Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-23 / 43. szám
1892. október 28. TOLNAVÁJRMEGYE. 5. — Rossz fogak száma rohamosan szaporodik. 200 évvel ezelőtt legfelebb minden ötödik embernek volt rossz foga, ma nyolcvan közül egynek van teljesen egészséges foga, különösen a műveltebb osztályokban, hol a forró ételek és igen hideg italok rontják a logakat állandóan. — Az elválások száma csaknem mindenütt jelentékenyen szaporodik. Franciaországban 100,000 házaságra 1885-ben még csak 57 elválás esett, 1890-ben már 71, Poroszországban 1881-ben 50 1890-ben már 77. De legtöbb elválás történik az amerikai Egyesült-Államokban, hol százezer házasságra már hosszabb idő óta évenkint 218 elválás jut. VIDÉK. — Kolera Tolnán. Azt hitte az ember, hogy a néhány kolera eset után, a mi nálunk előadta magát, vége lesz a fekete rémnek, de csalódtunk. Csütörtökön halt meg N e b r a s nevű ács kolerában, ki néhány napi betegedós alatt lett a förtelmes betegségnek áldozata. Holtestót még az nap este temették el, csendben egyszerűen a kolerások temetőjében. A hatóság a megbetegedésről alig néhány órával a szerencsétlen halála előtt vehetett tudomást, mert hozzá tartozói orvost hívni nem mertek nehogy — mint a többi esetnél — a hatóság minden bútort és ágyneműt náluk is megsemmisítsen, minden kárpótlás nélkül. Bizony, ha a szegény nép holmiját megégetik kárpótlás nélkül akkor a legtöbb eltitkolja baját: maradjon meg a holmi, ha már meghalt a kenyérkereső apa! A hatóság figyelmének erre a körülményre is ki kellene terjednie, s valami módon kárpótoltatni a szegény népet, mely az elégetett holmija árát földhöz ragadt voltánál jogosan kívánhatja, mert úgy járunk, mint ..........aki a jó vánkost kolerában meghalt fé rje feje alól kivette s tett alá értéktelen szalma vánkost, nehogy a buzgó dezinficiálló bizottság megsemmisítse azt! — Illésné-Tenczlinger Anna. A jóságáról, adakozásáról nevezetes asszonyról már a múlt számban tettünk említést. Most, hogy örök nyugvó he- hfilyón pihen, nem lesz érdektelen megemlíteni életében cselekedett jótéteményeiről egyet-mást. Buzgó tagja volt a nőegylotnek és gyámolitója a szegényeknek. Nagyon szeretett adakozni, de feltűnés nélkül oly szegényeknek, kik erre szorultak. Ilyenkor a mennyire lehetett mindig személyesen cselekedett. Nagyon szeretett templomba járni. Egy alkalommal többen vele együtt óhajtottak menni, már kelletett indulni, de ő miudig halasztotta, menjünk már mondja — egyik, kérem szépen várjanak csak még egy kevéssé, nem jöttek még el azok a bizouyos szombatos szegényeim. Vártak, eljöttek s mikor kiosztotta az alamizsnát, kérte őket, hogy máskor legyenek szívesek kissé korábban jönni. Télen — egy alkalommal — a cselédek nem voltak kéznél, aztán setét is volt, nagyon hideg, várni tehát sokáig nem lehetett, fogta magát s az erős testalkatú, megrakott egy taligát fával, tetejére kevés enni valót is tett s kitolta egy a város végén lakó szegény e!hagyatott öreg párnak, kik mindaketten betegen, gyámoltalanul feküdtek hideg szobában. Persze nagyon megizzadt, kissé beteg lett, de ő neki az nem tett semmit „vannak kik gondoznak, de azoknak nincs“ Úgy látszik szerencsétlen családi élete miatt a jótékonyságban keresett vigaszt. Egy évig volt férjénél, férje egy alkalommal, minden előzmény nélkül bezárta az ajtókat és fegyvert fogott reá. Az első lövés csütörtököt mondott a második feje felett a • falba fúródott. Ugyanazon éjjelen aztán az abl.tkon át kiszabadu t haza ment szüleihez. Férjéhez, kit őszintén szeretett, többé vissza nem ment. Mikor szülei azt kívánták, hogy váljon el tőle, úgy felelt: Férjhez menni nincs szándékomban s nem akarok alkalmat adni neki, hogy még egy nőt szerencsétlenné tegyen.“ A férj elment, elzüllött és ő az irgalmasság cselekedeteiben keresett megnyugvást és vigaszt. Könnyű legyen a hant, mely sírját takarja ! Lord Cynló. .A. Sárköz fe-flneTöbbször megemlékeztünk már arról az ir- tóztató bűnről, mely a Sárköz tiszta magyar népe között oly veszedelmes módon elharapódzott! — Ismét egy hosszabb cikk fekszik előttünk a mely borzalmas meztelenségben tünteti fel a rettenetes valót. Odajutottunk immár, mondja a közlemény, hogy reánk is ránk illik, a mit az ur Sodomára és tíomorára mondott, „ha tíz igaz találtatnék, megkegyelmeznék a városnak. Mindenki tudja, miről van szó, a Sárköz bűnéről, az egyke rendszerről. Nem tehetjük, hogy az egész cikket közöljük. Zólás, megszokott idegek kellenek hozzá, hogy azt átolvassák. — A következő figyelmet érdemlő részletet azonban itt adjuk: „Ocsényben ismét egy magzat el hajtási eset fordult elő, Varga Andrásné szül. Szabó Erzse jómódú asszonynál. A közreműködő szülésznőt, Ferenczi Erzsót már elfogták óz vizsgálati fogságba helyezték. Az elhajtott 3—4 hónapos csecsemő atyja által a ház kerítése aljába ásatott el, bonnet a helyszínén megjelent Bassovszky szolgabiró és dr. Dra- gics Imre járási orvos jelenlétében ásatott fel. És ez nem az első, bizonyára nem is az utolsó eset. A jólétben duslakodó, s azelőtt testi és lelki szépségben viruló nép, nap nap után csenevószebb lesz, fonnyad, úgy, hogy maholnap 10 asszonyt sem lehet találni egy-egy sárközi községben, a ki nyomorék ne volna. A sárközi viruló magyar nép, rövid pár évtized alatt véndég leend saját otthonában. Vendég leend pedig éppen ezen veszedelmes betegség — a sárközi egykesóg miatt. Hiszen a munkáskéz hiánya már most is látszik, sőt 100—150—500 holdas birtokokat vásárolnak össze éppen e miatt az őcsényi határ szivében a szomszéd községi lakosok. S a vesztének indult nép még sem akar megtérni. A hatóságoknak kell tehát azért közbelépni. A vármegye intéző köreinek figyelmét — megkétszerezett figyelmét — hívom fel azért, hogy ennek az elharapódzott s veszedelmesen nagy tért hódított bűnnek meggátlására, minden lehető eszközt felhasználjon. A községi elöljáróságokat a lpgsz'gorubban utasítsa, hogy a községi szülésznőket kisérjék figyelemmel, mert a legtöbb esetben ezek a borzalmas bűntény végrehajtói. A halottkéineknek tegye kötelességükké, hogy minden gyanús megbetegedést, elhalálozást jelentsenek be azonnal, s ha a hatóságok összefogva, minden erejüket megfeszítve, utána látnak a dolognak s a bűnösök elveszik megér- demlett büntetésüket, hiszem, hogy ez a veszedelmes baj, ha nem is egyszerre és mindenütt, de lassacskán meg fog szűnni. Adja Isten, hogy úgy legyen ! L . . . a K . . . . y, TANÜGY. — A Szegzárd-központi tanitóegylet Holub János elnöklete alatt e hó 20-án tartotta rendes őszi közgyűlését a polg1 isk. rajztermében, melyen a hirtelen télire fordult időjárás dacára vidékről szép számban jelentek meg a tagok. Annál feltűnőbb volt azonban az, hogy a helybeli községi iskola 12 tanítója közül csak 4 vett részt a közgyűlésen. Úgy is, mint a kormány képviselője, de úgyis mint a tanítóság lelkes barátja Varasdy Lajos kir. tanfelügyelő is szokása szerint jelen volt a gyűlésen. A taniigybarátok és a tanítóság ügyei iránt érdeklődők nagy számát, a hogy azt Tolnán, Bát'aszóken és másutt megszoktuk, itt dr. Ungár Simon rabbi képviselte, ki dicséretes kitartással és nagy érdeklődéssel mindvégig ott volt a gyűlésen. Épugy Teleky János tanfelügyelóségi tollnok is. A gyűlés mindvégig érdekes, tanulságos és a tanitóegylet j múltjához méltó volt. Lefolyása különben röviden összevonva a következő volt. Elnök megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a tanító minden cselekvésének irányitója, szabályozója a lelkesedés legyen, mert ez vezeti a tanítót működésében nagy dolgokra. Ennek a lelkesedésnek a tanítóban magában kell képződnie, mert a mely tanító ennek csiráit magában nem hordja, abból azt senki ki nem fejti és az tanítványát sem lesz képes soha lelkesíteni a szépre, jóra és nemesre. Elmondja továbbá értekezésében, hogy a tanító lelkesedésének fő motívumai az iskolán kívül a szülők s a hatóságok, a kik vagy fejlesztik azt a tanítóban, vagy kiölik belőle, a szerint a hogy őket ítéleteikben a magasztos ügy iránti benső szeretet, vagy balitéletek, felületesség vagy akár privát érdekek vezérlik. Sajnos azonban, legtöbbször az utóbbi történik s maguk a hatóságok és a szülők teszik tönkre a tanító hivatása iránti lelkesedését, midőn különösen a szülők gyermekeik előtt kicsinylőleg nyilatkoznak a tanító személyéről, vagy általuk rosszul felfogott eljárásáról a gyermekkel szemben. Az ilyen szülők maguk mérgezik meg gyermekük erkölcsi éleiét. Mert az olyan gyermek először nem tiszteli tanítóját, mert szülei sem tisztelik ; azután nem fogják tisztelni szüleiket, mert azok ölték ki szivéből a tisztelet csiráit. Egyik bűn szüli a másikat, csakhogy fájdalom, itt mind a kettőért a gyermek lakói. — Kifejti továbbá, hogy a tanító lelkesedését az iskola falain kívül is kell, hogy kivigye, mert csak igy lehet munkája teljes, ha figyelemmel kíséri az életbe kilépett növendékeit, hogy fejlődik az elvetett magból a csemete. Végre lelkes szavakban buzdította a tanítókat, hogy nehéz feladatukat lel- kesültséggel teljesítsék és akkor megtalálják benne erkölcsi jutalmukat. A szép, és nagy tetszéssel fogadott megnyitó beszéd és a múlt gyűlés jegy-' zőkönyvének felolvasása és hitelesítése után elnök sajnálattal jelenti be az egylet 2 igen buzgó tagjának eltávozását, kik közül az egyik : Gál Kálmán a vall. és közokt, miniszter ur által a fehér- templomi fogymnáziumhoz tanárrá neveztetett ki, s ezáltal az egylet egyik legbuzgóbb tagját vesztette el benne ; a másik meg Berger Benő volt egyleti pénztárnok, ki Pozsonyba ment igazgató- tanítónak és ki mint buzgó munkása ez egyletnek és úgy is mint ennek pénztárnoka szintén nagy érdemeket szerzett az egylet körül. A közgyűlés mindezekért mindkettőnek jegyzőkönyvi köszönetét szavaz; örömét fejezi ki előmenetelük fölött, de egyszersmind sajnálatának is ad kifejezést, a mért az egylet őket elvesztette. Egyúttal kimondja, hogy ez nekik jegyzőkönyvi kivonat alakjában tudomásukra hozassák. — Ezután az egylet uj tagokul Deutsch Lajos és Kreuzer Károly szegzárdi tanítókat vette fel. — Majd a pénztárvizsgáló bizottság tette meg jelentését a pénztárügyek állapotáról, s dicsérőleg nyilatkozott Berger, volt pénztárnok rendszeres könyvvezetése és a pénztár pontos kezelése fölött. — Bátori Dezső köny tárnok jelenti, hogy nincs jelenteni valója. Midőn ő a könyvtárt — úgymond — átvette, tette azt azon elhatározással, hogy a nagy elhanyagoltságban talált könyvtárt rendezi és az egylet anyagi tehetségéhez képest uj szakmunkákkal gyarapítani fogja. De a beszerzendő könyvek iránt olyformán akart magának tájékozást szerezni, hogy a tagok által kérendő, de a könyvtárban nem lévő könyveket fogja beszerezni. A mandátum lejárt, de soha senki egyetlenegy könyvet az egész idő alatt ki nem vett. Vétel utján tehát nem is szapordott a könyvtár ; de szaporodott ajándékozások által; nevezetesen Molnár János tanár 12 igen értékes művet, Horváth Ignác és Kálmán Károly 1 — 1 munkát ajándékoztak az egylet könyvtárának, a miért a közgyűlés nekik jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét. — Most az alapszabályok 5 és 9-ik paragrafusainak megváltoztatása került volna napirendre, melyek szerint az egylet évenkint csak egy gyűlést tartana az eddigi kettő helyett; továbbá hogy a beiratkozott tag ne legyen kénytelen élethossziglan az egylet tagjának maradni. De Kram mer János azon felszólalására, hogy a megyei általános tanítóegyesület úgyis most
