Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-05-01 / 18. szám
II. évfolyam. 18. szám. Szegzárd, 1892. május 1. TOLNAVARMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési ár: Egy érre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .... 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize-1 tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak. Pázmándy ur fájdalmainak contágiurna átragadt szomszédjára, Thaly Kálmánra, és erről — miután a „nemzeti párt“ szomszédjában ül — átterjedt ezen párt soraiba is — akár az influenza. A pillanat nagyon kedvező volt; a tárgy nagyon hálás kifelé. Hogy mulassza el ezt gr. Apponyi, hogy az annyira kedvelt Sza- páry kormányon egyet üssön ? hisz csak ez van útjában az ő kormányra jutásának ! ? Igaz, vannak még egyéb csekélységek is, de ezekről egyelőre rendesen megfeledkezik a nemes gróf. Polonyi képviselő ur előáll egy határozati javaslattal: „utasittassék a kormány a nemzeti elmernek és színeknek érvényt szerezni!“ Hát bizony Magyarország alkotmányos uj aerájának kezdetétől fogva ez a kormány persze egyebet se tesz ezen jó urak szerint, mint hogy mindennap egy párszor eladja hazáját címerestől, jelvényestül . . . Gr. Szapáry miniszterelnök nyugodtan elmondja, hogy hát ez nem tegnaptól mára keletkezett, hogy ezen állapot a csendőrség létezése óta a mai stádiumában van és hogy ennek nagyon fontos politikai és katonai okai vannak (igy például felemlítjük, miszerint csak ez utón volt lehetséges a horvát csendörséget is a magyar honvédelmi miniszter fenhatősdga alá hajtani) stb. stb. Hiába! Gróf Apponyi Albert látva, hogy Polonyi Géza a baloldalon, tehát a „nemzeti párt“ részéről is frenetikus éljeneket kap : ezt nem hagyhatja annyiba, hanem osztozni kíván a tapsokban és a maga részéről is bead egy határozati javaslatot a Polonyi félének szellemében. A hólyag fel volt fújva, csillogott is a fénysugarak minden színében ; azt hitték : most a szabadelvű párt a „vakulj magyar“ példabeszéd alapján rögtön Apponyi ölébe borul 1 ... Csalódott, mint már annyiszor ; a szabadelvű párt névszerinti szavazás utján szétpuflantotta a hólyagot és Apponyiék csak ekkor ébredtek arra, hogy biz az se nem ijesztett, se nem csábított, hisz — csak levegővel volt megtöltve, és ez is csak azok orrába ment kellemetlen bűzével, a kik — felfútták. Busbach Péter. A fenti cikk, mely a kópviselőház ama nevezetes ülésének — mert a legújabb parlamenti ae- rában csak az úgynevezett „viharos“ ülések jönnek ilyen számba, az eszmék és elvek magasabb színvonalon álló harcát megakadályozza a mi ellenzékünk — közvetlen impressiója alatt keletkezett, hivatott részről élénken megvilágítja az ellenzék által felfedezett legújabb közjogi merénylet lényegét és történeti hátterét. — Nem vitatjuk ezúttal azt a kérdést, váljon a törvényen alapuló ama rendelkezés, mely szerint a csendőrség tisztikara a honvédség | tisztjeivel azonos felszereléssel birjon, helyes-e, váljon a katonai fegyelem és szervezet szempontjából nél- kü'özhetlenek-e a most alkalmazott jelvények, erre nézve a miniszterelnök nyilatkozata sem tartalmazza azt, In gy ennek megváltoztatása a jövőben lehetetlen, gróf Szapáry csupán a jelenlegi rendszer létezésének igazolásává! foglalkozott beszédében, most csak az indemnity tárgyalásánál felmerült ama kérdésre, váljon ki akadályozza meg a törvényhozást szabályszerű és produktiv működésében, teszünk pár észrevételt. A Szapáry kormány megalakulásakor, de azóta is a szakminiszterek ki- í jelentései utján számos alkalommal, minden részHubay Jenő. Egy szavazás. Budapest, 1892. április 26. Ma a képviselőházban váratlanul nagyon szenvedélyes ülés és szavazás volt oly kérdés felett, melyre senki sem volt elkészülve, mely 11 év óta — azt hittük — tisztába hozatott és ma már senkit emócióba hozni nem képes. Csalódtunk. A „sárgafekete“ kisértett; felzavarta a kedélyeket — akárcsak a forradalom kellős közepében. És valljuk meg: mindez csak „csinált“ dolog volt. Az ellenzéknek egy ügyes fogása felzavarta a kedélyeket és ezt észrevéve, siettek fenékig kiaknázni — a mit boszorkánykonyhájukban főztek. A belügyminiszteri költségelőirányzatnak az országos csendörséget tárgyazó rovata került fel. Hosszú 11 év óta létezik ez intézmény úgy a hogy ma: ugyanazon szervezettel, ugyanazon alakban, ugyanazon felszereléssel. Köztudomásúlag a csendőrség tisztjei ugyanazon rangfokozatban állanak a honvédség és közös hadsereg tisztjeivel, és úgy a tisztek, mint az altisztek felszerelése és rangfokozati jelvényeik ugyanazok, melyek a honvédekéi és közös hadseregéi. A tisztek és altisztek kardbojtja szemet szúrt egyik szélhali képviselő urnák és oly nagy zajt ütött Pázmándy Dénes ur e miatt, mintha csak az „átkos közösügyes kaur- mány“ tegnap estétől ma reggelig követte volna el ama hazaáruló merényletet a nemzeti színek és czimer ellen, melyek ma már csak a derék Csanády bácsi fejében motoszkálnak. TÁRCZA. D e n d i. Nézd a majom, hogy pedzi! Sarkra állva Szemére vágja az üvegkorongot És chicc-esen racscsolva és darálva Végighadar sok éktelen bolondot. »Ügyes társalgó“ — véli ö nagysága „És legkiválóbb táncosom a bálon...“ ... Beszopja ujját a backfisch-leányka S ábrándosán susogja : Ideálom ! Büszkén mutat reája : Mintaképem! — A rósz deák s hason sikerre vágyik ... Az anyja szól: Lángész lakik fejében, Csak felviszi az akadémiáig. Egy tudós is vizsgálja : Mintáié ez — Tudományomnak Lavater az atyja, Ha még nem az, úgy hát képviselő lesz Isten képének élő cáfolatja. Vásárhelyi. (Celio.) Ritka élvezet kínálkozik ma városunk intelligens közönsége részére. A köztünk élő legjelesebb magyar hegedűművész fogja magasabb műélvezetben részesíteni közönségünket, mely a magyar dal és zene iránt mindig igazi lelkesedést és előszereteteit tanúsított. A szegzárdi közönség finom zenei érzékének és a dal iránti lelkesedésének gyakran fényes tanu- jelét adta, midőn L i s z t, Remónyi/s más jeles zene- és énekművészek megfordultak városunkban ; de azonkívül dalárdája és zenekara régtől fogva gyakran dicsőséget hozott a városra, midőn pályadíjjal koszoruzottan érkeztek vissza városunkba — az országos versenyek színhelyéről. Cigányzenekarunk a 40-es, 50-es években is ép oly hirneves volt, mint mai nap ; vagyis állandóan meg volt az alkalma és módja városunk közönségének arra, hogy a jó dal és pompás zene élvezeteiben gyakran részesülhessen. Fogékonyak vagyunk tehát a magyar dal- és zeneművészet iránt, mely két tényező egyúttal a hazafiság leghathatósabb élesztője is volt a magyarnak, úgy a borús, szomorú időkben, mint a jobb napok fel derültével. A magyar ember dalba, zenébe önti keservét, bánatát, s az deríti fel ismét kedélyhangulatát; ép azért a magyar dal és zene folyton hű kitejezője, magyarázója volt a nemzet jó vagy rósz sorsának, úgy hogy a magyar nóta valósággal dalba öntött történetnek mondható ! A Rákóczy kornak viharai teremtették meg a lelket rázó harcias dalokat, a lelkesítő és feltüzelő erőteljes kurucnótákat, s mindezek koronáját, a világhírű és örökbecsű Rákó- c z y-i n d u 1 ó t. A napokban hallhatta csak a fővárosi közönség a magyar történeti hangversenyen, hogy a Rákóczy korszak dal- és zeneművészete mily magas fokon állott már majd kétszáz évvel ezelőtt; a miből önként következik, hogy ezt megelőzőleg is a mag} ar dal és zene önálló, eredeti művelésben részesült, s a Rákóczy korszakban a magas szárnyalás és fellendülés — a már meglevőnek következménye volt. Majd a század elején és derekán Lavotta, Bihari, Boka, Csermák s később Egressy a busongó, kesergő nemzet fájdalmának adtak hű kifejezést.
