Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-08-14 / 33. szám
1892. augusztus 14. TOLNAVÁRMEGYE. 3. nem szabad, főleg most, midőn a pauperiz- mus a phylloxeracsapás miatt a köznép körében nap- ról-napra terjedni fog. Azt hisszük, hogy ezeknek az odúknak kiürítése kellő tapintattal és okkal-mód- dal igen könnyen megvalósítható, mert nem képzeljük, hogy ezek a lyukak az illetők telekkönyvi tulajdonát képezzék, hanem bizonyára csak alkalom- adtán férkőztek oda be, főleg azért, hogy a köz- biztonságot veszélyeztető műveleteiket könnyen elpalástolhassák és a világ szeme elöl elrejtve legyenek. Ezeknek a megszüntetése tehát nem ütközik valami nehézségbe s rendőri utón is könnyen foganatosítható közbiztonsági és községi okokból. De ha nem is egészen hasonló, azonban szintén igen veszedelmes helyek még azok a szőlőlakások is, melyek egy idő óta mindinkább szaporodnak s a közel jövőben még kilátás van a sza porodásukra is, mert az elszegényedett nép házát eladva, kivonul a szőlőjébe lakni. Ezek a szőlő-lakások pedig szintén mintegy kínálkoznak arra, hogy lakóit a portyázásra, tolvajlásra ösztönözzék, mert a rendőri felügyelettől távol esnek és az ottani lakók az emberek szemei elől elvonulva — könnyen űzhetik a lopás, tolvajlás, orgazdaság veszedelmes mesterségét. Most még könnyen meg lehet akadályozni ennek a tünetnek a tova terjedését — községi szabályrendelet utján; de később már sok bajjal fog járni, midőn majd százakra megy azoknak száma, kik mint házatlanok kimenekülnek a szőlőjükbe, melyet úgysem tudnak kellőleg értékesíteni. Ideje tehát, hogy most, még a baj csirájában intézkedjék a képviselő testület eme szőlő'a- kások betiltása ügyében, mert később már a köz- biztonságot oly nagy mérvben fogják veszélyeztetni, hogy aztán csak kíméletlen erólylyel és kérlelhetetlen szigorral lesznek képesek az onnau eredő veszedelmet elfcytani. Intő példaként szolgálhat erre Székesfehérvár, mely hasonló körülmények közé jutott; a phylloxera pusztítása miatt ott is százával vonultak ki a szőlőhegyekbe lakni, s a városi hatóság kezdetben nem törődött a dologgal • mikor aztán később oly tűrhetetlenné váltak az állapotok az onnan származó nagy mérvű tulajdon elleni kihágások miatt, hogy a szőlőlakások betiltását szabályrendeletileg kellett foganatosítani, akkor oly nagy mérvű ribillió támadt a kiköltözöttek közt, hogy csak karhatalommal és gyakran ismétlődő rendőri beavatkozással sikerült az ellenállókat megfékezni és a szabályrendeletnek foganatot szerezni, ami aztán több embert a börtön fali közé juttatott. Meg kell tehát még most akadályozni, hogy minálunk is a viszonyok igen kellemetlenné ne fanéi észreveszi a pálinkaivás iránt mértéken túl levő hajlamot, az itt sok községben létező u. n. mér- tékletességi egyletbe bevonja, melynek tagjai fogadalmat tesznek arra, hegy szeszes itatokat nem élveznek. Sajnos, hogy itt is akadnak olyanok, kik fogadalmaik dacára a régi szokásoknál maradnak. Egy ilyen elég komikus esetet hallottam egy derék lelkipásztortól. 0 ugyanis sétája alkalmával találkozott egy részeg hívével, a min felháborodva, lelkére beszélt addig, mig a részeg ember beleegyezett, hogy fogadalmat tesz többet nem inni. — Néhány nap múlva a lelkész sétája alkalmával egy árokban ismét megpillant egy részegen alvó embert. Közelebbről megnézve, látja, hogy a múltkori embere, felkölti s felháborodva erős szemrehányásokat tett neki a megszegett fogadalom megsértése miatt. A paraszt bamba arccal szemlesütve mondá: „Kérem alázattal, hiszen többet nem ittam, mint a múltkor.“ A múlt télen uralkodó éhínség enyhítésére, hogy kora tavasztól Kezdve keresetjük legyen, a megye sürgősen utakat építtet. Ezen munkálatokat egyszer több megyei tisztviselő kíséretében a főispán is megszemlélte, mely alkalommal következő eléggé furcsa dolog történt. A barakka korcsmáros ugyanis a több száz munkás számára mulatságot akart rendezni; — juljanak úgy azokra, kik talán kényszerűségből költöznek ki. mint azokra, kik eltökélt rossz szándékból vonultak oda félre a világ szemei elől, hogy a lopást, tolvajlást akadálytalanul és könnyen gyakorolhassák. Most még segíthetünk a dolgon, de később nálunk is ismétlődni fognak a fehérvári szomorú események, melyekért aztán egyedül a kötelesség mulasztó képviselő testület lesz felelős, mely annak idején nem tette meg a szükséges elővigyázati intézkedéseket. Veterán. VÁRMEGYE. i. A t. vármegyei közgyűlésből. Nem lehet mindég a gimnázium ügye szőnyegen, igy a vármegye közgyűlései sem lehetnek mindég oly telette érdekesek. — A bizottsági tag urak közül ki arat, ki csépel, ki fürdőzik, hát biz igy a vármegyeház nagy terme csakúgy kongott, bongott az ürességtől. Ha szegónyUsanády bátyánk a menybóli parlamentből ide pislant vala, s hamarjában azt hiszi, hogy a t. házban van, bizonyára egész határozottan konstatálta volna a határozatképtelenséget. Főispánunk sietett is megnyitni a tanácskoz- mányt, nehogy még a bent levők is elszéledjenek. Mindenekelőtt bejelentette, hogy Ragályi Lajos lemondott a tb. tiszti ügyészi állásáról. No ennek mindenki örült. Azaz voltaképen nem a lemondásnak örült, hanem annak, hogy Ragályit képviselőnek választották. A t. Házban a helye. De az már fájt mindannyiunknak, — a kik őt a tenyerünkön, no meg a szivünkben hordozzuk, hogy eny- nyire hálátlan s itt hagy bennünket, mint Szent Pál az oláhokat és miért ? csupán egy — N a g y- Baro mórt! Utódja különben Pálfödy Ixijos lett, egy csinos, fekete bajuszu, barna fiatal ember, — a kit hir szerint Ragályi uram eddigelé bezárva tartott — ügyvédi irodájában, hogy meg ne lássák valahogy az asszonyok, mert ha ezek. révén a kópviselőházba jut, tönkre teszi egész karrierjét. — Pálföldy még Ragályi Lajosnál is szebb ember. Hogy különb t. ügyész lesz e ? — az majd elválik! S most a tanácskozásnak meg kellett volna kezdődni. Főispánunk azonban gondos figyelemmel végig tekintett a rengeteg hosszú tárgysorozaton : soha se lesz ennek vége! Egyet gondolt s dr. No- vák Sándort kinevezte tb. főjegyzőnek. Ez igazán zseniális gondolat s bölcs előrelátás volt. — A fiatal, képzett s a kitüntetésre oly nagyon rászolgált tb. főjegyző — bizonyára a kinevezés miatt — oly m e g u j u 11 a m b i c i ó- v a 1 látott neki a rengeteg akta csomó felolvasásának, mintha az is restáncia lett volna. Egy anglius 80 nap alatt utazta körül a világot En fogadni mernék, hogy Novák Sándor kalauzolása mellett 40 nap alatt is megtennénk ezt a rengeteg hosszú utat. Hisz tessék! egy rövid félóra alatt bebarangoltuk a fél Magyarországot. Voltunk Torontál, Nógrád, Jász-Nagy-Kun-Szolnok, Bars vármegyében és Nagy-Várad szab. kir. városon, azaz hogy csak a körlevelein keresztül mihamar elérkeztünk a felhasználta ezen kínálkozó alkalmat s az egész társaságot meg akarta hívni az ünnepélyre, oda áll a főispán elé és a következő beszédet intézte hozzá: „Méltóságos uram ! Fejétől büdösödik a hal, mondja a közmondás, miután pedig Méltóságod feje a megyének, s azt jól tudom, hogy ha Méltóságod mulatságunkra megjelenését megígéri, a többi urak is eljönnek, stb.“ A kíséretben levő urak ijedt és kon- sternált arccal nyugtalankodni kezdtek. De a nemes és jószivü, közszeretetnek örvendő főispán mosolygó arccal fordulva a többi urakhoz mondá: „Talán csak eljövünk, uraim“ folytatta s szemleutját. Szép szórakoztató, lelket üdítő, testet edző kirándulásokat lehet itt rendezni a szélrózsa minden irányában, mindenütt regényes tájakra akadva. Utunk mindig fenyves erdők, sziklák között, réteken át fel az alpe.-ekre vezet. Legmélyebb csend kiséri a kirándulót, csak az erdei madarak éneke zeng; útközben legelő juhnyájakra és marhacsordákra akadunk, melyek az alpesek kitűnő legelőjén egész nyáron át éldegélnek s a faluba csak késő ősszel térnek. Itt készítik a jó, Ízletes juh- túrót, felhasználva egyúttal a juhok trágyáját oly- képen, hogy azokat éjszakára egy alpesi rét bekerített helyére terelik, s ha azon darab már eléggé be van trágyázva, a kerítést tovább viszik s ezt addig folytatják mig az egész rét nincsen kellőleg elkészítve. tisztviselői nyugdíj-alap választmány előterjesztéseig, a hol az öreg Ágoston Károly bácsit saját kérelmére nyugdíjazásra ajánlják. No de ennyi elég is volt aztán egy szuszra ! Hát hogy ha megállanánk egy pillanatra ! — Az alispán ur elkezdte kérlelni a zónázó társaságot. Jaj de szépen tudott kérni. Persze, hogy örömest megálltunk. — 0 pedig ezalatt elszaladt a köze i erdőbe össze kötött egy hatalmas cserko- szorut s oda akasztotta az öreg Károly bácsi nyakába, — a ki éppen most ült fel a penzió-vasutra. Hatalmas éljént kapott érte! De a fele a távozónak szólott. Kár azonban, hogy az öreg ur nem hallotta, mert még kitelnék tőle, hogy megakarva köszönni az ovációt, csupa szerénységből beka- piiulálna újból vagy tiz esztendőre. — Isten éltesse ! ... De felhangzott a harmadszori csengetés. Ismét útra keltünk. — Az uj kalauzok harsány hangon magyarázgatták az állomások neveit. — Egyik elszundikált német polgártárs fel-felriadt: Sind wir noch nicht in Báttaszék ? Mi asz : alisz- páni jelentesz ? Tiszti ügyészi velémeny ? Á já, ject korat: Sebecky András! A manó sem hallgatott reá, robogtunk tovább. Sokan kényelembe tették magukat. —- Az öreg Pécsi bácsi jóizüeket szundikált, de azért kitartóan helyeselt. Boda Vilmos utipasszust irt Rezegh Frigyesnek, levélben gratulált még az alispánnak is, a miért a dombovár-enyingi vasúti ügyben ó szerinte ellenzékinek állott be s a miniszteri leiratra ujabbi felirattal válaszolt. Rátkay Laci poéta barátunk költségszámlát szerkesztett Dunaföldvárnak, de szórakozottságában versbe szedte; két utolsó sorát elplagizáltam : Kész kiadásom igy három ezrest tenne : Ha Földvárt sajnálja, — fizesse ki — Bence! A mi szerkesztőnk szerelmes levelet irt. A reporterek ceruzát hegyeztek s B. barátunk a Magyar Hírlap levelezője, sürgönyt fogalmazott ama bolond németnek, a ki kitalálta, hogy az ásitás gyógyszer. Csak ide jöjjön a közgyűlési teremben, pompás gyógyszobát lehet itt berendezni! De később neki vidultunk. Félórás állomásra jutottunk. A mi találékony poétánk Rátkay Laci elkiáltotta magát: rögtönözzünk egy kis majálist. Az ő poétái gyorsforralóján hirtelen fel melegítette a magával hozott hidegsültet. Helység névmagyarositási kappanpecsenye, magyar géniusz mártással. (Lásd Zilahi Ágnes könyve 216-ik lapján.) Ez volt az első fogás. Kinek tetszik ? Köszönjük. Mi már eleget ettünk. S attól félek. hogy majd feltaláljuk kelteni a sógorok irigységét és étvágyát, mondta az alispán. Nekem sem kell a sültedből — szabadkozott Döry Pál főszolgabíró, mert még sovinisztának mondanának az én jámbor németjeim. Különben kínáld meg először vele „Tolna“ komámat, hisz annak sem magyar a neve ! De már az nem áll — mert ebből származtatja — tol-na ! Kiáltott közbe Steiner Lajos. No csak ez kellett. Tudományos vitatkozásba merült az egész társaság. — Egy kis eszimolo- logia segélyével bebizonyították, hogy Palatinca, magyar név, csakhogy a németek elfordították, eredetileg palacsinta volt. Ladoraány, a mikor a németek bejöttek, nekiek szép „látomány“ volt. Ezért nevezték el igy. A sógort megcsípte a rák — elkiáltotta magát: csip-rák. S mert már akEgy ilyen kirándulásunk alkalmával egy juh- szállásra akadtunk, persze megnéztük a telepet. Ott találtuk a juhpásztorok fejét (bacsa a neve), ki éppen a tejet forralta és előkészítette a túró készitésére. A kunyhójuk (kaliba) két részre van osztva, az egyikben és nagyobbikban van a tűzhely és fekvő helyük, másik részben pedig a már kész sajt és a savó. Mindenütt a legnagyobb rend és tisztaság pedig asszonyi nép nincs is ott, maguk a férfiak végeznek minden munkát. Vendéget nagyon szívesen látnak s savóval és túróval — mert más nincsen — minket is megkínáltak, mi pedig dohánynyal és pálinkával, melyet azért hoztunk magunkkal, mert ezek legkedvesebb ajándékok előttük Felszólítottam a bacsát, hogy furulyázzon nekünk egy-két nótát. Engedve kérésemnek előbb bús, később pedig vigabb nótákat fújt, eközben egy juhpásztort biztattam : táncoljon egyet hozzá, a ki szintén ráállott és a kaliba előtti téren kezdett táncolni, legnagyobbrészt guggolva, s tenyereit a feje fölött össze-összeütve. Később annyira belemelegedett, hogy egy pillanat alatt ott bámészkodó vezetőnket ölbe kapva, mint valami pólyás gyermeket, avval járta táncát. Az ember csodálkozik, honnan van ezeknek ily nagy erejük s én is látva ezt. szelidebb hangon kezdtem velük beszélgetni, ámbár a kaputos ember nagy tekintély előttük.
