Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-08-07 / 32. szám
II. évfolyam. Szegzárd, 1892. augusztus 7. 32. szám. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN, i Előfizetési ár : Egy érre Fél évre . Negyedévre Egy szám . 6 írt — kr. 3 „ - „ I „ 50 „ . • 12 „ Előfizetéseket és hú detéseket a kiadó- I hivatalon kivül elfő gad Krammer Vil- | mos könyvkeres) edése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize-1 tések és a hirdetések is a szer-1 kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak. Az ázsiai vendég. Keletről veszedelem fenyegeti Európát. A kolera félelmetes gyorsasággal terjed Ázsia nvugoti határán és Oroszországban, a hol hetek óta pusztítja a föld népét, mely vad elkeseredettségében agyonveri az orvosokat, kik segélyt akarnak nyújtani a síny- löknek. Az agyonkinzott, el butított és fanatikus tömegek bizalmatlanok és nem hisznek a segélyben, melyet az orosz hatóságok nyújtani akarnak. Olyan fásult ez a tömeg, hogy az értelem ama szikrája sem villanhat fel lelkében, melynek fényénél a saját érdekét meg tudná találni. A cári önkény fojtó levegőjében a népek szellemi elsatnyulásával együtt jár az anyagi elzül- lés szomorú jelensége is és ez az általános és mély sülyedés okozza a legtöbb bajt, ez teszi Oroszországot az Ázsiából kitörő járványok első kikötő állomásává, honnan a bajok tovább terjednek Európaszerte. Mert a kolera elsőbben is azokat a földterületeket látogatja meg, a hol a legtöbb piszkot és szennyet találja. A szegénység, a nélkülözés és az ezzel járó bajok a testet mintegy preparálják a betegségekre, mert a nyomornak is vannak bacillusai, melyek gyakran nagyobb pusztításokat visznek véghez az emberi szervezetben, mint a járványok. Oroszország szomszédsága nagyon veszedelmes és a zsarnokuralom, mely a nép erejének kiszipolásán alapul, a szomszédnépek vállaira is súlyosan nehezedik. Ez most tűnik ki legjobban, midőn azt kell tapasztalnunk, hogy a kolera kegyetlenül dühöng az orosz nép között, a mely óv- ; intézkedések hiányában — tehetetlen martaléka az ázsiai ellenségnek. Az orosz ha- { tóságok csak zsarolni tudják a népet, de veszedelmet elhárítani, vagy a már létező bajokat orvosolni, arra képtelenek. Ehhez járul a tömegnyomor, a mély szellemi sülyedés, az anyagi elzüllöttség. szóval az ős- erő forrásainak teljes kiapadása, a mi az ellenállási képességet végkép megsemmisítette. Es midőn ez a szomszéd állam álla- pota, nem-e joggal tarthatunk attól, hogy a kolera határainkon is átcsap, miután ut- | ját a szent Oroszországban akadálytalanul bevégezte ? De tegyük fel a legjobbat: a járvány más irányt vesz és határainkat megkímélve, a délibb tartományokba vonul, még ebben a kedvező-' esetben is résen j kell állnunk és semmit ‘sem szabad elmulasztanunk, a mit a racionális védekezés ilyen esetekben követel. Azért csak megelégedéssel lehetett fogadni azt a buzgalmat, a mit a központi kormány e téren kifejt és azt a komoly igyekezetét, a mit a közigazgatási hatosa- j gok tanúsítanak a kolerajárvány elleni véd- raunkálatok körül. A kolera ma már nem oly félelmetes többé, mint valaha. Járvány, mely ellen I sikerrel lehet védekezni. Tisztaság, rendes életmód, szellemi és testi túlterheltetések j kerülése, nyugodt lelkiállapot, szóval mindaz, a mi a szabályos vérkeringést biztosítja, egyúttal biztosítéka a kolera bacillus öldöklő mardosásaival való sikeres megküzdésének is. A hatóságokra igen nagy feladat vár, a mennyiben ók vannak hivatva a köztisztaság fölött őrködni és az élelmi szerek ellenőrzése által a lakosságot a rósz tápanyagok fogyasztásától visszatartani. Magyarországon a hatóságok vállvetve a néppel, megteszik mindenütt a kellő óvintézkedéseket, melyeknek annál nagyobb eredményük lesz, minél csekélyebb lesz azoknak a száma, a kik a legnyomasztóbb nélkülözések közt életüket tengetik. Itt ismét előáll a régi igazság, mely egyik sarkköve a humanizmuson alapuló társadalmi rendnek; bebizonyul ugyanis, hogy mennyi államférfim bölcseség, mennyi politikai éleslátás rejlik ez egyszerű szavakban: mindnyájan egyért és egy mindnyájunkért! Első tekintetre a szocializmus tantétele gyanánt mutatkozik, de alaposabban megvizsgálva, nincs e mondatban semmi, a mi a társadalmi rend felforgatását célozná. Ellenkezőleg a mai társadalmi rend csak a legszélesebb humanisztikus alapon tartható fenn és ha mindnyájan át leszünk hatva az említett kölcsönösségi elv magasztosságától, akkor a társadalom minden csapás ellen könnyen védekezhetik és könnyebb lesz e társadalomnak az a küzdelem, melyet a kulturális haladás legmagasabb vívmányaiért vívni egyik legszebb kötelessége. TÁRCZA. Magamnak. Magad vagy a hibás, lázas, hánykodó szív, Magad keltéd fel a kétségnek kígyóit, Magad vagy a kába, mpgad vagy a döre, Tenmagad ásod meg sírodat előre. E kétségbeesés, ez a kishitűség Örökre elűzik nyugalmad derűjét, Megveszi virágát a esüggedés dere, S kihal a bizalom, a hit, remény vele. Nem lesz, mi derítsen, sem, mi vigasztaljon, Nem lesz semmi zöld lomb a letakart gallyon: Hol pezsgett az élet, tele szép reménynyel, Kora szirokkótul öntűzében ég el. Átkozod csüggedten hamar a világot, Ha leszakította féltett szép virágod, De te sose nézel hittel a jövőbe: Magad vagy a kába, magad vagy a döre! Mért keresed mindig árnyékát a fénynek, Örülj azokkal, kik örömökben élnek: Vidám ez az élet, kínálja élveit, Súlyos keresztedet felejteni segít. A királyi szép nap ragyog mindenkinek, Magára vessen, ki hevét nem érzi meg; Mindenütt nyílik a boldogság virága, Maga a hibás, ki nem hederit rája. Százfelé ágazik az élvezet útja, Balga, ki pályáját egyikén se futja; Mindenünnen öröm, kéj, gyönyör integet. [ Döre. ki egynek sem nyújt baráti kezet. Kishitű esüggedés, nyughatatlan kétség : Rövid életedet ugyan mért emészszék? A mely benned annyi baj, önvád közt támadt, ' Minek uralkodnék lelkedben a bánat P Ha szived kincseit bűnöd elorozta, A folytonos sirás vissza úgy se hozza; i Ha fölötted az ég beborult egészen, 1 Föl nem derítheted könnyeid vizében. I Szűnj hát keseregni, panaszkodni szűnj meg, i Adjon helyet borúd a tiszta derűnek, I Remónynyel, ha nem is nézhetsz a jövőbe, Élvezd hát a jelent, ne légy kába, döre, Ne ásd meg sírodat könnyekkel előre ! Buday László. SvécUioni utikép. Este 10 óra. A leáldozó nap utolsó sugarai égő vörös színbe mártják „Szüllen“ előfok hatalmas granitszikláit, melyeken nagy robajjal törnek meg a Kattegat hullámai. — A hajó annyira himbálódzik, hogy ugyan erősen kell kapaszkodnunk az árbócz köteleibe, hogy el ne essünk. Erős nyu- goti szél támad és dacára a júliusi éjnek, ugyancsak didergőnk. Azonban bármily kellemetlen a tartózkodás a födélzeten, mégis, még a leggyengébb nő is ott marad és pedig két okból; először mert mindenki élvezni akarja a féltizenegy órai naplementének bűvös látványát az északi tengeren; másodszor pedig azért, mert nem igen mertünk lemeuni a dohos hálótermekbe, hol leskelődött reánk az a zöldszemü szörnyeteg, a tengeri betegség. A nap féltizenegykor merül a hullámok alá, | még hosszéi ideig vörös fényben ragyog nyugaton a horizont és vele a tenger. Keleten a hold ezüst- tányérja fénylik; kísérteties látványt nyújtanak a j szerteszét kalandozó hófehér vitorlák. Éjfélig gyönyörködünk a nappali világosságu i éj csodás képében, és akkor a fáradtság erőt vesz I rajtunk. Nyugalomra hajtjuk fejünket, a hullámok ringatása édes álomba merit. — De nem soká
