Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-17 / 3. szám
1892. január 17. TO LN A. VÁRMEGYE. tosztokat mondottak : Gróf Széchenyi Sáudor főispán, Simontsits Béla alispán, Péchy József tolnai prépost, Bernrieder József a vármegye szabadelvű párt elnöke, Szeniczey Ödön volt országgyü esi képviselő és Nunkovics Ferenc, ki 3-ad aljegyzői állásától, minthogy a gazdasági pályára lép, megválván ez alkalommal m leg érzéstől áthatott, gyönyörű szavakban búcsúzott el a vármegyei körök tői. A szép tehetségű és kiváló képzettségű fiatal ember távozását a megyei tisztviselői karból őszintén sajnálják. Nunkovics beszéde a következő volt: Méltóságos főispán ui*! Mélyen lisztéit, uraim! Ha a főispán ur ő méltósága által reám mondott búcsú felköszöntőre, — lelkem benső késztetésének hatása alatt, a legmélyebb köszönet hangján szót emelni kívánok, úgy érzem lelkemnek elfogódását, a helyzetnek azon nyomasztó súlya alatt, mely az ész és szívnek bennem harcra kelt két ellentétes áramlata által nehezül, — a vármegyei szolgálattól való megválásomnak kapcsolatos — mondhatom — bizonytalan jövőnek, bizonytalan sejtése által kétszeresen borongóvá tett kedélyemre. Én, melyen tisztelt uraim a tisztviselői pályától való megválásommal, — úgy látom — hogy életemnek első felvonása immár véget ért. S ha most, az élet utján egy percre tűnődni, megállóit vándorként, az itt töltött 3 év történetére vissza nézek, úgy érzem, hogy ez az élet iskolájának első korszaka volt, — alapvető a lelki fejlődés irányára. Es ha tudom, hogy a földbe elvetett magból csak a mag által csirájában birt fának gyümölcse teremhet ; úgy lelkem megnyugvó hitével emelt m hálatelt tekintetemet azon férfiak felé, kik minden szép és igaznak eszményi magvát mesteri kezeikkel vetették belém. S ha a nagy természetben az elvetett mag a földből ki is veszhet, mégis vigasztaló tudat nekem azon érzetem, hogy e mag lelkemben megfogamzott; és törekvéssel beváltani célzott hitem, hogy az elfajulni nem fog soha 1 E hit pedig nem paszta szó, nem egy felszínen kelt gondolatnak tolmácsa, ez gyökerével a léleknek idővel ösztönné váló azon sugaiatáig ér, melyet én bennem, mestereim fenkólt lényének egyik ékkövét alkotó lelki eleme — a kötelesség teljesítésnek buzdító példája keltett erőre. S ha ezzel az érzettel, ha a kötelesség teljesítésnek majdan ösztönével lelkemben, a bizalom halvány sugarával nézek jövőm elé, — melyet az ész szava tűzött más pályában elém, — s ha látom, hogy az új pályára lépésnek küszöbén a megválásnak perce immár elkövetkezett, úgy lellázad a javasló ész ellen a szív, melyen átrezg a múltnak minden édes érzete; melynek dobbanása ragaszkodás azon férfiakhoz, kik a kegynek s jóságnak annyi tanúsításaival, a hálának kiapadhatlan forrását nyitották meg, s melynek, mind e veszteségért egyedüli engesztelése egy visszfény a múltból, — a felejthetetlen emlék, és kincse, a soha el nem tiinő kapocs, — a hálatelt vissza emlékezés. Es én a legmélyebb tisztelet, hálatelt ragaszkodás hangján, a törvényhatóság élén álló két férfiúra emelem poharamat, Gróf Széchenyi Sándor főispán ur ö méltóságára és Simontsits Béla alispán ur ő nagyságára; — Éljenek 1 néhány órával. A legilledelmesebb módon hajlongott előttem, s bocsánatot kért előbbi mzgavisele- teért, ezután társát, ki igen csinos, megnyerő arcú fiatal ember volt, bemutatá: mondván: — Ö volt oka mindennek. Megengedi, hogy a várva várt Filó Ellát bemutassam ! E név hallatára mintegy villauyütésre felpattantam. Uraim! kiáltani méltatlankodva, én itt saját lakásomon gúnyt és sértést nem fogok tűrni! Erélyes szavain azonban se az igazgatót, se az ifjút nem hozták ki sodrukból. — Eegyen szives uram meghallgatni, s pár percnyi türelemmel megoldhatjuk e bonyolult kérdést, mondá az igazgató mosolyogva. Ismétlem, mit azelőtt mondtam : ez az ur az én várva várt tenoristám, kinek késése ma roppant nyugtalanított s ki holnap „Lohengrin“-t játsza. — De mi közöm nekem mindezekhez? Vigye el az ördög a „Lohengrin“-t, kiáltám ingerülten. Mit akarnak tőlem az urak? — Nagyon is érdekelve van ön uram, jobban mintse gondolná, viszonzá az igazgató. Midőn ön ma hozzám jött, borzasztó felindulásban voltam, S ezt tenorístám oknélküli késedelme okozta. A mint a táviratot álnyujtá, azt hittem, hogy bolonddá tesz engem. Azonban nem sokára betoppant ez az ur és elmondá, hogy miért késett el, mire meg- rnutatám neki a táviratot, mit ő azonnal megismert. Ugyanis a tévedés abban állt, hogy a távirda hivatalnok a művész ur nevét nem értvén meg, ak.i- ratlauul ketté választá és egy betűt, mely nyilván elmosódott, kihagyott. így származott a szerencsét— Tolnavármegye község jegyzői nyugdíjalap számadása az 1891. év végén a következőleg zárult: A községek fejenkénti 1 kr hozzájárulásából befolyt 2109 frt 64 kr, Jegyzői hozzaj. 10%-ból 486 52 JJ „ * 5% -Lói 255 n 91 Az alaptőke kam. címén 2515 n 54 n A forgótőke „ 134 n 59 » A tartalék alap kamata 1462 n 41 Takaréktári kivétel 5034 n 12 Jegyzői hozzájár. 3 % -bői befolyt 2686 » 45 »1 Szigorlati díjakból 45 n — n Hivatalos múl. birság 1049 n 33 •n Összes bevétel 15779 frt 51 kr. Kiadás nyugdíjra 8027 frt 80 kr. Segélyezésre 920 n 01 n Nevelési pótlékra 664 n — n Egyéb rendkívüliekre 186 JJ 60 » Takaréktárba elhelyezés 5981 10 n Összes kiadás 15779 frt 51 kr. Az egylet összes vagyona 85538 frt 69 kr, mely a Tolnamegyei takarék- és hitelbanknál kamatozik. — „A ki szelet vet, az vihari arat“. Ezen közmondás fog a „Tolnamegyei Közlöny“ szerint a vármegyei szabadelvű párt ama határozata folytán, mely szerint mind a hat kerületben állít képviselő jelöltet, nálunk bekövetkezni. A vihartól, a mi ebből támad, a szabadelvű pártnak nincs mit tartani, elhisszük azonban, hogv az ellenzéket a végrehajtó bizottságnak eme határozata nem érintette kellemesen. De vegyük, hogy tulajdonkép ki vetette a szelet ? A szabadelvű párt, a mely a választások előtt három héttel, az országgyűlés feloszlatása után tartó'ta a választások tárgyában első gyűlését, avagy a függetlenségi és 48-as párt, amely Szegzárdon in é g a múlt évi szeptemberben mikor még hire se járt a választásoknak, az országos párt kiküldötteinek közrenní ödésével népgyülésezett, arra a vármegye összes választóit külön meghívókkal meglátta, községenként szervezkedett stb. Ebből látszik, hogy kit illet meg jogosan a szemrehányás és kire háramlik ebből a felelősség. Hírek. — Személyi hir. Gróf Széchenyi Sándor főispán e hó 11-óti Szegzárdra érkezeit és 17-ig városunkban időzött. len Fi ó Ella, kit nagyon természetesen senki se ismert, s ki önnek oly kellemetlen és könnyen végzetessé válható családi szakadást okozott volna. Ezennel felvilágosi otn önt, s bemutatom barátomat a hírneves ola-z teuoristát Filomella urat, kinek neve volt oka az pgész tévedésnek. Végül pedig ünnepélyesen bocsánatot kerek udvariatlanságomért, mellyel o tléte alkalmával méltatlanul illet:ein . . , Csakis a/.ért’voltam bátor tiszteletemet tenni. E közlés után úgy álltam egyhelyben, mint a szobor, végre nagysokára magamhoz térve, szóhoz juthattam. Ekkor örömujjongás tört ki bensőmből. — Uraim, mondám megindulva, önök nem sejlik, e tévedés mibe került nekem, szétdult boldog családi életemet állították helyre e közlésükkel. Ezzel elmondtam a nap eseményeit. Feledve lett előttem minden szenvedés és óletuntság. Rohantam Mariskámhoz s ő bámulva jött elő, s midőn az igazgató és én felvilágosítottuk a végzetes tévedésről, szégyenkezve, s fülig pirulva kért tőlem boc-ánatot. Mily szívesen szorítottam magamhoz, s megbocsátottam neki. Ezuián puncsot és teát készítettem s vígan csevegve iddogáltunk késő estig. Vidám napok következtek ezután, mert feleségem meggyógyult a féltékenység szenvedélyétől, mely annyi keserű pillanatokat és szenvedéseket okozott. E végZ' tes tévedés tanulság volt mindkettőnkre nézve, s azóti csöndes családi boldogságunkat mi sem zavarja. Azonban még mámp siettem nevemet megváltoztatni, s nem vagyok többé Péntek! 5. ' — Küldöttség a közoktatásügyi miniszternél. Bonyhád község küldöttsége, a mey a bonyhádi algymnasium számára államsegélyt akar kérni s ez által intézetüket főgymuasiummá szándékozik átalakítani, tegnap volt kihallgatáson a vallás- és közoktiitá'ügyi miniszternél, a ki a lefolyt héten kivételesen csütörtök helyett szombaton tartott kihallgatást. A küldöttség tagjai Perczel Dezső, vezetése alatt: dr. Moldoványi István, dr Schvvetz Antal, Gyalogh István, Marhauser Imre, Forberger László, Traibcr János, Engel Sándor, Goldfinger Herman, dr. Szendrődy Szilárd, Becker János, Cseider Lipót II. biró, Köbnél Ferenc, dr. Cottelly Géza, Licenburger József, Fuclisz Ferenc, Sikó Ernő stben. — A központi járás főszolgabírói hivatalánál üresedésben volt iktatói áfásra Jánosi ts Károly tolnai községi Írnok neveztetett ki. — Pesthy József kir. járásbir -sági végrehajtó ezen állásáról lemondott. — Halálozások, Id. P á p é Sándor, a mindnyájunk emlékezetében kegyeletesen élő P á p é Gyulának édes atyja, folyó hó 15-én 83 éves korában elhunyt Szegzárdon. Az elhaltat hosszú életén át embertársainak tisztelete és rokonszenve környezte. Nyugodjék békében! A család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Papé Gyuláné szül. Ágoston Malvina mint menye, Pápé Dénes mint unoka a saját úgy számos rokonságuk nevében mély fájdalommal jelentik a feledhetlen emlékű ipának, illetve uagyatyának idősb Pápé Sándor nyugalmazott tiszttartónak élete 83 ix évében, folyó évi január hó 15-én végelgyengülésben történ, gyászos elhunytat. A boldogulinak hült teteme folyó évi január hó 16-án délután 3 órakor fog a szegzárdi róm. ka’h. alsó temetőben örök nyugalomra tétetni és lelki üdvéért az engesztelő szentmise-áldozat ugyanazon napon délelőtt 9 órakor fog az egek Urának a belvárosi róm. kath. templomban bemutattatni. Kelt Szegzárdon, 1892. évi január 15-én. Áldott legyen emléke! — Trímmel Elek volt árvaszéki napidíjas és utóbb budapesti orvosnövendók e napokban Budapesten elhunyt. B ke hamvaira! — Bokros Ádámot a szegzárdi társas élet egyik kedvelt alakját, súlyos csapás érte. 19 éves nővére, Bokros Iluska, e hó 12-ón elhunyt Kolozsvárod. A mélyen lesújtott család a következő gyászjelentést adta ki: Borcsányi és Kis-Czétenyi özv. Bokros Adámné, szül. Museli Mosel Gizella, a maga s gyermekei: Gizella és Adám, valamint a rokonok nevében a megtört szív fájdalmával jelenti, bogy a szeretett jó leány, testvér és rokon Bokros 1 I u s k a f. hó 12-én, reggrli 7 órakor, életének 19-ik évében megszűnt élni. Letört a szép virág az élet tavasszán. Elröppent az angyali lélek az ifjúság bájaival. A szép remények, melyek oly méltán fűződtek a kedves leány életéhez, mint a délibáb örökre eltűntek s helyüket a fájó emlékezet foglalta el szeretteinek éré te vérző szivében. Fö'di része folyó hó 14-én j délután 3 órakor 3 órakor fog főtéri 7-ik számú ! lakásról a róm. kath. egyház szertartásai szerint a köztemető melletti családi sírhelyre kísértetni, vég- nyugalomra elhelyeztetni. Leikéért pedig az engesztelő szentmise-áldozat másnap, e hó 15-én délelőtt 10 órakor fog a főtéri templomban az egek urának bemutattatni. Béke vele! Szép álmokat!“ — A „Pécsi kir. táblai értesítő‘-vei nagy szolgála'ot tesz a „Pécs“ a bírói és különösen az ügyvédi karnak, valamint a jogkereső nagy közönségnek is. A „Pécs“ hetenként kétszer jelenik meg és hetenként kétszer közli a táblai értesítőt, külön egészet képező oldalon és pedig úgy a tárgyalásra kifüggesztett, mint az elintézett ügyeket névszerint felsorolva, mi az áttekintést és eligazodást nagyon elősegíti Ezenkívül a lap szerkesztője: Ftiler Mihály, a táblai kérdésekre vonatkozó bármely kérdésre előfizetőinek díjtalanul és készséggel ad választ. A lap előfizetési ára negyedévenként 2 frt, a mi csupán a táblai értesítőkért nem sok, mert azok igen sokba kerülnek és megérdemlik hogy az ügyvédi és bírói kar által fölkarol- tassanak.
