Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-07-24 / 30. szám

TOLNAVÁRMEGYE.

5.

IRODALOM. ZENE.

— Lukács Bélának, az újonnan kinevezett kereskedelmi miniszternek sikerült arcképe és jellemrajza vezeti be a „Magyar Géniusz“ 29. számát, mely fény és pompa tekintetében méltó folytatása a többinek. Megszoktuk már, hogy a „Magyar Géniusz“ minden száma hoz valami Meglepetést s ebben nem is szűkölködik a legújabb szám sem. Sokan voltak kiváncsiak arra, milyenek lesznek az uj pénzek s a „Magyar Géniusz“ szerkesztői — bizonyára nagy fáradság utján — megszerezték azoknak rajzait s már be is mutatták olvasóinak. Ugyancsak e számban találjuk 0 Felségének legújabb arcképeit és szebbnól-szebb képeket. A szellemi rész is felette gazdag, a mennyiben legjelesebb Íróinkkal, mint Beniczkyné Bajza Lenke, Dóezi Lajos, Abonyi Árpád, Ka- da Elek, Munkácsi Kálmán találkozunk. Az említetteken kívül a „Magyar Géniusz“ behatóan foglalkozik a napi renden lévő aktuális eseményekkel, melyeket a leghivatottabb tollak ismertettek, s melyeket legkiválóbb művészek mutattak rajzokban.

Kik még nem ismernék olvasóink közül a „Magyar Géniuszát, forduljanak a kiadóhivatalhoz (Budapest, Kerepe- si-ut 14.), mely, mint lapunkat értesíté, készséggel küld mutatványszámokat. A „Magyar Géniusz“ előfizetési ára egy évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Az újonnan belépő előfizetők a „Kenyér“ című emléklapot ingyen kapják.

— A Kis hercegnő oimü regényben, mely épp most jelent mega Singer és Wolfner-féle jónevü Egyetemes Be génytár-ban (VII. évfolyam 14-ik kötet) egy uj angol Írónő lép elénk, Mrs. Huugerford, kinek azonban csak a neve új, mert évek óta számos munkája forog közkézen nemcsak angolul, hanem a kontinensnek majdnem minden nyelvén. Mrs. Hungerford, a modern angol társadalom kitűnő festésében a legjobb írókkal versenyez s bizvást Ouida mellé állítható, kinek azonban a női szív és lélek kedves titkainak föltárásában határozottan fölötte áll. Oly átlátszó világossággal és tökéletességgel, oly finom pszikhológiával a nőt senki sem festi, mint ő. S nagy előnye még az is, hogy alakjai mindig érdekesek és rokonszenvesek, úgy hogy regényei már ennél fogva is vonzók lennének, ha a szerző nem volna is megáldva a meseszövós és bonyolítás amaz adományával, mely mai napság már egyre ritkábbá kezd lenni. Legsikerültebb alakja, valóságos finom pastell, kétségkívül a Kis hercegnő hősnője, kire gazdag költői lelkének összes kincseit reá pazarolta a szerző. A regénynek különös, aktuális érdekességet kölcsönöz az is, hogy hátteréül azok az írországi viszonyok szolgálnak, melyek miatt épp e pillanatban folyik a nagy választási harc Nagy Britaniában. Az Egyetemes Re- gónytár kiadói valóban szerencsés választást tettek e min- don tekintetben elsőrendű mű közrebocsátásával. A fordítást Fái Béla végezte, kinek gondja vo It rá, hogy az egyszerű, igénytelennek látszó, könynyed silust híven utánozza. Ára csinos piros vászonkötésben 50 kr.

— Knorr Alajos „Önügyvédje“ ötödik teljesen átdolgozott és javított kiadásban jelenik meg ifj. Nágel Ottó könyv- kereskedő kiadásában, Budapest, Muzeumkörut a Nemzeti | színház bérházában ; egy munka, mely hasonló munkák közt elismert használhatóságánál fogva két évtizedet meghaladó időn át mindég keresett kézikönyv maradt, melynek további feladata is az leend, hogy minden jogviszonyok között megbízható és kimerítő utasítássál szolgáljon mindenkinek, valamint azoknak is, kik jogi segélyt igénybe venni kénytelenek. Az j első füzetben, melynek ára 30 kr, a szerző a közjogi részt kéz- j di ismertetni ; nevezetesen a törvényhozó hatalmat, a fő- j rendikar szervezését, közli a főrendiházi tagságra jogosítottak névsorát; — a képviselő választás szabályait, a választói jogosultságot megállapító törvényes intézkedéseket ; ismerte

ti a képviselőház szervezetét; törvények kihirdetésének módját, és a delegációk szervezetét és tárgyalásának módját. Ez- J után áttér a végrehajtó hatalom kezelésének ismertetésére, | meghatározza a végrehajtó hatalom fogalmát, megnevezi az ennek gyakorlatára hivatott közegeket ; ismerteti a m. kir. j minisztérium teendőit, az egyes miniszterek jogait és köte- \ lességeit, a minisztérium szervezését is, különösen minden egyes minisztérium ügybeosztását, és ügyosztályainak ügy- j körét, az államszámvevőszék hatáskörét és a közös kormány- ! hatóságokat, a közös külügymiuiszterium és pénzügyminisz-. j tórium ügykörét. Az egész mű tartalma tekintetében utalunk j a részletes ismertetést tartalmazó előfizetési felhívásra és eme mindenkire hasznos munkát ajánljuk a t. c. olvasó közönség figyelmébe és pártfogásába

KÖZGAZDASÁG.

A barom f i-k iállitásról. ^

Irta dr. Rátz István akadémiai tanár.

II.

Mióta a baromfitenyésztéssel többet foglalkoznak hazánkban, sűrűbben rendeznek kiállításokat is, a melyeknek hasznosságát és a tenyésztésre gyakorolt előnyös befolyását nem lenne jogosult kétségbevonni, mert a komoly verseny ezen a téren is, mint mindenben, üdvös eredményeket szül.

* A „Gazdák Évkönyve“ az 1892. évre, 18 iv terjedelemben diszkötésben jelent meg és egyletek, tanintézetek, község által egy forint kedvezmény árun megrendelhető: a | „Gazdák évkönyve“ szerkesztőségnél (Budapest,) Erzsébet- I körút 21.)

1892. julius 24.

Csakhogy ezek jótékony befolyását lényegesen ellen- ; súlyozza az a körülmény, hogy a kiállítások úgy a mint azokat nálunk és Németországkan rendezni . szokták, nagyon elősegítik a fertőző betegségek terjedését, miután a kiállítások rendezői egyáltalán : nem fordítanak gondot az állategészségügyre. De a I kiállítók is csak arra törekesznek, hogy tiszta fajo- | kát küldhessenek a kiállításra, — arra azonban j senki sem fordít gondot, bogy a kiállításokon | csakis járvány mentes vidékek és tenyésztés vehessenek részt.

Nem mondok tehát újat, ha azt állítom, hogy mindaddig, a mig a kiállításra beküldött anyagot ■ nem fogja szakértő megvizsgálni és megfigyelni, központi fertőző telepeknek kell a kiállításokat te- j kinteni, a honnan a szélrózsa minden irányában mesterségesen hurcoltatnak szét a fertőző betegségek. Hiszen csak 1 —2 fertőzött tenyészetnek kell a ! kiállításon képviselve lenni és biztosra vehetjük, hogy a ketrecek közös tisztogatói, a kicserélő, etető és itató edények, a szomszédság stb. közvetítésével a kiállítás végére a szárnyasoknak nagy I része fertőzve lesz és a különböző érmeken vagy a dicsérő okleveleken kívül hazaviszik ráadásul a ; pusztulás csiráit is.

Es itt különösen azokat a fertőző betegségeket kell figyelembe venni, a melyek idült lefolyásuak mint a gümökór, a difteriás gyuladás és az úgynevezett gregarinozis. A szárnyasok kolerája e te- j kintetben kevésbé veszedelmes, mert hirtelen öli I meg a fertőzött baromfiakat és ha ezen betegséggel inficiált szárnyasokat küldenek a kiállításra, akkor azok elhullanak már útközben. Ellenben az említett három betegség idülten folyik le és a fertőzés megtörténte után rendesen hosszabb idő múlik el, mielőtt a betegség első tünetei jelentkeznek.

Ebből aztán az is könnyen megérthető, hogy a tenyésztő egészen jó hiszemüen járhat el, midőn a látszólag teljesen egészséges szárnyasokat a postára vagy a vasútra feladja, mert nem is sejtheti, hogy a lappangó betegség útközben vagy a kiállítás területén ki fog törni.

De hát a kiállításokban egyáltalán nem lenne szabad fertőzött tenyésztéseknek rósztvenni és ón a magam részéről a legszigorúbb eljárást is indokoltnak és jogosultnak tartanám az olyan tenyésztőkkel szemben a kik tudva fertőzött tenyészetből baromfiakat küldenek a kiállításokra.

Saját-ágos dolog az ós alig megérthető, hogy a baromfiak fertőző betegségeit másképen ítélik meg, mint a többi házi állatok járványos bajait s a mig a lépfenóknek vagy takonykórnak már eltitkolása is súlyos következményeket von maga után, addig a beteg vagy legalább is már fertőzött baromfiakkal büntelenül lehet kereskedni, sőt a fertőzött tenyészetekből származó szárnyasokkal résztvehetni a kiállításokon is a nélkül, hogy e lelkiismeretlen és a mások vagyoni épségét nagyban veszélyeztető eljárás miatt legkisebb kellemetlensége lenne az illető tenyésztőnek.

Egyelőre alig remélhető, bogy e tekintetben a viszonyok javuljanak s épen azért a kiállítások rendezőinek kell mindent elkövetni, hogy a fertőzött baromfiak ne veszélyeztessék a többbiek egészségót.

A kiállításra tehát csakis olyan küldeményeket szabad el fogadni, a melyeket a feladás előtt valamely hatósági állatorvos megvizsgált és egészségesnek talált. Az erről szóló bizonyítványban aztán necsak az foglaltassák, hogy a kiállításra küldött baromfiak egészségesek, hanem az is hogy a tenyésztés teljesen tiszta, vagyis mentes a fertőző betegségektől.

Természetes, hogy ennek a vizsgálatnak lehető legrészletesebbnek kell lenni, mert különben céltalan. De még ez sem teljesen megnyugtató, a mennyiben a legértelmesebb állatorvos is csak azt állapíthatja meg, hogy az állatok ma egészségesek e, de nem vállalhat felelősséget azért, hogy holnap és azután is egészségesek maradnak-e. Épen azért feltétlenül szükséges, hogy a kiállítás területétől távol, egészen elkülönítve veszteglő legyen berendezve, a mely állandóan állatorvosi felügyelet alatt álljon s a hol a baromfiak megérkezésük

után legalább is 4 —5 napon át szigorú megfigyelés tárgyát képezzék, mielőtt a kiállítás területére szállíttatnak.

A kiállításon aztán csak azok a baromfiak vehetnének részt, a melyek ezen idő alatt teljesen egészségeseknek bizonyultak, — ellenben a betegeket elkülönített helyiségbe — baromfikórodára — szállítanák, a hol a tulajdonos költségére megfelelő kezelésben részesülnének.

Mindezen helyiségekben külön szolgaszemélyzetre van szükséges, mert különben hiába való lenne a költség, a mennyiben a betegekkel bíbelődő egyének áthurcoluák kezükön, ruhájukon a fertőző anyagot ós eredménytelenné tennék a foganatosított óvintézkedéseket.

A kiállítások költségei ily módon tetemesen növekednének, de kárpótlásul ki lenne zárva annak valószínűsége, hogy fertőző betegségeket általuk is terjesszék.

Meg vagyok győződve, hogy sokan vannak, a kik mindezt feleslegesnek, vagy legalább is nehezen keresztülvihetőnek fogják mondani, hiszem azonban, hogy lesznek olyanok is, a kik be fogják látni ezen óvintézkedések szükségességét és azt is, hogy sokkal kisebb veszély van abban, ha tekintettel a költsógszaporulaira, csak ritkán rendeznek baromíi- kiállitást, — mint abban, ha azokon a baromfiak ezután is ki lesznek téve a fertőzés veszélyének.

— Mikép értékesíthetjük legelőnyösebben gazdasági terményeinket. Mint a Nagy-Kúnság Írja : A gazdasági termények értékesítésének helyes megoldása egyike az okszerű gazdálkodás legfontosabb feladatainak.

Az aratás közeledése alkalmából időszerűnek véljük e kérdéssel behatóbban foglalkozni.

A külföldi, különösen az amerikai termeléssel évek óta folytatott nehéz verseny mellett csak ritkán és rendszerint rövid ideig tartó alkalmak fordulnak elő a gabonanemüek előnyös eladására, a gyapjú elhelyezése pedig óvröl-évre nagyobb gondot okoz a gazdának.

A tulajdonosnak tehát okvetlenül arra kell törekednie, hogy áruját az időnként kínálkozó kedvező időpontokban értékesítse. De hogy ezt elérhesse, ehhez okvetlenül szükséges

1. hogy áruja alkalmas helyen feküdjék ;

2. hogy pénzszükség által ne kónyszerittessék az előre való eladásra ;

3. hogy legyen oly megbízható közvetítője, ki az árunak kellő időben való eladásáról gondoskodjék.

Ily tényező, mely e három kelléket egyesítve foglalja magában, hazánkban csak egy van, ez pedig a magyar leszámítoló ós pénzváltó bank.

Ezen Budapesten székelő, tiz millió forintnyi alaptőkével biró intézet a mezőgazdaság terményei értékesítésének emelésére már a nyolcvanas évek kezdete óta igen sokat tett ós tesz.

Nevezetesen már az 1881. év őszén megnyitotta a Budapest fővárosi közraktárakat, majd Barcson a Dráva partján ós legújabban Fiúméban, a magyar tengeröbölben létesítette raktár vállalatait.

Ezen közraktári vállalatok mellett van a banknak Budapesten szakszerűen szervezett, a bel-és külföldi piacokkal közvetlen összeköttetésben álló áruosztálya, mely a szemes és gyapjú terményekre és árukra való előleg nyújtással] ós mindennemű gazdasági terményeknek akár a vasúti vagy .hajózási állomásokról, akár pedig a bank közraktáraiból való bizományi eladásával rendszeresen foglalkozik.

Ezen egymásba kapcsolódó ós egymást kiegészítő három üzletág segélyével a nevezett bank a hozzá forduló terménytulajdonosok érdekeit a legelőnyösebben képes kiszolgálni.

Az olcsó kamatelőleg-nyujtás a termelőre nézve valóságos oltalom, mely megóvja érdekeit a gyakran kónyszeritő körülmények nyomásával szemben.

S ehhez járul a kényelem, és a megnyugtató tudat, hogy a magyar leszámítoló és pénzváltó bank áruosztálya a legmegbízhatóbb módon kezeli ós a kedvező alkalmakat kihasználva a lehető legelőnyösebb áron adja el bizományilag a terményt, melyre már előleget nyújtott.

A közraktárakat, valamint a bank előleg és bizományi üzleteit igénybe vevő terménytulajdono-