Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-09-25 / 39. szám
TOLNAVÁRMEGYE II. évfolyam. 30. szám. Szegzárd, 1892. szeptember 25. Előfizetési ár: Egy évre Fél évre . , Negyedévre Egy szám . 6 frt — kr.| 3 „ - , I „ 50 . . 12 POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- | mos könyvkereskedése Szegzárdon. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. | I A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előflze-1 tések és a hirdetések is a szer-1 kesztóséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhívás! 1892. évi október hó 1-vel uj előfizetés kezdődik a „TOLNÁVÁ KMEGYE“ politikai heti lapra. A „TOLNAVÁRMEGYE“ hetenként legalább 8 oldalnyi terjedelemben jelenik meg és arra törekszik, hogy a köz- és társadalmi élet minden terén gyors és megbízható értesülései legyenek és hogy érdekes, változatos és igazi zsurnalisztikái színvonalon álló tartalmával mindennemű igényeknek megfeleljen. Rovatai felölelik a politikai, vármegyei és községi élet, úgyszintén az irodalom, törvénykezés, tanügy és közgazdaság körébe vágó eseményeket és azokat mindenkor tárgyilagosan ismertetik ; szépirodalmi részében szintén választékos és gazdag tartalomra törekszik. Előfizetési ára: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Fél évre ......................3 „ — „ Eg y hóra......................— „ 50 „ Há tralékos előfizetőinket az előfizetési dijak mielőbbi szives beküldésére kérjük. Hirdetéseket mérsékelt árszabály mellett közlünk. A „TOLMVÁMEGYE“ kiadóhivatala. A szabadelvű párt szervezkedése." Nem vélünk csalódni, ha pártunk ama követelésének adunk kifejezést, hogy végre valahára szervezkedjünk. Legfőbb ideje annak, hogy a szervezést országszerte vigyük keresztül, és pedig minden késlekedés nélkül. Meg kell alakítani minden vidéken a pártköröket, melyek szerves összefüggésben legyenek a központtal. > Meg kell mozdítani ezt a lomha nagy testet, hogy életerejének tudatára ébredjen. Vége kell, hogy szakadjon annak az úri kényelemnek, annak a nem bánoinság- nak, a mi pártunkat jellemzi. El kell oszlatni a kishitűséget, mely pártunk jó részébe máris belopódzott. El kell oszlatni azt az aggodalmat, mely elfogja pártunkat annak a hallatlan agitátiónak láttára, melyet különösen a szélső^ ellenzék országszerte folytat és melyet pártunk fásultan, tétlenül néz és némán tűr. Valóságos aknamunka, melyet a legnagyobb lelkiismeretlenséggel űz a függetlenségi párt és azzal suttyomban a nemzeti párt is, az ország nyugalma ellen. Hetek óta túrják, piszkálják a vidéket minden eszközzel, csak hogy a Kossuth- ünnepélyböl nagy politikai agitatiót tudjanak kiformálni. És hogy egészben és nagyban sikerült, azt tagadni nem lehet. A vasárnapi * A „Magyar Ujság“-ból veszszük át a fenti felette érdekes cikket. A szerk. napot a lehető legnagyobb mértékben kihasználta az ellenzék. A hol máskép nem ment a dolog, ott fenyegetődztek, terrorizáltak. Maguk köré gyűjtötték a legrakoncátlanabb elemeket, kiknek segélyével kény- szeritették a papokat miséket mondani és ablakbeveréssel fenyegettek mindenkit, a ki ki nem világit. Újpesten és másutt a piacon lázitó beszédeket tartottak, melyekben a detronizációt dicsőítették. Ezek azok a megvetendő bűnös eszközök, melyeket csak a napokban korholtunk, hogy Kossuth nevével visszaélnek és hogy nevének nimbusát használják fel az ország nyugalmának feldulására. Ha ezek a jelenségek sem elegendők arra, hogy a szabadelvű pártot letargiájából felrázzák, akkor e pártnak jogosultsága nincsen. Mert a törvény keretén belől folyó ilynemű agitátiót hatalommal, erőszakkal megakadályozni nem lehet, ezen csak ellen- actióval lehet segíteni. Itt tehát nem a kormánynak, de a pártnak kötelessége fellépni, hogy erélyes eljárásával a népet visszaterelje, visszavezesse a helyes útra és megmentse azon terrorizáló pressziótól, melyet e lelketlen nagyszájú hazafiak arra mindenütt gyakorolnak. Es annál veszedelmesebb ez a játék, mert azt a kegyelet köpenyébe burkolva űzik, melylyel elpalástolják az agitátió politikai céljait és igy lépre csalnak igen sok hiszékeny szabadelvű pártit is. TARCZA. Gsillagfénynél. Leszállóit az estnek Sötét, néma árnya . . . Halk susogás támad, Mintha a homályba Tündér sereg járna . . . Az utolsó piros Felhők elvonulnak . . . S piciny lámpácskái A mennyei Urnák Sorba mind kígyóinak ... Tündöklő kis lángok Mondjátok csak nékem : — Sóvárogva várom: Hány szem csügg az égen, Mig fényetek nézem ? S hány ezer megfejtést Keres a talányra, Mit elébe társz te, Nyári éj világa, Mindenség talánya ? Agyam egyszer . . . régen Titkotok kereste S büszkén hitte végre . . . „Álmatlan sok este Utatok ki leste!“ Balga tudás volt az ! Azt a szomjúságot, Mi lelkemben égett, El nem oltottátok Csillag tudományok. ... S... feledtem a dolgot... Nem néztem az égre, Még is : mi a csillag ? Fölfedeztem végre Egy — lányka szemébe! . . . U tanított arra,... Reáin nézve mélyen, Hogy a csillagokban Ott tanyáz az éden A tündöklő égen ! ... Minden piciny csillag, Mely odafönn reszket, Keblére fogad majd Két-két rokon lelket, (Megnyugszom e hitben.) Kik itt lenn szerettek ! P—y Marcell. Tizenhárom.* — A „TOLNAVÁBMEGYE“ eredeti tárczája. — Szivem választottjával hosszú ideig csak amolyan szellemi összeköttetésben álltam. Távol voltunk egymástól, ő Nemes-Szalókán lakott, ón meg Alsó- Topázon és mindössze csak egyszer láthattam óvenkint a búcsú alkalmával, mikor Nemes-Szalóka intelligenciája át szokott rándulni a topázi értelmiség meglátogatására, a ki arról volt hires, hogy pincéiben igen jó bort tartogat a vendégek számára. Szivem választottjának az édes apja erős tisztelője volt ugyan a jó italnak, és búcsú alkalmával mindig pontosan megjelent Topázon; de miután nagy volt a szerelmünk, sokkal gyakoribb találkozásokra vágytunk, ami azonban minden erőlködés dacára csak jámbor óhajtás maradt, mert mind a ketten kerültük a foltünést és ennélfogva kénytelenek voltunk a m. kir. postára bizni hő érzelmeink kölcsönös tolmácsolásának titkos közvetítését. A tizenkettedik levélnél betelt a mérték. Ludmillám már szavakat se talált többé és csak puszta gondolatjelekkel fejezte ki lángoló szerelmét irántam. A pazarul alkalmazott felkiáltó jelekből pedig bizton következtettem ama hősies elhatározására, hogy inkább kész egyenesen a halálba menni, ♦Szemelvény Bogdán yí Mór lapunk belmunka- társának „Pupák uram viselt dolgai“ eimü, legközelebb megjelenő kötetéből.
