Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-07-17 / 29. szám

1892. julius 17.

TOLNA VÁRMEGYE.

3.

Mint már e lapok hasábjain is szó volt róla, az egyesület vezetésében hisszük rejleni a hibát, mert az ilyen egyesületek élete, működése és sikere attól függ hogy vezetőiben megvan-e az az önzetlenség, a rajongásig fokozodó lelkesültség, amely hasonló nagy célok elérésére okvetlenül szükséges.

Tekintsük csak az erdélyi közművelődési egyesületet, mely előttünk egyetlen és követésre méltó póldányképül szolgálhat. Annak élén Sándor József titkár működött, súgyszólván egyedül az ő ember- feletti munkásságának, lelkesültségónek, hazafias agitációjának köszönhetni azt. hogy az Etnke magasztos céljának megvalósítására már két óv alatt képessé tétetett. Azó lázas működése folytán ébren tudta tartani a közönség érdeklődését az egylet iránt; folyton újabb módot és alkalmat talált az ő leleményessége és ügyszeretete arra, hogy az Emke iránti rokonszenv mindinkább fej lesztessók és a szükséges tőke az ország minden részéből össze- gyüjtessék.

Szüntelenül agitálni, működni kell az ilyen egylet érdekében, mert különben az érdeklődés hamar ellanyhul és a lelkesedés szalmatüze hamar ellobban.

Manap már a tisztes határok közti reklám szükséges minden jó ügy előmozdítására, mert ilyen esetben is igaznak bizonyul a régi közmondás, hogy „néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát!“

S ezzel szemben mit tapasztaltunk a dunántúli közművelődési egyesületnél ?

Volt egy zajos, lelkes alakuló ülé-e, mely oly kedvező auspiciumokat mutatott, hogy ha az akkor fellobbanó nagy lelkesedést, hazafias felbuzdulást nem hagyják ellanyhulni, úgy manapság már a mi egyletünk is erős bázisokon nyugodnék. De ezután az ülés után nem következett egyéb, mint elfogadták a titkárnak azt a kétes értékű indítványát, hogy kiadják a Dunántúl ismertetésére vonatkozó művét nem tudom ón, hány kötetben ? Aztán ugyan mire jó ez ? s mi köze ehhez a mi egyletünknek, mely a magyarosodás nagy munkájára vállalkozott! A titkár ur, ki a Dunántúlt maga is csak könyvekből, meg a mappáról ismeri, összeszedi néhány dunántúli iró ember vázlatát, s azt aztán képekkel feldíszítetten kötetekké alakítja át, s vége az egész üdvös (?) munkának, mely az egylet pénztárát a tiszteletdíjak, nyomtatási költségek s egyebek segítségével jól megkönnyíti, de a magyarosodás ügyében raákszemnyivel sem fog felmutatni semmi eredményt. A mi egyletünknek nem kell más könyv, csak a statisztika, ez mondja meg, hogy hol és mennyi az a honpolgár, aki kellő eszköz és alkalom híján nem sajátíthatta el ezer év alatt sem az állam nyelvét! Ez a könyv adja meg az útbaigazítást az egyesületnek, hogy hol és

lett, bízott, lelkesült, rajongott, eszményeknek élt és eszményekért vívódott.

Előbb csalódás és keserűség. . . majd megalkuvás és megbókülés. Ez a dolgok sora és a tények logikája...

Boldog, a ki mégis eszményre talált és hódolhat neki — —

A kinek van vezérlő csillaga, a mely örökké tartó, soha el nem alvó fényével bevilágítja életének borongós egét, a mely ragyogása mellett meleget is áraszt, jól eső, édes meleget, a ki megtalálta az ő nemtőjét, azt a nemtőt, a ki vezérel az életnek utjain, biztosan és tántorithatatlanul előre, a kiért végig küzdhetni az életnek minden harcát édes boldogság és dicsőség .. .

A ki feltalálta ez eszményt, a melyben legszebb álmait és ábrándjait megvalósulva látja, annak csak szép, derűs, mosolygós az élet, az, mikor elérte a férfikort, elégülten tekinthet vissza, hogy érdemes volt küzdenie és boldogan tekinthet előre, hogy van, a kinek szentelheti életét, minden percét, minden érverését, hogy van, a kié szivének minden dobbanása, agyának minden gondolata, hogy van, a ki vezeti, a ki világít eléje . ..

Szépséges csillaga életemnek csak ragyogj és világíts előttem ...

I—Id k—I.

mennyire sürgős a segítség a magyarság fentartá- sára, a statisztika mondja meg hogy hol lép fel nemzetpusztitóao a kivándorlás nyavalyája, s hogyan kell ezen az epidémián segíteni. Nincs tehát nekünk szükségünk albumszerü ismertetőkönyvre, mert Magyarországot annyira-mennyire mégis csak ismernék valahogy. Ez a dunántúli turista egyletnek volna a feladata ; amilyen a balatoni egyesület, de nem a közművelődési egyletnek, melynek e ső és eminens célja az, hogy az állam nyelvének terjesztését mozdítsa elő ott, ahol eddig ezt elhanyagolták.

E szerencsében könyvkiadási idea óta aztán pihen az egyesület; legutóbbi ülésén nem tett egyebet, mint panaszkodott, hogy nem pártolja a közönség; de elfelejtette azt, hogy 7 hónapig a legcsekélyebb óletjeit sem adta magáról ; úgy hogy a közönség érdeklődésére nem is számíthatott, mert nem tett semmit, ami a rokonszenvet, érdeklődést ébren tartotta volna iránta.

Az ülés óta megint néma csönd és nyugalom honol; mert a legkisebbke nesz sem árulja el azt, hogy ez az egyesület valaminemü óletjeit adna magáról.

Szomorú jelenség ez, s azt hiszem, hogy a vidéki sajtónak kellene egyesült erővel mozgalmat indítani az egyesület érdekében, hogy a szépen indult kezdet ne silányuljon el semmittevéssé. Mi, kik teljesen át vagyunk hatva a magyarosodás üdvös munkája által, reméljük, hogy önök, dunántúli újságírók nem hagyják örökre elpihentetni a közművelődési egyesület szendergő ügyét, mert mint a közügyek éber őreinek szent kötelességük eme hazafias cél megvalósítását minden erejükből és önzetlen lelkesedéssel előmozdítani.

Mig a dunántúli közművelődési egyesületet életrevalóvá nem tesszük, addig a magyarosodás nagyon csekély mérvben és szórványosan fog mutatkozni, csakis ott, ahol áldozatra kész földbirtokosok és olyan hazafias gondolkodású, nemesen érző lelkészek akadnak, amilyen a többek közt a várdombi plébános is 1 Adja Isten, hogy sok követője akadjon 1 Spectator.

SZEMLE.

(L. S—u) Nagy, hatalmas munka volt az, melyet W e k e r 1 e Sándor, Necker és Kossuth mellett a világ legnépszerűbb pénzügyminisztere, valutánk rendezése körül kifejtett. Nagy és méltó is volt az elismerés, melylyel az egész ország korunk egyik legnagyobb államférfidnak adózott. Hála és büszkeség, köszönet és elismerés vegyes érzelmei töltik be minden magyar ember szivét, a ki felfogja a rendezett valuta e'őnyeit. Nem akarunk ezen előnyök felsorolásánál hosszabban időzni. Eleget foglalkozik ezzel a napi sajtó, s mi csak azon véleményünk: kijelentésére szorítkozunk, hogy a va- lutarendezós a rossz pénz miatt eddig beteg közgazdaságunkban egészséges vérkeringést fog előidézni.

Hogy mennyire szükséges Magyarországon ez óriási reform behozatala, mely közgazdaságunkat biztos alapra fektesse, bizonyítja az, hogy nem létezik hazánkban politikai párt, mely — félretéve minden párttaktikai szempontot — ne üdvözölné a javaslatokat és azok genialis megteremtőjét. W e- kerle Sándor a képviselőhöz julius 11-iki nevezetes ülésében az igaz meggyőződés hangján mutathatott reá azokra a körülményekre, melyek az arany-valuta behozatalát tették szükségessé, s a — régebben oly jelentékeny számú — bimetallistákkal szemben reámutathatott a kettős valutának lehetetlenségére. Kiemelte a reláció igazságos voltát és utalt azokra a teendőkre, melyek a jövőnek vannak fentartva. Beszédét, melyet viharos tetszés követett, Hegedűs Sándor előadói debutje előzte meg, s a »ála szokásos alapossággal fejtette ki nézeteit, melyeket különben a bizottsági tárgyalásokból is ismertünk. Gaal Jenő, Szapárv László gróf, a másnapi ülésben szakavatott beszédben Helfy Ignác pártolták a javaslatokat, utóbbi határozati javaslatot nyújtván be, mely szerint — hogyha Ausztria nem akarná is rendezni a valutát, Magyarország azért kötve ne legyen, hanem rendezze önállóan pénz- rendszerét ; hogy továbbá fentartsuk a szerződésben azt a jogunkat, hogy bankügyünket önállóan és

tisztán nemzeti alapon rendezhessük; hogy a papírpénz kényszerfolyama minél előbb megszüntethető legyen. Neumann Ármin, Hieronimy Károly ép oly szakszerűen, mint érdekesen beszéltek, utóbbi hangsúlyozván az ezüstkurans pénz veszélyes voltát, mely azonban kisebbítve van a miniszter azon nyilatkozata által, hogy ezüstöt csak a legszűkebb korlátok között szándékozik curansnak használni.

Sok komoly dolog között jól esik egy-egy vig epizód, — akár a drámában a komikum. Derék Molnár Józsiás bátyánk ugyancsak betöltötte e szerepét. Kezdve azon, hogy mi a pénz ? Józsiásunk beszélt az angolok és franciák vérmérsékletéről, a „pénzügyi bankettről“, feltevén azt a kérdést, hogy van-e pénz ? vagy nincs-e pénz ? meg azt, hogyan lehet az, ha valakinek 50 ezer frt vesztesége van, hogy ebből 10 ezer frtért aranyat vehessen ? Jó- zsiásnak ezen fellépése elég sajnos a magyar parlamentre nézve, de biztosítja Molnár Józsiás óriási népszerűségét, melynek már az az eredménye, hogy nálunk Szegzárdon is nincs most jobb thómánk, mint Molnár Józsiásnak remek fejtegetései.

Még ha megírjuk, hogy Beöthy Ákos aggodalmait alaposan eloszlatta Láng államtitkár, kinek beszédét az ellenzéki sajtó is dicsérte, s hogy dr. Szmialovszky, Gyürky gróf, Asbóth s Kosenberg dr. a javaslat mellett foglaltak állást, be is fejezhetjük e heti szemlénket; tudván, hogy a magyar képviselőház pártkülönbség nélkül fogadja el a javaslatokat. És ezt annál nagyobb örömmel konstatáljuk. mert odaát, a mi szomszédaink, kicsinyes pártérdekhez kötik e nagy fontosságú javaslat elfogadását. Hasonlitsd össze világ Magyarország és Ausztria parlamentjeit 1

Hiányos lenne azonban szemlénk, ha meg nem em itenók, hogy az országos szabadelvű párt Perez e 1 Dezsőt, a bonyhádi kerület országgyűlési képviselőjét, alelnökének választotta. Szívből üdvözöljük eme újabb kitüntetésért.

TÖRVÉNYKEZÉS.

Bűnügyi végtárgyalások.

A lefolyt hét sok dolgot adott törvényszékünk biráinak, ügyészeinek és az ügyvédek egy részének; Talán nem is véletlen, hogy három oly bün- perben tartatott meg a vógtárgyalás, mint a melyekről alább szólunk. Akárhogy történt, a nagy forróságban izzadtak mindazok, a kik az igazságügyi palota nagy és kis tárgyalási termeiben szorongtak. Most látszott igazán, hogy e termek is — habár nem is hasonlíthatók a régi megyeházbeli kis szobákhoz — feltűnően kicsinyek, ha olyan nagy bünper tárgyaltatik mint a mostani. Kívánatos is volna, hogy ilyen tárgyalások alkalmával számozott belépti jegyeket adjanak ki; mert a mostani szorongáshoz hasonlót alig lehet tapasztalni. A gyilkossági pörök tárgyalásakor pedig határozottan meg kellene tiltani, hogy 10—14 éves lánykák, fiuk is ott legyenek, mint a hogy ez julius Í4-ón Horváthné ügyének tárgyalásakor történt. Morális és paedagogiai okok egyformán e tilalom mellett szólnak. Hisszük és kérjük is, hogy e felszólalásunkat az illetékes körök figyelmükre méltatni szíveskedjenek.

Julius 11-én volt Drobljanovics Jocó (Jakab) bűnügyének tárgyalása. Ö volt az, a ki múlt év őszén Vejkén egy fiatal juhászbojtárt meggyilkolt. A tény már ismeretes. Leitatta, egy kazal tövébe csalta és nyakát metszette. Nyáját elhajtotta. A csendőrség azonban kézrekeritette a gyilkost. Á. nyájat egy birkának híjával, a melyet leölt, megtalálták és visszahajtották. A vizsgálat alatt mindent beismert, azonban a végtárgyaláson mindent visszavont, — habár bűnössége nyilvánvaló. — A kir. ügyész a vádlottat gyilkosság és rablás bűntettében bűnösnek kimondani és szándékos emberöléssel kapcsolatos rablásért kötél általi halálra kérte Ítélni. A törvényszék a btk. SÁO §. utolsó pontja értelmében életfogytig tartó fegyházra Ítélte. Védője dr. Steiner Lajos volt;

Julius 12-én és 13-án annak a csaló bandának bűnügye tárgyaltatott, a melynek feje S t r ó- nyi József szegzárdi polgár. Küztudomásuak e szövetkezetnek viselt dolgai. A múlt évben egész megyénkben űzte bűnös csalá-ait és végszálai a fővárosig értek, a hol a rendőrséget is foglalkoztatták csalásaikkal. Könnyen hivő, lópre menő s különösen könnyű módon, ha a csalás és hamisság utján is, meggazdagodni vágyó polgártársaikat azzal ámították, hogy a tőlük kicsikart jó pénzért háromszor-négyszer annyi használható, hamis pénzt adnak, ha a jót akár nekik át adják, akár felviszik Budapestre a Nagyságos úrhoz.

Ily módon Tök Deák István Őcsényböl s többen a megyéből Budapestet is meglátogatták. Kub- ránszky maga 1000 frtot adott. Voltak aztán 600,