Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-06-12 / 24. szám
de itt meg kell tartani azokat a híveket s ide láncolni a hazához, hogy mint az oldott kéve szét ne hulljanak! A vezérférfiak menjenek előre. A népes Dunántúl valamennyi tehetősebb községe lépjen be tömegestől az alapitó tagok sorába ! S ne akadjon müveit magyar ember, ki a szent ügy szolgálatában évről-évre pár fillért nem áldoz! Föl a cselekvésre! A fényes eredmény el nem maradhat! A lezajlott magyar nemzeti ünnep után ez legyen a legelső „magyar“ tett, a magyar nemzeti eszmék legújabb hódítása! A koronázási jubileum. — Szegzárd és a koronázási jubileum. Már kora reggel tarackdurrogások hirdették a nemzet nagy ünnepét. Városunk külsőleg is ünnepi díszt öltött. Az összes középületeken, mint a vármegyeházán, törvénykezési palotán, városházán, plébánián, belvárosi templomon, pénzügyigazgatóságnál, selyem- gyáron, pósta- és távirdahivatalon, kaszinón, pénzintézeteken, polg. iskolán stb.. de sok magánlakon is lobogók lengtek. A koronázás 25-ik évforduló napján délelőtt 9 órakor a belvárosi róm. kath. templomban H a n n y Gábor apát-plébános fényes segédlet mellett ünnepi misét tartott. Az istentiszteleten megjelentek a főnökök vezetése alatt az összes Szegzárdon levő hivatalok és hatóságok tisztviselői. Este pedig az egész várost kivilágitották Különösen szép volt a polgári iskola, hitelbank, a városháza, vármegyeház és csendőrlaktanya kivilágítása, nemkülönben számos magánépület és üzleti kirakat gazdagon volt kivilágítva. A polgári iskolánál ő felségének mellképe „Éljen a király“ felírással, gyönyörű kivitelben volt látható, a hitelbanknál „Isten áldd meg a királyt“ gazdag kivilágítással, (minden ablakban 24 gyertya) a városházán pedig „Éljen a király és az a i k o t- mány“-fóle felírás. A polgári iskola ifjúsága este szavalat és ének közben, dobszó kíséretében, járta be városunk főbb utcáit és lelkes közönséget csoportosított maga körül. —- A szegzárdi izr. templomban Ő Felsége koronázási jubileuma alkalmából szintén ünnepélyes istenitisztelet volt. A tanuló ifjúság L i n h a r d t főkántor vezetése alatt a hymnust, majd a király- hymnust igen szabatosan énekelte, közben pedig Dr. Ungar Simon rabbi emelkedett szellemű beszédet tartott. — A koronázási jubileum Tolnán fényesen volt megtartva. Külön rendező bizottság alakult. Elnöknek.: Wittinger Sándor, jegyzőnek Roboz János lett megválasztva. Junius 7-én este 9 órára volt hirdetve nagyszerű lampion menet és a város kivilágítása. Az eső miatt lampionok helyett 100 drb. fáklyát vittek a tűzoltók két sorban. A sorok között ment a helyhatóság, dalárda, uradalmi tisztek, 2. _______________________________ — A mint tetszik, dörmögte egykedvűen a kocsis s zsebre vágva a pénzt, kegyetlenül közé vágott rossz lovainak s tova hajtott. A nő magára maradva a kihaltnak látszó utca rettenetes, tejfel ritkaságu sarában, lassú, támolygó léptekkel ment tova a megjelölt ház felé. Lépteit csak akkor gyorsitá meg, ha egy-egy ember akadt útjába s ilyenkor gyorsan, mint valami árnyék suhant el mellette, a ki fejcsóválva állt meg utána nézni annak a finom ruháju, lebegő fátyolu úri nőnek, a kit ha este lát meg ebben az utcában, bizonyosan valami rossz szellemnek nézi s keresztet vetve magára, kitér előle. A fiatal nő mit sem véve észre a különös hatásból, a mit egy-egy vele szembe jött bőrkötó- nyü mesterlegónyre, vagy egy piacról hazasiető munkás asszonyra idézett elő. ment tova, hol lassan imbolyogva, hol meg gyors, lázasan siető léptekkel. Végre oda ért a düledező falu, sárgára meszelt ház elé és sárosán, a sürü ködcseppektől, át- ázottan nyitotta ki a kis utcaajtót. Nagy, sáros udvarba lépett be, a hol nem valami kellemes szag áradt szét. A varga mesterséggel járó illat volt ez, a mitől máskor elájult volna az a szép, ideges asszony, de most észre sem vette, csak ment, folyvást előre, abba a nagy tor- nácu, szegényes kis házba. A tornác elé érve, megállóit, maga sem tudta, miért ? kaszinó, ipar olvasó egylet stb. egyletek. A menet ólén a tűzoltó zenekar játszott. Dacára a csendes, szitáló esőnek két ezernyi tömeg kisérte a menetet kivilágított utcákon végig. Az olvasóköri dalárda indulás előtt s még két megállapodási ponton a nép hymnuszt és király-hvmnuszt énekelte. Másnap, junius 8-án reggel 5 órakor vig zene járta be az utcákat. 9 órakor ünnepi mise volt, melyen a katonaság, tűzoltóság, helyhatóság, az összes egyletek, iskolás növendékek vettek részt. A misén vegyes kar énekelt, szépen összevágóan. Délben közebéd (halászlé) volt a sörcsarnokban, hol a város inte- ligenciájának nagy része, — igen sok nő is — vett részt. Az első toasztot Matejka Károly mondotta a királyi p á r r a. Történelmi alapon fejtegette a nap jelentőségét s végül éltetvén a királyt és a királynét: a jelenlevők állva éljenezték — háromszor egymásután — felséges uralkodónkat és felséges nejét. Beszólt még Parti József, Scheinen Simon és Kienle József mind éltetvén az uralkodó párt. Délután 3 órakor volt a gyermekmajális. Két hatalmas komp szállított 600—700 gyermeket az uradalmi szigetre, hol a tanítók felügyelete és vezetése mellett játszottak. Később mesés bábot osztottak ki közöttük. Este felé vissza jöttek s táncoltak a sörcsarnokban, 8 órakor pedig zene szóval, vígan éltetve a királyt, szépen párosán mentek egész a Szt.-Háromságig, honnan haza mentek. Este fényes tűzijáték volt a vizen és tűzoltóság által rendezve, melyett igen sokan néztek a Duna- partról. A sörcsaruokban folyt e mulatság vígan s bár hűvös volt az est több mint 500 vendég mulatott jó kedvüen. Tolna város alapítványt is tett e nap emlékére, melyhez többen járultak, úgyhogy az összeg már most is tekintélyes, melynek kamataiból szegény gyormekek kapnak évenként segélyt. A város 500 frtot, az uradalom 500 frtot Tokobynó 200 frtot adott e jótékony célra. Lord Cynló. — A koronázási örömünnep alkalmával Tolna város izr. hitközsége is a nagy naphoz méltóan lerótta felséges Királyunk és királynénk iránt mélyen érzett hódolatát. Junius hó 7-ón a hitközségi épületen hatalmas zászló diszlett és este lampionokkal és transparcnttel megvilágította a virágokkal és koszorúkkal feldíszített ablakokat, melyeknek egyikében Ö Felsége legmagasabb személyének arcképe volt látható. — 8-án reggel 9 órakor megtartatott a templomban az ünnepélyes istentisztelet, melynek program mja a következő pontokból állt: Szózat, énekelték az izr. iskola növendékei. Ünnepi beszéd, tartotta tiszt. Breuer Joachim. Könyörgés az uralkodóház és hazáért. 21. zsoltár elóneklése Feld- raann Samu tanító által. Hymnus és véginia, mindkettőt énekelték a növendékek a tanitó vezetése mellett. Nagy hatással volt a jelenlevőkre Breuer Joachim emelkedett szellemű beszéde.-- Tamási értelmisége Ilesz Pál községi főjegyző kezdeményezése folytán jun. 3. d. u. 1 órakor a kaszinó nagytermében egybegyülve elhatározta, hogy a koronázási jubileum alkalmából szintén ünnepel. Hétfőn délután az összes középületekre és több magánépületre nemzeti szinii lobogókat tűztek ki. Kedden esti 8—'/a9 óráig meghúzták az összes harangokat és e közben a főbb utcákat a háztulajdonosok kivilágitották. Ugyanakkor a tűzoltó-egylet díszben kivonult a piactérre, a hol dr. Frühwirth Jenő ügyvéd alkalmi beszédet tartott __________TOLNA VÁRMEGYE. Ho gy egy emberi lényt keressen megkérdezni: hogy merre tartson? Vagy hogy megkérdezze : itthon van-e Molnár János ur ? Vagy akárki ? ! Vagy hogy, Ur isten ! miért is jött ide ? Erre a gondolatra sápadt arcába szökött a vér s a tornác egy oszlopába fogódzva szédelegve nézett maga elé s úgy gondolkozott, hogy miért is jött ? miért ? . • . — Hogy megtudjam : merre van, hol van ? suttogá, végre megtalálva a sok ok közül a leg- igazabbat. Aztán ment előre ismét, végig a nagy tornácon s egy barna kopott festésű ajtón belépve egy konyhában találta magát, a hol egy öreg, jóságos arcú asszony forgolódott a nagy szabad konyha mellett. A mint a fiatal nő belépett, épen egy hatalmas öblös szájú fazekat tett le a kezéből s kíván- j csian nézegette a feléje közeledő úri nőt. — Kit tetszik keresni ? szólt az ösmeretlen köszöntését fogadva. A fiatal nő torka elszorult, nem tudott felelni csak zavartan nézett az öreg asszonyra. Ez látva, hogy nem kap feleletet, benyitott egy ajtót, a mely a konyhából a „tiszta“ szobába nyillott s barátságosan megfogta a nő karját. — Tessék besétálni. Talán el is tetszett fáradni? Nem csoda, borzasztó egy idő van. Örökö- i sen esik. Meg az a mi utcánk 1 Rettentő sárfészek | és dr. Kiss Ernő ügyvéd alkalmi költeményt szavalt. Szerdán délelőtti 9 órakor ünnepélyes „Te j Deum“, melyen a hivatalok és hatóságok — főnökeinek vezetése alatt — testületileg megjelentek. Szerdán délután pedig kirándulás a „zöldbe“ — A j szükséges intézkedések eszközlésére 12 tagú vógre- í hajtó bizottság választatott. — A simontornyai izr. hitközség felséges uralkodónk, szeretett királyunk koronázásának 25-ik évfordulója alkalmából folyó hó 8-án délelőtt 8 órakor lélekemelő isteni tiszteletet tartott, mely alkalommal Singer Adolf helybeli tanitó szép és meleg szavakban emlékezett meg felséges királyunk életéről, hazánkhoz való ragaszkodásáról, szabadel- vüségéről és jótékonyságáról. A jelenlevők megha- tottan távoztak a templomból, azon óhajjal szivükben, hogy a Mindenható dicső királyunkat nemzetének boldogságára még sokáig tartsa meg. — Kajdacsról Írják lapunknak : Lélekemelő ünnepélynek volt tanúja folyó hó 8-án csendes kis falunk. Ugyanis ő felsége I. Ferenc József dicsőén uralkodó apostoli királyunk 25 éves koronázási jubileuma megünneplósi mozgalma itt is megindulván, egy minden izében a magyaroknak királyuk iránti hagyományos szeretetóből kifolyó iskolai és népünnepélyben nyert kifejezést. Délelőtt 10 órakor lobogók és zöldágakkal tarkított éljenző menetet látott a szem az utcán, kik a református iskola növendékei valának. Ezután érkeztek meg a róm. kath. iskola kisebb számú növendékei és az előbb érkeztekkel együtt a községház előtt megállapodván, várták a zenészek megérkeztét. A zenészek megérkezte után az egész menet a gyermekeik örömében gyönyörködő szülőkkel együtt a község határában fekvő kis erdőbe menve, hangosan éltette a dicsőén uralkodó királyt és a magyar szabadságot. Hány boldog szülő szemei teltek meg könnyel, látván a csecsemő korból alig kibontakozott gyermekét, amint urát és a nemzet jóakaró atyját ő felségét a királyt piciny erejétől telhetőleg viharos érzelmei nyilvánítása között éltette. A menet az erdőbe megérkezve, a zene mellett azonnal táncra perdülve úgy meg roppta a magyar nemzeti táncot, a már minden csecsemő vérében benn levő csárdást, hogy az idősebbek is kedvet kapván egész esteli 8 óráig tartó kedélyes és a szivet, lelket emelő ünnepélyt rögtönöztek. A kicsinyek mulatósára és az idősebbek mulattatására volt zsákban futás, fazék ütés, versenyugrás stb. Az egész kedélyes és ő felsége a király iránti szeretet és ragaszkodást legjobban és leghűbben kifejező ezen kezdeményezése, létesítése és rendezésében az oroszlánrész a község két derék lelkészét és az ünnepély minél sikerültebbé tételele iránt buzgolkodó jegyzőjét illeti, kik mellett fáradhatatlanul buzgól- kodott a református egyház- két tanítója, kik nem csak az ügyes rendezés, hanem a növendékeik között fenntartott példás rendért a község minden egyes lakosától a legteljesebb elismerést és köszönetét, érdemelték ki. Engedje a mindenek ura, a menyben lévő jó Isten, hogy még számtalan éven keresztül éljen a mi dicsőén uralkodó és minden egyes honpolgár szivének szeretetében 'óvói. Ferenc József ő felsége és uj 25 óv leforgása után ennek örömére egy újabb ünnepélyt rendezhessenek az erre hivatott egyének. Adja Isten, hogy úgy legyen 1 1892. junius 12. ez! A fiam is mindég panaszkodik, mikor kijön hozzánk. De hát hiába ! Biz ez nem úri embernek, meg asszonyságoknak való hely. Mi már megszoktuk. Én ebben az utcában lakom, a mióta megszülettem. Az édes apám háza is itt van mi hozzánk a harmadik talán tetszett is látni ? A legszebb ház ezen a soron. A miénk bizon nem olyan. Az ón jó uram nem olyan vagyonos, mint a milyen édes apám volt. Mindég is ellenezte szegény, hogy hozzá menjek. De. hát szerettük egymást. A szeretetnek meg nem kell palota. De milyen sáppadt az asz- szonyság, meg hogy reszket, talán beteg ? Én meg feltartóztatom a beszédemmel. Talán az uramat tetszik keresni? Valami finom bőr kellene kézi munkához ? Vagy Józsit, az asztalos fiamat ? Vagy tán Tinit, a stikkelő leányomat? S kórdőleg nézett a szótalan sápadt asszonyra, a ki földre sütött szemekkel, összehuzódva ült le egy kopott bőr díványra. A fiatal nő hallgatott még egy darabig s aztán felemelve tekintetét remegő, halk hangon kérdezte: — S több gyermeke nincsen a nagy asz- szonynak ? Az öreg asszony mintha csak várta volna ezt a kérdést. Boldog, büszke mosoly futott ajkaira s bizalmasan leülve a nő mellé boldogan felelte : — De hogy nincs lelkem, még van egy ! De az nagy ur, előkelő ember. Még az alispánnal is tegeződik. De én nem vagyok dicsekedő természetű \
