Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-08-21 / 34. szám
nak. E mellett azonban elfeledjük, hogy vétkezni a haza érdekei ellen, a magyarság létfeltételei ellen, semmivel se kisebb bűn, és ha a kettő között a magyar embernek választani kell, inkább vétkezzék a demokrácia, mint a hazafiság követelményei ellen. Majd leszünk demokraták is, de előbb erősödjünk meg a magyarságban. A demokrácia nem szerepelhet mentő körülmény gyanánt a hazaárulás ocsmány bűntényének megítélésénél és ép azért nem szabad a divatos áramlatoknak hódolni, a migaz áramlatok kapcsán rést lehet ütni államiságunkon. Szolgáljon követendő példa gyanánt Szent István, a ki a magyar állam kiépítését, a pogányság kiirtásával kezdé. Nekünk, hogy e dicső király művét méltóan befejezhessük, szintén irtóharcot kell vivnunk ama modern pogányok ellen, kik előtt semmi se szent, se haza, se törvény, midőn tévhitükről van szó. Mert tévhitnél egyéb nevet csak nem érdemel az a feltevés, hogy Magyarország az oláhok, szászok, tótok és szerbek között felosztassák. Ezt az eszmét meg kell semmisíteni, hogy többé' soha fel ne támadhasson és hogy ezt elérhessük nem szabad semmiféle áramlatok felé hajolnunk, hanem tántoríthatatlan szilárdsággal kell haladnunk azon az utón, melyet Szent István király dicső emléke megvilágít előttünk. Közművelődési egyesületek. Budapest, augusztus hó. A magyar társadalom erejének és szellemének hőmérői a közmivelődési egyesületek. Ezeken láthatjuk meg legjobban a vagyoni emelkedés fokát s a nemzeti szellem lüktetését. Fiatal valamennyi egyesület, a mily fiatal maga a magyar állam is. Mert fájdalom, múltúnk ezredévéből sok századot ki kell törülnünk, amelyekben a magyar állam vagy rabságban nyögött, vagy szunyadott. A közművelődési egyesületeket csak az utóbbi évtizedekben újólag feléledt nemzeti szellem teremtette meg s igy nem lehet csodálnunk, ha még népességben, vagyonban és eredményekben szegényebbek ez egyesületek, mint kellene lenniük. Az intelligens és vagyonos társadalomban tízezrével vannak emberek, kik közömbösek a nemzeti kultúra szolgálatában álló ez egyesületekkel szemben. Még igen sokan nem tudják, hogy ez egyesületekkel szemben kötelez nemcsak a nemesség, hanem kötelez a vagyon, kötelez a műveltség. Minden magyar embernek, ki csak egy parányi műveltségre és hazafiságra is igényt tart, kö2. ________ ______ A c igány miudig tüzesebben húzta. Kerekes Gábor arcára kiült a verejték s mikor egy pillanatra a szép asszony tekintete összetalálkozott az övével, elfojtott hangon szólt: — Az ön férje bizony nem érdemli, hogy ilyen szép feleséget kapott. Az asszonyka pajkos nevetéssel felelt: — Ej, ej, Kerekes, maga ugyancsak rósz embere lehet az én kis uramnak. — Hát lehetnék-e jobb ? Önnek módjában állott kettőnk között választani; — és ... — A szivem szerint választottam — szólott közbe Darvaynó. — Igen, a szive szerint. Meg is nyugodtam benne. Mert hát a szív tanácsára sok ostobaságot szoktak elkövetni — főképen a fiatal leányok. De hát az ilyen esetekben az élet azt tanítja, hogy a szív minél hamarább kimarad a játékból s az illúziókból alkotott s megtalálni vélt ideál helyett megmarad csupán a férj, a rideg, unalmas férj. Én jól ismerem Kálmánt, tudom, hogy a kiábrán- dulásnak, ha még be nem következett, be kell következnie előbb-utóbb... Ön persze tagadja, hiszen 1 ezt egy ideig lehet tagadni, — de aztán jön a ggótlan bevallás — s a szív, mely egykor a legna- I TOLNAVÁRMEGYE. telessége volna önként leróni a jótékonyság és nemzeti kultúra adóját. S amint behordják az emberek ■ az adópénztárakba a törvény által rájuk kivetett I adót, úgy kellene kivetés nélkül behordani fillórei- ! két a legközelebbi közművelődési egylet pénztárába. Ez erkölcsi kötelezettség alól nem lehet mentség, mert nem emberi, hanem csak állati éltet folytat az, aki csak önmagának s hozzátartozóinak érdekeivel gondol s a kinek keble szűk, a látköre korlátolt arra, hogy a közérdek fogalmát magába fogadja. Az önzés, az én-nek és a hozzátartozóknak védelmezése és gondozása, a szerzés vágya, sőt még a takarékosság erénye is megtalálhatók az állatokban is; de a jótékonyság s a közszellem csak az emberek tulajdona. Fájdalommal kell bevallanunk, hogy rangos és módos köreinkben egész rétegek vannak, melyek még nem tudtak a magasabb és nemesebb emberi élet színvonalára emelkedni, melyek az önérdek vagy családi érdek korlátain túl nem látnak, s melyeknek lelkében nem kelt viszhangot a közszellem megnyilatkozása. Ezért van az, hogy sem az erdélyi, sem a felvidéki, sem a dunántúli közművelődési egyesület, sem a többi hasonló célú társulatok nincsenek abban a helyzetben, amiben a külföldi hasonló egyletek vannak' s működésük is aránylag szűk keretben mozoghat. A műveltség hiányán és a közönyön kívül hozzájárul a közművelődési egyesületek gyengítéséhez az a magyar szokás, hogy alárendelt, formális kérdések felett elkeseredett vitákat folytat a magyar, pártokra szakad, kicsinyes dolgok miatt neheztel, s ezt mindjárt felhasználja alkalmul a fólrevonulásra, hogy közönyét, vagy áldozatkészségének hiányát leplezze általa. A közművelődési egyesületeknek is mindenki eszméket akar adui s irányt szabni a helyett ,hogy pénzt adna. így aztán eszme, irány, terv, indítvány, javaslat, kritika, gáncs, ellenvetés van minden közművelődési egyesületben bőven, csak azok az emberek vannak legkevesebben, akik pénzt adnak és hallgatnak, vagy akik dolgoznak és hallgatnak. Magyarországon mindenki lelkesít, de e közben elfelejtenek az emberek maguk lelkesedni. A mit pedig legjobban elfelejtenek, az a pénz- és a munka áldozat. Pedig eszme és terv van már elég, csak tessék pénzt adni és dolgozni, a közmivelődési egyesületek érdekéért, mindenkinek a maga körében. Az az eszme is, mely a közművelődési egyesületeket csakis az országos szövetkezés révén véli igazán fölvirágoztathatni, csak oly mentő eszme, mint a többi. S még abban a formában is, a melyben most, a „Felvidéki közművelődési egyesület“ lőcsei közgyűlésén fölvetették azt, alig lessz keresztülvihető. Gátja ennek az a rendkívüli komplikált kezelés, a melynél fogva az egyforintos adománynak is az összes fiók választmányi, megyei, központi s egyébb fórumokon keresztül az országos szövetkezeti pénztárba s onnan ugyanez utón, segélyezés céljából való kiküldése legalább is két forintnyi kezelési költségekkel járna. Legfőbb gátja azonban a szőveikezésnek a partikulárizmus, a kicsinyes helyi féltékenység, a magyar embernek az a rossz szokása, hogy a közügyek műhelyéből is szeretné elmarni azokat, akik munkájukkal ott kitűnnek, mintha a közügyek men- helye a húsos fazekak konyhája volna. gyobb ostobaságot diktálta, kezdi hibáját helyrehozni, s okos tanácsokat ad ... A következő fordulónál a szép asszony egy kiszabadult hajfürjte megérintette Kerekes arcát ; vad láng csapott a férfi leikébe s éhes tekintete odatapadt táncosnője bámulatos szép fedetlen vál- laira. -— Aztán beszólt tovább, hangja mindig sut- togóbb, arca mindig izzóbb lett, — — és mikor j vége volt a táncnak, a szép Darvayné halovány arccal sietett férjéhez, karjába ölté bársonyos kar- ját, fejét fáradtan hajtotta a mosolygó férfi vállára s különösen fátyolozott hangon monda: — Menjünk haza édesem !.. . Kálmán a féltő szeretet gyöngéd gondoskodásával burkolta be meleg kendőkbe szép kis fele- I ségét s mikor a kocsiba emelte őt, szigorúan meghagyta, hogy hazáig egy szót se szóljon az Édes, mert hogy a hideg levegő megtalálna ártani. Otthon aztán, mikor megnyílt előttük a csendes kis szobák ajtaja, minden rossz sejtelem nélkül szedte le róla a kendőket, elhalmozta őt gyöngéd megszólításokkal: — Te szép ! — Te kedves ! — Te drága ! Te édes !-------És minden megszólításnál száz cs ókkal illette bájos angyalának ajkát, homlokát, szemét, fehér vállát, puha karjait. A nő pedig Ha az emberek a közmivelődési egyesületekben s a nemzeti művelődésért csak áldozni és dol- | gozni akarnának, akkor nagyon könnyű’ volna a közművelődési egyesületek országos szövetkezetét 1 létrehozni; még pedig akkor létre lehet hozni oly ideális formában, hogy egy nagy nemzeti ligába olvadnának bele az összes közművelődési egyesületek s az olcsó és gyors központi administráció kétszeresen növelné a liga erejét. De az emberek szerepelni is akarnak s nincs könnyebb dolog, mint a magyar ember hiúságát megsérteni. Mikor a Dunántúli közművelődési egyesületet alakították, hetven országgyűlési képviselő két | hétig törte a fejét azon, miként adjanak oly szervezetet az egyesületnek, hogy a dunántúli tizenegy vármegye egyetlen lakosa se érezze magát sértve s miko°r kieszelték éppen e célra, hogy minden vármegye külön központtal, külön egyletet csináljon, külön autonómiával s a valamennyit egyesitő központi egylet is a tizenegy vármegyében fölváltva tartsa közgyűléseit, még ezzel a minta szervezettel sem érhették el azt, hogy senki hiúságában sértve ne érezze magát s máris akadtak emberek, a kik be sem lépve az egyletbe, gáncsolták annak szervezetét, amelyhez ennélfogva semmi közük sem volt. A felvidéki közművelődési egyesületben pedig óles hangok keletkeztek Szalavszky Gyula elnök ama terve ellen, hogy az egyesületi központ székhelye Budapestre tétessék át s a lőcsei közgyűlésen az eszme meg is bukott. A praktikus érdekek ilyen előre tolakodása mellett s a provinciális érzékenység ilyen^nagy foka mellett ki merné remélni az ország fővárosában székelendő országos közművelődési szövetkezet vagy épen a nemzeti liga keletkezését ? Nem marad tehát egyéb hátra, minthogy minden egyesület a maga hatáskörében, saját eszközeivel próbáljon megfelelni hivatásának. Porzsolt Kálmán, a Dunántúli Közművelődési Egyesület titkára. 1892. augusztus 21. Az italmérési adóról szóló törvény módosítása. Az állami italmérési jövedékről szóló 1888. XXXV. és 1890.XXXVI. törvénycikkek módosítása tárgyában, a folyó évben az 1892. évi XV. törvénycikkbe iktatott uj törvény alkottatott. Az uj törvény végrehajtása tárgyában a pénzügyminiszter a napokban egy terjedelmes utasítást adott ki, a melyet tekintettel arra, hogy ez a kérdés bortermelőinket nagyon közelről érdekli, az alábbiakban fogunk ismertetni. Az uj törvénynek egyik igen helyes intézkedése mindenekelőtt abban áll, hogy a bort eddig terhelő két különböző adót, úgymint a borfogyasztási adót és az ital mérési adót egyesíti, ezek helyett egy egységes italadót állapit meg, ezáltal a borok megadóztatása körüli eljárást egyszerűsíti. Adóemelésről tehát az uj törvényben szó sincs, mert a bor és sör, italadó címén ezután is ugyanannyi adót fog fizetni, mint a mennyit eddig fogyasztási és italmérési adó cimón fizetett. Ehhez képest 1893. évi január 1-től kezdve, a mikor az uj törvény életbe fog léptettetni, az remegve kulcsolta át férje nyakát s mikor halovány arcát odafektette az erős férfi mellére, egyszerre kitört belőle a visszatartott, — fuldokló görcsös zokogás. — Mi történt veled ? — Mi bajod van ? — kérdő a halálra ijedt férj — s mikor nagysokára szóhoz tud jutni és szakadozva elbeszéli a kis feleség azt, a mi olyan mély fájdalommal töltötte el szerető szivét: Kálmán arcáról eltűnik az élet pírja, szemeiben felvillan a féktelen harag tüze, s alig tud erőt venni magán, hogy gyöngéd szóval elcsi- titsa siró feleségét : — Ne sírj, légy nyugodt, te édes ; — majd meglakol érte. Nézz a szemembe, hiszen te nem vagy hibás; — elmondtál mindent, ahogy kell .. . és ezzel vége .. . Pedig dehogy volt vége. Másnap Kálmán a helyett, hogy — mint rendeseu — haza sietett volna hivatalából, fölsietett a kaszinóba. Tudta, hogy ott fogja találni Kerekest..Ott is találta; rendes játszmájánál ült s nyert veszettül. Kálmán Kerekes háta megé állt s emlékszem jól a kínos jelenetre, midőn egy játszma végén odaszólt a játékosokhoz : — Hogy tudtok ezzel a Kerekessel leülni ? hiszen hamisan játszik!
