sodort esernyő a kezében. Mikor elhaladt a karcsú, egyenes tartásu szőke gyermek mellett — mert még az volt — s tekintetük találkozott, érezte, hogy arcába szökik a vér. Egy pár lépésről visszapillan'ott, a lány akkor kapta el a fejét hirtelen — eddig utána nézett.

Mi volt ez ? Megérezték volna már ekkor, mily szerepük lesz egymás életében? Dehogy, dehogy. Még emlékszik, hogy mérgelődött, s miért nem birja pirulás nélkül a lányok tekintetét. Olyaa- kor, mintha szelet érzett volna, mely port csap a szemébe : könnyezett. Egy tollas, díszített kalap láttára már elvörösödött, rossznak találta a körzetet és csetlett-botlott. A lány meg bevallotta a maga csintalanságában, őszinteségében, hogy mit gondolt akkor.

— Tudja, mért néztem úgy maga után ? De megígéri ugy-e, hogy nem haragszik? Nohát, azt gondoltam, hogy a világért sem tudnék magába szerelmes lenni.

Könnyen lehet konviktus koszton élő, vézna, kopott diák volt, egy csöppet se ideálnak való.

Később, hogy dolgozatait előkelő lapok hozták és felléptették hangversenyeken, irodalmi estélyeken, gyakran látta még azt a szőke gyermekfejet a publikum között. Néha összeért tekintetük, a szeme könybe lábadt, elpirult.

Egyszer aztán valahol fél füllel meghallotta illetékes szájból :

— Bolondulnak utána a lányok, a Meszlényi I Teruska is odáig van.

A Meszlényi Teruska pedig a szőke volt. No j csak ez kellett! Hát szereti őt ez a lány ? És fel- ; kiáltott örömibe. Mit neki hát a többi. ..

Hajrá . .. Csillárok fénye, zenezugás . . .gyor- j san keringő párok összeolvadó kórusszele. Kapkod- I ják kézről-'kézre, akár egy lapdát... a harmadik ' tourt, a negyediket, övé az ötödik ... Az ajka parázs. a keble örvény, a termete lenge délibáb...

Hogy szót nem foszlik! Hogy mások is ölelhetik ! . ..

Majd megnyílik a mennyezet, a csillagok távolodnak, kisebbednek és oda ülnek a sötét háttérbe csillagokul. A zene elhangzik, de visszhangja ól a szívben s egy eltévedt akkordott zug a lombok között. Ezüstös fény ömlik el az utón, melyen véghetetlen könnyűséggel lebegnek ... óh, miért j nem örökké igy, egy egész életen át, karonfogva, a szőke gyermek és ő ? ... Virágot szedve és virágot adva ... Szeret ? ... Szeretem . ..

Aztán egy fehér kendő, az ablakban ismét az a szőke fej. .. Füstös perron, szivet hasitó fütty, mogorva utasok, ködbe vesző táj, hegyek-völgyek ... uj élet... de mindig és mindenütt a szőke gyer- . mekfej . ..

Mikor friss diploma, doktorátus és tanári katedra birtokában felhozta a pakkját, hogy eljegyezze magának azt a lányt a világ előtt is, eszébe ötlött a Polyk rates története.

Oh, bolondság! ... Hát mi van abban, ha valaki szegény állást kap s elveheti azt, a kit régóta szeret ? Csoda ? Megtörtént nagyon sok emberrel.

De csók között s a mátkaság legboldogabb pillanataiban csak kísértett az a történet. Már haragudott is magára.

Ne mondja senki, hogy nincsenek sejtelmek, előérzetek. Példa van rá nem egy, de ezer, hogy ép, egészséges emberek megérezték halálukat, egy nappal, egy pár órával előbb. Lehetetlen is az, hogy minden búcsú nélkül, a válás egyetlen gondolata híján távozzunk e világból. A nagy szürkeség, az örök mysterium egy lehellete megilleti a lelket, hogy jóslatot mondjon... a vég nem jő váratlanul...

Valami volt a levegőben. Szokása ellenére fecsegett, kacagott, sőt kacérkodott is.

— Mi lelte, Terus ?

— A vesztemet érzem! — És nevetett.

— Érti? Nem voltunk még soha igy bálban. A legutolsón még nem tudtam, hogy szeret — most tudom, hogy egymásé leszünk egy egész életen. Es még csak a rossz nyelvektől sem kell tartanunk ! Táncolhatok magával, a mennyit akarok, mosolyoghatok magára, a hogy akarok — hisz jegyesem. Ha úgy elgondolom, szinte megszeretnék halni, holnap, vagy még ma, vagy akár e pillanatban, boldogabb már alig lehetek ...

— Hagyj a el az ilyen beszédet 1

Az utolsó csárdás amúgy is szokatlan hosszú volt. Az anyja háromszor oda jóit, hogy elég lesz. Nem akart menni, pedig nem igen szokott a szüleivel ellenkezni. Az apja is hívta először szép szóval, később haragudott az öreg, nem tűri, hogy az ő leánya söpörje ki a báltermet, már senki se táncol. Nem hallott semmit, odasimult a kebléhez, szinte átölelve tartotta, hogy nem engedi a tánco-