Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-09-11 / 37. szám
— A tolnai lovas laktanya építési terveinek készítéséért Schukup kassai műépítésznek járó 3000 írt kiutalványozását a m. kir. belügyminiszter engedélyezte. Könyvismertetés. A magyarok története kapcsolatban a világ- történet főbb eseményeivel. (A miniszteri tanterv szerint a népiskolák számára irta : Horváth Ignácz szegzárdi tanító. Ara 25 kr. Kiadja Kraramer Vilmos könyvkereskedő Szegzárdon.) E címen jelent meg az a tankönyvecske, melyről röviden már lapunkban is tettünk említést. A 89 oldalra terjedő könyvet ismertetni kötelességünknek tartjuk, mert lokális és paedagogiai érdekek egyformán e mellett szólnak s mert e könyvet — valószínűleg — több iskolában elfogadják kézikönyvül. Tartalma következő : I. Az őskor (2 oldalon) ; az ókori népek története (8 oldalon); II. Közép kor (4 és fél oldalon); III. A magyarok története. IV. A vegyes házból származott királyok korszaka. V. A Habsburg házból származott királyok korszaka. Mindjárt e helyen felemlítendő, hogy a könyvből hiányzik a tartalom mutató, melyet ma már egy könyvnek sem volna szabad nélkülöznie és egy esetleges második kiadásban pótolni is kell. Mi nem kívánjuk a tankönyvirás terén hosz- szas időn át élvezett monopóliumot fentartani, sót telhetőleg ellenségei is vagyunk, mert elvünk az, hogy győzzön a jobb ; azonban a minden áron való tankönyvgyártásnak sem vagyunk barátai, kivéve, ha ennek szükségét látjuk, a mikor aztán biztatni sem resteljük az arra termett erőket a könyvírásra. Épen ezért elfogultság nélkül mondhatunk , véleményt e munkáról is. A történet a népiskola felsőbb osztályainak tárgya. Tehát az aránylag már fejlettebb gyermekek tanulják, a kiknek a szép történeti elbeszélések úgy a világ, mint különösen a nemzeti történetből merítve, egyik kedvenc tárgyukat képezik. — Ezért tehát, a mennyire érdemül lehet betudni szerzőnek azt a rövidséget, a melyet könyvében tapasztalunk s a mely az ilyen tankönyvnek egyik főkelléke, ép annyira szerettük volna, ha némely kiemelkedőbb eseményeket, kiválóbb személyeket, nevezetesebb találmány vagy felfedezés ismertetését nem ugyan hosszú lére feleresztve, de kissé részletesebben s még sem fölösleges szóhalmazzal tárgyal és ad a gyermek kezébe. Azért is szükségesnek tartjuk ezt, mert különösen a történeti munkákat, a mesés, magukat kedveltető olvasmányokat nemcsak a gyermekek, hanem szülőik és hozzátartozóik is olvassák és az ilyen alkalom kedvezőnek mutatkozik a nép1892. szeptember 11._______________ pel az olvasást, a hasznos ismeretek közlését és terjesztését megkedveltetni. Szerző csak a Hunyadiak koránál volt egy kissé bővebb szavú, különben pedig igen szűkén, a tények egyszerű felsorolásával áll elő (pl. a felfedezések kora). A népvándorlás egész Európára nézve oly fontos következésü volt, hogy azt részletesebben kell tárgyalni. A vallás háborúk és ezek eredményei szintén bővebb tárgyalást igényelnének. Lényeges hiánynak tartjuk azt, hogy a polgári jogok és kötelességek ismertetése teljesen mellőzve van. Igaz ugyan, hogy az alkotmány és polgári jogok s kötelességek főbb vonalai külön tankönyvben, külön órákban is taníthatók ; a miniszteri tanterv nem követeli egy könyvben való tárgyalását, de az megint nem vitatható el, hogy az alkotmánytan főbb vonalai, a polgári jogok és kötelességek, a magyar történelemmel kapcsolatban tanitandók. Naponként tapasztaljuk, hogy e tekintetben mily tudatlan a mi népünk, holott a nép - és ismétlő-iskolák volnának hivatva az ezen irányú legszükségesebb ismeretek közlésére. Ez annyival kívánatosabb, mert az alkotmánytan tanítását illetőleg a tanterv az ismétlő iskolások számára tartja nélkülözhetlennek egy külön füzetke adását, mig az 5. 6-ik osztályúak részére ez szükségtelen. De ha tudjuk, hogy mily rendetlenül történik nálunk országszerte az ismétlő iskoláztatás, akkor az elemi iskola felsőbb osztályaiban ezt is tanítani olmu- laszthatian dolognak tartjuk. A könyvnek ilyen irányú bővítését tehát ok- i vétlenül szükségesnek véljük. A könyv stylusa, főleg az elbeszélésekben nem elég folyékony s ezt annak tudjuk be, hogy nagy dolgokat és kiváló férfiakat szerfölött röviden tárgyal. Solonról pl. és Athénről 16 sorban emlékezik meg, a görögök egész története 2 és ’/a oldalon foglal helyet. Nagy tudás és élénk áttekintés kell ahhoz, hogy e nép történetét ily röviden, lényegében velősen tárgyalhassa bárki is. A rómaiak története megint alig több 3 oldalnál. Ily rövid leírásból — szerintem alig több a semminél, a mit a gyermek megtanul; pedig a könyv a népiskolák számára, tehát az 5. 6. és részben már a 4. osztály tanulóinak számára is készült. A 3 évi tananyag lehet bővebb, egyes mozzanatok tárgyalása részletesebb, hiszen a tanító úgy is azt választja ki, a mit célszerűnek tart. Ezeket általánosságban felemlítve, apróbb észrevételeim ezek : Az idegen nevek Írásában nem következetes. írja : Likurgu-z, Szolon ; továbbá Ro- mulus, Ciceró, Augusztus, Cincinatus, nem is említve az ilyen tolihibát: Aquvilea (!), Buillon, Ma- rób (?). Nem szabad a taukönyvben olyan monTOLNAVÁRMEGYE. csudálják és sokszor megirigylik; igen ! mert nem tudják : minő árt fizettünk érte és minő küzdelmek szenvedélyek és keserűségek közt tudtunk eljutni e helyre ?! El-el! komor képek ! Ott van egy kézzel fogható példa Gyönk múltjából. Egy szegény ifjú zsidó, még azon időből, mikor a zsidóság csak „tűrve“ volt és fekvő vagyont nem szerezhetett, földhöz ragadt szegény szülőktől származva, már 5—6 éves korában butyrot kapott hátára, egy sípocskát kezébe és küldték — kenyerét keresni. A fiú szorgalmas, takarékos volt; megvonta a falatot magától, hogy pénzt gyűjtsön. így ereje nem nőtt, de butyra nehezebb lett, mert több-több árut vehetett. Mi volt a vége? a gyenge gyerek egyik vállát a súlyos butyor eltörpítette, nyakát keszegoldalt lehúzta, háta kidomborodott és mire annyit gyűjtött, hogy talán vénségére éhen nem kellett elvesznie : a fólvállu, púpos öreg embert — „csillagvizsgáló Herscheine k“ csúfoltuk, a hol csak láttuk. Mennyi keserű életfilozófia rejlett e gúnyban ! minő érzés keletkezhetett e szegény öreg emberben e gúnynév hallatára ! ? ... Hess el fekete denevér! nem akarok éjjeli lepkékkel vagy denevérekkel foglalkozni. Az ifjú élet, a kellemes, az üde visszaemlékezések pázsitján akarok haladni és nem egy kesernyés vén ember tücskeit tálalni ki a szives olvasó elébe ! Szép menyecskéi, szép leányai voltak e községnek, magyar barna fiatal nők, kik egy Murillo madonnájához, és szép szőke német leányok, kik egy Gőthe „Gretchen“-jóhez bízvást ülhettek volna modellül. Ezért ritka eset volt, hogy a fiatalság máshonnan hozott volna feleséget. — Népe munkás, értelmes és tiszta; az asszonyok házuk környékét rendben tartották, gyermekeiket jól goudozták, azonkívül nagy munka idején a mezőn dolgozó férfiaknak ebédet főztek, azt a mezőre vitték és e mellett egész háztartásuk rendben volt. A lakodalmak azon időben 3 napig eltartottak, a szegényeknél a „dudás“, a vagyonosabbaknál 3—4 cigány szo'gáltatta a zenét; arra azonban, hogy a német kiválóan trombitásokból álló zenekar magyar lakodalmon lett volna, esetet nem tudok. A vőfélyeknek Gyönkön is kötelességük volt magyar házaknál az asztalnál felszolgálni és minden fogáshoz egy külön verset elmondani. A „kulcsos-kalács“ nevezetes szerepet játszott lakodalmaknál, ép úgy, mint a felpántlikázott botok és a nyo- szolyó lányok által a vőfély mándlijára tűzött vörös kendők. Az akkori magyar táncot a nép még nem nevezte „csárdásnak“, és talán azért is táncolták több illemmel, kecsesei és nemes magatartással ; szép tánc volt és ha fel-fel kurjantott is a legény jó kedvében, de kánkánná nem aljasitotta ősei szép táncát. Ez az újabb kor és a magasabb körök, s nem a nép torzításának kifolyása. dattani hibának sem lennie, hogy többes alany mellett egyes állítmány forduljon elő (6. 1.) Én legalább felnőtteknek irt könyvekben ilyeneket kö- nyebben elnézek, habár itt sem járja, mint gyermekek kezébe adandó könyvben. Itt arra is kell tekinteni, hogy a tanulónak szóbősége táguljon nyelvtani fogalmai szaporodjanak s ezért komoly, velős körülírásokat használni előnyös. Ezért tűnik fel egy kissé banális-nak ez a kifejezés is — „hála Istennek“! — a mit szerző sokszor s néha elég naivul használ. Az uralkodók jellemzése ilyen köznapi szólásmódokkal: „szelíd, jóindulatú, jólelkü“ stb., „üdvös törvényeket“ hozott, ma egy kissé elavultnak látszik, mert reális, több lényeges és való dolog felemlitésével kell a történetírónak a tudást közvetíteni. Jókai nevét y-nal Írni hiba. A 48-iki 12 pontot okvetlenül fel kell sorolni, mert ez korunknak forduló pontját képezi s tudni a maguk valóságában szükséges. A megváltoztatás, mint az 5. p. alatt: „A sajtó utján mindenki gondolatait szabadon közölheti, de a mit ir, azért felelős“ csak a magyarság rov ására történik. Kossuthról 20 sorban nem lehet megemlékezni ; de Deákról sem, a kiről igy ir: „kitűnő szónoklataival és az újságba irt bölcs szózatával kérte, sürgette a fejedelmet, hogy adja vissza hű magyar népének az alkotmányos szabadságot.“ Ez nem történetírói jellemzés. Lapsus calami az is, hogy 1867. julius (junius helyett) 8-án koronázta meg a nemzet a királyt. Ezek után elismerőleg kell megemlítenünk szerzőnek azt a törekvését, mely a népiskolai tankönyvek terén mutatkozó hiányok eloszlatása ügyében nyilvánul. Éppen e nemes törekvése késztetett ilyen nyílt vélemény adásra. A kezdet nehézségein győzedelmeskedve, hisszük, hogy a második és további kiadásokba mint ezt meg is fogják érdemelni, — mindig jobb és jobb tartalommal és alakban látnak napvilágot. A tanügy munkásainak igy is méltó figyelmébe ajánljuk. G. K. Hirek. — Személyi hirek. Simontsits Béla vármegyénk alispánja e hó 6-tól 14-ig szabadságon van. — Dezseöffy Géza kir. törvényszéki elnök szabadság ideje letelvén, vissza érkezett Szeg- zárdra és szeptember 5-én átvette a törvényszék vezetését. — M i k ó György újvárosi plébános Balaton-Füredről szintén megérkezett. — Cseresznyés Sándor pécsi kir. táblai tanácselnök ma városunkba érkezik. Részt vesz a ref. egyházmegye e hó 12—13-iki közgyűlésén. — Kinevezés. Király ő felsége dr. Tarcsay Gyula szegzárdi kir. törvényszéki jegyzőt a szolnoki m. kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — A megérdemelt előléptetéshez őszintén gratulálunk. — A pécsi hadgyakorlatokra nagy előkészületeket tesznek. A kormány tagjai közül odaérkezik: S z a p á r y Gyula gróf miniszterelnök és belügyminiszter (Tarkovich államtitkárral és Jekel- falussy miniszteri tanácsossal), S z ö g y é n y-M a • rich László, a király személye körüli miniszter és Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter. 0 felsége kíséretében lesz, minden valószínűség szerint, Bauer báró közös hadügyminiszter is. A tisztelgő városi küldöttség megkéri ő felségét, engedje meg, hogy az uj vízvezetéki müvet Ferenc J ó z s e f-v i z m ű-nek keresztelhessék. A kivilágítás lehetőleg fényes lesz. Különösen a püspök fog sokat áldozni a székesegyháznak minél szebb kivilágítására. A fáklyásmenet is impozánsnak igérkei zik; nagyobbrészt lampionokkal sok százan vesznek benne részt. A 'pécsi dalosok is kiegészítik magukat, úgy, hogy vagy százan fognak a király előtt énekelni. — Eljegyzések. Dr Dicenty Gyula bonyhádi gyakorló, cs- és kir. tartalékos ezredorvos, eljegyezte Culman Irma kisasszonyt, özv. Culman Fri- gyesné leányát Mohácsról. — Wangler Mátyás pénzügyigazgatósági számtiszt eljegyezte Rézbányái Mária kisasszonyt Paksról. — Fritz Ödön járásbirósági Írnok pedig K o h n Anna kisasszonyt Szegzárdon. ____________________________________3.
