Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-10-09 / 41. szám

1892. október 9. ___________________ me lyek részint leszámolást, részint helyszíni vizs­gálatot igényelnek. Ezekkel a számokkal igazolva van, hogy a községi számadások egybeállításánál annyira kívá­natos törvényszerű rend helyreállta közel áll, s hogy a most már teljes számmal kiegészített vármegyei számvevőség bizonyára bekövetkezendő fokozott mérvű tevékenységétől függ, a községek részéről beterjesztett számadásoknak mielőbbi számvevői fe­lülvizsgálata. Az 1893. évi községi költségvetések közül 111 drb elfogadásra ajánlva mostani közgyűlésünk felülbírálásának tárgyát képezi, 9 drb pedig szám­vevői észrevétellel küldetett vissza az illető közsé­geknek, melyek még a folyó évben minden való­színűség szerint megártandó rendkívüli közgyűlés elé fogván kerülni, alig szenved kétséget, hogy vár­megyénk valamennyi községe a következő évet már törvényszerűen felülbírált és törvényhatóságilag jó­váhagyott költségvetés birtokában kezdheti meg. S/.ékházunk átalakítása befejeztetett, s a köz- i igazgatás valamint az árvaszék és a főszolgabírói hivatal is korszerű elhelyezést nyervén, elkészült egyszersmind s használatnak át is adatott, a főis- páni és főjegyzői lakosztály, s midőn ezt a tek. j törvényhatósági bizottságnak becses tudomására ho­zom, s a vármegyei központi administratió nevében a legmelegebb és tiszteletteljes köszönetemnek adok kifejezést, a törvényhatósági bizottság azon bölcs elhatározása és anyagiakra nem tekintő generozitá- sáért, a mely mindezeket elérhetővé tette; nem tehetem, hogy ezzel kapcsolatban kötelessógszerüen, s a körülmények kényszerítő hatalma alatt be ne j jelentsem, hogy az a nagymérvű áldozatkészség, j melyet a törvényhatóság a saját szókházában való i elférhetés érdekében hozott, nem vonta egyszers mind maga után mindazon következményeket, a melyeket nemcsak méltányossági tekintetekből, de a törvényhatóság és am. kir. igazságügyi kormány ■ között a szegzárdi igazságügyi épület megépítése I alkalmával folytatott tárgyalások következtében lét­rejött 'megállapodások szerint joggal elvárni nem­csak lehetett, de kellett is. Székházunkban elhelyezett királyi fogháznak ugyanis a főjegyzői lakásra, a főszolgabírói hivatal elé s a székház udvarára nyíló ajtai ma sincsenek befalazva, de sőt ezek közül kettőn a fogházi köz­lekedés még mindig a régi, s a raboknak a szék­ház udvarán való sótáltatása is napirendben van, a mint hogy nem szűnt meg a székház udvará­nak fogházi egyéb célokra való használata sem, noha a kis vármegyeház alsó udvara mindezeu ve- szélyező körülmények megszüntetésének feltételével engedtetett és vétetett is tényleg át, kizárólag kir. fogházi czélokra. Szívesen elhallgattam volna tek. törvényha­tósági bizottság ezt ép úgy, mint azt, hogy a rab­erőnek a vármegye szükségleteire való igénybe vétele részben biztosított jogának dacára, mindin­kább megnehezittetik; de miután az igazságügyi kormányhoz mindkét ügyben tett felterjesztésem és sürgős intézkedést kérelmezett jelentésem, saját- szerüen válaszolatlanul maradt; és miután ezen ren­dezetlen ügy, kellemetlen következményeiért és székházunk udvarának tisztátlan és rendetlen hely­zetéért a felelősséget magamra vállalni hajlandó , nem lehetek: — a tek. törvényhatósági bizottságot ' kellett tájékoznom ezen körülményekről, tisztelet- teljesen felkérve egyszersmind arra is, hogy a nagyméltóságu magyar királyi belügyminisztérium­hoz mindezeknek elsorolásával sürgősen feliratot intézni, s abban a törvényhatóság jogos követelé­seinek haladéktalan érvényre juttatását kérelmezni méltóztassék. A tekintetes törvényhatósági bizott- ségnak Kelt Szegzárdon, 1892. évi október hó 6-án. Kiváló tisztelettel Simontsits Béla, alispán. A kolera Tolnavármegyében. A fenyegető rém immár itt van minálunk. Eddigelé a Vármegyénk alispánjához beérkezett fő­szolgabírói jelentések szerint négyen estek áldoza­tul a veszedelmes járvány pusztításának. Hasztalan volt minden, e vármegye részéről megtett óvintézkedés, a mint a hivatalos adatokból is kitűnik, a kolerát valósággal becsempészték hozzánk. Köztisztviselőink — az alispán, főszolgabirák, fő- és járásorvosok, nem véve ki a legtöbb község elöljáróságát sem, elkövettek minden lehetőt, hogy a vész terjedését meggátolják. Nem érheti vád egyikőjüket sem. Lehetetlen azonban, hogy ezt a felmentő Íté­letet Budapest fő- és székvárosának is kiállítsuk. Hallatlan az az eset, a mi ott megesett. — Hétszámra tartogatták a Hamburgból kapott ál­latbőröket, a kolerabacillusok eme kényelmes me­legágyát. Mi nálunk az a tanulatlan falusi biró, egyszerű, paraszt józan-eszével tüstént kitalálta volna, hogy mi a kötelessége, — vagy ha mulasz­tást követ el. biztosíthatunk mindenkit, hogy kellő büntetést kap felsőbb hatóságától érette. De hát büntetni most már késő. — A ha­lottakat vissza nem adja senki az életnek. Csalá­dok, ezerek, sőt milliók lelki nyugalmát is nehezen. A baj, a hiba, a vétkes mulasztás megesett, most TOLNAVÁRMEGYE. 3. csak azon igyekezzünk, hogy a mennyire emberi erőtől telik —■ meggátoljuk a vész terjedését Különösen mi tolnavármegyeiek legyünk ré­sen, hiszen a mint a körülmények beigazolják, a bennünket Budapesttel összekötő Duna valóságos levezető csatornája a kolerának. A legelső haláleset — a mint már múlt szá­munkban jeleztük, Tolnán fordult elő. Egy hajós ; hozta haza a kolerát Budapestről. S elképzelhetjük a veszedelem nagyságát, ha fontolóra vesszük, h >gy körülbelül 3—4000 ember vau e megyétől távol s legnagyobb részt Budapes ten, a hol napszámos, hajós — kubikos stb. stb. s tehát olyan életmódot folytat, a mely mellett leginkább ki van téve a járvány pusztításának. S gondoljuk meg csak, mily rettenetes álla- | potok fejlődhetnek ki abból, ha ez a sok kiéhezett, 1 elcsigázott ember, az esős idő beálltával a mely a vésznek nagyon is kedvező, — egyszerre csak visz- szatér családja körébe! Simontsits Béla alispánunk előrelátó gonddal : felterjesztést intézett ugyan e tárgyban a belügy- minisztériumhoz, kérve, hogy a járvány tartamira, ; a mennyire csak lehet, ezeknek hazatérése korlátoz- ; tassék. — Ez nagyon helyes, bölcs, tapintatos ren- J delkezés volna alapjában véve; de ha a miniszter ki is adja a rendeletet, nincsen olyan földi hatalom, mely azt végrehajthassa, hiszen az a sok szegény ember, a kinek egyebe sincs, csak családja, az édes szülőföld utáni vágytól ösztönözve, kétségbe­esésének legfelsőbb fokán, az éjszakának leple alatt, még a szuronyos puskák őrizete elől is haza szökik, hogy legalább oda haza haljou meg. A legnagyobb feladat ezért a községek elöl­járóságára s illetve a vármegyénk alispánja által immár megalakított járvány bizottságokra háram­lik. Ezek kísérjék figyelemmel az olyan családo­kat, a melyeknek egyik vagy másik tagja távol van. Ha lehet, be se bocsássák a faluba addig, a mig meg nem győződtek arról, hogy a veszedel­met magukkal nem hozták s pár napig még ezután is okvetlenül felügyelet alatt tartsák. Célszerű lonuo a kormány figyelmét a dunai hajókra is reáterelni, hogy a Budapestről elinduló utasok legalább az elindulás és kiszállás alkalmá­val megvizsgáltassanak. A járvány elleni védekezés sikeres voltának elengedhetlen kelléke a teljes nyugalom. Ne ve­szítse el senki sem fejét. Alispánunk fáradságot nem ismerő lelkiismeretességgel őrködik, hogy a védekezés mindennemű kívánalmának elég tétessék. Tegye meg mindenki kötelességét. Egyébként Isten kezében vagyunk. * * * Tolnai tudósítónk megemlékezve, ama álta­lunk már fentebb jelzett körülményről, hogy ezré­vel vannak távol Tolnáról, illetve megyénkből a szegény sorsú emberek, a kik családjukkal érint­kezve, a veszedelmes bajt behurcolhatják, a követ­kező kimerítő tudósítást Írja pénteki kelettel az ot­tani állapotról : Tolna község elöljáróságának ez a körülmény idejében nem jutott eszébe nem gondoskodott sem­miről a községben, még igeiglenes kórházról sem, vagy olyan helyről, hova a kolerabetegeket vagy halottakat szállítaná. Mikor már megjött a válsá­gos idő, még a dezinficiáló szereket ekkor sem adta ki a biró; szóval az előkészületek hanyagul, lelkiismeretlenül lettek, vagy is inkább sehogy sem lettek megtóve, miért megyénk erélyes alispánja úgy a bírót, mint jegyzőt és városi orvost fegyelmi vizsgálat alá vonta. Ma meg nincs kolera Tolnán a szó szoros értelmében, mert az a két eset, mi elő j fordult, úgy lett becsempészve és erélyes intézke­désekkel talán helyhez, illetőleg esethez köthető, de mit fogunk tenni, ha a budapesti és a duna- menti munkások haza jönnek? Most el van zárva csendőrökkel Tolna, nem jöhet be idegen, kiről a hatóság és városi orvos tudomást ne venne, — kik, ha szigorúan veszik fontos kötelességüket, talán elháríthatják a bajt, de I ha kötelességérzetük olyan marad, mint az eddigi, akkor nálunk a vidéki városok közül legtöbb áldo­zatot szed majd a fekete halál. Az eddig elhalt két kolerás esete a követ- kező volt: Tornoczki hajós, gyenge testalkatú ember, j Budapesten a hajón megbetegedett és szeptember hó 29-én haza jött Tolnára. Itthon rosszabbra fordult betegsége, 30-án este orvost hivatott, ki kolerás tünetek közt találta a beteget s rögtön megtette illetékes hatóságánál a jelentést. Október 1-én Tolnára jött a járási és a megyei főorvos, kik azonban Tornoezkit már meghalva találták. — Még aznap este eltemették a szegény embert és az összes szoba bútorokat elégették. A szerencsétlen hozzátartozói őrizet alatt maradtak a házban, min­denkitől elzárva — tiz napig. Ugyanazon a napon még két kolera eset hire járta ba a várost, de a szigorú vizsgálat kiderítette, hogy a betegség, illetve a halál oka más. Konsta­tálták ugyanis, hogy a Tolna végén, vasárnap reg­gel talált holt ember nem a kolera áldozata, de szivszélhiidés érte. (Faddi napszámos volt.) Most történt meg a nagy mulasztás. Mindenki tudta, hogy a szerencsétlen Tornoezkit úgy hozták vidékről, Budapestről, hol még száz, meg száz társa dolgozik, kik közül minden pillanatban, minden órában akadály nélkül -akármelyik bejöhet Tolnára betegen, de senkisem gondolt arra, hogy megaka­dályozná a vidéken dolgozó munkások hazatérését. Legalább azt az intézkedést tették volna, hogy fi­gyelemmel kísérik a hazaérkezőket. Hétfőn éjjel érkezett haza Bogó Ferenc dnuaszabályozási munkás Ercsiből, hol rosszul érez­vén magát, társai csolnakban Paksra s onnan kocsi­val Tolnára szállították. Kedden reggel az orvos, kit hivattak, kolerát konstatált a legnagyobb mér­tékben, tipikus alakban. A beteg délben meghalt. Boncolva lett és másnap reggel a csendőrök szuro­nyai között eltemetve. Ürülékét Budapestre küldték megvizsgálás céljából. Elégettek mindet, mint két nappal megelőzőleg történt s Tolnát csendőrökkel körülzárták. Most jöttek csak arra a szerencsés gon­dolatra, hogy hát mégis csak tudomást kellene venni az érkező utazókról ? Kór- és halottasházat rendeztek be. Dezinficiáló szereket is osztogatnak már. Tény, hogy a bacillus behurcolva, itt van kö­zöttünk, a jó Isten tudja mivé fejlődik a jó talaj­ban, mennyi áldozata lesz a könnyelmű hanyagság­nak, melyért felelőssé senkit és mégis oly sokat — sok véletlen körülményt tehetünk. Szolgáljanak je­len soraink intő példa gyanánt a többi vidéki városnak. Soraim zártakor jelentik Budapestről: Tor­noczki az első halóit ürülékei megvizsgálása után kitűnt, bogy az illető nem kolera, hanem bélgyul- ladásbau halt meg. * * * Ugyanaznap a következő sürgönyt kaptuk tol­nai tudósitónktól : „Ma kolerás beteget hoztak Er­csiből, ki Domboriban meghalt. Tolnán két uj ko­lerabeteg van. Az egészségügyi bizottság kimondta, hogy Tolnán a kolera járvány kiütött.“ * * % A vármegyénk alispánjához dr. Hangol Ignác főorvos és Döry László főszolgabíró által tett beje­lentések szerint az említett halott Steinbach F. A két súlyos beteg pedig Szabó József és Tornocky Istvánná, ugyan annak a Tornockynak a neje, a ki a múltkor meghalt. Ez a körülmény ismét kétsé­gessé teszi a bakterologiai vizsgálat hitelességét és csalhatatlan voltát, mely azt állítja, hogy Tornocky bólgyuladásban halt meg. * * Duna-Földváron szintén két halottja van már a kolerának. Az egyik egy Molnár József nevű 73 éves ember. Orosz Endre főszolgabíró eré­lyes intézkedéseit megtelte. * Egy Budapestről kapott táviratunk szerint ott a kolera folyton terjed. A rémület óriási, a kór­anyag az egész városban szét van hurcolva! * * • ifi A mint lapunk zártakor értesülünk az őcsényi szőllőhegyen is fordult elő koleraeset. — Egy Babocy János nevű budapesti hajós kapta meg a veszedelmes bajt, a ki Báli Antal szegzárdi lakos hajóján érkezett. — Döry László központi járási főszolgabiró nyomban intézkedett, hogy kellő orvosi ápolásban részesitessék. Dr. Dragics Imre a hely­színére utazott. S Bálit is dezinficiálták. Öcsényben is van egy koleragyanus beteg. Lóvay Ignác drt. vitték ki sürgősen hozzá. Megnyugvással értesülünk, hogy Döry László erélyes főszolgabiránk minden óviutézkedést megtett a veszedelmes járvány behurcolása ellen. A dom­bon hajó állomásnál fertőztelenitő helyiséget ren- deztetett be, hol a Budapestről érkező utasok de- zinfiiciálva lesznek s a hajósok öt napi vesztegzár alatt tartatnak. Kiss Miksa dr. a hajó állomásra mint járvány orvos van kirendelve. * •tt — A m. kir. belügyminiszter a kolera terjedésének lehető meggátlása céljából újó­lag elrendelte, hogy az Orosz és Németországban tartózkodó összes legénységi állományú honvédek­nek és közöshadseregbelieknek mindennemű fegy­veres szolgálattótelre, tényleges szolgálatra, katonai­kiképzésre, vagy egyéb gyakorlatra való behívása, njabb rendelkezésig függőben tartandó, esetleg a már megtörtént ilyen beidézés visszavonandó. Va­lamennyi az osztrák-magyar-monarchia határain kí­vül tartózkodó katonai, vagy honvéd személy a folyó évi ellenőrzési (tiszti) szemle alól felmentetik. Oly vidéken, hol az egészségügyi viszonyok na­gyobb embertömeg egybegyülésének elkerülését és meggátlását feltétlenül megkövetelik, az ellenőrzési (tiszti) szemlék meg nem tartása iránt esetről-esetre fog intézkedni. E részben tehát a törvényhatósá­gok szükség esetében hozzám sürgős és indokolt felterjesztést tegyenek. Hírek. — Ö Felsége nevenapján e hó 4-én a bel­városi templomban Hanny üábor apát-plébános tartott ünnepi misét, melyen a 2. polgári iskola is részt vett. Mise után a növendékek haza bocsáttat­tak, miután nekik megmagyaráztatott, hogy az is­kolák ő felsége neve napján szünetelnek. — Személyi hir. Ditrói Mór, a kolozsvári szín­ház igazgatója és neje Eibensütz Mária jeles mű­vésznőnk városunkban időzött rokonainál.

Next

/
Thumbnails
Contents