Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-06-19 / 25. szám
— Halálozás. Balazatich Kálmán Miszla község jegyzőjét e kő 11-én helyezték örök nyugalomra. A család a következő gyászjelentést adta ki. Özv. Balazatich Kálmánná szül. Horváth Gizella mint neje, özv. Balazatich Pálnó szül. Fekete Katalin mint édes anyja, fájdalomtól megtört szívvel jelenti feledhetetlen férjének illetve egyetlen fiának Balazatich Kálmán Miszla község jegyzőjének hosszú szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után Miszlán folyó hó 9-én történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei junius hó 11-én délután 3 órakor fognak a miszlai róm. kath. sirkertben örök nyugalomra elhelyeztetni. Miszla, 1892. junius hó 10-én. Béke lebegjen porai felett! VIDÉK. — Tolnán az elemi népiskolában folyó évi 18-án és 20-án, az ipariskolában junius hó 19-ón lesznek az évi zárvizsgák. — Az árvíz. Borzasztó és rémes károkat okoz a Duna váratlan, hirtelen áradása A Duna régi és uj ága közti szigetet (bogyiszlói sziget) nagy veszedelembe hozta. Szerdán reggel 8 óra tájban átszakadt a töltés a gógai erdőben körülbelül 20 méter szélességben Bogyiszlón félre verték a harangokat, a község minden lakosa kivonult ásóval, kapával, s iparkodtak betölteni a szakadást, arai majdnem sikerült is, a viz már csak helyenkint szűrődött keresztül, egy újabb roham és a Duna folytonos áradása újra átszakitotta és a viz tódul Bogyiszló alá. Hiába minden erőmegfeszités, a viz feltartózhatatlanul nyomul be s mindinkább nagyobb területet kerít hatalmába. Most sietve iparkodnak állatot s más a viz által elpusztítható anyagot biztos helyre hozni. Koldusbotra jutnak az idéu a bogyiszlóiak, szép termésüket learatja s megemészti az árviz. Házaik is viz alá jönnek. Az árvíz oly erővel rohan a szakadáson át, hogy a keresztbe fektetett fákat mint a pálcát ketté töri s ragadja magával. Az a néhány száz munkás ember intéző, rendező nélkül dolgozik életveszély közt... Nem kell elereszteni ... fogják meg ... húzd ki... ne ereszd — ordítja száz torok — Adj kést komám, mondja rémes tekintettel egy a szakadásban lógó ember... az árviz elkapta amint dolgozott a vizben és vitte a halál torkába. A véletjen azonban segített, a gatya megakadt kiálló fagerendán .. . többen csáklyával utána kaptak s most kést adnak neki, hogy messe el gatyáját, mert az fogva tartja, sem ki nem húzhatják, sem be nem húzhatja az ár. A késsel szerencsésen elvágta a köteléket-és az összevéresitett (a rohanó ár a magával vitt gályákkal, rőzsekkel össze-vissza szurkába) testet kihúzták. Dolgoznak, de hiába, nincs menekvés viz alá kerül minden, a Duna folyton árad! — Sok ember megy tönkre Tolnán is, kiknek nagyobb bérletük van, mely majd minden évben viz alá jön. Az idéu nagyszerű termés volt kilátásban de elvitte a viz. Lord-Cynlé. Légii j ab li. Az árviz. Az árviz veszedelem a felsőbb vidékeken úgy látszik megszűntnek tekinthető. A vízrajzi osztály e hó 17-ón kiadott értesítése szerint Budapesten 17-én reggel 5 centimeter apadás mutatkozott. A Pozsony, Győr, Komárom megyei védtöltés vonalain az árviz elleni védekezés sikerrel teljesittetctt, — a lapok ama híreit, hogy gátszakadás történt, koholmánynak mondják. A mi Dunánk áradásáról a következő híreket közölhetjük: Keselyűs. Junius 18. déli 12 óra. Vízállás 6-99 — 0 felett. A viz folyton árad. Az áradás a tegnapihoz képest, a mikor a vízállás 6'92 volt, 7 centime'er. Felsőbb helyekről jött értesítés szerint azonban az áradás még ma meg fog állani. A töltésen 150 ember őrködik éjjel-nappal. ATeszély azonban nincs, mert töltéseink oly szilárdak, hogy nagyobb viznyomásnak is ellenállanának, még 5 lábnyi áll ki a vízből, csurgás sehol nincsen. Az 1883. évi nagy árvízkor a legmagasabb vízállás ! 7.24 volt. ettől pedig még messze állunk, töltésünk azóta különben is megerősítve lett. — Bogyiszló azonban elúszott, teljesen viz alatt áll, úgyszintén a Baja alatti sziget is. A rezéti sziget nagy veszélyben van, de van remény, hogy megmenthetik. A Dunavédgát-társulat lelkiismeretes tisztviselői buzgón teljesitik kötelességüket a védekezés i körül. Tóth Károly mérnök kint a keselyűd ál- tomásnál, — Kelecsenyi Ambró igazgató s a többi tisztviselők pedig itt őrködnek éjjel és nappal. De a fárasztó munka dacára is kész örömmel adják meg a közönség áltál kért felvilágosításokat. 1892. junius 19. \ Lapunk részéről, mi is a legnagyobb köszönetün- j két fejezzük ki. Itt szerzett hiteles adataink szerint a vízállás volt 17-én Pozsonynál 4 79, Komáromnál 5*81, Budapestnél 0 04, Keselyűsnél 6 92. — 18-án délután Pozsonymál 4-87, áradt 8 cm., Komáromnál 559, apadt 11 cm, Budapestnél 5'87, apadt 11 cm., Keselyűsnél 6 99, áradt 7 cm., Báta reggel 6 órakor 6 71’/a, délután 3 órakor 6’74 cm. — Keselyűsnél délután 5 órakor 7 méter magas 0 felett, áradt 8 cm. Veszély nincs. Községeink közül legjobban Agárd van fenyegetve. A helyszínén Döry László főszolgabiránk erélyesen intézkedik. Három község emberei küzdenek az 3’70 vízállással. 18-án 12 huszár ment rendet tartani. IRODALOM. ZENE. — Pazar fénynyel és pompával jelent meg a „Magyar Géniusz“ koronázási albuma, melyet Zichy Géza gróf „Király, királyné éljenek !“ cimü lendületes költeménye vezet be. A „Magyar Géniusz“ alkalmi lapjában csoportosítva találjuk az 1867-iki koronázás részleteit megörökítő összes képeket és a koronázási jubileum alkalmából lefolyt ünnepélyességeket ábrázoló illusztrációkat, még pedig oly remek kivitelben, hogy ezekben már a modern technika vívmányait találjuk fel. Általában alkalmunk volt meggyőződni arról, hogy a „Magyar Géniusz“ gyakori és kellemes meglepetésekkel szolgál elöflzetóiuek. A „Kenyér“ cimü emléklap, a husvétkor kiadott ünnepi szám mellé méltán sorakozik a koronázási album is. Melegen ajánljuk olvasóinknak e díszes lapot, melynek előfizetési ára egész évre: 10 frt, félévre : 5 frt, negyedévre: 2 frt 50 kr. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, Kerepesi-ut 14. sz. KÖZGAZDASÁG. A b ar o mfi-ki álI i t ás r ó I. * Irta dr. Rátz István akadémiai tanár. I. Abban a helyzetben vagyunk, hogy a néhány nap múlva dr. Kátz István akadémiai tanár és Kormos Alfréd szerkesztése mellett megjelenő „Gazdák Évkönyve“ cimü almanachból, melyet a földmi velésügyi miniszter, miután ezen évkönyv a lefolyt óv gazdasági eseményeit és azok hatásait könnyen áttekinthető keretben ismerteti, a gazdaközönsóg és a gazdasági egyesületek figyelmébe ajánlotta fenti cimü cikket az évkönyv mogjelenése előtt közölhetjük. Egy-két évi izeddel ezelőtt a baromfitenyésztés hazánkban csak abból állott, hogy minden gazda igyekezett annyi baromfit tenyészteni, a mennyire háztartásának szüksége volt s ha aztán a költés jól sikerült, akkor a felesleg piaczia került. A piaczot azonban úgy régebben mint most is, inkább a kis gazda és a földmivelő nép látta el tojással és baromfival. Az utóbbi időben azonban a baromfitenyésztés is nagyobb figyelemben részesül s nfi már kezdik belátni, hogy ez fontos és jövedelmező ága a gazdaságnak a mely jelentékeny anyagi hasznot hajt az országnak s bizonyára még többet fog jövedelmezni akkor, ha a tenyésztés rendszeresebbé és intenzivebbé válik. Épen azért nagyon örvendetes, hogy legújabban a földmivelésügyi m. kir. minisztérium is figyelemben részesíti a baromfitenyésztést s a nemesebb baromfifajok meghonosítása, a gazdasági iskolákkal kapcsolatos baromfi-pepiueriák létesítése, a szárnyasok tenyésztésére és betegségeire vonatkozó népszerű művek kiadása és terjesztése által igen hathatósan támogatja a baromfitenyésztés fejlődő ügyét. Ma azonban még messze vagyunk attól, hogy akár Angliával, Franciaországgal, vagy csak Németországgal is fel vehesük e tekintetben a versenyt s bizonyára sok idő fog még el múlni, a mig olyan tiszta fajokat leszünk képesek tenyészteni, mint Anglia és olyan jövedelmezővé fogjuk tenni baromfi- tenyésztésünket, mint Franciaország. Tagadhatlan azonban, hogy az érdeklődés mindinkább növekedik a baromfitenyésztés iránt s nemcsak az országos baromfitenyésztő egyesület * A „Gazduk“Évkönyve“ az 1892. évre, 18 iv terjedelemben diszkötésben jelent meg és egyletek, tanintézetek, község által egy forint kedvezmény áron áron megrendelhető : a „Gazdák évköuyve“ szerkesztőségnél (Budapest,) Erzsébet-körut 21.). TOLNA VÁRMEGYE. ' és a gazdasági egyesület baromfitenyésztő osztálya \ karolták fel ez ügyet, hanem a vidéki gazdasági egyesületek is programúira tűzték annak fejlesztését. Mindez alapos reményt nyújt arra, hogy a baromfitenyésztés rövid idő múlva egyik legfontosabb és legjövedelmezőbb ága lesz a gazdaságnak, — ha megfelelő gonddal, az eddiginél több előrelátással és szakismerettel fogjuk azt művelni és fejleszteni. Csakhogy a fokozatos fejlődésnek első feltétele az, hogy minél szélesebb körben terjesszük azokat az ismereteket, a melyek elengedhetlenül szükségesek és a rationalis baromfitenyésztést fenyegetik, hogy igy kellő időben és biztosan tudjunk védekezni. A legnagyobb és ^legnehezebben leküzdhető veszélyt a fertőző betegségek képezik, a melyek óven- kint óriás veszteséget okoznak s egyes vidékeken a baromfiállományt teljesen kipusztitják. Túlzásnak tartom ugyan azok aggodalmát, a kik a szárnyasok fertőző betegségeiről azt állítják, hogy ellenükben védekezni egyáltalában nem lehet, de azt el kell ismernünk, hogy a sikeres védekezés nem könnyű feladat, mert a fertőző betegségek terjedését olyan sok, néha igen kicsinyesnek és a figyelemre alig méltónak látszó körülmény segítheti elő, hogy igen nagy óvatosságot kell kifejtenünk minden irányban, ha meg akarjuk oltalmazni ellenükben a tenyésztést. És e tekintetben még sokat kell tanulni a gazdaközönsógnek, mert a házi állatok fertőző betegségeiről általában, de különösen a szárnyasokat pusztító járványokról nagyon sajátságos és a tudomány mai állásával homlokegyonest ellenkező nézetek vannak forgalomban. A lópfenóről ma már a legtöbb értelmes gazda tudja, hogy az nem a vórkészités hiányosságának a következménye s nem a vér rendellenes vegytilete, hanem a lépfenebacillusok által idéztetik elő A takonykórról is eléggé ismeretes, hogy azt nem a genynek a vérbe való felszívódása vagy az istálló rossz levegője okozza, a mint azt régebben hitték, hanem egy sajátságos fertőző anyag. Ellenben a baromfiak között járványosán fellépő betegségekről a legtöbben még azt hiszik, hogy azoknak oka a meleg vagy nedves időjárásban, a rossz vizben, a meghűlésben és ezekhez hasonló mellékes körülményekben rejlik, a melyek elősegíthetik talán némileg a betegségek terjedését, de nem lehetnek azoknak előidéző okai sohasem. Ebből magyarázható meg aztán az is, hogy a legtöbb tenyésztő nem tud védekezni ezen bajok ellen. És ez nemcsak azért káros, mivel igy a baromfiállománynak nagy része pusztul el éven- kint, — hanem még azért is, mert sok tenyésztő elveszíti a kedvét s félbehagyja a tenyésztést mint olyat, a mely részére semmi anyagi hasznot nem hajt. Szerencsére vannak már a tenyésztők között olyanok is, a kik ismerik a fertőző betegségek természetét s meg is védik ellenükben szárnyasaikat. A tapasztalás azt bizonyítja, hogy a járványos betegségeket az esetek legnagyobb számában az újonnan vásárolt baromfiak hurcolják be a tenyésztésekbe. Es ez annál könyebben megesik, a mennyibeu ezeket legtöbbször nem szokta állatorvos megvizsgálni, annál kevésbbó hosszabb időn át megfigyelni; pedig ismeretes dolog, hogy sok tenyésztő —- tisztelet a kivételeknek — nem nagyon lelkiismeretesen jár el s az a körülmény, hogy baromfiállományában valamely ragadós betegség uralkodik, nem képez okot arra. hogy az eladást beszüntesse. De sőt az is megtörténik, hogy épen azért bocsátják áruba a baromfiakat, mert járványos betegség pusztítja a tenyésztést. A többi állatfajokra vonatkozólag hasonló esetben törvényes intézkedések védelmezik a vevő érdekeit, — azonban sajnos a baromfiakra nézve még nincsenek ilyenek életbeléptetve. Csakis az éberség és körültekintő óvatosság mentheti meg tehát a tenyésztőket attól, hogy az ujonnan szerzett baromfiak, a melyeket esetleg nagy áldozat árán vásárolnak meg, — a legpusztítóbb betegségeket ne hozzák magukkal. _____________________________________5^