Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-16 / 42. szám
II. évfolyam. 42. szám. Szegzárd, 1892. október 16. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár : Egy éYre . . 6 frt — kr. Fél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .... 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivül elfogad Kraramer Vil- | mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Fő munkatárs: BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. | A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előflze-1 tések és a hirdetések is a szer-1 kesztöséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak. Garay szobra. Ismét a Garay szoborról írunk. Ez alkalommal felette aktuális és tanulságos elmondani valóink lesznek. Győr városa e hó 2-án fényes örömünnepet ült, mondhatni 30 éves kitartó küzdelem után valahára leleplezhette halhatatlan költőnknek, Kisfaludy Károlynak kitünően sikerült emlékszobrát. Kezeink közt van az ez alkalomra kibocsátott emlékalbum. — Ezt lapozva nagyon, de nagyon sok hasonlatosságot látunk a Garay szobor soká húzódó és a már fennálló Kisfaludy szobor befejezett ügye között. Ott is meg kellett küzdeni a mai kor félelmetes molochjával, a közönnyel, ott is csak úgy inog volt a viaskodás még a hely megválasztásának kérdésében is, akár csak minálunk, de azzal a különbséggel, hogy a mikor a hely kérdését felvetették, ugyanakkor már a szobor megálkotásárafetkért művész döntő véleményét is meghallgathatták. Sok tanulságos dolgot olvashatunk ki abból a pompás kiállítású emlékkönyvből. De mindenek felett annak az örök igazságnak fényes beigazolását látjuk, hogy a lankadatlan buzgalom, erős akarat s az ébren tartott hazaflui lelkesedés csodákat művelhet. De a sorok között kiolvassuk azt is, hogy késlekedni nekünk sincsen időnk, itt az alkalom a tettro és cselekvésre, a mikor a szobor felállításához jó lélekkel hozzá foghatunk s kiviteléhez az első, tehát a legnagyobb lépést megtehetjük. Mi csak Győr város követésre méltó példáját idézzük. Az ottani Kisfaludy szobor 15 ezer forintba került. De, a mikor a szobor kivitelével 1891. ápril 28-án, vagyis jóformán egy rövid esztendővel ezelőtt Mátrai Lajos budapesti szobrásztanári; megbízták, 11651 frt 83 kr volt együtt csupán, tehát 1483 frt 46 krral kevesebb, mint a Garay szobor-alap ez év végén leendő állaga. íme, ha Győr városa egy rövid év alatt közel négyezer forintot össze tudott hozni a hazafias célra, akkor Szegzárd, Tolnamegye s az egész Magyarország 1864 frtot ne lenne képes ' összeteremteni ? 11a ez megtörténhetnék, akkor tegyünk le örökre a szobor felállításáról,*■ mert nem — érdemeljük meg. De mi bízunk a nagy közönség áldozatkészségében, apellálunk Hazafias kötelesség-érzetére s hiszünk és remélünk a szoborbizottság ismert buzgalmában és éppen ezért megmutatjuk a fényes példát a mely előttünk áll, itt adjuk a győri Kisfaludy szobor megteremtésének a mult évtől idáig terjedő, tanulságos történetét. „Mátrai Lajos György budapesti szobrásztánál-, a gönci Károli Gáspár és a budapesti Izsó-emlék alkotója, a szoborbizottság elnökének felhívására ajánlatot tett a bizottságnak, melyben 3—4 m. magas gránit alapon 3 méteres bronzalakkal 1 5,000 írtért a Kisfaludy állószobor megalkotását lehetségesnek tartja s arra vállalkozni hajlandónak nyilatkozik. Kijelenti egyúttal, hogy amennyiben a szobor tervezésével megbizatnék, hajlandó az alkotandó szobor egy harmad nagyságú vázlatát, az u. n. segéd- mintát, 3—4 hó alatt gipszben elkészíteni s egy felkérendő művészbizottság bírálata alá bocsátani. Ha a bizottság a bírálat és saját kedvező ijélete alapján a szobor alkotásával őt bízná meg, úgy a segéd minta költségei aszobor költségelőirányzatában találnák fe-1 dezetüket, ha pedig a bemutatott minta, vagy annak kisebbszerü változása mellett ajánlkozó a szobor készítésével meg nem bízatnék, a segéd minta alkotásáért — szellemi tulajdonjogának fentartása mellett — 500 frt tiszteletdijat kér megállapítani. Ajánlkozó művész az általa tervezett szoborról plasztikus mintát is készített, melyet a szobor- bizottságnak megszemlélés végett bemutatott. A bizottság számba véve a szoboralap állapotát, mely szerint az 1890-ik évi december 31-iki zárlat szerint 11,651 frt 83 krral rendelkezett, azon meggyőződésre jutott, hogy a még künn levő gyűjtő-ivek bekérése, továbbá egyes hatóságok és a „Kisfaludy-Társaság“ által megajánlott, illetve kilátásba helyezett adományok befolyása s szükség esetén újabb gyűjtés eszközlése által a szoboralapot 15,000 írtra nagyobb nehézség nélkül képes leend kiegészíteni. Miután pedig a bemutatott plasztikus minta megszemléléséből a bizottság azon benyomást szerezte, hogy Kisfaludy Károly emlékszobrának ily felfogásában leendő megalkotása a műigényeknek teljesen megfelel, megbeszélve még a nyilvános pályázat leTÁRCZA. Finale. Mostan utószor Dalolok rólad, E bús énekben Vedd búcsúzomat. Fátylat vetek rá, Mind elfeledtem, Hogy mennyi bánat Vórezte lelkem, Hogy mennyi kínos, Bús éjszakámat Babolta el már A vágy utánad, Szemem kényektől Hogy hányszor ázott, S hányszor átkoztam E bús világot .... A vágy kihamvadt, A tűz kiégett, A régi hévvel Nem lobog érted, És szerelmemnek Kihűlő hamva Nyomait búmnak Mind eltakarta: — Hanem a mig csak Egy szikra ég benn, Gagyogjon mindig Szép tiszta fényben, Lángja szelíden Sugarát vesse Örökre drága, Szép emlékedre! Mert szenvedésem’ Mind elfeledtem, De a mi üdvöt Nyújtott szerelmem, A mi szép emlék Fúz csak tehozzád: Édes ábrándban Eltöltött órák, Balga reménye Örökös vágynak, Szerelemről szőtt Tündén álmák — Oh az, örökre Éljen szivemben, Tőle merítsen Enyhülést lelkem, S bár ma utószor Szól rólad ének, Szivembe képed Oh úgy bevésted, Hogy nincs, mi onnan Már kitörölje, Szép szelíd fónynyel, Ott ég örökre! BUDAY LÁSZLÓ. A szoborról a szobrász.* Dolgom akadt egyszer az első magyar biztosító társulatnál. Valami pénzügyletet kellett ott lebonyolítanom, minthogy az „első magyar“ vette kezébe — mint sok más hazafias dolgot — a Petőli-szobor ügyét is, s a Petőfi-szobor fölöslege Izsó szobra költségeire volt szánva. Itt találkoztam Ruschek Antal győr-szigeti plébánossal, ki mikor nevemet hallotta, azonnal figyelmeztetett, hogy a győri polgármester látta kiállított müveimet, a „Győri Hirlap“ pedig megemlítette nevemet. — nem volna hát tréfadolog — lerándulni Győrre, ott körülnézni, — talán ez a látogatás sikerre vezethetné a győri Kisfaludy-szobor ügyét. Ez 1891. január 30-án történt. Február 1-én már Győrött voltam, — a plébános ur bemutatott a szoborbizottság elnökének, Laszberg Rezső grófnak és Zechmeister Károlynak társelnöknek, a város polgármesterének. Az elnök megbeszélésünk alapján felhívott, hogy adjak be a szobor alkotására ajánlatot vagy tervezetet, melynek alapján a bizottság határozhasson. * A győri szobor leleplezése alkalmával Ruschek Antal által szerkesztett emléklapból. Szerk.
