Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-05-29 / 22. szám

1892. május 29.

TOLNA VÁRMEGYE.

belátással emelni igyekezett. Apponyi Albert a vallásszabadság mellett tartott emlékezetes, monumentális beszédével végkép elnémította azokat az elemeket, kik a szabadelvű irányzat ellen való küzdelmükben titkos szövetségest véltek benne látni. Ez a látszat most teljesen szétfoszlott és Apponyit örömmel üdvözöljük, mint a liberalizmus szóvivőjét Magyarországon.

A kormánypárt megragadta a nagyszerű alkalmat és az nap este értekezletre gyűlt össze a Lloyd épületben. A hangulat kitűnő volt és a szabadelvű párt megjelent tagjai most érezték csak igazán, mivel tartoznak a címnek, melynek varázsa olyan erős táborrá fűzi őket huszonhárom esztendő óta. A szabadelvüpárt nem hazudtolta meg magát és Podmaniczky Frigyes elnöke által kinyilatkoz- tatá hozzájárulását a Csáky gróf miniszter által is ajánlt határozathoz, mely szerint a párt a vallás- szabadságot illetőleg az Irányi határozati javaslatához csatlakozik és most még csak azt várja, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter mielőbb terjessze a ház elé az erre vonatkozó javaslatot.

Az igazságügyi palota.

—lk. A mi szűkebb hazánk igazságügyének nagy és fontos napja virrad a verőfényes május utolsó napjával.

A jogász körök rég táplált óhaja valósul meg e napon — Themis istenasszony saját palotájába költözik.

Nem várja fény vagy pompa, csupán nemes egyszerűség, ez legszebb dísze, ez illik legjobban hozzá.

Az igazság eszméje maga az a fénylő csillag, mely a legszerényebb hajlékot is beragyogja és elhomályosíthatja a legdíszesebbet is.

A jogkereső és jogszolgáltató közönség egyaránt őszinte örömmel üdvözli az igazságügyi palota, vagy helyesebben kifejezve, törvénykezési épület ünnepélyes átadásának percét, sőt ez örömhöz városunk minden lakója is tiszta szívből járul.

A kir. törvényszék, ügyészség, járásbíróság és telekkönyvi hivatal, az összes mellékhelyiségekkel együtt, ezentúl nem szétszórva, mint eddig, hanem egy födél alatt fogják szolgálni az igazságszolgáltatás szent ügyét.

Az igazságügy körébe tartozó összes tényezőknek, bíróságnak, ügyészségnek, ügyvédi karnak és a nagy közönségnek egyaránt rendkívüli előnyöket nyújt a törvénykezési hivataloknak eme központosítása, mert inig az előbbiek az eddigi alkalmatlan bérhelyiségek helyett az álláshoz méltó és megfelelő hivatalos helyiségekhez jutnak, addig az ügyvédi karra és jogkereső közönségre nézve szintén szerfölött előnyös leend, ha a területileg eddig szétszórt hivatalok, a mi sok kellemetlenségnek volt okozója, ezentúl egy födél alatt egyesítve lesznek.

Az uj törvénykezési épület gyors léte- sülésének érdeme első sorban Dezseóffy Géza kir. törvényszéki elnök urat illeti, a ki az igazságügyi kormánynál és vármegyénél az ügy érdekében kiváló tevékenységet fejtett ki és azt, a felmerülő nehézségek leküzdésével, a legrövidebb idő alatt a megvalósulás stádiumába juttatta.

Csak kötelességet teljesítünk, ha hálánkat és köszönetünket nyilvánosan rójuk le iránta.

Az uj törvénykezési épület kényelmes, tágas és célszerű berendezéssel bir, melyet alább részletesenhsmertetünk, most ama óhajunknak és reményünknek adunk csupán kifejezést, hogy az igazságszolgáltatásnak emelt eme uj palotában az igazság eszméje mindenkor emelt fővel járjon, hogy benne ama nagy misszió, a mely az igazságszolgáltatáshoz fűződik, a maga tisztasága és nemessége szerint érvényesüljön, hogy az igazságügynek szentelt eme uj hajlók, minden időben a jognak és az örök igazságnak szentélye maradjon!

5.

szám.

Borsody Lajos telekkönyvvezető.

6.

n

Telekkönyvi iktató.

7.

«

Telekkönyvi kiadó.

8.

n

Pertár.

9.

n

Telekkönyvi irattár.

Jobbra.

10.

szám.

Várakozó szoba.

11.

„

Szendrődy Károly kir. járásbiró.

12.

11

Gyurkovich László kir. albiró.

13.

11

Mittermayer Frigyes kir. albiró.

14.

n

Módly Béla aljegyző.

15.

fi

Járásbirósági iktató.

16.

„

Járásbirósági kiadó.

17.

„

Járásbirósági irattár.

18.

«

Szolga szoba.

1. Emelet.

19.

szám.

Elnöki előszoba.

20.

„

Az elnök fogadó szobája.

21.

ii

Elnöki iroda.

Balra.

22. szám. Bejárat a végtárgyalási terembe.

23. „ Végtárgyalást terem.

24. „ Tanácskozási szoba.

25. „ Ügyvédek szobája.

26. „ Vádlottak szobája.

27. „ Tanuk szobája.

28. „ Vizsgálóbinj.

29. „ Nagy végtárgyalási terem.

Jobbra.

31. szám. Törvényszéki iroda.

32. „ Törvényszéki iroda igazgató.

33. „ Törvényszéki kiadó.

34. „ Törvényszéki iktató.

35. „ Törvényszéki irattár.

36 „ Bejárat a nagy végtárgyalási terem karzatra.

Az uj törvénykezési épület berendezése a vetkező:

Földszint.

Balra.

1. szám. Szolga lakás,

2. „ Telekkönyvtár.

3. „ Horváth Kálmán telekkönyvvezető.

4. „ Kiss Károly kir. törvényszéki biró.

kö37. szá

38. ,

39. ,

40.

41. ,

42. ,

43. ,

44. ,

45.

46.

47.

48. ,

49.

50. ,

51. ,

52. ,

53. , 45.

II. Emelet.

Kir. ügyészség.

Krcsmarik Pál kir. ügyész.

Barátit Zoltán kir. alügyész.

— — — — kir. aliigyész.

Kir. ügyészi iroda.

Závody Albin kir. törvényszéki biró. Kir. törv. albiró.

Jegyzők szobája.

Kőnyomda.

Régi iratok tára.

Előszoba.

Ágoston István kir. törvényszéki biró. Törvényszéki jegyzők.

Polgári tanácsterem.

Tanácskozási szoba.

Borsody György kir. törvényszéki biró. Hamza Géza kir. törvényszéki biró. Biróy Béla kir. törvényszéki biró.

Pár nap múlva megjelent Mari főhadnagy ur a színháznál, még pedig legteljesebb diszöltözetben. Egyenesen az irodának tart, hol az öreg ur épen tanácskozott az ügyvezetővel. Hólép, harcias lépéssel közeledik az öreg ur felé, salutál és szó nélkül, feszes tartással nyújt át egy nagy, hivatalos levelet, most hármat vissza lép s megáll, mint a pecek. Elbámulva nézi az öreg, s bámulna talán mai napig is, ha Fáncsi, az ügyvivő, súgva nem figyelmezteti, hogy jó volna talán elolvasni azt a nagy levelet. Fölbontják, a harag világos kinyomata látszik az arcán és valóján, majd boszusan félre löki és a főhadnagy elé lép. — Tetszik tunnyi, hogy mi van ebbe a levélbe Írva ? Gyanítom ! — vo't a katonás felelet. — Ebben az áll, hogy itt a szin- bázuál valami állást kapjon a kisasszony. — Főhadnagy ! — javitá ki Mari erélyesen a kisasszony titulust. Az öreg meglepetve lépett hátra egyet, s úgy látszott, hogy csak most vette szemügyre az előtte álló lefesteni való szép alakot. — Egy! úgy, no igaz — viszonzá, lassan taglalva a szavakat és minden tagnál jobban mosolyogva. Tehát, főhadnagy ! ? kedves öósém uram ! azaz hogy pardon kisasszony vagy jobhan mondva, mert hiszen most nem is kisasszony hanem : — itt aztán elkezdett nagy hangosan nevetni. Hogy a tatár vigye a dolgát ! az ember azt sem tudja, hogy voltaképen hogyan titulálja. — Itt denique hát főhadnagy ! ugy-e ? főhadnagy ! — ismétlő, miközben föltűnő lelkesedéssel legeltette szemeit a kis délceg katonán ! — De aztán háborúban tetszett-e iennyi! —- kezdte most rá, mintegy dévajkodva.

— Toltam !

— Na úgy értem, hogy benn a tűzben, a hol már aztán ütlegré megy a dolog.

— Öt erős rohamban vettem részt.

— De azért sebet csak nem tetszett kapnyi, reméllem !

— Azt mondják, hogy egy golyó megfészkelte magát a mellemben — viszonzá a főhadnagy közönyösen — azóta beszélek ilyen nehéz lólekzettel.

— Mondják ! — ismétlő az öreg! — hát j csak mások mondják, maga nem tudja bizonyosan!

A kis hadnagy szeme szikrát vetett s büszkén I odave.ve monda : az efféle csekélységet nem érdé- í mes az embernek eszében tartani.

E szavak hallatára elment az öreg urnák minden kedve a dévajkodástól, meghatottan horgalta le fejét s némán elfordulva, lassú lépésekkel ment egész az ablakmélyedósig, kinézett egy kicsit, s valami furcsát láthatott oda kinn, mert lopva elöMajd ismét a főhadnagyhoz fordulva szólt, még I mindig remegő hangon:

— Jól van, főhadnagy ur, holnap ilyenkor tessék eljönni megint, de ni, majd e'felejtém kérdeni, hogy tetszett-e már a szinpadon működni

, valaha.

— Soha !

— Soha ! — dünnyögé utána az öreg gépiessen, — soha ! — Kis szünet köveikezett. — Na

j nem tesz semmit, majdcsak kigondolunk valamit;

1 tehát a viszontlátásra, holnap ilyenkor.

i Ezzel a kis főhadnagy is sarkon pördült, s

uvy elmasirozott, hogy szinte rengett alatta a padló, Jó darabig merengett utána az öreg, mintegy azon gondolkodva, hogy vajon, nem álom volt-e az, a mi most történt vele. Végre egy nehéz fohász tört ki.kebléből. — Istenem ! — sóhajtá félig hangosan — hát egy ilyen nemzet is semmivé lehet! s pár nehéz könnycseppet törölt le pilláiról.

Ezalatt Fáncsi is átolvasta a hivatalos levelet.

— Nagyságos urain ! — szólott, a csendet megszakítva — ez a levél még csak nem is utasítás, hanem határozott parancs ! Ezt a leányt föl kell fogadnunk okvetlonül.

— Defölbizony! — erősködók az öreg nagy lelkesedéssel — Csak azt tudná az ember, hogy micsoda cím alatt 1

— Adjuk be a ballet-iskolába. í gyes, csinos nő ; pár hét múlva bele tanul, s az utolsó sorban majd csak el fog valahogy táncolni a többi mellett.

E javaslat hallatára összeráncolta homlokát az öreg ur, majd az állát elkezdte vakarni, a mi nála mindenkor a nemtetszés előjele volt Végre megszólalt.

— Ugyan édes Fáncsi ur! ha maga most a komáromi várból jönne haza Ínségben, nyomorban, szenvedéssel és betegen, aztán magának azt mon! daná valaki, hogy menjen a színházba és ott álljon ki a közönség elébe táncónyi! hogyan esnék az magának.

— No hiszen kérem alássan — válaszolt amaz némi zavarral — végre is az egészen más; én férfi és-meglett korú ember vagyok, a mig ő egészen fiatal és végre is hát — mint nő ! — — —